Új Barázda, 1930. május (12. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
1930 május 1, csütörtök óra 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK s m. tdr földmivelésügy) minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" cmmü füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy Hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 13 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap Budapest, XI. évf., 98. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, VIIl. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Vámpolitika (v. gy.) A kormány és elsősorban annak feje, Bethlen István gróf miniszterelnök, soha sem tartotta titokban azt a véleményét, hogy a vámtarifa, amelyet más gazdasági helyzetben, más közgazdasági állapotok és várható fejlemények idején léptetett életbe a törvényhozás, a mai megváltozott gazdasági helyzetben revízióra szorul. Megmondotta ezt minden kertelés nélkül a miniszterelnök már ezelőtt három esztendővel Debrecenben és megismételte ilyen értelmű kijelentését a parlamentnek úgy alsó-, mint felsőházában. Ez a kérdés tulajdonképpen csak azóta van napirenden, mióta a miniszterelnök napirendre hozta. Azelőtt a köztudat nem volt hajlandó súlyt tulajdonítani a vámtarifa revízió kérdésének és csak akkor eszmélt fel, amikor az erre vonatkozó miniszterelnöki kijelentés el-Annál hevesebben sürgetik azonban azóta ezt a revíziót és a sürgetés tényét sokan szívesen használják politikai vesszőparipának. Hogy hát miért nem csinált már a kormány a mezőgazdaság érdekeinek megfelelőbb kereskedelmi szerződéseket és miért folytat iparpártoló vámpolitikát. A parlament mai ülésén nagyon világosan, nagyon érthetően felelt meg a miniszterelnök ezekre a szemrehányásokra. Mindenekelőtt megállapította, hogy az önálló vámterülettel a régi függetlenségi politika sarkalatos elvei és gazdaságpolitikai felfogása szerint természetes kapcsolatban áll a hazai ipar fellendítése. Az összeomlás után tehát, amikor mezőgazdasági konjunktúra volt, kötelessége volt a kormánynak a hazai ipart védeni. Igaz, hogy ennek avédelemnek határideje lejárt, igaz, hogy a vámtarifát a mezőgazdaság érdekében revízió alá kell ..venni, de mi ennek az egyetlen módja? Semmi más, mint új külkereskedelmi szerződések kötése, amelyek már nem erős mezőgazdasággal és gyenge iparral, hanem fordítva, gyenge mezőgazdasággal és megerősödött iparral számolnak. A kormány tehát ilyen szellemben kívonja a vámtarifák revízióját. Ezt azonban máról-holnapra nem lehet megcsinálni, mert külkereskedelmi szerződéseket nem lehet rövid és záros határidőn belül kötni. Hoszszas tárgyalások, alkudozások, szakértői szemlék stb. előzik meg a kereskedelmi szerződések megkötését. És bizonyára nagy akadályuk volt eddig a bizonytalan gazdasági és külpolitikai helyzet is, amely most Párizsban tisztázódott. Bethlen István miniszterelnök a vámpolitika és a vámrevízió kérdéseiről Gaál Gaszton indokolatlan vádjait az érvek hosszú sorával cáfolta meg . Revízió alá veszik a helytelennek bizonyult vasúti tarifákat is (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A képviselőház mai ülésén Wekerle Sándor pénzügyminiszter beterjesztette az egyes törvényhatósági joggal felruházott városok rendkívüli házadómentessége tárgyában jelentését, amelyet kiadtak a pénzügyi bizottságnak. Ezután napirend szerint folytatták a költségvetés vitáját. Krüger Aladár volt az első szónok, aki a munkanélküliség kérdésével foglalkozott és ezzel kapcsolatban javasolta az egyes részvénytársaságok titkos alapjainak megadóztatását. Ezekkel az adókkal nagyon sok feladatot lehetne megoldani. Hibáztatja a bankok terjeszkedési politikáját és a vezetők, túl magas fizetéseit, amelyekkel szemben a részvényesek jövedelmével senki sem törődik. Örömmel üdvözli a pénzügyminiszternek azt a tervét, hogy az eladósodott birtokosok segítése érdekében birtokuk egy részét megvásárolnák földbirtokpolitikai célokra. Sürgette a tanyakérdés megoldását és ismertette a tanyai lakosság súlyos helyzetét. A költségvetést elfogadta. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) Gaal Gaszton a falusi tanítók és lelkészek helyzetének ismertetésével foglalkozott beszéde elején, majd elismeréssel emlékezett meg arról, hogy a költségvetésünk csökkenő irányt mutat. Kívánja a közmunkaváltság és a borfogyasztási adó eltörlését. Farkas Géza: A kormány ezt meg is igén, és egy bizottság már dolgozik az előmunkálatokon. Gaál Gaszton beszéde további során a vámtörvénnyel foglalkozott és ennek revízióját kívánta, majd a vasúti tarifák kérdését tette szóvá és hangoztatta annak hátrányát, hogy a mezőgazdasági termények tarifáját felemelték. