Új Barázda, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

ELŐFIZETÉSI Árak a m. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások** című füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fülér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f„ vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal.­­L 37 ÁM ” 2. *)­ Éra 6 fillér 1931 junius 2. Kedd Budapest, XIII. évf., 122. sz. UJ MRAZDA FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP Betetőzés előtt a karteltörvény­ i kartelj­avaslatot, amelyet a kép­viselőház már letárgyalt és elfoga­dott, ma kezdte el tárgyalni a felső­ház. Az a komoly munka tehát, ame­lyet a kormány és törvényhozás együttesen végeztek azért, hogy az egészségtelen árdiktatúrát letörjék és a gazdasági életnek visszaadják azt a szükséges nyugalmat, amit az áruuzsora réme nemcsak fenyegetett, de sokszor el is vett, immár betetőzés előtt áll. A felsőház bizonyára ha­marosan elfogadja a törvényjavasla­tot és azután már csak a szentesítés és a végrehajtási rendelet marad hátra. Nem kétséges ezek szerint, hogy aratás után már a törvénytárba iktatott tételes intézkedések fognak ort állani minden földműves portája előtt, hogy lehetetlenné tegyék a ter­melésnek azt a megdrágítását, amit a gazdatársadalom joggal irt a karte­lek rovására. A különböző felfogások még egy­szer megütköznek egymással a felső­ház tanácskozó termében, egészen bizonyos azonban, hogy a karteltör­vény ellenzői semmi sikert el nem ér­hetnek. Nem pedig elsősorban azért, mert a karteltörvényt a közhangulat követelte és sürgette, a kormányt pedig az a belátás késztette ezen a téren kezdeményezésre, hogy — amint a javaslat előadója is megállapította — abban a harcban, amely a piacok birtokáért és biztosításáért ma fo­lyik, az állam nem maradhat tovább érdektelen szemlélő, ebbe a harcba a gyengébbek védelme és a gazdasági egyensúly biztosítása érdekében fel­tétlenül beavatkozásra van szükség. És mert a javaslat ezt a beavatko­zást a szükségesség tényéhez méri, vagyis tovább nem megy, mint amennyire egyelőre mennie kell,­­ a törvényhozás nem tehet egyebet, mint hogy a maga részéről megadja az ál­lamnak a visszaélések irtására és az azok ellen való védekezésre alkalmas fegyvereket. Nem lehet tagadni azt a tényt, hogy a termelő társadalom, elsősor­ban pedig a földművelő nép évek óta saját kárán tanulta meg, hogy mit jelent a gazdasági életben az olyan megszervezett kartelhatalom, amely­nek törvény korlátokat nem szab. Nem lehet tehát kétségbe vonni, hogy a kormány karteltörvénye széles réte­gekben fogja a megnyugvás érzését kelteni, mert hiszen mindenki, még a legkisebb gazdasági tényező is tud­ja, hogy ez a törvény a kilengések ellen tartalmaz intézkedéseket és annak a gazdasági szabadságnak állít fel korlátokat, amely már szabados­sággá fajult és önzően él vissza a szervezettség révén szerzett gazda­sági erejével. Bármennyire tetszes­sek azok az érvek, amelyeket a kar­telek hívei felhoznak, azt az egyet nem lehet tagadni, hogy nálunk a kartelek is drágították a megélhetést és pedig azoknak a szegényeknek megélhetését, akiknek védelemre és olcsóbb kenyérre van joguk. A kartel­törvény ezt az elvet mondja ki és ezt akarja érvényesíteni, következéskép­pen olyan törvény, amilyenre az egész termelő és fogyasztó társada­lomnak közérdekből szüksége van. „AKIK A HAZÁÉRT HALTAK MEG, ÖRÖKKÉ ÉLNEK*... Kegyeletes ünneppel áldozott az egész magyarság elesett hős fiai emlékének Tízezrek vonultak fel a budapesti Hősök Emlékkövéhez Gyászünnnepségek országszerte Május utolsó vasárnapján évről­­évre hatalmasabb lánggal lobog fel a világháború hősi magyar halottai­nak dicsősége. A Hősök Emléknapja ma már az egész magyarság szivét megdobbantja és minden lelket meg­indult hódolásra késztet önfeláldozó hűséggel harcoló hőseink dicsőséges emléke iránt. A főváros enalékiumépe Budapest közönsége vasárnap dél­előtt 