Új Barázda, 1933. augusztus (15. évfolyam, 32-35. szám)
1933-08-06 / 32. szám
10 fillér 1933 augusztus 6, vasárnap Ára 10 fillér BSSS2SZ27 ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. ldr. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások** című füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. Budapest, XV. évf. 32. «i*1» SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, V. kerület, Honvéd utca 10. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 150—14. LEVÉLCÍM: Budapest, V., Honvéd u. 10. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. A római út még mindig az egész világ érdeklődésének központjában áll. A külföldi sajtó óriási külpolitikai jelentőséget tulajdonít azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket Gömbös Gyula az első napon másfél óráig, másnap két óra hosszáig folytatott Mussolini olasz ■miniszterelnökkel. A tárgyalásokról kedden a rádióban maga a miniszterelnök tájékoztatta a világ közvéleményét, — mint az lapunk más helyén olvasható — de mondott a miniszterelnök Rómából való elutazása alkalmával néhány szót a természetszerűleg kíváncsiskodó külföldi újságíróknak és ez a néhány szó mindennél világosabban és tömörebben fejezi ki azt a munkát, amelyet a miniszterelnök római útján végzett. — Azzal az érzéssel hagyom el Rómát, — mondotta Gömbös — hogy érdemes dolgoznom országomért, a béke jegyében. Valóban a béke az, amely után mindnyájan sóvárgunk. Mert most még, — ha nem is fegyverekkel — de sajnos, mégis háborúban vagyunk. Hadakoznunk kel, azokkal, akik azt hiszik, hogy a Trianonban rablott zsákmányt örökké megtarthatják. Küzdenünk kell gazdaságilag azok ellen, akik meg akarnak fojtani bennünket, akik valósággal börtönben akarják tartani Csonka-Magyarországot, hogy mozdulni se tudjunk semerre. De a kordon láncának egyes szemei már elszakadtak és most már remény van arra, hogy az igazság megismertetésének békés fegyvereivel kiszabadulunk a körénk vont kordonból. Elsősorban nemes barátaink, az olaszok felé nyílt ki gazdasági börtönajtónk és lehullottak a zárak Ausztria és Németország felé is. S a magyar igazság útja most már megnyitott arrafelé is, amerre eddig ellenségeink jártak csak. Az angol nemzet legjobbjai és a francia közvélemény egyes vezető férfiai is már hirdetik az igazságot: a Magyarországnak adandó elégtétel nélkül nincs békesség Európában. S ennek az igazságnak a felismertetését szolgálja Gömbös miniszterelnök római útja is, amint ezt a célt szolgálja most már töretlen erővel, mind nagyobb eredménnyel a miniszterelnök minden cselekedete. Jó munkát fiuk! ezzel a kívánsággal fejezte be a kormányzó a világ jamboree-n elmondott megnyitó beszédét. Hisszük, hogy a világ minden tájékáról hozzánk érkezett cserkészek, de a mieink is, jó munkát végeznek. Nemcsak azért, hogy eleget tegyenek Magyarország kormányzója kívánságának, hanem azért, mert a szeretet hozta őket ide hozzánk Gödöllőre. Az egész világ szeme ide figyel most a kis Csonka-Magyarországra, ahol a világ ifjúsága táborozik. Mi pedig meghatva és örömrepeső szívvel köszöntjük őket, akik itt összesereglettek, mert bizonyos, hogy vala Gömbös miniszterelnök nagyhatású rádiószózata A titkos választójogról, a gazdaadósságokról és a telepítésről is nyilatkozott a miniszterelnök Gömbös Gyula miniszterelnök most, a történelmi jelentőségű római látogatás után, kedden este rádiószózatot intézett a nemzethez. Pontban 9 órakor kezdte meg nagyjelentőségű szózatát a miniszterelnök, melyet