Új Barázda, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
ELŐFIZETÉSI Árak a m. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások** című füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fülér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f„ vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal.L 37 ÁM ” 2. *) Éra 6 fillér 1931 junius 2. Kedd Budapest, XIII. évf., 122. sz. UJ MRAZDA FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP Betetőzés előtt a karteltörvény i karteljavaslatot, amelyet a képviselőház már letárgyalt és elfogadott, ma kezdte el tárgyalni a felsőház. Az a komoly munka tehát, amelyet a kormány és törvényhozás együttesen végeztek azért, hogy az egészségtelen árdiktatúrát letörjék és a gazdasági életnek visszaadják azt a szükséges nyugalmat, amit az áruuzsora réme nemcsak fenyegetett, de sokszor el is vett, immár betetőzés előtt áll. A felsőház bizonyára hamarosan elfogadja a törvényjavaslatot és azután már csak a szentesítés és a végrehajtási rendelet marad hátra. Nem kétséges ezek szerint, hogy aratás után már a törvénytárba iktatott tételes intézkedések fognak ort állani minden földműves portája előtt, hogy lehetetlenné tegyék a termelésnek azt a megdrágítását, amit a gazdatársadalom joggal irt a kartelek rovására. A különböző felfogások még egyszer megütköznek egymással a felsőház tanácskozó termében, egészen bizonyos azonban, hogy a karteltörvény ellenzői semmi sikert el nem érhetnek. Nem pedig elsősorban azért, mert a karteltörvényt a közhangulat követelte és sürgette, a kormányt pedig az a belátás késztette ezen a téren kezdeményezésre, hogy — amint a javaslat előadója is megállapította — abban a harcban, amely a piacok birtokáért és biztosításáért ma folyik, az állam nem maradhat tovább érdektelen szemlélő, ebbe a harcba a gyengébbek védelme és a gazdasági egyensúly biztosítása érdekében feltétlenül beavatkozásra van szükség. És mert a javaslat ezt a beavatkozást a szükségesség tényéhez méri, vagyis tovább nem megy, mint amennyire egyelőre mennie kell, a törvényhozás nem tehet egyebet, mint hogy a maga részéről megadja az államnak a visszaélések irtására és az azok ellen való védekezésre alkalmas fegyvereket. Nem lehet tagadni azt a tényt, hogy a termelő társadalom, elsősorban pedig a földművelő nép évek óta saját kárán tanulta meg, hogy mit jelent a gazdasági életben az olyan megszervezett kartelhatalom, amelynek törvény korlátokat nem szab. Nem lehet tehát kétségbe vonni, hogy a kormány karteltörvénye széles rétegekben fogja a megnyugvás érzését kelteni, mert hiszen mindenki, még a legkisebb gazdasági tényező is tudja, hogy ez a törvény a kilengések ellen tartalmaz intézkedéseket és annak a gazdasági szabadságnak állít fel korlátokat, amely már szabadossággá fajult és önzően él vissza a szervezettség révén szerzett gazdasági erejével. Bármennyire tetszessek azok az érvek, amelyeket a kartelek hívei felhoznak, azt az egyet nem lehet tagadni, hogy nálunk a kartelek is drágították a megélhetést és pedig azoknak a szegényeknek megélhetését, akiknek védelemre és olcsóbb kenyérre van joguk. A karteltörvény ezt az elvet mondja ki és ezt akarja érvényesíteni, következésképpen olyan törvény, amilyenre az egész termelő és fogyasztó társadalomnak közérdekből szüksége van. „AKIK A HAZÁÉRT HALTAK MEG, ÖRÖKKÉ ÉLNEK*... Kegyeletes ünneppel áldozott az egész magyarság elesett hős fiai emlékének Tízezrek vonultak fel a budapesti Hősök Emlékkövéhez Gyászünnnepségek országszerte Május utolsó vasárnapján évrőlévre hatalmasabb lánggal lobog fel a világháború hősi magyar halottainak dicsősége. A Hősök Emléknapja ma már az egész magyarság szivét megdobbantja és minden lelket megindult hódolásra késztet önfeláldozó hűséggel harcoló hőseink dicsőséges emléke iránt. A főváros enalékiumépe Budapest közönsége vasárnap délelőtt 10 