Új Barázda, 1933. szeptember (15. évfolyam, 36-39. szám)

1933-09-03 / 36. szám

1933 szeptember 3. vasárnap A kormány, tagjai, a miniszterelnökkel az élen, nem­ nyaraltak, nem mentek szabad­ságra, hanem mint az élet miniszte­rei utaztak, de csak oda, ahol vala­mit cselekedni is lehet a magyar jövő érdekében. A miniszterelnök három útja: a bécsi, a berlini, a római elő­készítették a jó Isten áldásának érté­kesítését; utána Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter Rómában, Kállay Miklós Bécsben letárgyalták a részleteit annak a nagyszabású és ki­számít­hatatlan értékű megegyezésnek, amelyeket a miniszterelnök kezdemé­nyezésére sikerült elérni. Közben Kállay földművelésügyi mi­niszter meglátogatta a felsőtiszai ár­­vízsújtotta vidékeket, Gömbös mi­niszterelnök pedig most látogatott el a jég által elvert Zala megyébe. Nem várják meg a hivatalos jelentések be­érkezését, az akták elkészítésének és megszerkesztésének rendes idejét, hanem ahol baj van: oda elmegy még maga a miniszterelnök is, hogy sze­mélyesen lássa, hol van sürgős segí­teni való. A miniszterelnök, ahol szükségét látja , szóba ereszkedik a néppel ma­gával és közvetlen tapasztalatok alap­ján akarja a segítés munkáját elvé­gezni. A saját szemével akar látni mindent és nem a hivatalos jelentések alapján akar cselekedni, hanem gyor­san s a saját tapasztalatai alapján. Ez az új stílus, amelyet annak ide­jén, miniszterelnöksége kezdetén, hangsúlyozott a miniszterelnök és ez valóban új stílus, helyes és okos stí­lus, amely önbizalmat és reményt nyújt minden magyar lélekben és sze­­retetet ébreszt a kormányzat iránt, amely minden egyéni kényelmet fel­áldozva, siet oda a segítő kézzel, ahol arra szükség van. Nem kell instanciázni, nem kell kétségbeesni: a miniszterelnök, — amit csak lehet — meg fog tenni azért, hogy a sorscsapás által sújtott gazdatársadalom minél könnyebben viselhesse el azt, amit a magasságos Isten akarata szenvedésekből, bajból reá kiszabott. Ne siessen a­ gazda búzafeleslegeinek eladásá­val, most az aratás utáni, ne árasszák el a piacot készleteikkel, mert az ár­rombolást jelenthet. A földművelés­ügyi miniszter figyelmeztette eme a gazdákat, de tudva azt, hogy a gaz­dának ilyenkor súlyos fizetési kötele­zettségei vannak, gondoskodott ar­ról is, hogy a gazdák a búza értéké­nek felét három hónapra előlegül kap­hatják és ezt a határidőt egyszer még három hónapra meg lehet hosszabbí­tani. Természetesen, a búzát ható­sági raktárakban kell elhelyezni és azok a kifizetett előlegre kézizálogul szolgálnak, így azután mindenesetre meg van adva a lehetőség arra, hogy a gazdák kivárhassanak egy jobb és kedvezőbb átalakulást s nem kell elherdálniok keserves munkájuk eredményét. Ter­mészetes, hogy a beraktározott gabo­ Ára 10 fillér/?S5A xv­ **. m. km VIMMIDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. fdr. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások** című füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* Budapest, V. kerület, Honvéd­ utca 10. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: Éjszakai Automata 140—71. Kiadóhivatal: 150—140 LEVÉLCÍM: Budapest, V. Honvéd­ u. 10. A Tanácsadó rovat készséggel nyújt dijtalatt felvilágosítást minden ügyben. nát bármikor — ha kedvező az ára — joga van a gazdának átadni telje­sen és kifizettetni a vételárat telje­száz esztendeje annak, hogy Széchenyi István gróf megtette első tanulmányút­­ját az akkor még ősállapotban levő Ti­szán. A legnagyobb magyar nemzetmentő gazdasági program m­jának egyik legfőbb feladatát a vizek szabályozásában, az ár­területek mentesítésében jelölte meg. A