kétségtelenül milliók és milliók hallgattak kedden este. Magyar Testvéreim! kezdette a miniszterelnök. Amikor a múlt év októberében, közvetlenül azután, hogy a kormányelnökséget átvettem, programmot adtam és egyben ismertettem Nemzeti Munkatervemet, hogy minden magyar lássa, merre visz az útja a magyar sorsnak, a magyar jövendőnek. Mont beszámolómat jöttem elmondani, de egyúttal a legközelebbi teendőkről is kívánok szólni. Októberi rádiószóv,zatom végén ezeket mondottam: „Esetleg új utakon foglak benneteket vezetni. Csodavárással ne ámítsátok magatokat. Utunk meredek, sziklás, tövises út, de érzem, tudom, hogy elvezet a célhoz." A nemzet nagy többsége felfigyelt szavaimra és bizalommal kereste velem együtt a kibontakozást. A kritika elhallgatott, mert tudta, hogy a nemzetnek szüksége van a megbontatlan lelki egyensúlyra s ösztönösen érezte mindenki, hogy a magyar nemzet csak akkor teljesítheti történelmi misszióját önmagával és a művelt emberiséggel szemben, ha egységes célkitűzéssel és egységes akarattal áll Európa keleti kapujában. Felfigyelt a nemzet arra is, amikor sorsközösségről beszéltem. Valóban csak az a nemzet tud a mai súlyos viszonyokkal megbirkózni, amelynek minden egyes tagja felismeri az egymásrautaltság szükségét és ebből levonja mind a jogok gyakorlására, mind a kötelességek teljesítésére vonatkozólag a helyes következtetéseket. Megértést kerestem egy új magyar gondolatvilág számára, amelyben megerősödik a nemzet egyetemének magasabb történelmi hivatása, a nemzet tagjai pedig megtalálják egyéni boldogulásukat. És megtaláltam a megértést! Az ezeréves nemzet megérezte, hogy hívó szózatom az ő érdekét szolgálja; megérezte azt, hogy a befelé ható erőknek a nemzeti öntudatot reális alapokon céltudatosan fokozó politikája jelenti a jövőt, amelyet elvenni tőlünk nem lehet, mert ez az Isten által így rendelt valóság. Az út, amelyen elindultam, — most is hangoztatom — nehéz út, sziklás és tövises. Voltak, akik tőlem az azonnali és radikális megoldások politikáját követelték és mert ez nem következett be, sokszor bizony erős bírálatban volt részem. A bírálat nem fájt és erőmet nem gyengítette, hiszen az élenjáróknak ez a sorsa. Nem szaladtam délibábok után és lidércfények sem tévesztettek meg — a magyar élet barázdáit néztem csupán. Akkor is, amikor a felkelő nap csókolta a nemzet homlokát, akkor is, amikor ködfátyol és sötétség borult a magyar életre. De tudtam és most is tudom, hogy nagy akarással, földönjáró politikával a magyar eke feltöri az ugart, hogy termékennyé tegye azt a jövendő számára. Lassú, kitartó és céltudatos munka Oly időket élünk. Testvérek, amikor a lassú, kitartó és céltudatos munka sokszor szürkének és színtelennek tetsző, szakadatlan egymásutánja és nem a grandiózusnak s zseniálisnak látszó, de valójában gyökértelen elgondolások sziporkázó ötletei vezetnek a célhoz. Az utóbbi talán lehet tetszetős és népszerű a nagy tömegek képzeletének megindítására, de semmi esetre sem alkalmas a nemzet valódi helyzetének és az abból mindnyájunkra háramló kötelességeknek megérzékeltetésére. A kormány mindenesetre a kormányzati munkának az előbbi, a lassú, kitartó, céltudatos minka szakadatlan egymásutánján felépülő stílusát választotta és most, e munka tizedik hónapjának végén, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy ez a munka megtermette a maga gyümölcseit Megtermette, bár — és ezt sietek nyomatékosan hangsúlyozni — még korántsem mondhatjuk el, hogy mindaz, amire vállalkoztunk, el volna