Új Barázda, 1932. október (14. évfolyam, 128-136. szám)

1932-10-02 / 128. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. ldr. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című­ füzetekkel együtt . Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. /X­­­X.X­­ . x . x 1932 október 2. vasárnap ^ A­­ Budapest, XIV. avr. 128. sz. Ara 10 fillér * ----*1% UJ BARÁZDA­­ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, VIII. kerület, József­ körut 5. szám. TELEFONSZÁMOK : Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Erős Kormányt — erős Kisgazdapártól! írta Schandl Károly dr. A németek faképnél hagyták a le­szerelésről tanácskozó „győztes" ha­talmakat. Igazuk van. Bennünket erő­szakosan leszereltek. Ugyanakkor a „békeszerződésben" kötelezték magu­kat, hogy mihelyt a németek és ma­gyarok hadseregét leszerelték, ők is lefegyverzik haderejüket. Tizenkét év múlt el már azóta. Leszerelés he­lyett még jobban fegyverkeztek. Be­csaptak bennünket. Nem tartották be azokat a „békeszerződéseket", ame­lyeket ők maguk diktáltak nekünk. Fél éve végre összeültek Genfben, hogy tanácskozzanak a leszerelésről. Szemfényvesztő határozatokat hoz­tak. Kitűnt, hogy nem akarnak lesze­relni. Mikor a németek ezt látták, azt követelték, hogy ismerjék el az egyes államok egyenjogúságát. Más szóval: a franciák és csehek kötele­sek olyan arányban leszerelni, mint a németek és magyarok. Ha pedig a franciák és csehek fegyverkeznek, ak­kor a németeknek és magyaroknak is joguk van olyan hadsereget fölállí­tani sorozás útján, amilyent akarnak. A német indítványt elvetették. Erre a német kormány képviselője sarkon­­fordult és faképnél hagyta az egész társaságot. A németek magatartása példát mu­tat. Olyan idők jönnek, mikor nem a Károlyi Mihály barátainak züllesztő demagógiájára lesz szükség nálunk is, hanem erős kormányra. Olyan kor­mányra van most szüksége az ország­nak, amely világosan, gyorsan és hatá­rozottan meglátja, mit kell tenni az országért s különösen a haldokló fa­luért, aztán bátran, de okosan cse­lekszik. Nem üvöltő dervisekre van szükség, akik még evés közben is vé­gigkárogják az országot, hanem erős, férfias törvényhozókra, akik nem a maguk hitvány népszerűségét féltik, hanem csupán az ország s elsősorban a bajokkal küzködő termelők érdekeit nézik. Erős kormány csak erős parla­mentre támaszkodhatik. Legkönnyebb a sebeket szaggatni s a szegény fa­lusi nép válságából kicsiholni olcsó politikai népszerűséget. De a falu kisgazdáinak semmit se használ, ha egy sereg fiskális és egy csomó ezer­holdas földesúr versenyt szaval hóna­pokon át a hivatásos agitátorokkal a­­ falu bajairól. A falu népe azt várja a törvény­hozóktól, hogy erős támaszai legye­nek, egy erős vezetésnek, mely az országot a mostani történelmi idők­ben bölcs, de határozott és nem této­vázó cselekvéssel kimenti a katasztró­fából. Aki erre nem érez elég lelki­erőt, az jobb, ha félre áll. Vénasszo­nyokra, akik csak pletykázni és bot­rányokat szagolni tudnak, nincs szük­ség a parlamentben. A keresztény kisgazdapárt, mely a nagy magyar egység pártját alkotta meg Nagy­atádi Szabó és Bethlen szövetkezése idején, a napokban újra életjelt adott magáról. Erre az erős kisgazdapártra van szüksége az országnak, mely az utánzatoktól eltérően­­ erőt tud majd adni