pusztító árvizek meggátlása korszakot al­kotó munka volt és egy második honfogla­lás eredményét jelentette. Elérkezett most aztán az ideje annak, hogy — amint Gömbös Gyula miniszterelnök nemzeti munkatervében is megjelölte­k- megszab­ják a következő évtizedek ilyen irányú alkotásának kereteit. Kállay Miklós föld­művelésügyi miniszter a százéves forduló alkalmából ezért rendezett most nagysza­bású tanulmányutat, amelynek során To­kajtól Szegedig utazzák be a Tiszát. Szerdán hajnali öt órakor ragyogó nap­sütésben indult el a „Lukács Béla" nevű hajó Tokajról, ahol a kikötő partján a város lakossága lelkes éljenzéssel üdvö­zölte az előkelő vendégeket. Már jóval öt óra előtt megérkeztek: Kállay Miklós földművelésügyi miniszter, Fabinyi Tiha­mér kereskedelemügyi miniszter, Tormay Géza és Forster Gyula báró államtitká­rok, Bessenyei Zénó, a képviselőház alel­­nöke, Harkányi János báró, Borbély György, Kozma György és Mikecs Ödön főispánok, Wttlf Olaf folyamőrségi vezérfő­kapitány, Sonissieh László gróf, az OMGE elnöke, Sivin Ottó MÁV elnökhelyettes, Domony Móric, a MFTR vezérigazgatója, Serbán Iván, a külkereskedelmi hivatal alelnöke, számos országgyűlési, képviselő, felsőházi tag és a sajtó meghívott képvi­selői. A Tisza partján mindenütt, ahol a nagy hajó elhaladt, az emberek elámulva sen. Ez az intézkedés csak arra szól-1 gól, hogy pillanatnyilag pénzhez jus­­­son a gazda és ha jobb lesz az ára, s nézték a csodát, mert ilyen hajó a felső Tiszán még nem járt. A községek lakói mindenütt kigyültek a partra és hatalmas táblákra írták kívánságaikat és az előke­lőségek lelkes éljenzése közben ezeken az írásokon keresztül hozták tudomásra azt, hogy mi a tiszamenti községek kérése. Ti­­szaeszkár, Tiszátok a Tiszához vezető út kikövezését, valamint az adógabonának önköltségi árban való megállapítását kérte. Tiszadabin ugyancsak az út kikö­vezése volt az egyik kívánság, a másik kívánság pedig a part biztosítása. A köz­ség határánál, mikor feltűnt a hajó árbo­cán a lengő zászló, mozsárlövésekkel kö­szöntötték fa érkezőket. A tiszadobi part fái közül egy pillanatra előtűnt a hatal­mas. tornyos Andrássy-kastély, majd a község előtt az egész falu lakossága, a gyermekektől az öregekig, egyöntetűen kiáltotta a hajó felé: — Ide kérjük az új hidat! Nyolc órát mutatott az idő, mikor el­csendesedtek a hajó gépei, a motor leállóit­g a Lukács Béla-hajó csendesen úszott az árral, majd néhány percre megálloit. Mert itt a parti fák között feltűnt a Szé­chenyi István gróf emlékére emelt hatal­mas oszlop. S a legnagyobb magyar em­léke előtt némán, kalaplevével hódolt a tanulmányút minden résztvevője. A tisza­­polgári révnél Vay Miklós báró a hajóról dereglyére szállt és visszaevezett kerüle­tébe Egymásután jöttek ezután a közsé­gek küldöttségei a partokhoz, hogy ör­vendve köszöntsék a földművelésügyi mi­niszters­ég vendégeit. Tiszadorogmán ha­talmas tábla hirdette a jajveszékelő ké­rést: — Mentsetek meg Ilsóborsodot." akkor megkaphatja beraktározott gmb­honájának teljes értékét a napi ár szerint. Utáni években a Tisza szokatlan garázdál* kodása is, amely összefügg azzal, hogy a folyam felső részei kikerültek a mi ellen* őrzésünk alól. A felsőtiszavidéki gazdák a búza tőzs* dei minősítését is kifogásolják. Mióta mi mi­nőségi termelésünk tért hódított, a min­­ták szerint: vásárlás kezd előtérbe nyo­mulni a tőzsdei minősítés helyett. A minő­ségi búzák egységesnek mutatkoznak az egész országban, a régi tőzsdei vajoniro­­zás lassanként elveszti majd azt a jelen­­tőségét, amellyel ed­dig bírt. A kereskede­lem fejlődése során annyira megkeresi a­ neki legmegfelelőbb minőségeket, hogy már ma is a tőzsdei jegyzéseknek inkább csak a határidőü­z­etben, mint a tényleges vásárlásokban van meg a jelentőségük. A hazai­­és külföldi malmok egyaránt már ettől függetlenül a nekik konveniáló mi­nőségekért fizetik meg a megfelelő árat. