Új Barázda, 1931. május (13. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

1931 május 1. péntek Ára 6 fillér Budapest, Xlli. évf., 98. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m­. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások­­ című füzetekkel együtt : Egész évre 1” pengő, félévre 3 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő, vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: LORANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 110— 71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP ! Mai számunkban teljes heti rádió-műsor Adják vissza a magyar kardot! Gömbös Gyula honvédelmi minisz­ter egy előkelő társadalmi körben tartott tegnapi előadása minden ma­gyarnak szólott, aki, mint a polgári társadalom tagja, nem lát bizonyos kelet felől mutatkozó veszedelmeket. És minden magyar ember szíve vá­­gyát fejezte ki a honvédelmi minisz­ter akkor, amikor azt mondotta, hogy Magyarország nem várhatja lefegy­­verezetten az eseményeket, ha Európa azt kívánja tőlünk, hogy vegyünk részt egy küzdelemben, amelynek le­hetősége megvan, ha veszélye még nem fenyeget is.. Követelnünk kell te­hát, hogy ősi jussán adassák vissza a magyar nemzetnek a magyar kard! Az egész ország, elsősorban a föld­művelő nép igazat ad a honvédelmi miniszternek, amikor ezt a jogos nem­zeti követelést hangoztatja. Mi igenis nem akarunk lefegyverezettek lenni, mi igenis rendes sorkatonaságot akarunk, szabályszerű kötelező kato­nai szolgálattal. Nem azért, mintha támadó szándékaink volnának, hanem azért, mert védekezni kötelességünk. És ha mi védekezni tudunk, akkor ennek a nyugati országok fogják első­sorban hasznát látni, úgy, mint aho­gyan hasznát látták évszázadokon át annak, hogy magyar kard őrködött a keleti kapunál, amelyet török-tatár döngetett, hogy elárassza hadaival a nyugati államokat. Bölcsen és katonás őszinteséggel vázolta Gömbös Gyula azt a vesze­delmet, amit egész Európára nézve jelenthet az orosz szovjet katonai szervezkedése az esetben, ha Európa nemtörődömséggel nézi a szovjet erő­södését. És ezerszeres igazságot mon­dott akkor, amikor utalt arra, hogy egyesek, akik túlzó demokráciát hir­detnek, szabadosságot és korlátlan izgatási lehetőségeket követelnek, akik tehát azt akarják, hogy min­denki, még a legmegbízhatatlanabb és legveszélyesebb agitátor is úgy írjon és azt, amit akar és így szabadon rombolhasson, szabadon zülleszthesse a társadalmát, az vagy öntudatlan, vagy tudatos és fizetett előőrse a szovjetnek. Helyes és időszerű volt, hogy a ma­gyar társadalom most előkelő helyről kapott komoly figyelmeztetést, hogy ma a hazafias elemeknek össze kell fogniuk, hogy ma rendszeres mun­kára van szükség és egymásra kell találniuk nemcsak egyéneknek és tár­ A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE Emssti Sánát­ra­­ költségvetése kapcsán igen ismertette a Kormány­­fát a Közegészségügy, gyermek­­védelem, traáirokkant és taálárva­­gon­ozás kérdéseib­en A képviselőház mai ülését tíz óra­kor nyitotta meg Almásy László el­nök. Bejelenti, hogy Farkas Tibor az egyetemi oktatás és­­tudományos ku­tatás érdekében sürgős interpellációra kért engedélyt, amelyet megadott és amelyre a napirend tárgyalása után ■kerül sor. A népjóléti tárca költség­­vetésének első szónoka Rothenstein Móric volt, majd Homonnay Tivadar következett, aki az Országos Társadalombiztosító Intézet ügyében megdöntötte a szo­cialisták felszólalását. Fitz Artúr és Pakots József fel­szólalásai után Meskó Zoltán kijelentette, hogy szívesen megszavaz minden olyan ösz­­szeget, amely a társadalom nyomorát enyhíti. Szomorúan állapítja meg, hogy a mezőgazdasági munkásról még mindig nem történik olyan gon­doskodás, mint amilyenben az ipari munkás részesül, aki nemcsak orvost és gyógy­szert, hanem a legmesszebbmenő egészségügyi kiszolgálást kap és a