Új Barázda, 1929. november (11. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

2 szentbeszédet pedig Kálmán Rezső lelkész mondotta. Utána Kovács An­dor esperes Úrvacsorát osztott dr. Sztranyavszky Sándornak, majd meg­kezdődött a díszközgyűlés. Süle László másodfelügyelő meg­nyitó szavai után Kovács Andor espe­res felolvasta az új felügyelő megvá­lasztásáról szóló jegyzőkönyvet. A megválasztás tényét a hívek nagy él­jenzéssel vették tudomásul. Sztranyavszky Sándor dr. ezután díszmagyarban az oltár elé lépett, mire Kovács Andor esperes lelkész­­társaival megkezdte a beiktató szer­tartást. Miután Sztranyavszky Sán­dor mint új felügyelő letette a hiva­talos esküt, Kovács Andor esperes üdvözölte őt az egyházközség nevében, majd Sztranyavszky Sándor tartotta meg székfoglalóját, amelynek során többek között ezeket mondotta: — Tennivalónk sok van. Az Isten és haza szent szolgálatának végzésé­ben nincs pihenés, nem lehet megál­lás, különösen ma és különösen itt, ezen a csonka magyar földön. Mily hevesen támadták a XIX. század vé­gén és a XX. század elején az Isten házának és a haza várának bástyáza­­tát. Szinte divattá kezdett lenni Is­tent tagadni, hasát eladni. Szinte a nyugati műveltség alapfeltételeként szerették volna feltüntetni az istenta­gadást és a nemzetköziséget. De mintha az Isten elleni támadások so­rán, a támadások okozta tanulságok folytán új életre kelt volna körülöt­tünk és mondhatni, az egész nagyvi­lágban az emberi lelkekben a vallásos érzés, a nemzeti gondolat. Forr min­den, most van kialakulóban az elkö­vetkezendő generáció jelleme, most vívja élet-halálharcát egy magát mo­dernnek nevező rothadt korszellem a régi világgal, — rosszul mondtam — az örök világgal, Isten országával, Krisztus tanításával. Hiszem, bízom abban, hogy a magyar fajták lelke és jelleme elég erős lesz ahhoz, hogy ki­állja az ostromot és felvértezve a vé­szes idők tanulságaival, alkalmas lesz arra, hogy diadalmaskodjék benne Is­ten pallosa, a hitetetlenség, Hungária kardja a nemzetköziség felett. — De ebben a harcban az egyház­nak fontos szerepe van, mert a lelke­ket magukra hagyni ez ostrom köze­pette, a tépelődés, lelkitusák időszaká­ban nem lehet. Menni kell azokhoz is, akik nem jönnek, akik nem hívnak, s itt kívánok rámutatni a lelkipászto­rok súlyos kötelességére. Nem elég ma az egyházi szertartások bármilyen nagyszerű végzése, ma apostolnak kell lennie a papnak, aki felkeresi a szer­teszórt családok sokszor feldúlt fész­két és kopogtat még a csukott ajtókon is. A lelkészi kar lelki és fizikai ere­jének e fokozottabb igénybevétele mellett joggal számíthat jogos törek­véseinek, így a lelkészi korpótlék kér­désének kezelésénél mindannyiunk helytálló támogatására. Az érdemes tanítói karnak ped­ig nemcsak taníta­nia, hanem nevelnie kell a gyermeke­ket Isten félelmére és lángoló haza­szeretetre. at felettesen Tbé­ke A felekezetiek közötti békesség ápolása szent köteles­ségünk. Itt is a türelem legmesszibb ha­táráig kell elmenni azoknak, aki­ket Isten világos látással áldott meg. A magunk házát, egyházát, ha támadják is, meg kell tudni védeni, úgy, hogy mást ne bánt­sunk, ellentámadásba menni végszükségben, és csak ott szabad, ahol a konok tu­datlanság ellen nincs más védekezési lehetőség, mint az ellentámadás.