érve. Munkánk nincs befejezve, sem a külpolitika, sem a belpolitika szempontjából s még igen sok erőfeszítésre és kitartásra lesz szükég, hogy eljuthassunk végső célunkhoz. Csak az előkészítés, az áttörés és az akadályok elhárításának pionír munkáját végeztük el, de most, hogy vállalkozásunk első alapján túl vagyunk, túlzás nélkül állíthatom, hogy sikerült előbbrevinnünk a nemzet ügyét. Külpolitikai tekintetben — ezt a magyar ügy minden tárgyilagos szemlélője konstatálja — a magyar probléma az európai kérdések homlokterébe került. A magyar igazság szava mind erőteljesebben, mind sűrűbben hangzik fel a nyugateurópai nagy nemzetek közvéleményében s a legtekintélyesebb tényezők — legutóbb az angol alsóház száznál több tagja, — egyre-másra nyilatkoznak meg a magyar ügy igazsága mellett. Minden magyar ember érezheti egyrészt azt, hogy ma már olyan államnak a tagja, amely ezeréves múltjához méltó hivatást fog teljesíteni a jövőben is a Duna medencéjében, de érezheti másrészt azt is, hogy a magyar ügy igazsága a természeti törvények ellenállhatatlan erejével emelkedik az európai horizont fölé. Belpolitikai tekintetben a hátam mögött lévő tíz hónap legfigyelemreméltóbb eredményének azt tekinthetem, hogy sikerült a nemzet széles rétegeit a nemzeti egység gondolatának és a nemzeti egység eljövetelének szükségességéről meggyőznöm. mennyi, mint jóbarátunk távozik el majd tőlünk és lelkükben megőrzik örökre az itt szerzett benyomásokat és szerteviszik a világba, túl a nagy tengereken is, hogy itt a Duncapart-e nekünk , akiket csak most kezdenek megismerni, ott, ahol a nemzetek sorsát intézik, szükségünk van ezeknek a fiataloknak szeretetére és barátságára. Az eddig végzett munka jelentős eredményei A gazdaságpolitikai vonalvezetés tekintetében jelentős stációkra tekinthet viszsza a kormány, bár — s ezt talán nem is kell külön hangsúlyoznom — ezen a téren volt vállalkozásunk a legnehezebb. Nemcsak azért, mert az általános világgazdasági válság hullámcsapásai a mi háborútól, forradalmaktól, megcsonkítástól, inflációtól egyébként is megviselt nemzettestünket különösen próbára tették, de azért is, mert a magyar nemzetgazdaságnak számos speciális problémája is van, amelynek megoldása alig tűr halasztást. Ezek között legfontosabb feladatomnak a kormányralépésem idején szinte teljesen megbénult külkereskedelmi relációnknak újjáépítését tekintettem. E végből a kormány helyreállította a normális kereskedelmi viszonyt a legfontosabb piacokkal: Ausztriával, Olaszországgal, Németországgal, valamint provizóriumot hozott létre a körülöttünk fekvő országokkal is. Ján él egy ezeréves nemzet, amely annyit, de annyit szenvedett, de erejével, élniakarásával mindig fel tudott emelkedni a porból, ahova ellenségei ideig-óráig lesújtották. E tekintetben végzett munkánk hatása az idei termés értékesítése terén bizonyára érezhetően fog jelentkezni. A kormány erőteljes, sikeres küzdelmet folytatott a költségvetési deficit megszüntetése érdekében, amelyet sikerült is elérnünk, anélkül, hogy a nemzet egyetlen jelentős kultúrértékét feláldoztuk volna, de anélkül is, hogy a minden normális gazdálkodás alapfeltételét tevő szilárd valutánkat megrendítettük volna. Jelentős kamat- és adókedvezményeket léptettünk életbe, amelyek során a szociális igazságosság és az állampolgári kötelességtudás szempontját tartottuk szem előtt. Enyhítettük az adóbehajtási eljárást és figyelemreméltó kedvezményeket juttattunk a hadiözvegyeknek, árváknak, rokkantaknak, vitézségi érme-