Új Barázda, 1933. május (15. évfolyam, 19-22. szám)

1933-05-07 / 19. szám

1933 május 7. vasárnap Budapest, XV. évf. 19. szám UJ BÜR&ÍM ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" cimű­ fü­zetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, V. kerület, Honvéd­ utca 10. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 150—14. LEVÉLCÍM: Budapest, 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Az áldott májusi eső végre megérkezett. Mostaniig bi­zony hiába várta a gazda a jó tava­szi esőt, a föld is kiszikkadt a száraz­ságtól és már-már félni lehetett attól, hogy az elvetett magból nem kél áldás. Most mégis megkönyörült a magyar föld szomjúságán a magyarok Istene és május hónap meghozta az áldást fakasztó termékenyítő esőt, amely mindennél többet ér és mindennél becsesebb a szántó-vető gazdának, akinek verejtéke öntözi ugyan a szán­tást és a vetést, de az nem elég, hogy kalász fakadjon, ahhoz a jó Isten esőcsatornáinak megeredése is szük­séges. Rossz időket éltünk és élünk még ma is. De mindent kipótolhat nekünk az eső és a napfény. Az eső, amely felfakasztja a földből a magot és a napfény, amely acélossá érleli a mi búzánkat és ízessé egyéb terményein­ket. Ezt add meg nekünk most aratásig jó Istenünk s akkor vidám ének mel­lett peng majd a kasza, amely meg­telni bőséggel a kamrákat. Eső és napfény, — mindkettő ami­kor kell és szükséges és akkor nem törődünk világválsággal, gazdasági ba­jokkal — a magyar nép bizakodással megy neki a nehéz télnek és az azzal járó bajoknak . . . A városi ember ilyenkor már elkezd tervezgetni arról, hogy kimenekülve a város poros, füs­tös, fülledt levegőjéből és leránduljon a vidékre egy kis pihenőre. Külföldre most csak a kivételesek mehetnek, az egyszerű tisztviselő, hivatalnok és hasonló munkájából élő egyén, csak arra gondolhat, hogy valahol árnyas, kies vidéken esetleg víz mellett tölt­­hesse el a szabadságát. Most kell megfogni a vidéki gazdának a pesti vendéget, olcsó árral, előzékenység­gel, tiszta szobával, hogy ne csak egy­szer menjen oda, ahol volt, hanem egész esztendőben, a jövő nyaralásig kellemesen gondoljon a vidéken eltöl­tött pihenő­időre. Fontos dolog ez nagyon, mert kettős haszon van belőle. Elsősorban, hogy nem kerül külföldre a magyar pénz, másrészt egy kis forgalmat teremt a vidéken, amellett, hogy az elköltött pénz a vendéglátót gyarapítja. Ezért kell megbecsülni a magyar vidékre menő nyaralót és ezért kell mindent elkövetni arra, hogy jól érezze magát a hazai levegőn. Ne arra gondoljunk, hogy mindent kiszedjünk belőle egy nyáron, hanem arra, hogy ahol egyszer volt, oda máskor is visz­­szatérjen és ismerőseit, barátait is arra buzdítsa, hogy ott nyaraljon, ahol ő olyan jól érezte magát. Készüljünk tehát a városi nép fo­gadására szeretettel, előzékenységgel, tisztasággal és akkor a nyaralásra alkalmas vidékek népe is megtalálja a számítását. A Albrecht Királyi Herceg tervezete a mezőgazdasági telepítésről Segíteni kell a magyar föld munkásain Albrecht királyi herceg a legutóbbi időkben komoly tanulmányokat, végzett és végeztetett a mezőgazdasági telepítés kér­désében. Vizsgálódásainak eredményéről az elmúlt vasárnap előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémia díszter­mében és pedig nagyszámú és előkelő kö­zönség érdeklődése mellett. A királyi herceg nagyjelentőségű elő­adását azzal kezdte, hogy a magyar nép­pel való sorsközössége, a magyar földdel való szoros kapcsolata teszi kötelességévé, hogy beszámoljon arról a munkáról, ame­lyet a mezőgazdasági telepítés kérdésében végzett. Majd elmondotta, hogy három eszten­deje foglalkozik ezzel a nagyjelentőségű kérdéssel