Új Barázda, 1931. március (13. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

­­apunk­ mai s­záma oldal 1931 március 1. vasárnap Ára 12 fillér Budapest, XIII. évf., 49. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m­. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások*' ti­mű­ füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f., vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉ­VEL­ MINDENNAP A kisipar tehermentesítése írta Schandl Károly Wekerle Sándor pénzügyminiszter a parlament elé terjeszti a gazdák te­hermentesítéséről szóló javaslatát. Történik ez a nagyszabású kezdemé­nyezés akkor, amikor a törvényhozás Bod János kereskedelmi miniszternek az ipar támogatásáról szóló javaslatát tárgyalja. Hogy a két jelentős gazda­sági lépés egyszerre történik, nem is egészen véletlen.­­ Nem lehet ma a mezőgazdaságot elhanyagolni anélkül, hogy azt az ipar ne sínylené. Viszont a gazdákon is csak úgy lehet segíteni­­ igazán, ha az iparosokat sem hagyjuk­­ tönkremenni.­ Amilyen örömmel közöltük e helyen , az, „Új Barázda" múlt vasárnapi szá­mában, hogy a kisgazdapárti kormány erélyes cselekvésre szánta el magát, hogy az önhibájukon kívül bajbaju­tott gazdákon segítsen, és oly hatá­rozottan sürgetjük ma az iparosok, de különösen a kisiparosok tehermente­sítésére irányuló cselekvést is. Nem hízelegni akarunk a kisiparosoknak. Megmondjuk az igazat. A kisiparosok többet politizálnak, mint a gazdák. Könnyebben hajlanak a kritizálásra és a terméketlen ellenzékieskedésre. Kevésbé szolidárisak egymással és so­kan vannak köztük, akik a polgári gondolattal ellentétes marxista irány­zatokkal kacérkodnak. Ezek maguk alatt vágják a fát. Hiszen a kisiparos a független polgár jellegzetes típusa. Minden szocializálás létében támadja meg. S mi ép azért tartjuk alapjaiban megerősítendőnek ezt a társadalmi osztályt, mert a polgári államnak az önálló gazdasági alanyok szaporítá­sára van legnagyobb szüksége. Más szóval, mi a kisiparosságnak nemcsak önmagáért, hanem a nemzet érdekében, a magyar polgári állam jövője érdekében vagyunk rendületlen hívei. Meg akarjuk menteni és meg­erősíteni, ha kell, még látszólagos akarata ellenére is. S ha már a gaz­dák tehermentesítéséről van szó, a kisiparosok tehermentesítését is napi­rendre hozzuk. A parlament az ipar támogatásáról tárgyal. A nagyipart nem kell fél­teni, segít az maga magán is. De a kisipar igazán rászorul a gyámolí­­tásra. Helyeseljük, hogy Bod minisz­ter a liberális kormányok törvényei­től eltérően, a kisipar támogatását is fölvette a törvényjavaslatba a vasúti szállítás, a hatósági megrendelések és az adókedvezmények tekintetében. De ezeken kívül szükség van a bajba ju­tott kisipar terheinek csökkenté­sére is. A kisiparosság nem bírja ki azo­kat a szociális­ terheket, amelyek a társadalombiztosítás útján reá nehe­zednek. Valósággal roskadoznak a kis­iparosok egyes vidékeken a háromféle biztosítás terhei alatt. Szép volt az elgondolás, de az élet azt mondja, hogy, ha ez így tovább tart, agyon­­boldogítjuk a kisiparosokat az öreg­ségi, rokkantsági s egyéb biztosítá­sok terheivel. Választókerületem já­rási ipartestülete nyíltan állást fog­lalt az öregségi biztosításnak köte­lező föntartása ellen. Vannak kisipa­rosok, akiknek a hátraléka már az ezer pengőt is meghaladja. Nem lehet célja a szociális gondoskodásnak az, hogy az életerőben levő gazdasági ala­nyokat derékban törje ketté, abban a szép föltevésben, hogy öreg korukra egy kis ellátmányt akar nekik bizto­sítani. Nem részletezem a dolgot. A parla­mentben bővebben kívánom megokolni azon javaslatomat, hogy a kisipar szo­ciális tehermentesítését tűzzük napi­rendre. Ausztriában sem vált be az ipar agyonterhelése a szociális adók­kal. Ott is húszezer végrehajtást ho­zott a szociális biztosítás egy év alatt­. Ott is megindult a komoly mozgalom a kisipar tehermentesítésére. Nálunk sem maradhat el, ha komolyan föl akarjuk támasztani a kisiparosságot mai elesettségében. Bízzuk csak azt a kisiparost öreg korára édes gyerme­keire, akikért most dolgozik. De en­gedjük most dolgozni, hogy össze ne roskadjon a terhek alatt. Az Egységespárt kisgazda- f képviselőinek