Új Barázda, 1933. december (15. évfolyam, 49-52. szám)
1933-12-03 / 49. szám
Melléklet s Állattenyésztésünk versenyképességiétek fokozása* 1933 december 3. vasárnap Ára 10 fillér ! El ELŐFIZETÉSI Árak a „KERTÉSZETI LAPOK” és a „Rádiós gazdasági előadások” című füzetekkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapest, XV. évf. 49. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VI. kerület, Eötvös-utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—51. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös utca II. A földhözjuttatottak sorsa A nagy háború földműves hőseit, a falu nincstelenjeit földhöz, házhelyhez kell juttatni, ez volt a kor szava. A falu népe és vezére szóhoz és hatalomhoz jutott s megalkotta az első nemzetgyűlés a földbirtok helyesebb megosztásáról szóló törvényt. A házhelyeket kimérték, a földeket kiosztották. Sok ezer magyar család boldogságát, régi álmát hitték megvalósitani a törvény megalkotói. Felépültek a kis házikók, saját földjükbe szánthattak, vethettek sok-sok ezren. A nemzet hálás volt s jutalmazott. De eljöttek a zord idők, s a nemzet haldja, tudot,ma teherré változott. S éppen akkor történt ez, amikor ezeken a kisgazdákon segíteni kellett volna, amikor a nemzet ez értékes elemét fel kellett volna igazán karolni, mert felülről jövő támogatás nélkül a mostani, nem is országos, de világra szóló gazdasági válság mellett a juttatott kisgazdák sorsa egyenesen kétségbeejtő. A megállapított ár túlmagassá, elviselhetetlenné vált. Talán nem a kormányok, nem a felelős államférfiak hibája volt ez. Lehet, sőt biztos, hogy másként alakul a juttatottak sorsa, ha nem jön a rettenetes agrárválság, ha nem száll alább évről-évre föld és a termények ára. A magyar földműves földszeretete fölött vitázni nem lehet, ragaszkodik a földhöz utolsó csepp véréig. S mégis, ha szórványosan is, de el kellett jönni annak, hogy a juttatottakból lemondok s kimozdítottak lettek. Az évről-évre súlyosbodó helyzet nem kerülte el az ország sorsát intézők figyelmét. Ismételt gondoskodás és rendezés történt. A falusi kislakásépítési kölcsönök, a törlesztési részletek időleges csökkentése, a használati díjak fizetésének engedélyezése, mind olyan intézkedések, amelyek azt mutatták, hogy volt és van megértés az illetékesekben. De az eddigi rendelkezések nem kielégítőek, s végre nyugvópontra kell véglegesen juttatni ezt a kérdést. Ne legyen gond a háza, ne legyen teher a jutalom. Újból meg kell állapítani a földárakat s ezen újbóli megállapításnál a mai földárak a mai gazdasági viszonyok s a földműves mai teherbiróképessége lehet csak irányadó szempont. Hány és hány helyen 1000 pengőnél is magasabb a juttatottak földjének megállapított ára ott, ahol ugyanezt, vagy ennél jobbat feléért, sőt negyedrészéért is megkaphatja a gazda. „A magyar föld azé kell, hogy legyen, aki azt megmunkálja." Ennek kell megvalósulnia a gyakorlati életben is. S akkor jöhet bármily vad zivatar. A falu népe, a magyar földműves, mint eddig, de még fokozottabb mértékben meg fogja állni a helyét s mint a múltban, úgy a jövőben is tudni fogja, hogy áldjon, vagy vértén sors keze, itt élned s halnod kell. Bethlen nagy sikere Londonban A csehek ellentámadásra készülnek Bethlen István gróf londoni előadása föllelkesítette és lázba hozta a magyar közönséget, mert mindenütt, ahol az emberek nagyobb számmal vannak együtt, az izgalmas londoni vitáról esik szó. Mély hatás tükröződik vissza a budapesti sajtó túlnyomó részében is, amely rég nem látott egyöntetűséggel méltatja azt a győzelmet, amiWickham Stead a háború előtt éveken át a londoni Times bécsi tudósítója volt. Abban az időben a külföldi világlapoknak Budapesten nem volt külön képviselőjük, vagy sajtótudósítójuk, mert Magyarországnak nem volt külügyminisztériuma, önálló