és délamerikai tanulmányútja alkalmával közvetlen közelről ismerte meg több állam telepítési politikáját és együtt érezhetett az odavetődött magyar telepesek sorsával. A telepítésnek — mondotta többek kö­zött — a gazdaságosság jegyében kell történnie. Arra kell törekedni, hogy az új telepesüzemek ne csak a gazdál­kodók megélhetését biztosítsák, ha­nem közgazdasági értelemben is hasz­nosak legyenek. Csakis így érheti el a telepítés azt a célt, hogy országunkban minél több embernek biztosítsunk kenyeret nemcsak a mező­­gazdaságban, hanem rajta keresztül egyéb termelési ágakban is. A telepítés mindenesetre elősegíti a mezőgazdasági munkanélküliség meg­szüntetését. Objektív szakemberek a mezőgazdasági munkanélküliek számát százezrekre be­csülik. Pedig elsőrangú fontos a legmegbízhatóbb, a legéletrevalóbb és a legmagyarabb társadalmi rétegnek az önálló kis­gazdaosztálynak erősítése, számának szaporítása. De a telepítés révén mindezeken felül a magyar mezőgazdaság tervszerű irá­nyítását is — egyelőre legalább a telepe­seken keresztül — az arra illetékesek kézbe vehetnék és kézben tarhatnák. Tu­lajdonképpen nagyobbszabású tervgazdál­kodási rendszer vonalai bontakoznak ki előttünk. Telepítési formák: A legideálisabb telepítési forma az ön­álló telep. Azaz teljesen új, egységes kis­üzemek keletkeznek, amelyeket a telepítő szerv épületekkel és felszerelésekkel lát el. A telepítés népesedéspolitikai hatásai az önálló telepek rendszere mellett érvé­nyesülnek legtisztábban. Az úgynevezett kiegészítő telepítésnél a már ingatlannal rendelkező kisgazda régi birtokához még pár hold földet csa­tolnak és így növelik gazdasági erejét A kiegészítő telepítések szerepe szembe­tűnő: a földreform által is szaporított egészségtelen törpebirtokokat kisgaz­daságokká alakíthatjuk így át. Az eddig törpebirtokos családjának mun­kaerejét így már saját családi gazdasá­gában használhatja ki jobban. És csök­ken majd a mezőgazdasági munkáskíná­­lat, mert a törpebirtokos és családtagjai­nak munkakínálata megszűnik, vagy leg­alább is enyhül. Különleges módja a telepítésnek a cso­portos telep­ítés. Ezt a csekélyebb anyagi eszközzel rendelkező vagy egészen pénznélküli telepeseknél alkalmazhatjuk célszerűen. Csoportos telepítésnél a betelepítendő na­gyobb birtokot a telepesek közösen szán­ják meg s megfelelő irányítás és ellenőr­zés mellett közösen gazdálkodnak addig, amig a telepítő szerv tervei és ellenőrzése mellett a szétosztás meg nem történik s a telepesházak fel nem épülnek. A telepes részéről a pénzbeli hozzájárulást itt a te­lepesek kézi vagy esetleg fogatos munká­ja pótolja, amelyet a törlesztési tervezet­ben megfelelően felértékelnek. A telepítési programnak arra kell töre­kednie,­­ hogy a költségek egy részét kap­csolja ki és hárítsa azokat az államra, vagy más közületekre. A telepítés igazi célját mégis kétségte­lenül a falut ellepít­és útján szolgálnék a legtökéletesebben. Különösen az Alföldön, ahol a községesítés útján varázsolhatnák csak a török uralom okozta pusztaságokat igazi kertekké. Nagyhatárú városok és községek külterületein már eddig is ala­kultak a viszonyok kényszerítő hatása alatt természetes tanyaközpontok és a már kialakult központoknak községekké való átalakulását a telepítő programnak kell tervszerűen előkészíteni. Vannak vidékek, ahol a telepítés leg­célszerűbb alakja a tanyarendszer. A ta­nyás gazdálkodásnak gazdasági és üzemi szempontból sok előnye van, ha belőle a kulturális és közlekedési hátrányokat ki­küszöböljük. Különösen az alföldi nagy agrármunkásközségek települő lakói ré­szesítenék előnyben a tanyatelepítést. Csatlakozó telepítésen a községnek te­lepítés