Új Barázda, 1930. szeptember (12. évfolyam, 198-222. szám)

1930-09-02 / 198. szám

1930 szeptember 3. kedd Ára 6 fillér Budapest, XII. évf., 198. sz. UIBiIMZM ELŐFIZETÉSI ARAB a má kir földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő B0 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő, vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 433—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP A szocialista vezérek lázító . . ■ . ■ . . ■ ^ . v­égezett szeptember elsején -------1 - TIMIM 11 ' Üzleteket, lakásokat fosztogatott, villamosokat, autókat rombolt a félre­vezetett és felbőszített tüntető tömeg . A kirendelt karhatalom a főváros lakosságának biztonsága érdekében ismételten kény­telen volt fegyvert hasz­nálni . Peyer Károly szocialista vezért, a tüntetés egyik főrendezőjét és Kiár Zoltán dr. demokrata városatyát saját tü­ntető híveik megtámadták és súlyos sebeket­ ejtettek rajtuk A déli hivatalos megállapítás szerint 1 halott, közel száz súlyos, 300 könnyebb sebesült a szocialista-kommunista tüntetés áldozatainak száma Úgy történt, amint az előrelátható volt és ahogy azt lapunk vasárnapi számában előre megjósoltuk: A szoci­alista agitátorok féktelen izgatása és terrorja az utcára csődítette a jobb sorsra érdemes munkásságot, de a sokat emlegetett és fennen hirdetett fegyelem felborult. A külső perifériák félrevezetett hada és a szocialisták közé ve­gyült kommunisták tüntetése rombolássá, fosztogatássá fa­jult. A szocialista vezérek 1918 októberét akarták újból felidézni Budapest ut­cáin! De ezúttal tévedtek! Mert ez a szerencsétlen nemzet sokat tanult és sem a nemzet becsülete, sem a polgárság sze­mély- és vagyonbiztonsága nem engedi meg, hogy a tömeg mégegyszer úrrá legyen az ut­cán! Peyer Károly — akit értesülésünk szerint a saját vérszemet kapott elv­­társai alaposan helybenhagytak — va­lamint Garami Ernő és társai azt hitték, hogy tervük beválik. Azt gondolták, hogy a tüntetések megindításával a munkásságot csak rá kell szabadítani az ut­cákra, a többi aztán magától jön! De tévedtek! A kormány nemcsak a rendet minden körülmények között fenntartani tudó fegyveres erő felett rendelkezik, hanem teljes mértékben bírja a polgárság és a falusi társadalom bizalmát, amely a mai súlyos gazdasági vi­szonyok között békességet, min­denek fölött azonban személy­es vagyonbiztonságot kíván! A szocialista pártvezérek — akik lelkiismeretlenül elráncigálták mun­kahelyeikről a munkásságot és tuda­tosan belekergették őket a kötelessé­güket becsületesen teljesítő rendőrök kardése elé, — elvesztették a vakmerő játszmát!*­­(Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Bármennyire is ígérték a szociálde­mokrata párt vezetői, hogy a munkás­ság, amely szeptember elsején tüntető sétát rendez, meg fogja őrizni nyu­galmát és hidegvérét, a munkanélküli felvonulás mégis zajos tüntetéssé és utcai har­cokká fajult. Reggel 8 óra körül még teljes volt a csend és nyugalom. Az emberek bé­késen és nyugodtan jártak az utcán, csupán fontosabb útkereszteződéseknél állottak megerősített rendőrőrszemek, akik nyugodtan várták a bekövetkező eseményeket. Egyes fontosabb utcák­ban lovasrendőrök cirkáltak, vagy lo­vaikról leszállva, pihenő állásban vár­tak. A fővárosban körülbelül ez volt a helyzet háromnegyed tizenegyig: semmi rendzavarás, semmi­ összeütkö­zés vagy tüntetés híre nem érkezett a főkapitányságra. Az első jelentések 11 óra körül arról számoltak be, hogy Újpest és környékének gyári munkássága nagyobb tömegek­ben igyekszik gyalog és villamo­son a főváros belső területeire és hogy Kispesten, Pesterzsébeten és Kőbányán 11 órakor beszüntették a munkát és megindultak Budapest Az ele­mények, sajnos, megmutatták, hogy ,a pártvezéreknek nincsen hatal­maik a munkásság felett és ha egy­szer a szenvedélyek elvakítják a mun­kásság józanságát, még a saját ve­zetőit sem kíméli. A szeptember elsejei munkásfelvo­nulás úgy kezdődött, mintha cseppet­ sem veszélyeztetné az utca rendjét, az utca nyugalmát. Amikor az emberek a kora reggeli órákban látták Buda­pest meginduló életét, még senki sem gondolhatta, hogy néhány óra múlva véres események színhelye lesz a város, hogy a szocialisták lapja által felheccelt és állan­dóan lázított tömeg olyan visel­­­­kedést fog tanúsítani, amelynek eredménye néhány halott s az a rengeteg súlyos és könnyebb se­besült lesz, akik már Budapest különböző kórházaiban feksze­nek­ felé. Ugyancsak telefonértesítés szá­molt be arról is, hogy a Boráros­ tér környékén fiatal suhancok kommu­nista röpiratokat osztogattak. Az első munkástömegek a Soroksári-út irá­nyából érkeztek a városba, tehát Pest­erzsébetről jöttek. Ezek tizenegy óra után néhány perccel érkeztek a Nagy­körútra, de felvonulásuk egészen az Damjanich­ utca sarkáig minden za­varó incidens nélkül zajlott le. Az első rendőri intézke­dések Itt azonban már nyilvánvaló lett, hogy a tüntető séta nem marad néma tüntetés, mert itt már a tömeg han­gosan ordítozni kezdett, sőt egyesek a kommunizmust éltették. A Dohány­utca sarkán a különböző mellékutcák­ból kiáramló tüntető tömeg már az egész úttestet elfoglalta, úgy, hogy a rendőrség kirendeltsége oszlásra szó­­lította fel az egyes csoportokat. A tömeg nem engedelmeskedett a rendőri intézkedésnek, mire egy lovasrendőrcsapat kezdte meg a szétoszlató munkát és a na­gyobb csoportokat beszorította a Dob­utcába. Közben természetesen több tüntetőt előállítottak a Hársfa­ utcai kapitányságra. Ezalatt Budapest külvárosaiból egyre nagyobb csoportokban ér­keztek a munkások. Tizenegy óra után néhány perccel már megkezdődött az Andrássy-úti tüntető séta, melynek végén előző szo­cialista utasítások szerint, a munkás­ságnak a Ligetben kellett volna ösz­­szegyűlnie. A kora délelőtti órák Megtámadják a rendőröket Mialatt az Andrássy-úton látszólag békésen folyt a munkásság felvonu­lása, az a tömeg, melyet a rendőrség a Dob-utcába beszorított, ismét ösz­­szeverődött a Damjanich-utca, Sziv­­utca és Rottenbiller-utca sarkán és hangos tüntetésbe kezdett, szi­dalmazta és becsmérelte a rend­őrséget és követelte a nyolcórai munkaidőt. A rendőrség kivezényelt emberei türelemmel nézték a munkásság tünt­­tetését, mert parancsuk volt arra, hogy csak végső esetben alkalmazza­nak erősebb eszközöket. Ebben a pil­lanatban azonban a tömeg, mely foly­tonosan abcugolta a rendőröket, az úttestről köveket ragadott fel, mások, kik már előre megrakták zsebüket vasdarabokkal és kővel, ráta-

Next