Új Barázda, 1932. szeptember (14. évfolyam, 119-127. szám)
1932-09-01 / 119. szám
1932 szeptember 1, csütörtök ügy® ára 10 fillér az UJMAZDA ELŐFIZETÉSI ARAB a m. Idr. fédmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások** clmű füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 611 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK : Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. A népibolonditókeryőzelme A mezőcsáti kerületben, ahol 4800 választó van, a vasárnapi képviselőválasztáson 98 szavazattal többségbe került az ellenzék, amely természetesen most nagy diadallal hirdeti, hogy ezzel a választással óriási győzelmet aratott. A győzelem értékét mindenesetre nagyban lecsökkenti, hogy tulajdonképpen egy kerületről van szó, amely egyáltalában nem fogja befolyásolni a képviselőházban a pártok számarányát, mert hiszen a képviselőháznak 245 tagja van és így nem jelent semmit, hogy most a független kisgazdapárt különböző elemekből összeverődött 23 tagja helyett eggyel több, vagy kevesebb lesz. De ezen a választáson nem is a kormánypárt vagy az ellenzék győzött, hanem győzött a komoly munka emberével szemben a fékevesztett izgatás, a beválthatatlan ígéretek hangoztatása, amelyekkel valósággal megmételyezték a kerület választópolgárait. Mi, akik évtizedek óta küzdünk a magyar mezőgazdaság népéért, mélységes fájdalommal vesszük tudomásul ennek a hihetetlenül elkábított polgárságnak a döntését, mert hiszen szerencsétlen, sorsüldözött vidékről van szó, amelynek szüksége lett volna fokozottabb segítségre, amelynek szüksége lett volna az agrártársadalom egy olyan vezetőegyéniségére, mint Purgly Emil. Ehelyett kapott ígéreteket, ludításokat, amelyekből már elhangzásuk pillanatában soha valóságos cselekedet nem lehetett, mert hiszen azt maguk, akik azt hangoztatták, sem vehették komolyan. Mit fog csinálni most ez a szerencsétlen nép, amelynek a korteskedés során a legnagyobb lelkiismeretlenséggel adóelengedést, adósságtörlést ígértek és amelynek a nyakán megmarad mindaz a baj, amelyet évek óta még az elemi csapások is reázúdítottak. És hová fog jutni ennek a kerületnek a népe, amelynek a lelkét megtöltötték az októberi forradalom jelszavaival, amelynek szemei elé ragyogó délibábot vetítettek és most, a választás után itt maradt árván, elhagyatottan, segítő és istápoló kéz nélkül. A földművelésügyi miniszter pártja természetesen nem versenyezhetett azokkal, akik ezt a szépséges jövendőt tárták a választók elé, győzelmük esetére. A miniszter csak olyat ígérhetett, amelyekért száz százalékig helyt is tudott volna állani és amiért vállalta volna is a felelősséget. De várjon az Eckhardt Tibor kortesei most a választás után állják-e azt, amit ott a választási harc alatt ígértek és hozzák-e azt az áldást, amelyet két kézzel szórtak. Nem hozhatják, mert nem is volt szándékukban hozni, hanem csak a mandátumot akarták megszerezni, nem is olyan képviselőnek, akinek arra szüksége volna, mert hiszen mandátummal már rendelkezik, hanem egy másiknak a háttérben, akit a mezőcsáti választópolgárok nem is ismernek, nem is fognak megismerni soha. Ez a választás egyfelől a tiszta eszmék küzdelme volt a népbolondítókkal, és fájdalmas, hogy pillanatnyilag az utóbbiak győztek. A hazugságok áradata már ott kezdődött, amikor telekürtölték az egész közvéleményt a hatalom erőszakoskodásaival, külföldi újságírókat is meghívtak a választásra, hogy