egy bátor, nemzeti kormányzat­nak. Végre mi is az asztalra ülünk a rabszolgatartó külföldi hatalmaknak, hogy vége a kínlódásnak. A kormány­nak erőt kell mutatni, hogy szenvedé­seinknek és elnyomatásunknak vége legyen. Revíziót és életet követelünk a kül­földtől a magyar nép számára. Ebben a harcban elől fog járni a mi erős, hamisítatlan, keresztény kisgazdapár­tunk. Gömbös Gyula kapott megbízást a kormányalakításra Csütörtökön este 8 óra előtt Göm­bös Gyula mint a kormány alakítá­sára megbízott miniszterelnök hagyta el Horthy Miklós kormányzó dolgozó­­szobáját, közel másfél órás kihallgatás után. A kormányválság tehát elinté­ződött és most már a legrövidebb időn belül megalakul az új kormány, melyre az a súlyos feladat vár, hogy átvezesse az országot a mai súlyos helyzeten. Az új miniszterelnök eddigi poli­tikai működése alatt bebizonyította, hogy megvan a képessége, a tudása, az akarata és a bátorsága is arra, hogy a legnehezebb helyzetben is maradandót és értékeset cselekedjen. Hogy kik lesznek a Gömbös-kormány tagjai, erre vonatkozólag egyelőre csak találgatások vannak, mert azok kinevezése csak a legközelebbi napok­ban fog megtörténni. Beavatott poli­tikai körökben a kormány tagjainak névsorát a következőképpen kombi­nálják: Miniszterelnök és honvédelmi mi­niszter: Gömbös Gyula. Földművelésügyi miniszter: Kollay Miklós. Vitéz jákfai Gömbös Gyula 1886 de­cember 26-án született a tolnam­egyei Murgán. Katonai pályára lépett és a pécsi honvédh­adapródiskola elvégzése után a zágrábi 25. honvédgyalogezred­hez került 1905-ben. 1910-ben a bécsi hadi­iskolára vezényelték, melynek elvégzése után vezérkari szolgálatra osztották be. A háború kitörése után a 13. hadtest vezérkaránál működött a szerbiai had­műveletek idején és már 1914 szeptembe­rében bátor magatartásáért katonai ér­demkereszttel tüntették ki. 1915-ben Pflanzer-Baltin hadseregének híres kár­páti átkelésében vett részt, majd 1916-ban az aknai áttörésnél súlyosan megsebesült. Felépülése után a honvédelmi miniszté­riumba osztották be, majd a román be­töréskor az erdélyi kormánybiztossághoz. A románok kiverése után ismét minisz­tériumi beosztást kapott előbb Buda­pesten, majd Bécsben és ebben az időben Bécsben írta nagy feltűnést keltett ta­nulmányát, melyben az önálló magyar hadsereget követelte. A forradalom ki­törésekor az akkori zágrábi követségre került, mint katonai attasé. 1918 decem­berétől fogva pedig a hadügyminisztérium hadműveleti osztályának balkán-csoport-Belügyminiszter: Keresztes-Fischer Ferenc. Pénzügyminiszter: Imrédy Béla, a Nemzeti Bank igazgatója. Kereskedelmi miniszter: Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda el­nöke. Igazságügyminiszter: Lázár An­dor dr. Vallás- és közoktatásügyi minisz­ter: Korniss Gyula. Külügyminiszter: Tomcsányi Vil­mos Pál. Gömbös Gyula miniszterelnök még csütörtökön este megjelent az Egysé­ges pártban, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Bejelentette a pártnak, hogy a kormányzó megbízta a kormányala­kítással és kijelentette, hogy mint miniszterelnök a pártra kíván támasz­kodni. Bethlen István gróf, mint a párt vezére, üdvözölte néhány meleg szó­val az uj miniszterelnököt és biztosí­totta a párt támogatásáról. Az új kormány a jövő szerdán mu­tatkozik be a pártértekezleten az Egy­ségespártnak és Gömbös Gyula mi­niszterelnök ismertetni fogja a kor­mány részletes programját, sát vezette. 