kitartó harca eredménnyel járt: a kisültek visszakapták szabadságukat A kormány visszavonta a Gyümölcsszeszforgalmi rt. megbízatását (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Az Egységespárt kisgazdaképviselői­nek töméntelen fáradozása, az agrár­blokk számtalan gyűrlésezése és anké­­tezése és nem utolsó sor­ban az Új Ba­rázda hasábjain megjelent cikkeink ime, eredménnyel jártak: a kormány visszavonta a gyü­mölcsszesz forgalmi r­­t. megbí­zását és igy a mai naptól fogva a kisüisták és központi szeszfő­zők termelvényükkel szabadon rendelkezhetnek. Harmadfél évig tartó hosszú harc volt ez. Az érdekeltségek által életre­­keltett Gyümölcsszeszforgalmi r­­t. és a termelők gúzsbakötését látó kis­­gazdaképviselők súlyos harca.. Végül mégis győzött az igazság: a kormány hosszú tanulmányo­zás után belátta, hogy a pálinka­termelés szabadságát nem lehet megkötni és magasabb nemzet­­gazdasági érdek az, hogy a tör­köly és seprű a szeszfőzdékbe és ne a trágyagödörbe kerüljön. Harmadfél évvel ezelőtt, 1929-ben nyerte el az Országos Gyümölcsszesz­forgalmi r.­t. monopolisztikus megbí­zatását a termelési adó alá eső szesz­főzdékben előállított gyümölcspálin­kák forgalombahozatalára. A megbí­zás célja az volt, hogy a gyümölcs­­pálinkák megfelelő áron kerüljenek a belföldön fogyasztásra, a külföldi piacokra pedig egyenletes, jó minő­ségű legyen exportálható és így vég­eredményben a szeszfőzdék, illetőleg a termelők megfelelő ellenértékhez juthassam!­. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok folytán, amelyek nemcsak időbenn csökkentették a gyümölcspálinka fo­gyasztását, hanem a kivitelt is majd­nem lehetetlenné tették, de főleg az elmúlt két esztendő nagy bortermése következtében a Gyümölcsszeszforgal­mi r­­t. nem tudott megfelelni annak a célnak, amelyre a kormánytól meg­bízást kapott. Az elkeseredést fokozta még az az ellenszenv is, amely a gaz­daközönség körében a részvénytársa­sággal szemben keletkezett. Ezért el­határozta a kormány, hogy a kérdést alapos vizsgálat alá veszi. Emlékezetes még olvasóink előtt, hogy a különféle agrárérdekeltségek és gazdagyűlések egymásután hoztak olyan határozatokat, amelyben tilta­koztak a gyümölcspálinka-forgalom megkötöttsége ellen é­s sürgették az Országos Gyümölcsszeszforgalmi r­­t. megszüntetését, illetve a monopolisz­tikus megbízatás visszavonását. Ugyanilyen határozatot hozott nem egy ízben az egységespárti képviselők kisgazdacsoportja, valamint az agrár­blokk is, ahonnan voltaképpen az egész akció kiindult. A kormány nem zárkózott el a kívánságok elől és január hó folyamán az érdekelt, va­lamint­ az Egységespárt kisgazdakép­­viselőinek bevonásával Wek­erle Sán­dor pénzügyminiszter elnöklete akát több napra terjedő értek­ezletet tar­tott, amelyen az az álláspont kereke­dett felül, hogy a megbízást tovább fenntartani nem lehet és úgy a termelők, mint az államkincstár érdekei azt kívánják, hogy a gyümölcs­pálinka szabadforgalma vissza­­­állíttassák. Mindezek a körülmények arra indí­­tották a pénzügyi kormányzatot, hogy az Országos Gyümölcsszeszforgalo­i Részvénytársaság megbízatását vonja vissza. A visszavonásról szóló rende­let szerint — melyet a hivatalos lap 1931 március 1-én megjelenő száma azonnali hatálybalépéssel közöl, a termelési adó alá eső szesz­főzdékben előállított gyümölcs­­pálinkák felett a szeszfőzdék, illetve azokat igénybe vevő ter­melők a jövőben szabadon ren­delkezhetnek. A rendelet felsorolja még azokat a rendeleteket is, amelyek a részvény­­társaság megbízásával kapcsolatban kiadattak és most hatályukat vesztik. Az állatforgalmi adó eltörlése, a vagyonváltság-földek árának leszál­lítása és sok-sok egyéb gazdasérelem orvoslása után ime, egy újabb bizo­nyíték arra, hogy úgy az Egységes­párt, mint a kormány megtesz min­dent, amit csonka hazánk mai nehéz viszonyai mellett meg lehet, tenni a falusi közönség érdekében. Mindezeket pedig azzal a jóleső ér­zéssel közöljük olvasóinkkal, hogy az Egységespárt agrárképviselői csak­úgy, mint az Új Barázda­, megállás nélkül megy tovább azon az úton, amelyen eddig haladt és amelyen mérföldkövekként jelentkeznek az eddig kivívott alkotások.

Next