Új Barázda, 1930. április (12. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
1930 április 1. kedd ELŐFIZETÉSI AKAR a m. kir földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 10 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 411 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára i1 f., vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket millimét díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Ára 6 fillérBudapest, XII. évf., 74, nx. Vett . LJP VIEIMZM9 Megjelenik Hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL] Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 4113—09. LEVÉLCÍM : Budapest 4. Szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Nagyatádi tája (n.) Békés vármegye évtizedek óta melegágya a szélsőséges agrármozgalmaknak. Ismerni kell ennek a termőföldben gazdag vidéknek a múltját és fejlődési vonalát, hogy megérthessük az ottani nép lelkében zajló gondolkozást. A mai nehéz időkben nagyvonalú társadalmi és szociális kérdések boncolgatásába csak a jelen szemszögéből lehet fogni és a Mezőberényben lefolyt kisgazdagyűlést is ilyen szempontból vehetjük mérlegelés alá. Senki sem tagadja, hogy az agrárrétegnek ma sok baja és jogos panasza van. Olyan világáramlattal állunk szemben, amelyben a magyar mezőgazdaság szelek játéka lett s a parancsnoki hídon levő kormányosok minden erejüket megfeszítve irányítják a hajó vitorláit, hogy a zátonyt kikerüljük. Ha ebben az általános világjelenségszerű agrárkrízisben a magyar földmivelő nép ajka panaszra sívik,ait nem elnémítani, hanem meghallgatni kell. Ez az álláspontja a kormánynak, amely minden tőle telhetőt elkövet, hogy átsegítse mezőgazdaságunkat e válságos időkön. Ami a dolog politikai részét illeti, ott már van néhány megjegyzésünk. A mezőberényi gazdagyűlés egyik szónoka említést tett a kisgazdatársadalom fájáról, amelyet nagyatádi Szabó István ültetett, de ezt a fát a szónok megállapítása szerint ellepték a fagyöngyök s ezen úgy kívánnak segíteni, hogy a kisgazdatársadalom talajába új fa ültettessék. Nem azonosítjuk magunkat ezzel a szándékkal. A gazdaember nagyon jól tudja, hogy a beteg fát lepi el leghamarább az élősdi. Rossz gazda az, aki úgy akarja meggyógyítani beteg állatját, hogy azt fejbeüti. A betegségnek gyógyszere van. A kormány csak a minapában szögezte le Wekerle Sándor pénzügyminiszter expozéjában azt a nagyvonalú gazdaságpolitikáját, amellyel gyógyítórt akar , nyújtani beteg közgazdasági viszonyaink számára. Hallatlan könnyelműség lenne itt erdőirtásba fogni, amikor ezt az erdőt húsz esztendő vihara erősítette meg. Ennek az erdőnek izmos törzse a magyar kisgazdatársadalom. Ezek a fák megállták helyüket a világháború vérzivatarában, a forradalmak pusztító szúrágásaiban, éltető erőt tudtak biztosítani a nemzetnek, a legmostohább esztendőkben s ha a törzsek fejlődése ilyen viszonyok között nem is volt olyan zavartalan, mint nyugodtabb gazdasági atmoszférában, ez nem involválhatja meg azt a cselekedetet, hogy felejtsük el húsz esztendő fejlődését és kezdjük elölről. Nem volt könnyű dolog elültetni nagyatádi Szabó Istvánnak azt a kis fát húsz esztendővel ezelőtt, melyből ma terebélyes koronáju törzs fejlődött ki. A sors keze ápolgatta s a nagynevű vezér bölcsesége tartotta távol ettől a fától a rágcsálókat. Ki merészelné ma ezt a fát kidönteni? Nem uj eszmék hangoztatására, nem uj szervezkedésre van itt szükség, hanem a régi programm pontjainak megvalósítása s a régi bevált keretek megóvása a gazdatársadalom érdeke. Hoszszú, fáradságos politikai küzdelem eredménye lett az, hogy a magyar történelmi osztályokból fejlődött ki az a férfiú, aki kezét nyújtotta a magyar kisgazdatársadalom vezérének, megpecsételve ezzel a kézfogással az intelligencia és a gazdatársadalom együttműködését. Ez a hagyomány kell, hogy áthassa minden jövőbeli cselekedetünket, mert senki se vindikáljon magának nagyobb bölenbséget, tisztább politikai judiciumot s célirányosabb életlátást, mint amilyennel nagyatádi Szabó István rendelkezett. Erősítsük és fejlesszük azt a politikát, amit ő indított és hagyományozott a magyar gazdatársadalomra. Ezzel elérjük azt, hogy nem kell újabb faültetéseken törni a fejünket s nem tesszük ki ültetvényünket bizonytalan eszmeáramlatok kétes széljárásának. Rövid, formaszemlélést tartott a hágai megállapodásokat szövegező bizottságPárizsban Boucheur elnök megbeszéléseket fog folytatni az érdekelt hatalmak megbizottaival (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Párizsból jelentik: A hágai megállapodásokat szövegező bizottság hétfőn délután Loubent miniszter elnöklésével ülést tart, amelyen döntés fog történni annak a szövegnek megszerkesztéséről, amelyet a csehek kifogásolnak és amelyet eredeti értelmével ellentétben a maguk anyagi előnyére igyekeztek azt elferdíteni. A cseheknek ez a magatartása több hétre vetette vissza a bizottság munkáját és most, hogy