Új Barázda, 1930. december (12. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-02 / 275. szám

1930 december 2, kedd Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m­. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" c­imű­ füzetekkel együtt : Egész évre I” pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 46 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fv vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter dijszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Főszerkesztő: SCHANDL KÁROLY dr. Budapest, XII. évf., 275. o. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 163—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉTI- CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP Gyűlnek a fillérek Magyarország nagyasszonyának szava élénk visszhangra talált a tár­sadalom minden rétegéhez tartozók lelkében. Horthy Miklósné kezdemé­nyezésére megindult a gyűjtés, amely­nek célja a tél nyomorának enyhítése ott, ahol arra igazán szükség van. Gyűlnek a fillérek, gyűlnek a pengők és szaporodnak, növekednek a termé­szetbeli adományok. Napról-napra közlik az újságok az adományozók névsorát és ebben a névsorban ott ta­láljuk a tehetősebbeket nagyobb és a szegényebbeket kisebb, de jószívvel felajánlott adományaikkal. Gyűlnek a magyar nemzeti jóté­konyság fillérei és a Megváltó születé­sének ünnepén sok ezer család ezek­nek a filléreknek fogja köszönni a me­leg szobát, meleg ételt és meleg ruhát. És sok háborgó lélekben úrrá lesz az a megnyugtató tudat, hogy a magyar társadalom lelkiismerete nem alszik és azok, akiknek fölöslegük van, tud­ják a kötelességüket. Tudják, hogy a vagyon nemcsak jogokkal, hanem kö­telezettségekkel is jár és tudják, hogy nehéz időkben, olyanokban, mint ami­lyeneket ma kell átélnünk, vétkeznek azok, akiknek fülei süketek maradnak és nem akarják meghallani az esdek­lők szavát. De nemcsak azt jelentik a gyüle­kező fillérek, hogy a nemzet lelkiis­­merete ébren van, hanpm jelentik azt is, hogy a magyar nép kicsinyje és nagyja egybeforrott a nemzetmentés gondolatában. Egybeforrott abban a tudatban, hogy drága és mindnyájunk közös kincse a magyar gyermek,­­ a magyar jövő reménysége és hogy így mindnyájunknak közös kötelessége gondoskodni arról, hogy a szegények, az elesettek, a társadalmi hajótöröt­tek gyermekei el ne pusztuljanak. Hiszünk és bízunk abban, hogy nem lesz ez mindig így. Hisszük, hogy a magyar hajnalhasadás bekövetkezte után nem lesz szükség arra, hogy a társadalom a jótékonyság oltárán akkora áldozatokat hozzon, mint ma. De az is bizonyos, hogy ez a hajnal­hasadás csak akkor várható, ha a nemzet minden fiában meg­van a ki­tartás, az erős akarat és a fölösleges fényűzésről való lemondás erénye. Mert ez a lemondás kovácsolja össze a szegényt és a gazdagot egy akaratú katonájává a nemzeti frontnak. Ez kelti fel a gyűlölet helyett a kölcsönös bizalmat a társadalom különböző­­osz­tályai között, amelynek tagjai így esz­mélnek rá arra a nagy igazságra, hogy mindnyájan egy sors üldözöttjei vagyunk. Egy élet, a magyar élet ter­hét cipeljük. Illő tehát, hogy ezt a terhet a teherbírás arányában úgy osszuk szét magunk között, hogy a túlterhelés­ következtében egyik, ma­­■cár ember se essen össze ennek az életnek országútján. A REVÍZIÓS gondolat nagy ünnepe Rothermere lord küldöttjének jelenlétében leplezték le Rákosi Jenő szobrát Ward Price felolvasta a lord üzenetét a magyar nemzethez : „Nem volt igazságosabb ügy, mint Magyarország ügye“ (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Hatalmas tömeg gyűlt össze vasár­nap délelőtt az Erzsébet-körút, Ker­tész-utca és Dohány­ utca összefutá­sánál kiszögelő térségen, hogy tanúja legyen a Rákosi Jenő emléket hirdető szobor leleplezésének. A szobrot - mint ismeretet- nagy jótevőnk, Rothermere lord ajándékozta a magyar nemzetnek, ily módon ál­dozva a revízió nagy harcosa, Rákosi Jenő iránt érzett barátságának. A ne­mes lord nem jöhetett el a szoborle­leplezésre, de elküldte legbizalmasabb Lehetne-e — üzeni Rothermere lord — Magyarország iránti mélysé­ges érzéseimnek jobb tanújelét ad­nom, mint Rákosi Jenőnek ez az em­lékműve, amelynek elfogadására ké­rem most Önöket, azé a Rákosi Jenőé, aki a magyar szabadság