Új Barázda, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

1930 nákim 1. Mombat ELŐFIZETÉSI ARAB a m. fdr földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak* kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások” ranti főzetekkel együtt: Égési évre 1? pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Ára 6 fillér 'W KI?. 1930 MRC­­ i ^ \ IIMIIWH .........■IIIHII' nl­iliiiiliWiai .................Hl Ilii I i­II III i imi—iin—■l—NIMII)—M SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIll. kerület, József­ körút I. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—O4. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLI CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Megjelenik Hétfő kivételével mindennap . K &D. IsUaped­, XH. évf., 30. sz. If TÍZ ESZTENDŐ írta Mayer János m. kir. földmivelésügyi miniszter Tíz esztendő nem nagy idő olyan nagymultú nemzet életében, mint amilyen a magyar, de a történe­­lem tanulsága szerint gyakran pár év alatt nagyobb események tör­ténnek, mint máskor évszázado­kon át. Mintha gyűjtené a história az eszméket, hogy egyszerre rob­bantsa ki azokat. Ezek leszűrése s a nemzet érdekében való felhasz­nálása azoktól a férfiaktól függ, akiket a Gondviselés eme nagy idők számára küld. A világháború kitörésétől kezd­ve egy szédületes film pergett le dübörögve a magyarság szeme előtt, melynek borzalmas képei a könyörtelen s rideg valóságot je­lentették. A magyarság eme idő alatt leg­kétségbeejtőbb napjait élte. A világháború rettenetes vér­es anyagi áldozattal járt, a két forradalom lerombolta az ország belső rendjét, egész történelmi struktúráját, megtépve mindent, ami még megmaradt, majd kifosz­totta országunkat az idegen meg­szállás, de ez sem volt elég: végig­­dúlt közéletünkön a pártok fékte­len tusája, mialatt a magyarság életereje rohamosan fogyott. Aggasztó és megdöbbentő volt látni ezeréves hazánk kétharmad részének, vértestvéreink milliói­nak, a háborúban elvérzett, rok­kanttá vált ifjúságunk szine-vilá­­gának elvesztését. Azok, akik a romlás zűrzavarában tiszta látásu­kat még nem veszítették el, azok is aggódva figyelték a nemzet ár­verését. Ekkor a legnagyobb krízis ide­jén tűnt fel gondviselésszerű kül­detésként Horthy Miklós, akkor még fővezér, a Nemzeti Hadsereg élén. Minden remény után sóvárgó magyar szív feléje dobbant, benne láttuk a Hon megmentőjét. S ez a generáció, amelyiknek szeme lát­­tára folyt le ez az eseményekben gazdag tíz esztendő, élő tanúként igazolhatja a jelenkor történet­írója előtt: Horthy Miklós való­ban megmentette a hazát. Első tekintetét a falvak népe felé fordította, betekintve a falusi bogárhátu házakba, kémlelve ama őserények után, melyeknek a ma­gyar faj a letéteményese. Ekkor mondotta eme bizakodást keltő sza­vakat: — „Nem engedem, hogy ezt a népet még egyszer becsap­ják!" Ezekben a nehéz időkben, ami­kor a régi élet kereteinek traver­zei recsegve töredeztek el, vagy hajlottak meg az események súlya alatt, a kisgazdaréteg mutatkozott izmosnak, tett-rekesznek s a csüg­gedő magyarság legerősebb tör­zsének. A legszélesebb körű­ választójog alapján létrejött első, alkotmá­ny­ozó nemzetgyűlés feladata lett, a kormányzó személyének megvá­lasztása. Tíz­­esztendővel ezelőtt, március 1-én került sor erre a ne­vezetes aktusra, amikor a nemzet képviselőinek szinte egyhangú lel­kesedésével Horthy Miklóst vá­lasztották meg az ország államfő­jéül. A kisgazdapárt bírt legtöbb mandátummal ezen a nemzetgyű­lésen. A kormányzó személye poli­tikai vitákba, de különösen párt­politikai területeken mozgó csa­tákba, törvényeink bölcs intézke­dései folytán bele nem vonható, de nem is politikai, hanem törté­nelmi tény az, hogy kormányzóvá történt megválasztásának, a nép legszélesebb rétegéből jött, leg­hőbb kívánság volt az előzménye. Ma, amikor az egész nemzet osztatlan lelkesedéssel emlékezik meg Horthy Miklós kormányzónak 10 éves államfői jubileumáról, eb­ben a lelkesedésben a kisgazdák s a falu népe fokozottan osztozik, mert ez a nemzeti réteg nyilvání­totta 1919 őszén, a kaposvári Hon­véd-téren először ama óhaját, hogy a fővezér Magyarország kormány­zójává választassák. Korántsem kicsinyes pártkérdés vezette ekkor a kisgazda lelkeket,­­ amit örök büszkeséggel könyvelhet el ez a politikai akciók ütőerén még rövid idő óta szereplő fiatal, de tetterős s komoly réteg,­­ hanem az or­szág érdeke­s Horthy Miklós ak­kori fővezér iránti hálaérzete. 10 esztendő elég perspektívát­­ nyújt annak megállapítására, hogy a kisgazdák eme spontán megnyi­latkozása valóban a haza éb­­ben történt. Nem tudok szabadulni ebben a pillanatban egy reményt keltő pár­huzam megvonása alól: látom Horthy Miklós tengernagyot a túlnyomó ellenség hajóinak per­gőtüzében, a világháborúban, ami­kor súlyos sebet kapva, hordágy­ról irányítja a véres ütközet fo­lyását. Testén a kötéser­ átvére­­sedtek már, fizikai ereje azonban­­nem gyengült, összeszedte min­den erejét, hogy parancsot oszt­hasson, mint Nelson Trafalgarnál. A harc kimenetele attól függött, hogy a parancsnok bírja-e viselni a fájdalmakat?... és bírta. Az ottrantói csatát megnyerte. Ha­sonlítani tudnám országunk álla­potát ehhez a drámai, háborús hőstetthez. 1918-ban az ezeréves Magyarországot sebezték meg. A gyilkos torpedók leszakították te­rülete kétharmadát. Az ország kormányzója azonban reményt, érdeke- xS­ CHORTHY ,MIKLÓSI (­II%2Q|! Il9301j

Next