­­ A legközelebbi napokban volt ezévi katolikus nagygyűlés ke­resztényi erőt, testvéri megér­tést, bölcs mérsékletet és türel­met hirdető emelkedett hangja mély tiszteletre hajtja fejünket. Meg lehetnek győződve arról, hogy őszinte visszhang kél ennek nyomán lelkünkben, mert hiszen ez a hang a mi hangunk is­ volt mindenkoron. Adja a magyarok Istene, hogy komolyabb, igazabb jószándékát ne keresztezze, sem túlról, sem innen, kötelességüket és­ az idők szavát meg nem értő, fel­fogni nem tudó tévelyedettek, vérbe­­borult agyak sokszor helyrehozhatat­lan hibákat elkövető ballépése. A lelkéssiképzés fontosságos . Lelkészképzésünkre a fentebb mondottak alapján nagy gondot kell fordítanunk. A földreform során egy­házunk részére juttatott birtokok jö­vedelmének egy részét papnevelés cél­jaira és ösztöndíjak nyújtására kell fordítanunk. A tanítóképzésünk le­gyen példás, egész műveltséget nyújtó, egész embereket nevelő. Ne haladjon a közelmúlt ferde vágányain, amikor minden oklevelet nyert tanító a váro­sok felé gravitál. Ne legyen lebecsült a tanyai kis iskola szerény katedrája, hanem legyen annak hivatott betöl­tője, mindenki által becsült értékes tagja vezető társadalmunknak. Jogos panasz a kántori teendőket végző taní­tóknál a kántori javadalom egy részé­nek a beszámítása a tanítói jövedelem kiegészítésénél. Ennek a kérdésnek igazságos, méltányos megoldása érde­kében készséggel ajánlom fel csekély erőmtől telhető támogatásomat.­­ Gazdaságilag gondterhes, nehéz időket élünk, de ebben a helyzetben is eleget kell tennünk egyházunk szük­ségleteit kielégítő, fennállását bizto­sító kötelességeinknek. Kíméljük a szegényeket, attól várjunk és követel­jünk többet, akinek van miből adnia. Egyházi­ téren a progresszív adózás­nak bölcs felfektetését keresztülvihe­­tőnek és kereszt­ülviendőnek tartom az egész vonalon. A nemzetiségi kérdés . Abban, hogy ide jöttem, nagy része volt annak is, hogy eljött hite hozzám olyan, ebben a megyében még a múltban felburjánzott tendenciák­nak, amelyek a nemzetiségi kérdés ki­élezésében látszottak megnyilvánulni. Lehet-e nemzetiségi kérdés e csonka földön, de lehetett-e joggal és okkal Szent István egységes birodalmában is? Nem élt-e mindenki, bármilyen nemzetiséghez tartozott is a múltban is, egyenrangú életet a nemzet gerincét jelentő törz­­­zsel. Hányan voltak a magyar közélet veze­tő helyén álló kiválóak között, akiknek bölcsője nemzetiségi vidékek idegen­­ajkú lakosainak egyszerű hajlékában ringott és akik a nemzetiségi nyelven énekelt bölcsődal hangjainál és a más nemzetiségű anya tejével is az ezer esztendős magyar hazához való hűség és törhetetlen ragaszkodás érzését szivták magukba? — Baj csak ott volt, ahol az ezer éves, vagy a település révén jötteknél többszázados együttélés összhangját önző célok szolgálatában lelkiismeret­len bajkeverők zavarták meg. Csinál­hat-e itt ma ember, akiben a lelkiis­meret egy csöppje is van, nemzetiségi súrlódásokat, amikor itt is és túl is összedobban a magyar szív Szent Ist­ván birodalma összes fiainak szívével. A nemzetiségi, vallási és társadalmi különbségek feszegetése helyett fog­junk össze egymás megbecsülésében és szeretetében, mert ez az összefogás lehet alapja csupán egy boldogabb, szebb jövőnek. —‘ Ezt a célt és ezen át szeretett magyar hazámat és evangéliumi egy­házamat szolgálni jöttem ide. Erre a munkára és mindazokra, akik ebben résztvettek, Isten áldását kérem. Nagy tapssal és ünnepléssel fogad­ták Sztranyavszky Sándor székfoglaló beszédét. Az új felügyelőt ezután a küldöttségek egész sora üdvözölte. Délután a kisbirtokosok székházában ünnepi díszebéd volt amelyen számos felköszöntő hangzott el. Sztranyavszky államtitkár délután utazott vissza a fővárosba. OBAMZM 1929 november 1, péntek London mellett Wempsey-ben, ahol pár évvel ezentt a nagy mi a­viag­­kiállítást rendezték az angolok, vasárnap óriási tűz elhamvasztotta az ottani híres hangosfilm-gyár egész telepét. A kár több millió pengő. ÜRES PLETYKA, SZÓBESZÉD szemlátó híresztelések diktatúra tervezéséről Hadik János gróf vezércikkben