legkitűnőbben berendezett szanatóriumok állanak már a beteg munkások rendelkezésére. Az orvosi egyetemen — mondotta ál­talános helyeslés mellett a szónok — még létszámon felül is fel kellene venni mindazokat, akik arra kötelezik magukat, hogy legalább tíz esztendőn ke­resztül a faluban töltik be or­vosi praxisukat. Miután a miniszter iránt bizalommal viseltetik és a népjóléti tárcát igen fontosnak tartja, a költségvetést el­fogadja. (Éljenzés.) Peyer Károly után Pintér László szólalt fel, aki beszéde­ elején az egy­ház szociálpolitikájával foglalkozott, majd a népjóléti minsztériumról be­szélt, amelynek — szerinte — a mun­kaügyi jellege még nem domborodott ki eléggé. A szociális gondozásra szo­ruló nyomorékok kérdésében rámuta­tott arra, hogy több mint kétszázezer segít­ségre szoruló nyomorék van az országban. Az elnök ezután ebédszünetet rendelt el, majd Lázár Miklós, Kray István báró és Hegym­egi Kiss Pál után Gál Endre a gyógyszerészek mai súlyos gazdasági helyzetét ismertette. Ezután még Kabók Lajos, Kócsán Károly és Bárdos Ferenc szólaltak fel, majd az elnök a vitát bezárja és Ernszt Sándor népjóléti miniszter emelkedik szólásra. — Én a költségvetés kereteiben — mondotta a népjóléti miniszter — a régi nyomokon haladok nemcsak a saját politikám miatt, hanem azért is, mert elődöm végtelen óvatosan,és kö­rültekintéssel kezelte a dolgokat. Spó­rolni vagyok kénytelen és bizony, na­gyon sok olyan dologra nem jut, amire egyébként égetően szükség volna. De soha sem szabad szem elől tévesztenünk a teherbíróképességet. A mi népünk túlságosan meg van terhelve és így fontos, hogy az adókat tovább ne srófoljuk. .Minden egyes tétel, ami a költségve­tésben szerepel, roppant fontos és bi­zony csak a legnagyobb lelki fájda­lommal tudtam a szükséges redukciót keresztülvinni. De meg kellett ten­nem, mert az egész világ gazdasági életében pangás van, amelyeknek ter­mészetes következménye a pénztelen­ség. . Ezután nagy elismeréssel emlék­e­zik meg néhai Vass József érdemeiről és kiváló alkotásairól, rámutatván­­arra, hogy különösen a Társadalom­biztosító Intézetnél sehol se látni a külföldön az államnak olyan áldozat­­készségét, mint nálunk. — Higgyék el, — mondotta a nép­­jóléti miniszter — hogy sokszor aludni sem tudok a gondoktól, mert legelső kötelességnek a tartozások kifizetését tartom. A népjóléti tárcát 17 millió pengő tartozás terheli, ne­kem tehát különösen spórolnom kell, hogy kötelezettségeimnek eleget te­hessek. A kórházkérdésben arányosan és igazságosan kell eljárnom, mert amíg 40—50 ezer lakosú városok vannak, amelyekben nincs rendes kórház, addig ennél fontosabb feladatot nem isme­rek. Igen sürgős megoldásra vár az orvosi társadalom kérdése is. Nem lehet to­vább hagyni, hogy drágabundás egyé­nek különszobás kezelést vegyenek igénybe és semmit se fizessenek az orvosi kezelésért. Roppant nagy kérdés a gyermekvé­delem kérdése is, amelynek sikeres megoldásánál mindent el kell követni, amit csak a műveltség megkövetel tő­lünk. A mi gyermekkorunk iránti szeretetünket vigyük át különösen a nyomorékgyermekek szeretetére. A magam részéről nem engedhe­tem meg, hogy ezek a szerencsét­lenek kint maradjanak a falvak­ban és mindent elkövetek azoknak intéz­ményes gyógykezelésére. A hadirok­kant- és hadiárvakérdés megoldására is ideáim vannak, amelyeket fokoza­tosan megvalósítani­ kívánok. .A rok­kanttörvény különben is készen van, amelynek pénzügyi részéről most foly­ sadalmaknak,­ hanem országoknak is, sőt a mai jogrenden épült egész vi­lágnak. Helyes és időszerű, hogy eze­ket a messze hangzó húrokat éppen mi ütjük meg, magyarok, akik ezzel is bizonyíthatjuk a világ előtt, hogy történelmi hivatásunk magaslatán ál­lunk. Jogunk van tehát követelni az ennek megfelelő elbánást: fegyverke­zési, hadseregszervezési szabadságot revíziót a világ részéről.

Next