lássák, miként dolgozik a hatalom egy miniszter mandátumáért és végül mégis be kell vallaniok, hogy éppen a hatalom vett az, amely biztosította a választás tisztaságát és ők voltak azok, akik izgatásaikkal valósággal meghamisították a választás eredményét. Már a piaci helyzetet befolyásoló egyes tényezők árucsoportonként annyira különbözők, hogy azokat különválasztva kell részletesen tárgyalnunk. Ezt megelőzően azonban néhány fontosabb körülményre kell rámutatni. Elsősorban a mezőgazdasági cikkek legtöbbjénél beállott és a gazdaságtörténelemben szinte páratlan árzuhanásra, majd mezőgazdasági kivitelünknek nagymértékű csökkenésére. Az árrombolás, sajnos, éppen azoknál a termékeknél végezte a legpusztítóbb munkát, amelyek termelésünk természetadta tagozódása folytán a legáltalánosabban érintik a mezőgazdaságot. Tudniillik a kenyérmagvaknál, amelyek értékesítési válsága már 1930- ban kezdetét vette, de valóságos mélypontját csak 1931-ben érte el és az állatoknál és állati termékeknél, ahol a múlt év második felében és azóta bontakozott ki megdöbbentő erővel. Bármennyire is tartózkodni törekszünk a túlsötéten látástól és túlsötét kifejezésektől, a kenyérmagvak értékesítésével egyidejűleg az állatpiac terén bekövetkezett árösszeomlást, tetézve az abraktakarmánycikkek rendellenes drágulásával, mezőgazdaságunkra nézve komoly veszélyt jelentőnek kell minősítenünk. Szomorú kiegészítése ennek a képnek borgazdaságunk súlyos értékesítési válsága, amely szőlőtermelő vidékeinket sújtja teljes erővel, továbbá az a körülmény, hogy az egész vonalon a megelőző éveknél jóval kedvezőtlenebbül alakultak egyéb mezőgazdasági termékeink árai is. Azok között az általános jellegű okok között, amelyek a katasztrofális árfejlődést előidézték, kétségtelenül az első helyen kell említenünk az általános gazdasági és pénzügyi válságot, amely a nyersanyagárak és nyerstermékek árcsökkenését idézte elő világszerte és azt a körülményt, hogy e termékek termelésének mérve eddig semmiféle módszerrel nem volt szabályozható — és alig megoldható problémának előre összehívatták a képviselőházat is, hogy az esetben, ha nem sikerül kicsikarniuk ezt a jelentéktelen többséget, akkor teliharsogják az országot és a külföldet azzal, hogy a hatalom buktatta el őket. De akárhogyan lázítottak és akármilyen mértékben forradalmasították is ott a választópolgárokat, az a tervük mégsem sikerült, hogy beugrassák a közigazgatási hatóságokat a megzavart közrend és köznyugalom erőszakos helyreállításába és ez is azt bizonyítja, hogy a hatóság mindvégig a legtisztább eszközökkel biztosította a választás nyitlatszik. Legkülönösebben vonatkozik ez a világkereskedelem tárgyát képező gabonaneműekre, amelyek árszínvonalát a feleslegekkel bíró oly országokban, amelyek nyílt fogyasztóterületek, amíg ilyenek maradnak, mindig a világpiaci jegyzés fogja meghatározni. Ezen árszabályozó hatás alól a múlt esztendőben sem vonhattuk ki magunkat. Reményünk erre csak akkor lehetett volna, ha azok a kereskedelmi szerződések, amiket a múltban Ausztriával, Olaszországgal és Németországgal kötöttünk és amelyek bizonyos előnyöket lettek volna hivatva biztosítani, gyakorlatilag beváltak volna. Ez azonban nem következett be. Az állatpiacon a múlt év utolsó negyede óta mutatkozó áresést már nem világpiaci okoknak és eseményeknek kell tulajdonítanunk. Az élőállat- és főleg a szarvasmarhapiacot azoknak