Új Barázda, 1930. május (12. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

1930 május 1, csütörtök óra 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK s m. tdr földmivelésügy) minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" cmm­ü füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy Hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 13 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap Bud­apest, XI. évf., 98. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, VIIl. kerület, József­ körút 5. szám­. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Vámpolitika (v. gy.) A kormány és elsősorban annak feje, Bethlen István gróf mi­niszterelnök, soha sem tartotta titok­ban azt a véleményét, hogy a vámta­rifa, amelyet más gazdasági helyzet­ben, más közgazdasági állapotok és várható fejlemények idején léptetett életbe a törvényhozás, a mai megvál­tozott gazdasági helyzetben revízióra szorul. Megmondotta ezt minden ker­telés nélkül a miniszterelnök már ezelőtt három esztendővel Debrecen­ben és megismételte ilyen értelmű ki­jelentését a parlamentnek úgy alsó-, mint felsőházában. Ez a kérdés tulaj­donképpen csak azóta van napirenden, mióta a miniszterelnök napirendre hozta. Azelőtt a köztudat nem volt hajlandó súlyt tulajdonítani a vám­tarifa revízió kérdésének és csak akkor eszmélt fel, amikor az erre vo­natkozó miniszterelnöki kijelentés el-Annál hevesebben sürgetik azonban azóta ezt a revíziót és a sürgetés té­nyét sokan szívesen használják poli­tikai vesszőparipának. Hogy hát miért nem csinált már a kormány a mezőgazdaság érdekeinek megfelelőbb kereskedelmi szerződéseket és miért folytat iparpártoló vámpolitikát. A parlament mai ülésén nagyon vi­lágosan, nagyon érthetően felelt meg a miniszterelnök ezekre a szemrehá­nyásokra. Mindenekelőtt megállapí­totta, hogy az önálló vámterülettel a régi függetlenségi politika sarkalatos elvei és gazdaságpolitikai felfogása szerint természetes kapcsolatban áll a hazai ipar fellendítése. Az összeomlás után tehát, amikor mezőgazdasági konjunktúra volt, kötelessége volt a kormánynak a hazai ipart védeni. Igaz, hogy ennek a­­védelemnek határ­ideje lejárt, igaz, hogy a vámtarifát a mezőgazdaság érdekében revízió alá kell ..venni, de mi ennek az egyetlen módja? Semmi más, mint új külkeres­kedelmi szerződések kötése, amelyek már nem erős mezőgazdasággal és gyenge iparral, hanem fordítva, gyenge mezőgazdasággal és megerő­södött iparral számolnak. A kormány tehát ilyen szellemben kívonja a vám­tarifák revízióját. Ezt azonban máról-holnapra nem lehet megcsinálni, mert külkereske­delmi szerződéseket nem lehet rövid és záros határidőn belül kötni. Hosz­­szas tárgyalások, alkudozások, szak­értői szemlék stb. előzik meg a keres­kedelmi szerződések megkötését. És bizonyára nagy akadályuk volt eddig a bizonytalan gazdasági és külpoliti­kai helyzet is, amely most Párizsban tisztázódott. Bethlen István miniszterelnök a vámpolitika és a vámrevízió kérdéseiről Gaál Gaszton indokolatlan vádjait az érvek hosszú sorával cáfolta meg . Revízió alá veszik a helyte­lennek bizonyult vasúti tarifákat is (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A képviselőház mai ülésén Wekerle Sándor pénzügyminiszter beterjesz­tette az egyes törvényhatósági joggal felruházott városok rendkívüli ház­adómentessége tárgyában jelentését, amelyet kiadtak a pénzügyi bizottság­nak. Ezután napirend szerint folytatták a költségvetés vitá­ját. Krüger Aladár volt az első szónok, aki a munkanélküliség kérdésével foglalkozott és ezzel kapcsolatban ja­vasolta az egyes részvénytársaságok titkos alapjainak megadóztatását. Ezekkel az adókkal nagyon sok fel­adatot lehetne megoldani. Hibáztatja a bankok terjeszkedési politikáját és a vezetők, túl magas fizetéseit, ame­lyekkel szemben a részvényesek jöve­delmével senki sem törődik. Örömmel üdvözli a pénzügyminiszternek azt a tervét, hogy az eladósodott birtokosok segítése érdekében birtokuk egy ré­szét megvásárolnák földbirtokpoliti­kai célokra. Sürgette a tanyakérdés megol­dását és ismertette a tanyai la­kosság súlyos helyzetét. A költségvetést elfogadta. (Élénk he­lyeslés és taps a jobboldalon és közé­pen.) Gaal Gaszton a falusi tanítók és lelkészek helyzetének ismertetésével foglalkozott beszéde elején, majd el­ismeréssel emlékezett meg arról, hogy a költségvetésünk csökkenő irányt mutat. Kívánja a közmunka­­váltság és a borfogyasztási adó el­törlését. Farkas Géza: A kormány ezt meg is igén, és egy bizottság már dolgo­zik az előmunkálatokon. Gaál Gaszton beszéde további során a vámtörvénnyel foglalkozott és ennek revízióját kívánta, majd a vasúti ta­rifák kérdését tette szóvá és hangoz­tatta annak hátrányát, hogy a mező­­gazdasági termények tarifáját fel­emelték. