Új Barázda, 1933. június (15. évfolyam, 23-26. szám)

1933-06-04 / 23. szám

1933 junius 4. vasárnap Ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. Budigwi/W, Gvf. 23. SEfilia SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, V. kerület, Honvéd­ utca 10. száza. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 150—14. LEVÉLCÍM: Budapest, 4. szám. Fiókbérlő. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a kultusztárca költségvetésének tárgya­lása alkalmából nagy beszédet mon­dott a Házban. Ez a beszéd a magyar iskolaügy, tudomány és művészet minden fontos kérdésére kiterjeszked­ve programot, reális, a mai életnek, a mai gazdasági viszonyoknak meg­felelő programot adott a magyar kul­túra fennmaradásának biztosításáról. Feladata nem volt könnyű. Elődei más gazdasági és pénzügyi viszonyok között nagy alkotások javaslataival állhattak elő, építhettek klinikákat, egyetemi épületeket, kutató intézete­ket, középiskolákat, népiskolákat, óvo­dákat, — ma a változott viszonyok miatt a kultuszkormány feladata nem a további építés, ami az adózó polgá­rok újabb megterhelése nélkül elkép­zelhetetlen és megvalósíthatatlan vol­na, hanem az ország teherbírásának figyelembevételével a meglevők fenn­maradásának biztosítása. Hóman Bálint széles látkörű tudós, mindenek­­­­előtt történetíró, aki tudja azt, hogy a nemzetek életében tíz esztendő válsá­­­­ga nem jelent végleges katasztrófát. Tudja azt, hogy a történelem hullám­vonalán a jólét és a válság fölváltják egymást. S ezért most, amikor több oldalról követelik, hogy a „luxus“-ig túlzásba vitt kulturális intézményeket építsük le, ő bátran és határozottan arra az álláspontra helyezkedik, hogy a takarékosság elveinek szem előtt tartásával továbbra is fenntartja kul­turális intézményeinket. Az egész magyar közvélemény elismeréssel te­kint Hóman Bálintra, aki hívő, bizo­­dalmas lélekkel néz a magyar jövő felé s meg akarja és meg fogja men­teni kulturális intézményeinket, érté­keinket az utánunk következő nemze­dékek számára, akik bizonyára jobb körülmények között fogják leélni éle­tüket, mint a maiak 23 nemzet legelőkelőbb, legbefolyásosabb újság­írói, közel kétszázan gyűltek össze ezen a héten Budapesten, hogy itt beszéljék, tanácskozzák meg nemzet­közi vonatkozásban a világsajtó kér­déseit. A gyülekezet tagjait fogadta és vendégül látta Horthy Miklós kor­mányzó és felesége, Gömbös Gyula miniszterelnök és felesége, a székes­főváros és természetesen a magyar újságíró-testületek. Akik a világ min­den részéből összegyűltek és akik köz­vetlen tapasztalatok alapján látják, hogy mit vétkezett velünk szemben egész Európa a trianoni szerződéssel, elviszik mindenhova lelkükben a re­vízió szükségességének a gondolatát. Nekünk az egész világon szükségünk van jóbarátokra, akik közvetlenül is­mernek meg bennünket, most 20 nemzet hatalmas sajtójának a vezető emberei vannak itt és megállapíthat­juk: most már mindmegannyi jóba­rátunk, akik egész más szemmel lát­ják és más lélekkel bírálják el a mi nemzeti szerencsétlenségünket, mint ezelőtt, amikor még nem ismertek bennünket. Hősök napja Az elmúlt vasárnap kegyeletes ün­nepségeken emlékezett meg az ország hazafias közönsége a hősökről, akik életüket áldozták fel a haza szent ha­tárainak védelmében. Az ünnepségek­ keretében kiosztották a rokkantaknak jelvényeiket, hogy megjelöltessenek azok, akik a haza védelmében rokkan­takká lettek. Ez a szegény, megcsonkított, kira­bolt Csonka-Magyarország nem tudja anyagiakkal megfelelően kárpótolni azokat, akik künn a lövészárkokban, a vérzivataros rohamokban az életüket vagy testi épségüket vesztették el. De ha szegények vagyunk is, a szí­vünk szeretetével és kegyeletével be kell bizonyítanunk, hogy mi meg­­maradottak sohasem feledkezhetniük meg azokról, akik értünk véreztek.J] A Hősök Napja ezeket az érzéseket fejezi ki és a felavatott hősi emlék-­ művek nemzedékről nemzedékre, késő utódoknak is hirdetni fogják a mi soha el nem múló hálánkat... Gömbös Gyula minisszterelnök sizerűán megbeszélést tart a gazdabajoncról a gazdaadósstagok rendezését és az eladósodott gazdám­ megmentését sürgetik a gazdák . A miniszterelnök személy­esen kívánja letárgyalni ezt a nagy horderejű kérdést Borsod-Gömör vármegye gazdatársadal­mának vezetői a közelmúlt napokban Bó­­nis Aladár alispán elnöklésével értekez­letet tartottak, amelyen Simák Ferenc törvényhatósági bizottsági tagnak a gaz­daadósságok rendezésére vonatkozó in­dítványával foglalkoztak. Eredetileg úgy tervezték, hogy az indítványt rendkívüli közgyűlésen tárgyalják le, az értekezlet azonban úgy határozott,­ hogy a gyorsabb és eredményesebb