Új Barázda, 1932. augusztus (14. évfolyam, 111-118. szám)

1932-08-04 / 111. szám

1432 augmitum 4, csik­grafik ára 10 fillér Budapest, XIV. fevf. 111. ■». DIB1RA2M e ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. ldr. földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐI TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szánt. TELEFONSZÁMOK : Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal József 463—09. LEVÉL­­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Hitler erősen előre tőrt írta sokorópátkai Szabó István v. kisgazda miniszter Elmúlt, immár a történelemé a né­met választások nagy vasárnapja, amelyre úgy felfigyelt az egész mű­velt világ. Hogyisne, mikor a válasz­tások eredménye nemcsak a sok ba­jokkal és szenvedésekkel küzdő né­met nemzet sorsáról volt hivatva dönteni, de erős kihatással lehetne az egész világ valamennyi népének gaz­dasági helyzetére is. Ám ez a választás, noha erősen megváltoztatta a pártkereteket, még­sem járt olyan eredménnyel, amely­től helyzetváltozást lehetne remény­leni. Csak azt állapíthatjuk meg, hogy a nagy, 70 milliós német népen is a szenvedések okozta szenvedé­lyek kezdenek erősen úrrá lenni. Gyilkosságok, erőszakos fenyegeté­sek vegyülnek a pártok alkotmányos küzdelmeibe. Noha titkos és arányos választási rendszer van náluk, mégis élénken észlelhető a nálunk is mind­inkább lábra kapni látszó ama tü­net, hogy manapság nem az a sok­szor emlegetett hatósági terror, ha­nem alulról jövő, a szenvedélyektől elragadott tömegerőszak iparkodik saját pártja javára eldönteni a vá­lasztás eredményét. Ezt a feltevésünket látszik igazolni az a ténykörülmény, hogy a válasz­tók­épen a két szélsőséges (bal és jobb) pártokat erősítette meg, még­pedig jobb szélső, nemzeti szocialista (Hitler) párt mandátumszámát a kétszeresénél is többre, 110-ről 230-ra emelte. De erősödött a szélső­bal (kommunista) párt is 11 fővel, úgy hogy ezúttal 89 mandátummal rendelkezik. A szintén baloldali szociálde­mokrata párt 3 mandátumveszteség­gel megtartotta 133 főnyi birtok­­állományát. A közép, tehát mérsékelt pártok, szinte felmorzsolódtak, a centrum és a bajor néppárt kivéte­lével: az előbbi 7, az utóbbi 1 man­dátumnyereségre tett szert. Ez oda magyarázható, hogy e két utóbbi párt nem szélsőséges, de valláser­kölcsi alapon álló párt, melynek vá­lasztói higgadt ítélőképességüket még a tömegszenvedélyek felcsapó lángjai között is meg tudják őrizni, természetes vezetőiktől még súlyos izgatással és erőszakossággal sem tudták eltéríteni. Ez utóbbiból azt a tanulságot kell levonni, hogy a valláserkölcsi neve­lés erős támasza az államnak, a nem­zet jövőjének, különösen nagy meg­próbáltatások idején. A német választáson előre tört, jelentős erőt gyűjtött tehát a szélső­jobb és a szélsőbal, a reakciót szol­gáló Hitler-párt és a mindent felfor­gatni akaró forradalmi kommunista párt. Azonban egyik sem kapott kü­lön, kormányzóképes többséget, de hiányzik az abszolút többség akkor is, ha a mérsékelt közép pártok va­lamennyien össze is fognának a két szélsőséggel szemben, mert ők együt­tesen abszolút többségben volnának, de köztük a kooperáció még kom­promisszum útján sem képzelhető el, mert az elvi ellentét közöttük a tűz és víz összefogásához volna