Új Barázda, 1930. április (12. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

1930 április 1. kedd ELŐFIZETÉSI AKAR a m. kir földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 10 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 411 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára i1 f., vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket millimét­ díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Ára 6 fillérBudapest, XII. évf., 74, nx. Vett . LJP V­IEIMZM9 Megjelenik Hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL] Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiad­óh­ivatal: József 4113—09. LEVÉL­CÍM : Budapest 4. Szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Nagyatádi tája (n.) Békés vármegye évtizedek óta melegágya a szélsőséges agrármozgal­maknak. Ismerni kell ennek a termő­földben gazdag vidéknek a múltját és fejlődési vonalát, hogy megérthessük az ottani nép lelkében zajló gondolko­zást. A mai nehéz időkben nagyvonalú társadalmi és szociális kérdések bon­colgatásába csak a jelen szemszögéből lehet fogni és a Mezőberényben le­folyt kisgazdagyűlést is ilyen szem­pontból vehetjük mérlegelés alá. Senki sem tagadja, hogy az agrár­­rétegnek ma sok baja és jogos pana­sza van. Olyan világáramlattal állunk szemben, amelyben a magyar mező­­gazdaság szelek játéka lett s a pa­rancsnoki hídon levő kormányosok minden erejüket megfeszítve irányít­ják a hajó vitorláit, hogy a zátonyt kikerüljük. Ha ebben az általános vi­­lágjelenségszerű agrárkrízisben a ma­gyar földmivelő nép ajka panaszra sí­v­ik,­­ait nem elnémítani, hanem meghallgatni kell. Ez az álláspontja a kormánynak, amely minden tőle telhe­tőt elkövet, hogy átsegítse mezőgazda­ságunkat e válságos időkön. Ami a dolog politikai részét illeti, ott már van néhány megjegyzésünk. A mezőberényi gazdagyűlés egyik szónoka említést tett­ a kisgazdatársa­dalom fájáról, amelyet nagyatádi Szabó István ültetett, de ezt a fát a szónok megállapítása szerint ellepték a fagyöngyök s ezen úgy kívánnak se­gíteni, hogy a kisgazdatársadalom ta­lajába új fa ültettessék. Nem azonosítjuk magunkat ezzel a szándékkal. A gazdaember nagyon jól tudja, hogy a beteg fát lepi el leghamarább az élősdi. Rossz gazda az, aki úgy akarja meggyógyítani beteg állatját, hogy azt fejbeüti. A betegségnek gyógyszere van. A kormány csak a minapában szögezte le Wekerle Sán­dor pénzügyminiszter expozéjában azt a nagyvonalú gazdaságpolitikáját, amellyel gyógyító­­rt akar , nyújtani beteg közgazdasági viszonyaink szá­mára. Hallatlan könnyelműség lenne itt erdőirtásba fogni, amikor ezt az erdőt húsz esztendő vihara erősítette meg. Ennek az erdőnek izmos törzse a magyar kisgazdatársadalom. Ezek a fák megállták helyüket a világhá­ború vérzivatarában, a forradalmak pusztító szú­rágásaiban, éltető erőt tud­tak biztosítani a nemzetnek, a legmos­tohább esztendőkben s ha a törzsek fejlődése ilyen viszonyok között nem is volt olyan zavartalan, mint nyu­­godtabb gazdasági atmoszférában, ez nem involválhatja meg azt a cseleke­detet, hogy felejtsük el húsz esztendő fejlődését és kezdjük elölről. Nem volt könnyű dolog elültetni nagyatádi Szabó Istvánnak azt a kis fát húsz esztendővel ezelőtt, melyből ma terebélyes koronáju törzs fejlődött ki. A sors keze ápolgatta s a nagy­nevű vezér bölcsesége tartotta távol ettől a fától a rágcsálókat. Ki meré­szelné ma ezt a fát kidönteni? Nem uj eszmék hangoztatására, nem uj szervezkedésre van itt szükség, hanem a régi programm pontjainak megvaló­sítása s a régi bevált keretek meg­óvása a gazdatársadalom érdeke. Hosz­­szú, fáradságos politikai küzdelem eredménye lett az, hogy a magyar történelmi osztályokból fejlődött ki az a férfiú, aki kezét nyújtotta a magyar kisgazdatársadalom vezérének, meg­pecsételve ezzel a kézfogással az intel­ligencia és a gazdatársadalom együtt­működését. Ez a hagyomány kell, hogy áthassa minden jövőbeli cselekede­tünket, mert senki se vindikáljon ma­gának nagyobb bölenbséget, tisztább politikai judiciumot s célirányosabb életlátást, mint amilyennel nagyatádi Szabó István rendelkezett. Erősítsük és fejlesszük azt a politikát, amit ő indított és hagyományozott a magyar gazdatársadalomra. Ezzel elérjük azt, hogy nem kell újabb faültetéseken törni a fejünket s nem tesszük ki ül­tetvényünket bizonytalan eszmeáram­latok kétes széljárásának. Rövid, form­­aszem­l­élést tartott a h­ágai meg­állap­od­ásokat szövegező bizottság­­Pári­zsban Boucheur elnök megbeszéléseket fog folytatni az érdekelt hatalmak megbizottaival­­ (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Párizsból jelentik: A hágai megálla­podásokat szövegező bizottság hétfőn délután Loub­ent miniszter elnöklésé­­vel ülést tart, amelyen döntés fog történni annak a szövegnek meg­szerkesztéséről, amelyet a csehek ki­fogásolnak és amelyet eredeti értelmé­vel ellentétben a maguk anyagi elő­nyére igyekeztek azt elferdíteni. A cseheknek ez a magatartása több hétre vetette vissza a bizottság