10 órakor, a Milleniumi oszlop tövében el­helyezett Hősök Emlékköve előtt rótta le az el nem múló kegyelet adóját. Már kora délelőtt ünneplő feketéktől és egyenruháktól tarkállott a Mű­csarnok és a Szépművészeti Múzeum között elterülő hatalmas térség. Egymásután vonultak­ fel a le­venték, a cserkészek, a fiúisko­lák, a női intézetek növendékei, a frontharcosok döngő léptű tö­mege, felvonult a gyalogos dísz­­század, a tüzérség egy szakasza és egy szakasz huszár. Az élő hősök jöttek el, hogy tiszte­legjenek halhatatlanságba dicsőült hős bajtársaik előtt. Az emlékmű egyik oldalán a csendőrség, honvéd­ség és rendőrség tisztikara állott, a másikon pedig a felsőház, a képvi­selőház és a diplomáciai testület tag­jai várták az ünnepség kezdetét. Tíz órakor kürtszó csattant fel, jelezve a kormányzó képviselő­jének, Kárpáthy Kamilla hadse­regfőparancsnoknak az érkezé­sét, aki kíséretével együtt a Himnusz hangjai mellett vonult el a csapatok előtt és állt meg a Hősök Emlékművénél. Levett sapkával tisztelgett néhány percig hallgatagon az emlékmű előtt, majd a Műcsarnok előtt felhangzott az Országos Dalosszövetség egyesített énekkarának előadásában a Szózat. Utána a kormányzó hatalmas ba­bérkoszorúját helyezte el Kárpáthy Kamilló a Hősök hatalmas emlékkö­vén. A felsőhöz nevében Rakovszky Endre, a képviselőhöz nevében pedig Almásy László helyezett koszorút az emlékműre. Amikor az emlékmű ko­szorúzása megkezdődött, a hangszó­rók Rákóczi-korabeli tárogatók sza­vát közvetítették, majd Gömbös Gyula honvédelmi mi­niszter lépett az emlékmű elé, elhelyezte a kormány babérkoszorú­ját, hangos szóval mondván: — Akik a hazáért haltak meg, örökké élnek. A főváros koszorúját Ripka Ferenc főpolgármester tette le az emlékműre, míg a honvédség nevében Nánássy- Megay Ernő altábornagy tette le a koszorút. A diplomáciai testület tagjainak, valamint a hadirokkantaknak, a frontharcosoknak, a Felvidéki Egye­sületek Szövetségének, a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségé­nek, a Cserkészszövetségnek és a fő­iskolásoknak a koszorúi kerültek ezután rendre az emlékkőre. Tizen­egy órakor megkezdődött az elvonu­lás. A csapatok és testületek tisz­telgő menetben vonultak el a Hősök Emlékköve előtt­­tek, a temetőben pedig emlékünne­pélyt tartottak. Dombóváron az ünnepi szónok Kletzl Béla ny. tá­bori lelkész volt. Bonyhádon — követésre méltó, szép példa! — pénzsegélyben részesítették az arra rászoruló hadiözvegyeket és rokkan­takat. Cegléden Lengyel Zoltán dr. tanár mondott ün­nepi beszédet. Hajmáskéren e napon leplezték le a hősök szobrát. Jászapátiban jelen volt Hegedűs Kálmán, a kerü­let országgyűlési képviselője is. Keszthelyen vasárnap leplezték le a gazdasági akadémia hősi halált halt növendékei­nek emléktábláját. Az ünnepségen a a földművelésügyi minisztert Lickl Károly államtitkár képviselte. Kaposváron az ünnepély szónoka Igmándy Aladár földbirtokos volt. Kiskőrösön Hulyer István igazgató lelkész az evangélikus templomban méltatta a hősök dicsőségét. Kőszegen Nemes József igazgató-tanár beszélt a hősök emléke előtt. Lovászpatonán különösen meleg lélekkel ünnepeltek. Strobel István jogszigorló izzó lelke­­sedésű, gyönyörű beszédben hódolt a hősök emléke előtt. Mohácson vasárnap avatták fel az első hősök ligetét az országban és emlékművet is lepleztek le: egy jelképi jelentő­ségű kardot, rajta e felírással: Ma­gyarországért. Az ünnepség legmeg­­hatóbb jelenete az volt, amikor 400 fehérruhás leány a Himnusz hangjai mellett elvonult a Hősök Sírja előtt A vidék hódolata a hősök emléke­zete előtt A hősök vasárnapját az egész or­szágban mindenütt őszinte hódolattal , azokkal a nemes érzésekkel ülték meg, amilyenekkel csak a magyar tudja megbecsülni katonai erények­kel dicső hőseit. Berettyóújfalun Szilágyi Lajos dr. országgyűlési kép­viselő mondott ünnepi beszédet. Békéscsabán kegyeleti stafétaversenyt is rendez­

Next