hasonló. Nekünk, magyaroknak, aligha is szolgálhatna örömünkre a német szélsőségek összefogása, annál in­kább diadala nem! Nemcsak azért, mert új, nem is­mert helyzet elé állítaná a világ né­peit s ezzel hátráltatná, elodázná a népek, nemzetek közötti megbékélés­re való törekvést, amely annyi va­júdó konferenciázás után, már némi eredménnyel kecsegtet, hanem azért is, mert külön-külön mindkét forra­dalmi párt hatalomrajutásától van okunk tartani. Hogy mit várhatnánk a szélsőbal kommunista párttól, az külön ma­gyarázatot nem igényel. Törekvése világosan áll előttünk. Nemcsak nemzetünk, de az egész emberiség társadalmi rendjének erőszakos fel­forgatására törekszik. Az utasítást Moszkvától kapja, progammnja meg­valósításának útjából golyóval és akasztófával távolítja el azokat, akik vele szemben ellenzéki állást meré­szelnek elfoglalni. A jobboldali szélsőséges (Hitler) párt ellen még ilyen pozitív bizonyí­tékaink nincsenek, hacsak bizonyí­téknak nem vesszük a választási harc alatt vett híreket, hogy az eszméik befogadására való kényszerítéstől még akkor sem riadnak vissza, ha az az ellenfél életébe, vagy testi épsé­gébe került. Van azonban más is, ami gondol­kodóba ejthet bennünket és ez pro­gramjuk egyik sarkalatos pontját képezi, nevezetesen „az összes né­meteknek egyesítése!" Ez a kitétel többet jelentene, mint az Ausztriával való anschluss. A szó valóságos ér­telmében jelentheti azt, hogy impe­­rium alá vonni mindazon területeket, ahol németek laknak. Figyeljünk csak fel. A háború előtt ilyen for­mán hangzott a szerb, a román pro­gram, nem is szólva a szokos egye­sületekről. Az ily hangzású program végrehajtása miatt szenved idegen rabigában 3.800.000 fajtiszta ma­gyar, így vesztettük el hazánk terü­letének kétharmadát. A Dunántúl meg Budapest környéke is tele van német nyelvszigetekkel. Jó lesz erre figyelni azoknak, akik külügyeinket intézik. De jó lesz figyelni vala­mennyi magyarnak is és belátni, hogy akármilyen nehéz csillagok is járnak felettünk, mégis jó lesz össze­tartanunk nemzeti jövőnk érdeké­ben, még akkor is, ha Budapest de­mokratái árvalányhajas süveggel fe­jükön szónokolnak és hívogatnak az új egység táborába. Kp,J'Wa A Bell Miklós-féle „Gazdasági Reform Párt“ Országos Párt­­szervezetének mozgolódása Éljen, éljen! Megalakult! Mi alat leült meg? A Bell Miklós-féle Gazda­sági Reform Párt Országos Párt­­szervezete alakult meg. Most már re­mélhetjük, hogy lesz pénz, lesz jólét és boldogság, nem kell félni a nyo­morúságtól. — De félre a tréfával mert a ki­bocsátott plakátból úgy látjuk, hogy több komoly kisgazda is szerepel az országos felhíváson. Az Új Barázda már rámutatott a Bell-féle zöld füzet javaslatainak hibás voltára. Most más szempontból vesszük a kérdést vizsgálat alá, Arató Gergely Népbol­­dogítás, vagy Népbolondítás című ki­tűnő füzete alapján. A Bell-féle pénzkibocsátás nem használ az adós gazdáknak, de árt az adósságmentes föld- és házbirtokosnak Bell Miklós földpénze azért tetsze­tős az első pillantásra, mert úgy lát­szik, hogy a nagy pénzesőből min­denkinek kijut. A gazdaember azt hihetné, hogy — amíg a mai viszo­nyok között még drága kamat fejében sem igen tud hitelhez jutni — addig a Bell Miklós-féle pénzkibocsátás hir­telen sok pénzhez juttatná. Ha azon­ban kissé közelebbről