Új Barázda, 1931. május (13. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
1931 május 1. péntek Ára 6 fillér Budapest, Xlli. évf., 98. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások című füzetekkel együtt : Egész évre 1” pengő, félévre 3 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő, vasárnapokon 12 fillér. Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: LORANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 110— 71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP ! Mai számunkban teljes heti rádió-műsor Adják vissza a magyar kardot! Gömbös Gyula honvédelmi miniszter egy előkelő társadalmi körben tartott tegnapi előadása minden magyarnak szólott, aki, mint a polgári társadalom tagja, nem lát bizonyos kelet felől mutatkozó veszedelmeket. És minden magyar ember szíve vágyát fejezte ki a honvédelmi miniszter akkor, amikor azt mondotta, hogy Magyarország nem várhatja lefegyverezetten az eseményeket, ha Európa azt kívánja tőlünk, hogy vegyünk részt egy küzdelemben, amelynek lehetősége megvan, ha veszélye még nem fenyeget is.. Követelnünk kell tehát, hogy ősi jussán adassák vissza a magyar nemzetnek a magyar kard! Az egész ország, elsősorban a földművelő nép igazat ad a honvédelmi miniszternek, amikor ezt a jogos nemzeti követelést hangoztatja. Mi igenis nem akarunk lefegyverezettek lenni, mi igenis rendes sorkatonaságot akarunk, szabályszerű kötelező katonai szolgálattal. Nem azért, mintha támadó szándékaink volnának, hanem azért, mert védekezni kötelességünk. És ha mi védekezni tudunk, akkor ennek a nyugati országok fogják elsősorban hasznát látni, úgy, mint ahogyan hasznát látták évszázadokon át annak, hogy magyar kard őrködött a keleti kapunál, amelyet török-tatár döngetett, hogy elárassza hadaival a nyugati államokat. Bölcsen és katonás őszinteséggel vázolta Gömbös Gyula azt a veszedelmet, amit egész Európára nézve jelenthet az orosz szovjet katonai szervezkedése az esetben, ha Európa nemtörődömséggel nézi a szovjet erősödését. És ezerszeres igazságot mondott akkor, amikor utalt arra, hogy egyesek, akik túlzó demokráciát hirdetnek, szabadosságot és korlátlan izgatási lehetőségeket követelnek, akik tehát azt akarják, hogy mindenki, még a legmegbízhatatlanabb és legveszélyesebb agitátor is úgy írjon és azt, amit akar és így szabadon rombolhasson, szabadon zülleszthesse a társadalmát, az vagy öntudatlan, vagy tudatos és fizetett előőrse a szovjetnek. Helyes és időszerű volt, hogy a magyar társadalom most előkelő helyről kapott komoly figyelmeztetést, hogy ma a hazafias elemeknek össze kell fogniuk, hogy ma rendszeres munkára van szükség és egymásra kell találniuk nemcsak egyéneknek és tár A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE Emssti Sánátra költségvetése kapcsán igen ismertette a Kormányfát a Közegészségügy, gyermekvédelem, traáirokkant és taálárvagonozás kérdéseiben A képviselőház mai ülését tíz órakor nyitotta meg Almásy László elnök. Bejelenti, hogy Farkas Tibor az egyetemi oktatás éstudományos kutatás érdekében sürgős interpellációra kért engedélyt, amelyet megadott és amelyre a napirend tárgyalása után ■kerül sor. A népjóléti tárca költségvetésének első szónoka Rothenstein Móric volt, majd Homonnay Tivadar következett, aki az Országos Társadalombiztosító Intézet ügyében megdöntötte a szocialisták felszólalását. Fitz Artúr és Pakots József felszólalásai után Meskó Zoltán kijelentette, hogy szívesen megszavaz minden olyan öszszeget, amely a társadalom nyomorát enyhíti. Szomorúan állapítja meg, hogy a mezőgazdasági munkásról még mindig nem történik olyan gondoskodás, mint amilyenben az ipari munkás részesül, aki nemcsak orvost és gyógyszert, hanem a legmesszebbmenő egészségügyi kiszolgálást kap és a legkitűnőbben