Új Barázda, 1931. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

1931 szeptember 1, kedd Ára 6 fillér Budapestem, évf., 197.­­­. UJ MRAZDA ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások­­címü füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő, vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIIl. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József­­163—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL.­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbék­ I. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL .MINDENNAP Az Európa-bajnok magyarok Évszázadokon át voltak a magyarok Európa vitéz bajnokai. Boldog nyu­gati nemzetek azért örvendtek nyu­godt álomnak, azért gyarapodtak, gazdagodtak,­­mert Kelet kapuját Európa bajnokai, a kereszténység baj­vívói, a magyarok őrizték. Hálátlanul megfeledkeztek a nyugati nemzetek erről a nagy szolgálatról és a bajnok magyarok országát prédául dobták oda Trianonban. Akadtak azonban keménykötésű, acélizmű magyar fiúk, akik most Párizsban ismét Európa­­bajnokok lettek. A magyar úszók ezek, akik Párizsban győzelmet győ­zelemre halmoztak. És mintha a mi Istenünk ujja intene a nyugati nem­zetek felé: a csonka Magyarország­nak egyik csonka fia, egy féllábú ma­gyar gyerek verte meg vitézi tornán a nagy nemzetek épkézláb híres fiait. Mintha azt akarta volna ezzel a mi saját nemzeti gondviselésünk bizonyí­tani, hogy,, ime, a csonka ország csonka fia is különb legény a nagy és hatalmas nemzet fiainál, hát még milyen Európa-bajnokokat nevelne a régi, a meg nem csonkított Magyar­­ország! Nem hisszük, hogy van olyan kö­zömbös, fásult magyar szív, amely ne dobbant volna nagyobbat arra a hírre, hogy Párizsba az európai úszóver­­senyre kiküldött fiaink öt bajnoksá­got szereztek és hogy a világ főváro­sában ötször szökött magasba a ma­gyar lobogó és ötször játszotta el a versenypályán a magyar himnuszt a zenekar. Akármilyen súlyos küzdelmet foly­tatunk sorsunkkal, akármennyire reánk nehezedik a válság súlya, abban a tényben, hogy ennek a kis, szegény és megtépázott, megnyomorított nem­zetnek fiai a nemzetközi nagy vetél­kedésben becsületet, tiszteletet sze­reztek a magyar névnek, van valami végtelenül felemelő. Van valami tün­tetésféle, amely pirulásra késztet minket az önérzetes örömtől, azokat pedig, akik fölöttünk ítélkeztek és minket megcsonkítottak, pirulni kész­teti a szégyenkezéstől. Pirulniuk kell, hogy sasok szár­nyait akarták megcsonkítani, ame­lyeknek történelmi hivatása az, hogy magas régiókban szállj­anak, hogy a hajdani Európa-bajnok nemzetet csonkították meg, amelynek fiai ismé­telten megmutatták, hogy mégis ez a föld termi az Európa-bajnokokat. „A magyar nemzet a világra szakadó nespéz időket könnyedésben fogja tudni túlélni, mint sok más, eddig látszólag szerencsésebb nép" mondotta Mo­ttermere lord, a­­magyarság nagy barátja a M. T. S. londoni munkatársa előtt­­ Londonból jelentik. Lord Rother­­mere a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni leve­­lezőjéne­k — Bethlen István gróf visszavonu­lása természetszerű aggodalmat éb­resztett Magyarország külföldi bará­taiban. Tíz esztendős miniszterelnök­sége alatt sorsüldözött hazáját annyi nehézségeken és veszélyen vezette át, hogy erős keze a kormánykeré­ken a belső béke és egészséges külső politika biztosítékának látszott .