elintézés érdekében küldöttségileg keresik fel Gömbös Gyula miniszterelnököt, aki maga is állandóan foglalkozik a ma­gyar nép megsegítésének legaktuálisabb problémáival. Az értekezlet vitéz Borbély Maczky Emil főispánt kérte fel arra, hogy a küldöttséget a miniszterelnökhöz vezesse. Vitéz Borbély Maczky Emil főispán tár­gyait Gömbös Gyula miniszterelnökkel s vele véglegesen megállapodott abban, hogy a felmerült, különböző kívánságokat a reszortminiszterekkel tárgyaltatja le, ezt a problémát azonban oly fontosnak tartja, hogy a vármegye gazdáinak memo­randumát átvéve, a részletkérdéseket is maga fogja le­tárgyalni a küldöttség tagjaival. A küldöttséget a miniszterelnök jú­nius 7-én déli 12 órakor fogadja. A 30—35 tagú küldöttség tagjai lesznek Borsod-Gömör vármegye felsőházi tagjai és országgyűlési képviselői, a törvényha­tósági bizottságban helyet foglaló gazda­érdekeltségek vezetői, a Mezőgazdasági Kamara és a Gazdasági Egyesület vezetői. A küldöttség a gazdaadósságok rendezése és az eladósodott gazdák megmentése ér­dekében azt fogja kérni, hogy a mezőgazdasági hitelek rendezésére alakítsanak altruista intézetet és a mezőgazdasági adósságokat 5 száza­lékos amortizációs kölcsönné alakítsák át. A nemzetközi mezőgazdasági kongresszust a jövő évben Budapesten tartják Mayer János a német viszonyokról Most érkezett haza Berlinből Mayer János volt földművelésügyi miniszter és Schandl Károly, akik Magyarország kép­viseletében vettek részt a berlini nemzet­közi agrár főbizottsági konferencián. Berlini útjával kapcsolatban Mayer Já­nos a következőket mondotta: — A végrehajtóbizottsági ülésen 17 ál­lamnak kö­rülbelül 120 kiküldöttje vett részt. Megvitattuk az európai mezőgazda­sági helyzetet minden vonatkozásában és javaslatokat készítettünk az euró­pai agrárválság leküzdésére. Ezek a javaslatok a londoni világgazda­sági konferencia elé kerülnek. Sok érdekes dolgot mondott Mayer­ János a németországi tapasztalatairól: — Egész sereg kísérleti telepet tekin­tettünk meg, — mondotta — bemutatták nekünk a német mezőgazdaság fejleszté­sének legkülönlegesebb módszereit, meg­néztünk egy 2500 holdas hatalmas kísér­leti telepet, de megállapíthatom, hogy a mi kísérleti telepeink, ha nem is ilyen nagyok, de legalább olyan intenzívek, mint ez. A legkülönlegesebb kísérleteket láttuk. Hogy egyebet ne említsek, meg akarják teremteni az egypatás sertések típusát, szemben a természetes hasított körmű­ sertéssel.­­ Kísérletek folynak arra vonatkozó­lag is, hogy olyan évelő rozsot termeljenek, ame­lyet hat éven keresztül lehet aratni egy vetés alapján. Nikontinmentes dohányt is termesztenek, pedig ez szerintem nem ér sokat, mert hiszen a dohánynak éppen a nikotin adja meg a jelentőségét. A jövő évi nemzetközi kongresszust a­ berlini konferencia határozata, értelmében Budapesten tartják. Sürgősen tenyeszni kell a telekkönyvek­et Örökösen halljuk, hogy mennyi baj szülő oka a telekkönyvek rendezetlensége. A világháború, a különféle forradalmak mind hozzájárultak ahhoz, hogy a telek­könyvi hivatalokban egyre szaporodott a munka, amelynek elvégzése azonban foly­ton késett, így történt meg azután, hogy a legtöbb helyen, főleg a szegénység lakta vidékeken a telekkönyvek állapota teljesen eltér az élettől. Az osztoszkodás, a szomorú örökösödés és tussolás mindig csak szabdalja a földe­ket, elviszi a házakat. Új tulajdonosai lesznek, mert az öreg szülők gyerekekre íratják. Ezek az egymás közti intézkedé­sek azonban nincsenek átvezetve, úgy­hogy a telekkönyv szerint igen sok föld­nek még mindig az a gazdája, aki már régen eladta. Tudunk olyan esetet, ahol már a föld és a házak az ötödik gazda kezében vannak és a telekkönyv még mindig az első tulajdonost tünteti fel jogos birtokosnak. Ilyen eset ezerszámra van. Óriási eltérések vannak tehát, amelyek­­ből rengeteg költség és per származik s amely csak általános telekkönyvi rende­zéssel szüntethető meg. Különösen szo­morú helyzetben vannak azok a határ­menti községek, amelyeknek telekkönyve az idegen megszállott területek legköze­lebbi városában vannak. Ezek között a­ birtokosok között, miután azokhoz hozzáj­­utni nem tudnak, a lehető legnagyobb zűrzavar és rendetlenség uralkodik. Igen sokan még azt sem tudják, hogy melyik az a föld, amelynek jogos tulajdonosa. De az idő is sürgeti a telekkönyveknek a tényleges gazdasági helyzethez való át­alakítását és rendezését, mert soha annyi munka nem volt még a telekkönyvi hiva­talban, mint mostan. Az ország telekkönyvi hivatalaiban ma már nem arról beszélnek, hogy a falu népe gyarapodik, hogy hihetetlen módon szegényedik. Az a sok bejegyzés, amely

Next