berendezett szanatóriumok állanak már a beteg munkások rendelkezésére. Az orvosi egyetemen — mondotta általános helyeslés mellett a szónok — még létszámon felül is fel kellene venni mindazokat, akik arra kötelezik magukat, hogy legalább tíz esztendőn keresztül a faluban töltik be orvosi praxisukat. Miután a miniszter iránt bizalommal viseltetik és a népjóléti tárcát igen fontosnak tartja, a költségvetést elfogadja. (Éljenzés.) Peyer Károly után Pintér László szólalt fel, aki beszéde elején az egyház szociálpolitikájával foglalkozott, majd a népjóléti minsztériumról beszélt, amelynek — szerinte — a munkaügyi jellege még nem domborodott ki eléggé. A szociális gondozásra szoruló nyomorékok kérdésében rámutatott arra, hogy több mint kétszázezer segítségre szoruló nyomorék van az országban. Az elnök ezután ebédszünetet rendelt el, majd Lázár Miklós, Kray István báró és Hegymegi Kiss Pál után Gál Endre a gyógyszerészek mai súlyos gazdasági helyzetét ismertette. Ezután még Kabók Lajos, Kócsán Károly és Bárdos Ferenc szólaltak fel, majd az elnök a vitát bezárja és Ernszt Sándor népjóléti miniszter emelkedik szólásra. — Én a költségvetés kereteiben — mondotta a népjóléti miniszter — a régi nyomokon haladok nemcsak a saját politikám miatt, hanem azért is, mert elődöm végtelen óvatosan,és körültekintéssel kezelte a dolgokat. Spórolni vagyok kénytelen és bizony, nagyon sok olyan dologra nem jut, amire egyébként égetően szükség volna. De soha sem szabad szem elől tévesztenünk a teherbíróképességet. A mi népünk túlságosan meg van terhelve és így fontos, hogy az adókat tovább ne srófoljuk. .Minden egyes tétel, ami a költségvetésben szerepel, roppant fontos és bizony csak a legnagyobb lelki fájdalommal tudtam a szükséges redukciót keresztülvinni. De meg kellett tennem, mert az egész világ gazdasági életében pangás van, amelyeknek természetes következménye a pénztelenség. . Ezután nagy elismeréssel emlékezik meg néhai Vass József érdemeiről és kiváló alkotásairól, rámutatvánarra, hogy különösen a Társadalombiztosító Intézetnél sehol se látni a külföldön az államnak olyan áldozatkészségét, mint nálunk. — Higgyék el, — mondotta a népjóléti miniszter — hogy sokszor aludni sem tudok a gondoktól, mert legelső kötelességnek a tartozások kifizetését tartom. A népjóléti tárcát 17 millió pengő tartozás terheli, nekem tehát különösen spórolnom kell, hogy kötelezettségeimnek eleget tehessek. A kórházkérdésben arányosan és igazságosan kell eljárnom, mert amíg 40—50 ezer lakosú városok vannak, amelyekben nincs rendes kórház, addig ennél fontosabb feladatot nem ismerek. Igen sürgős megoldásra vár az orvosi társadalom kérdése is. Nem lehet tovább hagyni, hogy drágabundás egyének különszobás kezelést vegyenek igénybe és semmit se fizessenek az orvosi kezelésért. Roppant nagy kérdés a gyermekvédelem kérdése is, amelynek sikeres megoldásánál mindent el kell követni, amit csak a műveltség megkövetel tőlünk. A mi gyermekkorunk iránti szeretetünket vigyük át különösen a nyomorékgyermekek szeretetére. A magam részéről nem engedhetem meg, hogy ezek a szerencsétlenek kint maradjanak a falvakban és mindent elkövetek azoknak intézményes gyógykezelésére. A hadirokkant- és hadiárvakérdés megoldására is ideáim vannak, amelyeket fokozatosan megvalósítani kívánok. .A rokkanttörvény különben is készen van, amelynek pénzügyi részéről most foly sadalmaknak, hanem országoknak is, sőt a mai jogrenden épült egész világnak. Helyes és időszerű, hogy ezeket a messze hangzó húrokat éppen mi ütjük meg, magyarok, akik ezzel is bizonyíthatjuk a világ előtt, hogy történelmi hivatásunk magaslatán állunk. Jogunk van tehát követelni az ennek megfelelő elbánást: fegyverkezési, hadseregszervezési szabadságot revíziót a világ részéről.