mun­káját és most, hogy a francia kamara már jóváhagyta a Young-egyezményt, minden oldalról sürgősnek tartják a hágai egyezmény szövegezéséről foly­tatott párizsi tanácskozások befejezé­sét. Bethlen István gróf miniszterel­nök már egy hét óta fontos tárgyalá­sokat folytat a kérdéssel kapcsolatban Párizsban az illetékes körökkel és nem kétséges, hogy a magyar állás­pontot, éppenúgy, mint Hágában, itt is diadalra fogja juttatni annál is in­kább, mert a magyar álláspont szigo­rúan ragaszkodik a Hágában már el­fogadott szöveghez. A nagyhatalmak sem nézik jó szemmel a cseh kísérleteket, amelyek szándéka felől tisztában vannak, sőt a kisantant-államok kö­zött Románia sajtója szintén ideges­kedik a cseh magatar­tás miatt és nem titkolja, hogy Benes, aki Pá­rizsba utazott, olyan anyagi előnyöket akar kicsikarni most, amelyek minden alap nélkül valók. Csehország Hágá­ban kötelezte magát, hogy az általa ki­sajátított 500.000 holdból 800.000 holdat felold és ez után megfelelő kár­térítést fizet az A-alapnak, 200.000 hold ügye pedig a jövőben is a vegyes döntőbíróság elé tartozzék. A csehek most azt akarják, hogy a zár alá vett 500.000 holdat teljes egészében az A- alapból kártalanítsák , ez esetben a zár alá vett, de még ki nem sajátított 200.000 holdat is elvennék a magyar tulajdonosoktól, mert a birtokok ellen­értékét úgyis az A-alap fizetné, nem pedig a kisajátító cseh földhivatal. Magyarország ezzel szemben ragasz­kodik ahhoz, hogy a jövőben előfor­­­duló kisajátításokat is a vegyes dön­­tőbíróság elé lehessen vinni. Magyarország tehát nem fogad­hatja el a cseh követeléseket és francia politikai körök Benes re­ménykedéseivel ellentétben a magyar álláspont elismerése felé hajlanak. A keleti jóvátételi bizottság ma délután öt órakor a jóvátételi bizott­ság székházában, Louchent volt mi­niszter elnöklete alatt ülésre ült egybe. Az ülésen Magyarországot Bethlen István gróf miniszterelnök, Jugoszláviát Marinkovics külügymi­niszter, Romániát Titulescu londoni követ és Csehországot Benes külügy­miniszter képviselte. Az ülés tisztán formaszerű volt és mindössze 20 percig tartott. Leueheur az ülést megnyitó felszó­lalásában utalt arra, hogy a bizottság feladata mindössze a végleges szöveg megszerkesztése, minthogy a kérdés lényegét Hágában már rendezték. Nyomatékosan hangoztatta annak szükségét, hogy a bizottság mielőbb végezzen a rábízott feladattal. A értekezlet ezután elhatározta, hogy Louc­eni megbeszéléseket fog folyta­tni az érdekelt hatalmak megbí­zo­ttaival. Valószínű, hogy a bizottság szerdán tartja legközelebbi teljes ülé­sét. A bizottság eddig leginkább a föld­reform kérdésével foglalkozott; az erre vonatkozó egyezmény megszö­vegezése okozta a legtöbb nehézsé­get.. Egyre erősebbé válik­­a Magyarország­ és Törökország között fennálló barátság mondotta Walkó Lajos külügyminiszter, ankarai útjából visszatérve (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Munkatársunk felkereste Walkó La­jos külügyminsztert és érdeklődött törökországi útján szerzett benyomá­sai iránt. A külügyminiszter a következőket válaszolta: A török népben sokkal erősebben él a magyar néppel való közös eredet tu­data, mint azt általában gondolják. Ez magyarázza meg azt a meleg, ba­ráti fogadtatást, amelyet az ország minden részében tapasztaltam. Anka­rában alkalmam volt az új Törökor­szág vezető intelligenciájának nagy részével összejönni és láttam, hogy sokan beszélik a magyar nyelvet és hogy ennek kidomborításával is igyekeztek kimutatni azt a rokonszenvet, amelyet a magyar nép iránt éreznek. Ez az érzelmi kapcsolat igen becses, mindentől eltekintve már csak azért is, mert egy életerős, intelligens, mun­kás néphez fűz bennünket, egy olyan néphez, amely tettekben bizonyította be rendkívüli energiáját. Aki Török­országba érkezik, el kell, hogy is­merje, hogy az épülő új főváros és az országban folyó szívós építőmunka a török népnek olyan képességéről tesz tanúságot, amelyek bármelyik nemzetnek dicsőségére válhatnak. Minden előfeltétele megvan annak, hogy a magyar és török nép között a legszorosabb baráti kapcsolatok fej­lődhessenek ki és kétségtelenül hasz­nos, ha a két állam kormányai sze­mélyes érintkezést is tartanak fenn. Ezért is fogadtam annak idején igen nagy örömmel a török belügyminisz­ter budapesti látogatását és a szemé­lyes kapcsolat továbbfejlesztésére utaztam Ankarába. — Többször is behatóan beszéltem Izmed pasa miniszterelnökkel, Tevfik Rüsdi bey külügyminiszterrel, a kor­mány többi tagjával, a külügyminisz­térium vezető tisztviselőivel, valamint a nagy nemzetgyűlés képviselőivel. Különösen behatóan beszéltük meg a két országot érdeklő külpolitikai kér­déseket és megállapíthattuk, hogy a Ma­gyarország és Törökország kö­zött fennálló őszinte barátság egyre erősebbé válik. A most meginduló gazdasági tárgyalások abban a szellemben fog­nak lefolyni, amely a két állam között kifejlődött baráti légkörnek megfelel és egyúttal szem előtt tartja azok jo­gos érdekeit.

Next