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés és taps.) Gaal Gaszton beszéde után Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett szólásra és nyomban válaszolt az elhangzott beszédre. A miniszterelnök mindenekelőtt beterjesztette a legfőbb állami számszék jelentését az 1929— 30. évi költségvetés első feléből származó eltérésekre vonatkozóan, majd a következőket mondotta: Bethlen István gróf beszéde — Felhasználom az alkalmat, — mondotta a miniszterelnök, — hogy felszólalásom kapcsán néhány megjegyzést tegyek Gaal Gaszton képviselő úr beszédére. Nem kívánok kitérni annak egész anyagára, hanem Csak a kritikára akarok reflektálni, amelyet a kormány közgazdasági politikájára vonatkozólag mondott. A képviselő úr szerint kormány helytelenül jár el, amikor iparpártolást követ. Teljesen egyetértek abban a képviselő úrral, hogy az a vámvédelem, amellyel a magyar ipar rendelkezik, revízióra szorul és ezen a téren már a kezdeményező lépéseket a magam részéről meg is tettem. Nem tehet tehát senki szemrehányást abban a tekintetben, hogy abban a percben, amikor a szükségét felismertük annak, hogy bizonyos változások következzenek be a politikának azon részében, amely a vámtarifa mérséklésére vonatkozik, a kezdeményezést elmulasztottuk volna. A vámtarifa nemcsak az ipar, hanem az egész közgazdaság érdekeit szolgálta . Nem oszthatom t. képviselőtársam felfogását és szemrehányását abban sem, amit a múltra nézve hangoztatott. Az ő történelmi beállítása teljesen hamis. Méltóztassék visszagondolni arra az időre, amikor a kormány a vámtarifát megalkotta. Akkor domborodott ki, hogy Magyarország a trianoni szerződés következtében kilép a monarchiából, gazdaságilag is önálló állam lesz és önálló vámterülethez jutott. Képviselőtársam több, mint húsz éven át élt a magyar parlamentben velem együtt, akkor, amikor a magyar közvélemény és elsősorban a függetlenségi párt követelte az önálló vámterületet abban a meggyőződésben, hogy az módot nyújt arra is, hogy önálló magyar ipar alakulhasson és a magyar ipar létesítése révén harmonikus közgazdasági élet fejlődhessék ki. Tisztelt képviselőtársam a függetlenségi párt tagja volt, és tudja, hogy milyen nagy harcok voltak és milyen várakozással tekintett az ország az önálló vámterület elé. Nem természetes következménye volt-e annak, hogy az önálló vámtarifával együtt önálló iparpártolási politikát követeltünk? Az akkori vámtarifával azt céloztuk, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek az iparosításhoz múlhatatlanul szükségesek, szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon az ipar fejlődhessék és megerősödhessék. A vámtarifa ezt a célt és ezzel együtt a közgazdaság érdekeit is szolgálta, ebben természetesen a mezőgazdaság érdekeit is. Akkor a vámtarifa megalkotása idején a világgazdasági helyzet egyszerű más volt, mint most. A háború következtében a mezőgazdasági termelés hanyatlott, a termésátlagok kisebbek lettek és a mezőgazdasági termények elhelyezése semmiféle nehézségbe nem ütközött. Vissza kell gondolni arra az időre, amely a mezőgazdaságnak konjunkturális ideje volt és amikor senki sem tételezte fel, hogy a konjunktúrát dekonjunktúra fogja követni, de képviselőtársam nem vetette és nem is vethette a kormány szemére, hogy nem láthatta azt, hogy két vagy három év múlva az amerikai verseny folytán milyen verseny fog előállani. Sándor Pál: Be fogom bizonyítani, hogy akkor is feltételeztem. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az utólagos bölcselésekben és jóslásokban mindig nagy szokott lenni a képviselő úr. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Azt, hogy konjunktúra állott fenn akkor a magyar mezőgazdaság szempontjából, senki sem vonhatja kétségbe. Éretlen gyümölcsöt vár tehát a fától az, aki már ma új kereskedelmi szerződéseket kivon. Az éretlen gyümölcs pedig, amint tudjuk,értéktelen és nem kívánatos eledel. Nemcsak a természetnek, hanem a külpolitikai és külkereskedelmi szerződéseknek is vannak törvényei és nemcsak a fa gyümölcseinek, hanem az ilyen szerződéseknek is megvan a maguk érési ideje, amelyet megrövidíteni emberi hatalommal nem lehet.