útján való folytatását vagy kiegé­szítését értjük. Ez szervesen csatlakozik valamely község már meglevő házaihoz. Telepítések emberanyaga. A telepítés sikere függvénye a települő emberanyagnak is. Ügyesség, rátermett­ség, szorgalom, kitartás sokszor a tőke­­szegénységet pótolja. A kezdet nehézsé­geit csak akkor győzhetjük le, ha a tele­pes és annak felesége az új egzisztencia — az új otthon — megalapításában és ki­­fejlesztésében percig sem lankadnak. Néhány szempont az emberanyag ki­választására : 1. Önálló telepes lehet: a) az olyan földművesbirtokos második, harmadik stb. fia, akinek jövőjét az apai birtok kis terjedelme nem biztosítja és akinek az kellő munkaalkalmat nem nyújt; b) az olyan törpebirtokos, akinek lakó­helyén nincs kellő munkaalkalma és meg­élhetése és arra sincs mód, hogy üzeme kiegészíttessék; c) az olyan mezőgazdasági munkás, aki már eddig is tanulságot tett szorgalmáról, szakértelméről s esetleg takarékosságáról. A népes és fajilag erős családok képvise­lőinek jogait az utóbb említett, két cso­portnál is biztosítanunk kell. A magyar kormány nemzeti munka­programjában is szerepel a telepítés s felmerült a terv, hogy a gazdák adó­hátralékukat bizonyos földterület leadásá­val róják le. Ha pénzügytechnikai okok­ból sem lesz ennek akadálya, az egyéb­ként behajthatatlannak látszó adótartozá­sok fejében készpénzáldozat nélkül szerez az állam a telepítés céljaira ingatlanokat. A telep felszerelése és berendezése. • Kérdés, várjon teljesen felszerelt, mintaszerű kisbirtokos üzemet adjunk-e át a telepesnek, vagy pedig a földön kívül csak egészen kezdetleges lakóházat és gazdasági épületet bocsássuk rendelkezé­sére. Az önálló telepítéseknél az első meg­oldás volna helyesebb, bár természetesen több költségbe kerülne. Az egyszerűbben deinstruált kisüzemek a mezőgazdasági munkástelepítéseknél tennének jó szolgá­latot. Kiegészítő telepítés esetében pedig csupán földterület juttatásáról volna szó, minthogy épületekkel és felszereléssel a telepes különben is rendelkezik, csakhogy azt­­ rendszerint nem tudja teljesen ki­használni. A felszerelés kérdését minden egyes esetben külön kell elbírálni. A vi­dék viszonyai, a telepítés célja s a tele­pesnek már meglevő felszerelése és beren­dezése után igazodhatunk legjobban. Telepítő szerv. A telepítés sikere jórészt attól is függ, hogy milyen szervezet útján és milyen formák között kerül lebonyolításra. A te­lepítéssel kapcsolatban oly sok birtokjogi, örökjogi, stb.­ kérdés vár törvényes rende­zésre, hogy a törvényhozásnak új tör­vényt kell megalkotnia a telepítésről. E törvény megalkotása sürgős. Szükséges­nek vélném elsősorban a telepítési tanács felállítását azok­nak a szervezet­elmnek és szakembe­reknek bevonásával, akiknek munkássága a Tanács tárgyila­gosságának és bölcs tevékenységének zá­loga. A telepítés tényleges lebonyolítását pedig végezze hatósági jogkörrel felruhá­zott külön szerv, legyen az akár állami intézmény, akár bejegyzett szövetkezet. De talán helyes úton járok, midőn azt hangoztatom, hogy ez a szervezet ne tar­tozzék egyik minisztérium hatósága alá sem. Legyen csak a törvényhozásnak fe­lelős, ellenőrzését pedig a miniszterelnök és az állami számvevőszék elnöke együt­tesen gyakorolják. Előadását a következőkkel fejezte be a királyi herceg: Hiszem, hogy a szavakban kifejeződő törekvések nyomán a telepítés körül ha­marosan fakadnak olyan akciók, melyek a küzködő magyar nép jobb sorsát készí­tik elő. A ma annyira ingadozó értékek között az­ anyaföld megingathatatlan. Tűz nem fogja. Emberi rosszaság és szenvedély sem válik rajta úrrá. Nem rabolhatják el e v­i­glég. Nem vihetik máshová.

Next