vizsgáljuk ezt a nagy áldást, nyomban rájövünk, hogy a valóságban nagyon is kárté­kony ajándékkal kedveskedik Bell csodadoktor. Vegyük először az eladósodott gaz­da esetét. Tudjuk, hogy különösen a kisbirtokosok közül sokan már any­­nyira el vannak adósodva, birtokukra olyan nagy adósságteher van betáb­lázva, hogy az adósság összege meg­haladja az egész birtok jelenlegi for­galmi értékét. Éppen ezekre nézve kellett végül a kormánynak rendelet­tel lehetővé tenni az árverések és a zárlat elhalasztását. Vájjon hogyan hatna először ezekre a Bell-féle pénz­­kibocsátás? A Bell-féle tervezet sze­rint minden felbecsült ingatlan érté­kének egyharmadát vehetné igénybe a pénzkibocsátásból, sőt köteles igény­be venni a tulajdonos. Már most Ball úgy akarja a hitelezőket kártalaní­tani, hogy ebből a pénzkibocsátásból ki kell, hogy fizesse az ingatlant ter­helő adósságokat. Bell szerint az e két kifizetett adósság helyébe a telekkönyvben a pénzkibocsátás ösz­­szege kerülne, tehát az állam volna a bekebelezett hitelező. Igen ám, csak­hogy ebben az esetben a gazda maga, akinek tartozása eléri a birtok mai forgalmi értékének egyharmadát, vagy kinek még ennél is több adós­sága van — ami ma nagyon gyakori — egyetlen egy fillért sem kapna a pénzkibocsátás fejében, adós­ságának ez­ez egyharmadrésze csak gazdát cserélne, vagyis ő tovább is adós maradna ezzel a kifizetett egyharmaddal, csak­hogy nem az eddigi hitelezőnek, hanem az államnak. Ellenben többi hitelezőinek egy fillért sem tudna fizetni és a bekebelezett többi hitelezők csakúgy elárvereztet­­hetnék a birtokot és a házat, meg a felszerelést, mint eddig. A Bell-féle orvosszer tehát az adós gazdáikon egyáltalán nem segítene. De nézzük másrészt, hogy mi volna a hatása a Bell-féle pénzkibocsátás­nak arra a józan, dolgos és takarékos gazdára, aki eddig meg tudta magát óvni az adósságelmflástól és afem­ent a földjére, házára semmi, vagy kevés teher van bekebelezve? Az ilyen adós­­ságmentes, vagy csekély tartozású gazdát Bell Miklós az állam ha­talmi­val egyszerűen reákényszeríti, hogy vegyen igénybe olyan nagy hitelt, amely megfelel az 5 ingatlanvagyona egyharma­­dának; reákényszeríti, hogy vál­lalja az adósságot és tűrje an­nak eddig szabad ingatlanva­gyonára való be­táblázását. Ez a józan, eddig rendezett anyagi viszonyok között élő gazda most már akarata ellenére kénytelen lesz a reá­diktált adósság után évi 2 százalék kamatot beláthatatlan időkig fizetni, a bekebelezés alul vagyona sohase­m szabadul fel, tehát állandóan adós marad egy olyan tartozással, amelyet nem kere­sett meg, amelyre nem volt szüksége, amelyet Bell Miklós úr reádiktált. Ezt az esztelenséget utóbb Bell Miklós maga is belátta és a kritiku­soknak adott válaszában azt mondja, hogy a 2 százalékos kamatfizetés egyúttal törlesztésül szolgál, úgy, hogy idővel az adós ingatlantulajdo­nos megszabadul az adósságtól. Csak­hogy ebben az esetben, ha a betáblá­zott pénzkibocsátás az ingatlanról tö­röltetik, megszűnnék teljesen a Bell­­féle földfedezet és az ő papírpénze még szerinte is fedezetlenné, tehát abszolúte értéktelenné válna. De a legnagyobb esztelenség Bell Miklós tervében az, hogy mindenki a pénzkibocsátás ka­pott összegét forgalomba hozni köteles. Hogy miképpen gondolja ezt, arról

Next