Új Barázda, 1932. augusztus (14. évfolyam, 111-118. szám)
1932-08-04 / 111. szám
1432 augmitum 4, csikgrafik ára 10 fillér Budapest, XIV. fevf. 111. ■». DIB1RA2M e ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. ldr. földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐI TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szánt. TELEFONSZÁMOK : Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Hitler erősen előre tőrt írta sokorópátkai Szabó István v. kisgazda miniszter Elmúlt, immár a történelemé a német választások nagy vasárnapja, amelyre úgy felfigyelt az egész művelt világ. Hogyisne, mikor a választások eredménye nemcsak a sok bajokkal és szenvedésekkel küzdő német nemzet sorsáról volt hivatva dönteni, de erős kihatással lehetne az egész világ valamennyi népének gazdasági helyzetére is. Ám ez a választás, noha erősen megváltoztatta a pártkereteket, mégsem járt olyan eredménnyel, amelytől helyzetváltozást lehetne reményleni. Csak azt állapíthatjuk meg, hogy a nagy, 70 milliós német népen is a szenvedések okozta szenvedélyek kezdenek erősen úrrá lenni. Gyilkosságok, erőszakos fenyegetések vegyülnek a pártok alkotmányos küzdelmeibe. Noha titkos és arányos választási rendszer van náluk, mégis élénken észlelhető a nálunk is mindinkább lábra kapni látszó ama tünet, hogy manapság nem az a sokszor emlegetett hatósági terror, hanem alulról jövő, a szenvedélyektől elragadott tömegerőszak iparkodik saját pártja javára eldönteni a választás eredményét. Ezt a feltevésünket látszik igazolni az a ténykörülmény, hogy a választóképen a két szélsőséges (bal és jobb) pártokat erősítette meg, mégpedig jobb szélső, nemzeti szocialista (Hitler) párt mandátumszámát a kétszeresénél is többre, 110-ről 230-ra emelte. De erősödött a szélsőbal (kommunista) párt is 11 fővel, úgy hogy ezúttal 89 mandátummal rendelkezik. A szintén baloldali szociáldemokrata párt 3 mandátumveszteséggel megtartotta 133 főnyi birtokállományát. A közép, tehát mérsékelt pártok, szinte felmorzsolódtak, a centrum és a bajor néppárt kivételével: az előbbi 7, az utóbbi 1 mandátumnyereségre tett szert. Ez oda magyarázható, hogy e két utóbbi párt nem szélsőséges, de valláserkölcsi alapon álló párt, melynek választói higgadt ítélőképességüket még a tömegszenvedélyek felcsapó lángjai között is meg tudják őrizni, természetes vezetőiktől még súlyos izgatással és erőszakossággal sem tudták eltéríteni. Ez utóbbiból azt a tanulságot kell levonni, hogy a valláserkölcsi nevelés erős támasza az államnak, a nemzet jövőjének, különösen nagy megpróbáltatások idején. A német választáson előre tört, jelentős erőt gyűjtött tehát a szélsőjobb és a szélsőbal, a reakciót szolgáló Hitler-párt és a mindent felforgatni akaró forradalmi kommunista párt. Azonban egyik sem kapott külön, kormányzóképes többséget, de hiányzik az abszolút többség akkor is, ha a mérsékelt közép pártok valamennyien össze is fognának a két szélsőséggel szemben, mert ők együttesen abszolút többségben volnának, de köztük a kooperáció még kompromisszum útján sem képzelhető el, mert az elvi ellentét közöttük a tűz és víz összefogásához volna hasonló. Nekünk, magyaroknak, aligha is szolgálhatna örömünkre a német szélsőségek összefogása, annál inkább diadala nem! Nemcsak azért, mert új, nem ismert helyzet elé állítaná a világ népeit s ezzel hátráltatná, elodázná a népek, nemzetek közötti megbékélésre való törekvést, amely annyi vajúdó konferenciázás után, már némi eredménnyel kecsegtet, hanem azért is, mert külön-külön mindkét forradalmi párt hatalomrajutásától van okunk tartani. Hogy mit várhatnánk a szélsőbal kommunista párttól, az külön magyarázatot nem igényel. Törekvése világosan áll előttünk. Nemcsak nemzetünk, de az egész emberiség társadalmi rendjének erőszakos felforgatására törekszik. Az utasítást Moszkvától kapja, progammnja megvalósításának útjából golyóval és akasztófával távolítja el azokat, akik vele szemben ellenzéki állást merészelnek elfoglalni. A jobboldali szélsőséges (Hitler) párt ellen még ilyen pozitív bizonyítékaink nincsenek, hacsak bizonyítéknak nem vesszük a választási harc alatt vett híreket, hogy az eszméik befogadására való kényszerítéstől még akkor sem riadnak vissza, ha az az ellenfél életébe, vagy testi épségébe került. Van azonban más is, ami gondolkodóba ejthet bennünket és ez programjuk egyik sarkalatos pontját képezi, nevezetesen „az összes németeknek egyesítése!" Ez a kitétel többet jelentene, mint az Ausztriával való anschluss. A szó valóságos értelmében jelentheti azt, hogy imperium alá vonni mindazon területeket, ahol németek laknak. Figyeljünk csak fel. A háború előtt ilyen formán hangzott a szerb, a román program, nem is szólva a szokos egyesületekről. Az ily hangzású program végrehajtása miatt szenved idegen rabigában 