lánglelkű és lankadatlan apostola volt és aki hosz­­szú és ragyogó pályájának utolsó, ki­alvó tüzet is félelem és megtorpanás nélkül annak a­ célnak szolgálatába ál­lította, hogy a világ lomha lelkiisme­retébe beledörömbölje ennek a meg­csonkított országnak jogos követelé­seit. Attól a pillanattól fogva, hogy Ma­gyarországért először síkra szállot­tam, Rákosi volt az élő kapocs köztem és a magyar nemzet között. Nyolcvan­hat éves korában vállalkozott a hosszú útra Budapest és északi Skócia kö­zött, hogy meglátogasson engem. • Ezzel megtörte azt a fogadalmát, hogy addig nem lépi át a Ma­gyarországra kényszerített új határokat, amíg a trianoni szer­ződést nem veszik revízió alá. Tette ezt pedig azért, hogy csaknem példa nélkül álló tudását Magyaror­szág megpróbáltatásairól annak a mozgalomnak szolgálatába állítsa, amelyet az országot ért kiáltó igaz­ságtalanságok orvoslására indítottam; ismereteinek kincsesházából sokat ta­­­­nultam Magyarországról, emberét, Ward Pric a Rothermere-lapok főszerkesztőjét, hogy letegye koszorúját a szobor talap­zatára és közvetítse a magyarságnak küldött üzenetét. A fellobogózott körm­ű , minden talpalatnyi itt ■‹«. ..c. volt, amikor az ünnepség el­­kezdődött. Az Operaház énekkara elénekelte a Himnuszt, majd Ward Price, a Daily Mail szerkesztője mondotta el angol nyelvű beszédjét, közben felolvasva Rothermere lord szózatát. A magyar testvérek száműzetés­be parancsolt millióinak felsza­­badítása, amiért Rákosi oly hő­siesen harcolt, még teljesülésre vár, de én hiszem, hogy kikerül­hetetlenül, mint az isteni igaz­ságszolgáltatás, egyre jobban közeledik és olyan bizonyos, mint a holnapi napfelkeltei Az ő megtört szemei nem láthatták a beteljesedést, de a hazafias tűz, amely benne lobogott, teljes bizonysággal vi­lágította be lelki szemei előtt azt a napot, amelyen újra egységes és bol­dog nemzet lesz a magyar. Lehull a lepel... Rothermere lord üzenetét a közön­ség lelkesen megéljenezte, a cserké­szek pedig háromszoros hipp-hipp­­hurráh-t kiáltottak. Ebben a pillanat­ban, a szoborról lehullott a lepel és a díszbeöltözött hajdúk elhelyezték Rothermere lord és fia, Esmond Hannsworth hatalmas babérkoszorú­ját a szobor talapzatán. A főváros nevében Berczell Jenő al­polgármester vette át a szobrot, majd Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mondott hatalmas beszédet, amelyben Rákosi Jenő pályáját és nagyságát rajzolta meg. Beszédét ezekkel a sza­vakkal fejezte be: Midőn a magyar művelődés nevében köszönetet mondok a nemes lordnak, hogy Kossuth és Kemény után a har­madik legnagyobb magyar publicistá­nak, Rákosi Jenőnek szobrot emelt, ezen az emlékezetes napon fo­gadjuk meg valamennyien, hogy erőnkhöz képest, csüggedés nél­kül küzdjü­nk tovább azoknak a céloknak és eszményeknek szol­gálatában, amelyek Rákosi Jenő életének tartalmát alkották. Szűnni nem akaró taps fogadta el kultuszminiszter szavait, majd Már­kus Miksa és Lenkei­ Gusztáv mon­dott szép beszédet. Most megkezdődött a koszorúk el­helyezése. A felsőház és a képviselő­­ház koszorúi után egymás után tették le koszorúikat az egyes társadalmi egyesületek s vidéki törvényhatósá­gok képviselői. Száznál több babérkoszorú borí­totta el a szobor talapzatát, valóságos zöldelő piramist al­kotva. Ward Price este a Dunapalotában vacsorát adott, amelyen a magyar tár­sadalom és az újságírórend kiválósá­gai vettek részt. A vacsorán Price angoln­yelvű­ beszédben köszöntötte fel a magyarságot. » A gazdasági viszonyok —­ mondotta többek között — lehetnek szomorúak, de van egy magyar export, amely so­hasem fog hanyatlani és ez a barát­ság és nagylelkűség exportja. Az a szellem, amely lord Rothermere és a magyar nemzetek között van, bizalmas összeköttetést teremt. Lord Rother­­mere gyakran mondta nekem, hogyha elérkezik az idő, hogy megtegye rég­óta tervezett látogatását Magyaror­szágra, itt teljesen otthon fogja érezni magát, mert igen nagyrabecsült ba­rátai vannak itt. Amikor három évvel ezelőtt meg­­írta híres cikkét, biztosíthatom Önö­ket, fogalma Sfirti volt arról az óriási visszhangról, amelyet ez a cikk az egész vilá­gon kiváltott. A magyar nemzet erkölcsi segítsége tette az ő közbelépését olyan eredményessé. Rothermere lord szózata

Next