— Meggyőződésem, hogy az a kor­mány, mely Bethlen István gróftól átvállalta a súlyos felelősséget, képes­nek bizonyul majd arra, hogy meg­őrizze Magyarország létérdekeit a jelenleg világszerte uralkodó kétségbeejtő időkben is, amelyek még a leghatalmasabb nemzetek erőforrásait is súlyosan igénybe­veszik. Az elkövetkező tél kétségtelenül igen kemény megpróbáltatásokat tartogat minden nép számára. Mégis erős a bizodalmam, hogy ez a nemzet, amely annyi ke­serves válságból vágta ki magát, most sem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőrzése elenged­hetetlen feltétele a gazdasági helyzet, javulásának. A magyar nemzet, hála a munkabíró és edzett magyar népnek, a világra szakadó nehéz időket könnyebben fogja túlélni, mint sok más, eddig lát­szólag szerencsésebb nép. A magyar faj egészséges és romlatlan jelleme , alig felbecsülhető nemzeti érték. Az új kormánynak kedvező kilátása van arra, hogy kivárja az idők jobbrafor­­dulását, ha a nemzet hősies áldozat­­készségére támaszkodva, magabízóan áll ellen a megpróbáltatásoknak. A magyar faj több század óta most első ízben újból a maga egyéni életét éli és a megnyilatkozó kiváló tulajdon­ságai egyre több megbecsülést és ér­tékesebb barátokat szereznek számára a világ népei között. Ennek a ténynek a felismerése, Magyarországnak és új kormányának az elkövetkező nehéz időkben lelki támaszul szolgáikat és megkönnyíti kivárni a jobb időket, midőn a Magyarországnak kijáró igazság elkövetkezik és Magyarország kivívja helyét a napon. „Mi kisebbségek küzdeni fogunk jogainkért és nem nyugszunk bele abba, hogy megsemmisítsenek, ‘ mi I ■■■O—B—M——I———■ A világ már látja, hogy a békeszerződés tele van hibákkal Trianont azok csinálták, akik bosszút akartak állana Szüllő Géza felvidéki magyar képviselő nagyhatású beszéde a genfi kisebbségi konferencia megnyitó ü­lésén Génfből jelentik. A kisebbségek genfi konferenciájának augusztus 29-i megnyitó ülésén Szüllő Géza felvidéki magyar képviselő nagy be­szédet mondott. Ha nézzük és látjuk — kezdte szavait — a kisebbségek szenvedéseit és küzdelmeit, akkor látjuk azt is, hogy cselekednünk kell, látjuk azt, hogy ez így nem mehet tovább, nem lehet hagyni, hogy bűnhődjenek olya­nok, akiknek nincs semmi bűnüje, csu­pán áldozatai a hibás békeszerződé­seknek. A mi konferenciánkra azt mond­ják, hogy az a panaszkodók konferen­ciája. Hát nem az, hanem igenis konferenciája a megsebzettek­nek, az elnyomottaknak, azoknak a konferenciája, akik idejöt­tünk Genfbe, mert itt székel a Nem­zeteknek a Szövetsége, állítólag min­den baj orvoslója és az emberiség megváltója. Jól emlékszem reá, ami­kor hat évvel ezelőtt a mi felhívá­sunkra először gyűltünk itt össze, úgy néztek reánk, mint felforgató ele­mekre, mint eretnekekre és bojkottal ■igyekeztek bennünket elhallgattatni. Akármilyen gyengék és akármilyen támasznélküliek is vagyunk azonban, konstatálom innen, hogy a bojkott nem sikerült, a világ már tudja, hogy van kisebbségi kérdés és foglal­kozik a kisebbségi kérdés m­egoldásá­­va. Látják már, hogy a békeszerző­dés tele van hibákkal, látják, hogy ez a szerződés nem szol­gálja a népek megbékülését, mert nemhogy elősegítené, hanem akadályozza a megértést a népek kö­zött és megrontotta a harmóniát a többség és a kisebbség között. A világháború kitörésének nem utolsó oka volt a nemzetiségek békét­lensége. Az európai helyzet jelenlegi veszedelmeinek nem utolsó oka a nemzeti kisebbségek elégedetlensége. Nem általánosságokkal akarok fog­lalkozni, hanem gyakorlati szempont­ból akarom megvilágítani a helyzetet Konferenciánk tavaly elhatározta, hogy­ összegyűjtjük a konkrét seret.

Next