tiltetvezett a riadt emberek képzeletében született magyar diktatúra megvalósítása ellen (Az Új Barázda tudósítójától.) A Pesti Hírlap­­ csütörtök reg­geli számában Hadik János gróf vezércikket irt, melyben tiltako­zik egy esetleges magyar diktatúra ellen, bár cikkében kijelenti, hogy egy magyarországi diktatúrának gon­dolatát ő maga­­is kizártnak tartja. Ez a cikk politikai körökben a leg­nagyobb feltűnést és meglepetést kel­tette. A diktatúra gondolata és az ezzel kapcsolatban elindult pletyka csak olyan agyban­ születhetett meg, amely nem tarthat számot, hogy ko­molyan foglalkozzanak ötleteivel. Csak egy politikában teljesen járat­lan, értelem és ész nélkül gondolkozó valaki kezdhette terjeszteni a dikta­túráról szóló híreket, olyan ember, akinek fogalma sincs arról, hogy Ma­gyarországon a diktatórikus uralom elképzelhetetlen. Ez a rosszakaratú híresztelés üres pletyka és szóbeszéd maradt mindaddig, míg nem kapott nyilvánosságot. Sajnos, azonban Ha­dik János gróf — akinek nagy poli­tikai képességeiről különben meg va­gyunk győződve — nyilvánosságra hozta ezt a lappangó destruktív, gon­dolatot és ezzel azt a látszatot kel­tette, mintha politikai körökben már foglalkoztak volna a diktatúra eszmé­jével. Hadik­ János gróf cikke nem tett jó szolgálatot a magyar ügynek. Az ország belső gazdasági szem­pontjai miatt is káros ez az írás, de külpolitikai szempontból még káro­sabb, mert okot adhatna elsősorban a kisantantnak arra, hogy túlzott fé­lelmében és rémlátásában az eddigi magatartásánál még igazságtalanab­­­bul lépjen föl Magyarország ellen. Hadik János jóhiszeműségét, mellyel cikkét megírta, nem akarjuk két­ségbe vonni. Elvártuk volna tőle, hogy beavatott politikai helyen in­formálódjon előbb és azután álljon esetleg a nyilvánosság elé. Ennyit minden józan politikustól el lehet vár­ni, különösen olyan kérdésben, mely külföld felé sokkal nagyob hatást válthat ki, mint belpolitikai vonatko­zásokban. Hadik János gróf cikkét a legszé­lesebb politikai körökben mindenütt egyértelműleg elítélik. Nemcsak a kormányhoz közelálló pártok és poli­tikusok tiltakoznak a diktatúrával kapcsolatos pletykák ellen, hanem a nevesebb ellenzéki vezető férfiak is megállapítják, hogy minden tekintet­ben káros és eléggé el nem ítélhető e gondolatnak még csak tagadó for­májában való terjesztése is. A hivata­los álláspont ebben a kérdésben, mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, a következő: Hadik János gróf a Pesti Hírlap mai számában „A diktatúra" címmel vezető cikket írt, amely a legg­agyobb mértékben alkalmas arra, hogy nyug­talanságot keltsen és a külföldön té­ves megvilágításba helyezze Magyar­­ország belpolitikai viszonyait. Illetékes helyen épen ezért Hadik gróf kijelentéseivel szemben szüksé­gesnek tartották megállapítani, hogy Magyarországon, ahol az alkotmányos tényezők egymást teljesen megértve, tökéletes harmóniában munkálnak közre a nemzet javára s ahol­ az al­kotmányos intézmények önmagukban is elegendő erővel és tekintéllyel ren­delkeznek minden diktatórikus kísér­let meghiúsítására, beszélni sem le­het hasonló politikai kalandokról. Mindenesetre sajnálatos, hogy egy komoly politikai tényező és egy ha­sonló komoly sajtóorgánum, kétség­kívül jóhiszeműen, de mégis alkalmat nyújtottak egy ilyen tárgyú közle­ménnyel arra, hogy külföldi ellensé­geink az ott elmondottakból ismét fegyvert kovácsolhassanak Magyaror­szág ellen. A legmodernebb, golyón szaladó sülyesztős Central-Robbin varrógépeket csodás kivitelben, havi 20 P ír újjági részletre szállítunk. ........ LÁNG JAKAB ÉS FIA, varrógép nagyraktéra Címre ügyelni! Budapest, József-kömt­eti Képes árjegyzék ingyen.­­ Alapítva: 1889.

Next