órakor, a Milleniumi oszlop tövében elhelyezett Hősök Emlékköve előtt rótta le az el nem múló kegyelet adóját. Már kora délelőtt ünneplő feketéktől és egyenruháktól tarkállott a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum között elterülő hatalmas térség. Egymásután vonultak fel a leventék, a cserkészek, a fiúiskolák, a női intézetek növendékei, a frontharcosok döngő léptű tömege, felvonult a gyalogos díszszázad, a tüzérség egy szakasza és egy szakasz huszár. Az élő hősök jöttek el, hogy tisztelegjenek halhatatlanságba dicsőült hős bajtársaik előtt. Az emlékmű egyik oldalán a csendőrség, honvédség és rendőrség tisztikara állott, a másikon pedig a felsőház, a képviselőház és a diplomáciai testület tagjai várták az ünnepség kezdetét. Tíz órakor kürtszó csattant fel, jelezve a kormányzó képviselőjének, Kárpáthy Kamilla hadseregfőparancsnoknak az érkezését, aki kíséretével együtt a Himnusz hangjai mellett vonult el a csapatok előtt és állt meg a Hősök Emlékművénél. Levett sapkával tisztelgett néhány percig hallgatagon az emlékmű előtt, majd a Műcsarnok előtt felhangzott az Országos Dalosszövetség egyesített énekkarának előadásában a Szózat. Utána a kormányzó hatalmas babérkoszorúját helyezte el Kárpáthy Kamilló a Hősök hatalmas emlékkövén. A felsőhöz nevében Rakovszky Endre, a képviselőhöz nevében pedig Almásy László helyezett koszorút az emlékműre. Amikor az emlékmű koszorúzása megkezdődött, a hangszórók Rákóczi-korabeli tárogatók szavát közvetítették, majd Gömbös Gyula honvédelmi miniszter lépett az emlékmű elé, elhelyezte a kormány babérkoszorúját, hangos szóval mondván: — Akik a hazáért haltak meg, örökké élnek. A főváros koszorúját Ripka Ferenc főpolgármester tette le az emlékműre, míg a honvédség nevében Nánássy- Megay Ernő altábornagy tette le a koszorút. A diplomáciai testület tagjainak, valamint a hadirokkantaknak, a frontharcosoknak, a Felvidéki Egyesületek Szövetségének, a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének, a Cserkészszövetségnek és a főiskolásoknak a koszorúi kerültek ezután rendre az emlékkőre. Tizenegy órakor megkezdődött az elvonulás. A csapatok és testületek tisztelgő menetben vonultak el a Hősök Emlékköve előtttek, a temetőben pedig emlékünnepélyt tartottak. Dombóváron az ünnepi szónok Kletzl Béla ny. tábori lelkész volt. Bonyhádon — követésre méltó, szép példa! — pénzsegélyben részesítették az arra rászoruló hadiözvegyeket és rokkantakat. Cegléden Lengyel Zoltán dr. tanár mondott ünnepi beszédet. Hajmáskéren e napon leplezték le a hősök szobrát. Jászapátiban jelen volt Hegedűs Kálmán, a kerület országgyűlési képviselője is. Keszthelyen vasárnap leplezték le a gazdasági akadémia hősi halált halt növendékeinek emléktábláját. Az ünnepségen a a földművelésügyi minisztert Lickl Károly államtitkár képviselte. Kaposváron az ünnepély szónoka Igmándy Aladár földbirtokos volt. Kiskőrösön Hulyer István igazgató lelkész az evangélikus templomban méltatta a hősök dicsőségét. Kőszegen Nemes József igazgató-tanár beszélt a hősök emléke előtt. Lovászpatonán különösen meleg lélekkel ünnepeltek. Strobel István jogszigorló izzó lelkesedésű, gyönyörű beszédben hódolt a hősök emléke előtt. Mohácson vasárnap avatták fel az első hősök ligetét az országban és emlékművet is lepleztek le: egy jelképi jelentőségű kardot, rajta e felírással: Magyarországért. Az ünnepség legmeghatóbb jelenete az volt, amikor 400 fehérruhás leány a Himnusz hangjai mellett elvonult a Hősök Sírja előtt A vidék hódolata a hősök emlékezete előtt A hősök vasárnapját az egész országban mindenütt őszinte hódolattal , azokkal a nemes érzésekkel ülték meg, amilyenekkel csak a magyar tudja megbecsülni katonai erényekkel dicső hőseit. Berettyóújfalun Szilágyi Lajos dr. országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. Békéscsabán kegyeleti stafétaversenyt is rendez