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy ha az idei bőséges termés következtében az árak nem is megfelelőek, sikerül elkerülni azt, hogy éhezők legyenek az országban. A kormánynak reménye van arra, hogy a­ világpiacon sikerrel tudja értékesíteni bú­zánkat és ekkor megjön az országban A gazda számára a lehetőség a békés meg­egyezés­re és a további munkálkodásra. Végül a földművelésügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a földnek nem szabad kicsúszni a mai földművestársadalom ke­zéből. Uj szellemet, — mondotta — uj fia­talságt, uj törekvést, uj erőgyűjtést aka­rok látni, csak egyet nem akarok látni* uj gazdát! Nem szabad megengedni, hogy a régi kipróbált magyar gazdaközönség el­veszítse házát és földjét. A kormány gondoskodni fog arról, hogy ez meg ne történhessék. A földművelésügyi miniszter, akinek beszédét nagy éljenzéssel fogadták, még sokáig elbeszélgetett a küldöttség tagjai­­val, majd kíséretével újra beszállt a ha­jóba. Ugyancsak itt csatlakozott az utazás­hoz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter, Imrédy Béla pénzügyminiszter, Darányi Kálmán miniszterelnökségi ál­lamtitkár, Mayer Károly földművelésügyi államtitkár, Borbély-Maczky Emil és Hedry I.őrinc főispánok, valamint igen sok országgyűlési képviselő és felsőházi tag. Délután megismétlődtek a már ismert képek, a községek apraja-nagyja most is mindenütt ott állott a parton, hogy kö­szöntse a vendégeket. Ebéd után a hajón Sajó Elemér miniszteri tanácsos, a föld­művelésügyi minisztérium vízügyi osztá­lyának vezetője, a tanulmányúton részt­vevőknek érdekes és tanulságos előadást tartott a Tisza szabályozásának, a Duna ■■ A Széchenyi-emlékhajó útja a Tiszán Ünneplő községek a partok mentén — Kállay miniszter nyilatkozata a Tisza-vidék gazdasági problémáiról és a csatorna megépítéséről is „A kormány nem engedi meg, hogy a régi gazdák elveszítsék házukat" A földművelésügyi miniszter beszéde Tiszafüreden Tizenkét óra után érkezett a hajó Tiszafüredre, ahol hatalmas tömeg és dia­­dalkapu várta az érkező vendégeket. Kállay Miklós földművelésügyi minisz­ter kíséretével partraszállott és ekkor a helybeli hatóságok és gazdák küldöttségé­nek élén Okolicsdvai Imre, Heves megye alispánja üdvözölte őt. Kifejezte a gazdák osztatlan bizalmát a miniszter iránt és hangoztatta, hogy a tiszai hajóút újból igazolja, hogy a földművelésügyi minisz­ter meg akarja segíteni a Tiszavidék la­kosságát. Ezután Schleiminger László dr. vármegyei tiszteletbeli főorvos adta elő a helybeli gazdák kívánságait. Kállagi Miklós földművelésügyi minisz­ter válaszában hangoztatta, hogy alapo­san ismeri a Tiszavidék különleges hely­zetét ég­y­­tudatában van annak, hogy ezen a vidéken segíteni kell. Ezért határozta el, hogy intenzíven fog­lalkozik elsősorban a Tisza kérdésével. Évekre menő tanulmányok előzték meg a teendők megállapítását és azoknak végle­ges megoldása is hosszú évekre fog ter­jedni. Ezt a propagandautat azért rendez­ték, hogy ezt az időt megrövidítsék. A se­gítőkésnek ki kell nyúlnia a Tiszavidék felé és meg kell találnia a segítés mód­ját. Ez a vidék kiesik a nemzetközi forga­lom nagy útvonalaiból és ennek káros ha­tását­ megérzi az ország többi része is. A segítséget elsősorban a víziutak ki­használásával lehet megszervezni. Az elemi csapásokhoz és a rossz értékesí­tési viszonyokhoz hozzájárul a Trianon

Next