a francia kamara már jóváhagyta a Young-egyezményt, minden oldalról sürgősnek tartják a hágai egyezmény szövegezéséről folytatott párizsi tanácskozások befejezését. Bethlen István gróf miniszterelnök már egy hét óta fontos tárgyalásokat folytat a kérdéssel kapcsolatban Párizsban az illetékes körökkel és nem kétséges, hogy a magyar álláspontot, éppenúgy, mint Hágában, itt is diadalra fogja juttatni annál is inkább, mert a magyar álláspont szigorúan ragaszkodik a Hágában már elfogadott szöveghez. A nagyhatalmak sem nézik jó szemmel a cseh kísérleteket, amelyek szándéka felől tisztában vannak, sőt a kisantant-államok között Románia sajtója szintén idegeskedik a cseh magatartás miatt és nem titkolja, hogy Benes, aki Párizsba utazott, olyan anyagi előnyöket akar kicsikarni most, amelyek minden alap nélkül valók. Csehország Hágában kötelezte magát, hogy az általa kisajátított 500.000 holdból 800.000 holdat felold és ez után megfelelő kártérítést fizet az A-alapnak, 200.000 hold ügye pedig a jövőben is a vegyes döntőbíróság elé tartozzék. A csehek most azt akarják, hogy a zár alá vett 500.000 holdat teljes egészében az A- alapból kártalanítsák , ez esetben a zár alá vett, de még ki nem sajátított 200.000 holdat is elvennék a magyar tulajdonosoktól, mert a birtokok ellenértékét úgyis az A-alap fizetné, nem pedig a kisajátító cseh földhivatal. Magyarország ezzel szemben ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőben előforduló kisajátításokat is a vegyes döntőbíróság elé lehessen vinni. Magyarország tehát nem fogadhatja el a cseh követeléseket és francia politikai körök Benes reménykedéseivel ellentétben a magyar álláspont elismerése felé hajlanak. A keleti jóvátételi bizottság ma délután öt órakor a jóvátételi bizottság székházában, Louchent volt miniszter elnöklete alatt ülésre ült egybe. Az ülésen Magyarországot Bethlen István gróf miniszterelnök, Jugoszláviát Marinkovics külügyminiszter, Romániát Titulescu londoni követ és Csehországot Benes külügyminiszter képviselte. Az ülés tisztán formaszerű volt és mindössze 20 percig tartott. Leueheur az ülést megnyitó felszólalásában utalt arra, hogy a bizottság feladata mindössze a végleges szöveg megszerkesztése, minthogy a kérdés lényegét Hágában már rendezték. Nyomatékosan hangoztatta annak szükségét, hogy a bizottság mielőbb végezzen a rábízott feladattal. A értekezlet ezután elhatározta, hogy Louceni megbeszéléseket fog folytatni az érdekelt hatalmak megbízottaival. Valószínű, hogy a bizottság szerdán tartja legközelebbi teljes ülését. A bizottság eddig leginkább a földreform kérdésével foglalkozott; az erre vonatkozó egyezmény megszövegezése okozta a legtöbb nehézséget.. Egyre erősebbé válika Magyarország és Törökország között fennálló barátság mondotta Walkó Lajos külügyminiszter, ankarai útjából visszatérve (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Munkatársunk felkereste Walkó Lajos külügyminsztert és érdeklődött törökországi útján szerzett benyomásai iránt. A külügyminiszter a következőket válaszolta: A török népben sokkal erősebben él a magyar néppel való közös eredet tudata, mint azt általában gondolják. Ez magyarázza meg azt a meleg, baráti fogadtatást, amelyet az ország minden részében tapasztaltam. Ankarában alkalmam volt az új Törökország vezető intelligenciájának nagy részével összejönni és láttam, hogy sokan beszélik a magyar nyelvet és hogy ennek kidomborításával is igyekeztek kimutatni azt a rokonszenvet, amelyet a magyar nép iránt éreznek. Ez az érzelmi kapcsolat igen becses, mindentől eltekintve már csak azért is, mert egy életerős, intelligens, munkás néphez fűz bennünket, egy olyan néphez, amely tettekben bizonyította be rendkívüli energiáját. Aki Törökországba érkezik, el kell, hogy ismerje, hogy az épülő új főváros és az országban folyó szívós építőmunka a török népnek olyan képességéről tesz tanúságot, amelyek bármelyik nemzetnek dicsőségére válhatnak. Minden előfeltétele megvan annak, hogy a magyar és török nép között a legszorosabb baráti kapcsolatok fejlődhessenek ki és kétségtelenül hasznos, ha a két állam kormányai személyes érintkezést is tartanak fenn. Ezért is fogadtam annak idején igen nagy örömmel a török belügyminiszter budapesti látogatását és a személyes kapcsolat továbbfejlesztésére utaztam Ankarába. — Többször is behatóan beszéltem Izmed pasa miniszterelnökkel, Tevfik Rüsdi bey külügyminiszterrel, a kormány többi tagjával, a külügyminisztérium vezető tisztviselőivel, valamint a nagy nemzetgyűlés képviselőivel. Különösen behatóan beszéltük meg a két országot érdeklő külpolitikai kérdéseket és megállapíthattuk, hogy a Magyarország és Törökország között fennálló őszinte barátság egyre erősebbé válik. A most meginduló gazdasági tárgyalások abban a szellemben fognak lefolyni, amely a két állam között kifejlődött baráti légkörnek megfelel és egyúttal szem előtt tartja azok jogos érdekeit.