3.800.000 fajtiszta magyar, így vesztettük el hazánk területének kétharmadát. A Dunántúl meg Budapest környéke is tele van német nyelvszigetekkel. Jó lesz erre figyelni azoknak, akik külügyeinket intézik. De jó lesz figyelni valamennyi magyarnak is és belátni, hogy akármilyen nehéz csillagok is járnak felettünk, mégis jó lesz összetartanunk nemzeti jövőnk érdekében, még akkor is, ha Budapest demokratái árvalányhajas süveggel fejükön szónokolnak és hívogatnak az új egység táborába. Kp,J'Wa A Bell Miklós-féle „Gazdasági Reform Párt“ Országos Pártszervezetének mozgolódása Éljen, éljen! Megalakult! Mi alat leült meg? A Bell Miklós-féle Gazdasági Reform Párt Országos Pártszervezete alakult meg. Most már remélhetjük, hogy lesz pénz, lesz jólét és boldogság, nem kell félni a nyomorúságtól. — De félre a tréfával mert a kibocsátott plakátból úgy látjuk, hogy több komoly kisgazda is szerepel az országos felhíváson. Az Új Barázda már rámutatott a Bell-féle zöld füzet javaslatainak hibás voltára. Most más szempontból vesszük a kérdést vizsgálat alá, Arató Gergely Népboldogítás, vagy Népbolondítás című kitűnő füzete alapján. A Bell-féle pénzkibocsátás nem használ az adós gazdáknak, de árt az adósságmentes föld- és házbirtokosnak Bell Miklós földpénze azért tetszetős az első pillantásra, mert úgy látszik, hogy a nagy pénzesőből mindenkinek kijut. A gazdaember azt hihetné, hogy — amíg a mai viszonyok között még drága kamat fejében sem igen tud hitelhez jutni — addig a Bell Miklós-féle pénzkibocsátás hirtelen sok pénzhez juttatná. Ha azonban kissé közelebbről vizsgáljuk ezt a nagy áldást, nyomban rájövünk, hogy a valóságban nagyon is kártékony ajándékkal kedveskedik Bell csodadoktor. Vegyük először az eladósodott gazda esetét. Tudjuk, hogy különösen a kisbirtokosok közül sokan már anynyira el vannak adósodva, birtokukra olyan nagy adósságteher van betáblázva, hogy az adósság összege meghaladja az egész birtok jelenlegi forgalmi értékét. Éppen ezekre nézve kellett végül a kormánynak rendelettel lehetővé tenni az árverések és a zárlat elhalasztását. Vájjon hogyan hatna először ezekre a Bell-féle pénzkibocsátás? A Bell-féle tervezet szerint minden felbecsült ingatlan értékének egyharmadát vehetné igénybe a pénzkibocsátásból, sőt köteles igénybe venni a tulajdonos. Már most Ball úgy akarja a hitelezőket kártalanítani, hogy ebből a pénzkibocsátásból ki kell, hogy fizesse az ingatlant terhelő adósságokat. Bell szerint az e két kifizetett adósság helyébe a telekkönyvben a pénzkibocsátás öszszege kerülne, tehát az állam volna a bekebelezett hitelező. Igen ám, csakhogy ebben az esetben a gazda maga, akinek tartozása eléri a birtok mai forgalmi értékének egyharmadát, vagy kinek még ennél is több adóssága van — ami ma nagyon gyakori — egyetlen egy fillért sem kapna a pénzkibocsátás fejében, adósságának ezez egyharmadrésze csak gazdát cserélne, vagyis ő tovább is adós maradna ezzel a kifizetett egyharmaddal, csakhogy nem az eddigi hitelezőnek, hanem az államnak. Ellenben többi hitelezőinek egy fillért sem tudna fizetni és a bekebelezett többi hitelezők csakúgy elárvereztethetnék a birtokot és a házat, meg a felszerelést, mint eddig. A Bell-féle orvosszer tehát az adós gazdáikon egyáltalán nem segítene. De nézzük másrészt, hogy mi volna a hatása a Bell-féle pénzkibocsátásnak arra a józan, dolgos és takarékos gazdára, aki eddig meg tudta magát óvni az adósságelmflástól és afement a földjére, házára semmi, vagy kevés teher van bekebelezve? Az ilyen adósságmentes, vagy csekély tartozású gazdát Bell Miklós az állam hatalmival egyszerűen reákényszeríti, hogy vegyen igénybe olyan nagy hitelt, amely megfelel az 5 ingatlanvagyona egyharmadának; reákényszeríti, hogy vállalja az adósságot és tűrje annak eddig szabad ingatlanvagyonára való betáblázását. Ez a józan, eddig rendezett anyagi viszonyok között élő gazda most már akarata ellenére kénytelen lesz a reádiktált adósság után évi 2 százalék kamatot beláthatatlan időkig fizetni, a bekebelezés alul vagyona sohasem szabadul fel, tehát állandóan adós marad egy olyan tartozással, amelyet nem keresett meg, amelyre nem volt szüksége, amelyet Bell Miklós úr reádiktált. Ezt az esztelenséget utóbb Bell Miklós maga is belátta és a kritikusoknak adott válaszában azt mondja, hogy a 2 százalékos kamatfizetés egyúttal törlesztésül szolgál, úgy, hogy idővel az adós ingatlantulajdonos megszabadul az adósságtól. Csakhogy ebben az esetben, ha a betáblázott pénzkibocsátás az ingatlanról töröltetik, megszűnnék teljesen a Bellféle földfedezet és az ő papírpénze még szerinte is fedezetlenné, tehát abszolúte értéktelenné válna. De a legnagyobb esztelenség Bell Miklós tervében az, hogy mindenki a pénzkibocsátás kapott összegét forgalomba hozni köteles. Hogy miképpen gondolja ezt, arról