1919 januárjában élesen szembefordult Károlyi Mihállyal és ennek hatása alatt a MOVE elnökévé válasz­totta. Ebben a minőségében nagy része volt az ellenforradalmi szervezkedésben és itt került először összeköttetésbe Beth­lennel A komm­ü­n kitörése után Belgrádon át Szegedre ment, ahol mindkét szegedi kormányban hadügyi államtitkár volt. Vezető szerepet játszott a nemzeti had­sereg megteremtésében Horthy Miklós akkori fővezér oldalán. 1919 júniusban francia nyomásra el kellett hagynia Sze­gedet és ismét Bécsbe került. Mandátumot első ízben 1920 tavaszán kapott Törökszentmiklóson kisgazdapárti programmal. Az első nemzetgyűlésen az agrárpolitikai és ellenforradalmi gondo­lat egyik legmarkánsabb képviselője volt. A második nmzetgyűlési választásokat ő irányította és ezzel nagy része volt az Egységespárt megalakításában, mely­nek ügyvezető alelnöke is lett. Később a kormány gazdasági politikájával nézet­­eltérése támadt és 1923 augusztusában kilépett az Egységspártból, a frankü­gy kapcsán azonban újból a kormány mellé állott. 1923 szeptemberében ismét vis­­­szatért az Egységespártba. Röviddel ez­után honvédelmi államtitkár, majd 1929 október 11-én honvédelmi miniszter lett. 1929 júniusában avatták vitézzé. Kisgazda-vezérek a kormányzónál Nyolc nappal ezelőtt adta be Ká­rolyi Gyula gróf a kormány lemondá­sát és ezalatt a nyolc nap alatt egy kis megszakítással Horthy Miklós kor­mányzó sorban fogadta a magyar po­litikai élet vezetőit, hogy meghall­gassa véleményüket a kibontakozásra vonatkozóan. Meghallgatta nemcsak az Egységespárt, hanem az ellenzék vezető férfiait is és a szerdai napon is egész sereg politikus jelent meg a kormányzó előtt, hogy elmondja véle­ményét a mai súlyos helyzetről. A kisgazdapárt vezéremberei közül Mayer János még a válság első nap­jaiban megjelent a kormányzó előtt, és utána Csizmadia András követke­zett, akit szerdán hallgatott meg a kormányzó és aki kihallgatás után a következőket mondotta: — A kisgazdák álláspontját vázol­tam az államfő előtt. Nekünk tárgyi és személyi kívánságaink is vannak, amelyeket idejekorán a jövő kormány elé tárunk. Rá fogunk mutatni, hogy mik a gazdabajok és mik a kívánsá­gaink. Lehetetlent semmi körülmé­nyek között nem fogunk kérni, de minden megoldási lehetőségre felhív­juk a figyelmet, hogy a falu népének, a kisexisztenciáknak, munkásoknak, kisiparosoknak és kiskereskedőknek érdekeit előbbre vigyük. Most már tarthatatlan a helyzet és erősen hisz­­szük, hogy az újonnan kinevezendő kormány nem zárkózik el követelé­seink elől. El kell ismerni, hogy a nagyatádi Szabó István-féle kisgazda­­párt volt az alapja az Egységespárt­nak és ma is az. Nem szándékunk az Egységespártot gyengíteni, mert ha ezt megtennék, könnyen előállhat az a helyzet, hogy összeomlás következhe­­tik be és destrukció karjaiba kerül az ország. Utána nyomban Schandl Károly ny. államtitkár került sorra, aki a kor­mányzótól való eltávozása után a kö­vetkezőket mondotta kihallgatásáról:­ — Azt hiszem, nagyon rövid idő alatt megoldódik a válság. Valószínűen holnap már lesz miniszterelnökünk. Az audiencián őszintén elmondtam vé­leményemet Ő főméltóságának és most. Az új miniszterelnök életrajza

Next