az európai országoknak a gazdasági viszonyai, magatartása és átalakulása szabályozzák, amelyekre utalva vagyunk, illetőleg melyekkel versenyezni vagyunk kénytelenek. Itt több szerencsétlen körülmény összejátszása okozta a bajt. Elsősorban ez országok fokozott védelme és sikeres önellátási törekvései, amelyek új fegyverre találtak az általunk elfogadott, majd Ausztria által ellenünk fordított kontingensrendszerben. Továbbá a fogyasztóképesség csökkenése, Olaszország és Svájc elzárkózó intézkedései, a cseh szerződésen kívüli állapot, Románia és Jugoszlávia fokozottabb és olcsóbb termelésénél fogva nagyobb versenyképessége, a német szerződésnek állatkiviteli szempontból való teljes értéktelensége, stb., stb. Az imént érintett szerencsétlen átalakulás mellett, illetve mint annak egyik fő okát és kísérő jelenségét kell megemlítenünk mezőgazdasági kivitelünk nagymértékű csökkenését. A mezőgazdasági kivitel értékvesztesége 1931-ben 1930-hoz viszonyítva kereken 300 millió pengőre, 1929-hez viszonyítva pedig 400 millió pengőre tehető. galmát, mindannak dacára, hogy joga lett volna a heteken át tartó és az elhunyt képviselő ravatala mellett , megkezdett izgatásokat akár karhata-lommal is elfojtani. " A választás tanulsága mindenesetre az, hogy most már komolyan hozzá kell fogni a magyar nép felvilágosításához és nem szabad odadobni őket azoknak, akik a Károlyiforradalom emlékeit idézik fel és akik egy-egy mandátum megszerzéséért valósággal megmérgezik a vidéki magyar nép józan és hiszékeny lelkületét. Kétségtelen, hogy a kivitelben mutatkozó ezt a feltűnő értékeltolódást az 1931. évi általános árhanyatlás idézte elő. Közelebbről nézve azonban kivitelünk mennyiségbeli alakulását, egyes cikkeknél itt is megdöbbentő hanyatlás mutatkozik. A legjelentékenyebb csökkenés élő állatkiivitelünknél mutatkozik. A darabszám 45%-os csökkenése mellett az 1931. évi kivitel értéke kereken 100 millió pengővel, azaz 52%-kal kisebb az 1930. évi kivitelünknél. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1931. év adatai nem is tükrözik vissza teljesen a helyzetet, mivel azóta is rosszabbodtak a kivitelnek úgy mennyiségi, mint értékesélyei, megállapíthatjuk, hogy mezőgazdaságunkat a múlt esztendőben az állatkivitel ily nagy mértékű hirtelen sülyedése sújtotta a legérzékenyebben. A fontosabb állati termékek közül mennyiségben 47.7 és értékben 56.1%-kal csökkent a disznózsír- és a szalonnakivitel, 26 és értékben 45.6%-kal a friss és elkészített hús kivitele. A gyapjúnál és a nyersbőrnél a menynyiségi visszaesés aránylag kisebb. Mennyiségileg alig csökkent tojáskivitelünk (9%), de az érték itt is 19.4%-kal alacsonyabb a múlt évinél. Az élő- és vágott baromfikivitelben mennyiségileg 6.7%-os emelkedés mutatkozik, ennek ellenére némileg lemorzsolódott a kivitt mennyiség összértéke. Mennyiségi emelkedést mutat vajkivitelünk is, bár az összesen exportált tejmennyiség tejtermelésünkhöz viszonyítva még mindig nagyon csekély. Értékben itt 8,7%-os a csökkenés. A gabonanemünk közül 1931. évi búzakivitelünk néhány százalékkal és kereken 150.000 métermázsával meghaladta az 1930. évi mennyiséget A katasztrofális világpiaci áralakulás abban jut kifejezésre, hogy ennek dacára 43,5%-kal, azaz 32 millió pengővel csökkent a kivitel értéke. A rozskivitelnél a mennyiségi csökkenés Mezőgazdasági termékeink kivitelének zuhanása az utolsó években Budapest, XIV. évf. 119. k.