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés és taps.) Gaal Gaszton beszéde után Bethlen István gróf miniszterelnök emelke­dett szólásra és nyomban válaszolt az elhangzott beszédre. A miniszterelnök mindenekelőtt beterjesztette a legfőbb állami számszék jelentését az 1929— 30. évi költségvetés első feléből szár­mazó eltérésekre vonatkozóan, majd a következőket mondotta: Bethlen István gróf beszéde — Felhasználom az alkalmat, — mondotta a miniszterelnök, — hogy felszólalásom kapcsán néhány meg­jegyzést tegyek Gaal Gaszton képvi­selő úr beszédére. Nem kívánok ki­térni annak egész anyagára, hanem Csak a kritikára akarok reflektálni, amelyet a kormány közgazdasági poli­tikájára vonatkozólag mondott. A képviselő úr szerint kormány helyte­lenül jár el, amikor iparpártolást kö­vet. Teljesen egyetértek abban a kép­viselő úrral, hogy az a vámvédelem, amellyel a magyar ipar rendelkezik, reví­zióra szorul és ezen a téren már a kezdeményező lépéseket a ma­gam részéről meg is tettem.­­ Nem tehet tehát senki szemre­hányást abban a tekintetben, hogy abban a percben, amikor a szükségét felismertük annak, hogy bizonyos vál­tozások következzenek be a politikának azon részében, amely a vámtarifa mérséklésére vonatkozik, a kezdemé­nyezést elmulasztottuk volna. A vámtarifa nemcsak az ipar, hanem az egész köz­­gazdaság érdekeit szolgálta . Nem oszthatom t. képviselőtár­sam felfogását és szemrehányását abban sem, amit a múltra nézve han­goztatott. Az ő történelmi beállítása teljesen hamis. Méltóztassék vissza­gondolni arra az időre, amikor a kor­mány a vámtarifát megalkotta. Akkor domborodott ki, hogy Magyarország a trianoni szerződés következtében kilép a monarchiából, gazdaságilag is önálló állam lesz é­s önálló vámterület­hez jutott. Képviselőtársam több, mint húsz éven át élt a magyar parlament­ben velem együtt, akkor, amikor a magyar közvélemény és elsősorban a függetlenségi párt követelte az önálló vámterületet abban a meggyőződés­ben, hogy az módot nyújt arra is, hogy önálló magyar ipar alakulhas­son és a magyar ipar létesítése révén harmonikus közgazdasági élet fejlődhessék ki.­­ Tisztelt képviselőtársam a füg­­­getlenségi párt tagja volt, és tudja, hogy milyen nagy harcok voltak és milyen várakozással tekintett az or­szág az önálló vámterület elé. Nem természetes következménye volt-e annak, hogy az önálló vámtarifával együtt önálló iparpártolási politikát kö­veteltünk? Az akkori vámtarifával azt céloztuk, hogy megteremtsük azokat a feltétele­ket, amelyek az iparosításhoz múlha­tatlanul szükségesek, szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon az ipar fejlődhessék és megerősödhessék. A vámtarifa ezt a célt és ezzel együtt a közgazdaság érdekeit is szolgálta, ebben természete­sen a mezőgazdaság érdekeit is. Akkor a vámtarifa megalkotása ide­jén a világgazdasági helyzet egyszerű más volt, mint most. A háború következtében a mezőgaz­dasági termelés hanyatlott, a termés­átlagok kisebbek lettek és a mezőgaz­dasági termények elhelyezése semmi­féle nehézségbe nem ütközött. Vissza kell gondolni arra az időre, amely a mezőgazdaságnak konjunkturális ide­je volt és amikor senki sem tételezte fel, hogy a konjunktúrát dekonjunk­túra fogja követni, de képviselőtársam nem vetette és nem is vethette a kor­mány szemére, hogy nem láthatta azt, hogy két vagy három év múlva az amerikai verseny folytán milyen verseny fog előállani. Sándor Pál: Be fogom bizonyítani, hogy akkor is feltételeztem. Bethlen István gróf miniszterel­nök: Az utólagos bölcselésekben és jóslásokban mindig nagy szokott lenni­­ a képviselő úr. (Derültség a jobbol­dalon és a középen.) Azt, hogy kon­junktúra állott fenn akkor a magyar mezőgazdaság szempontjából, senki sem vonhatja kétségbe. Éretlen gyümölcsöt vár tehát a fá­tól az, aki már ma új kereskedelmi szerződéseket kivon. Az éretlen gyü­mölcs pedig, amint tudjuk,­­értéktelen és nem kívánatos eledel. Nemcsak a természetnek, hanem a külpolitikai és külkereskedelmi szerződéseknek is vannak törvényei és nemcsak a fa gyü­­mölcseinek, hanem az ilyen szerződé­seknek is megvan a maguk érési ideje, amelyet megrövidíteni emberi hata­lommal nem lehet.

Next