külpolitikája és ezért az osztrák-magyar közös diplomácia székhelyéről. tudósították Londonit, Párizst és Rómát Stead a magyar belpolitikai viszonyokról és a nemzetiségek helyzetéről Bécsből és a bécsi szemüvegen át tájékoztatta lapját. Magyarországgal általában kevéssé foglalkozott. Annál melegebben támogatta már akkoriban a csehek aspirációit, amelyeknek legvérmesebbje is csak az volt, hogy az úgynevezett „történelmi lyet Anglia legelőkelőbb közönségének jelenlétében Bethlen István a magyar igazság számára aratott. Londonból közölték velünk, hogy Bethlen előadása az angol közvéleményben tartós nyomokat fog hagyni. Ugyancsak hatékony munkát fejt ki Eckhardt Tibor is és előadásai szintén jelentékeny szolgálatot tesznek a magyar ügynek. C Csehország” bizonyos autonómiát kapjon. A háború alatt azután Stead a Times londoni szerkesztőségében vezette a propaganda hadjáratot a monarchia ellen. Seaton Watson a háború előt többször járt Magyarországon és velünk szemben elfogult és rosszindulatú cikkeiben’ mindig a nemzetiségek mellé állott. Az az erénye kétségtelenül megvolt, hogy elismerte a magyar faj államalkotó felsőbbségét és önző anyagi érdekek nem vezették, amikor a magyarországi nemzetiségi problémákkal foglalkozott. Figyelmét egyaránt kiterjesztette a tót, a román, a horvát és a szerb kisebbségek kívánságaira, amelyeknek a háború előtt éppen ő szerezte meg a világ közvéleménye előtt a legnagyobb nyilvánosságot, fannak szorításával, a harmadikat a foga közé vette és úgy regtáncoltatta őket, hogy a hideg, nyugodt angol közönség hahotában és tapsban tört ki. A magyarok is sokat tanultak Bethlen előadásaiból, mert például a cambridgei egyetemi előadásán a világ elé tárta, hogy a magyarok nem raboltak el mástól országot, hanem elfoglalták ezt a földet, úgy és akkor, amikor előttük ott nem élt senki. A magyar történelem megcáfolhatatlan érveivel olyan ragyogó formában és meggyőző tartalommal mutatta ki ennek az igazságát Bethlen István, hogy ezt az előadását bátran nevezhetjük egy erkölcsi honfoglalásnak. A pénzügyminiszter beszédének megkezdéséig pártkülönbség nélkül Bethlen előadásáról folyt a szó a képviselőik között és csak amikor az elnöki csengők jelezték, hogy a pénzügyminiszter állott fel szólásra, vonultak be a folyosókról az ülésterembe, hogy az itthoni aktuális gazdasági problémák felé fordítsák figyelmüket. A csehek már tiltakozó gyűlést tartanak Bethlen István gróf angliai előadásai és azoknak sikere kínosan érinti a cseh közvéleményt Bethlen gróf előadásaival tegnap a Cseh Nemzeti Tanács külön foglalkozott. Ebben Belovik volt belügyminiszter polemizált Bethlen gróf állításaival, fejtegetve, hogy a tótok önként csatlakoztak Csehországhoz. A Nemzeti Tanács elhatározta, hogy ennek demonstrálására 1984 február 4-én Pozsonyban nagy ünnepet rendez, annak tizenötéves évfordulója alkalmából, hogy a cseh hatóságok Pozsonyban befészkelték magukat. A Cseh Nemzeti Tanács, mint ismeretes, a cseh többségi pártoknak a pártok fölött álló szerve. Ebből a tanácsból Hlinka páter és a vezetése alatt álló tót katolikus néppárt legutóbb kilépett, mint ahogy kilépett az egyéb nagy cseh jellegű szervezetekből, főleg a szokolszervezetekből is. Ugyancsak nem tagja a tanácsnak a katolikus „Őrei” szervezet. Bethlen két ellenfele Bethlen István angliai diadalának híre a magyar képviselőházban Pártkülönbség nélkül büszkeséggel és örömmel tárgyalták a londoni eseményeket, Bethlen István sikereit. Nem volt vita afölött, hogy mily megbecsülhetetlen értéket jelentenek az előadások, rímelte két Bethlen az angol politikai és a tudományos világ első tényezői előtt tart. — Most látjuk, — mondotta egy előkelő közfunkcionárius — hogy mi vezette Bethlent annak idején külpolitikájában. Most világosodik meg mindenki előtt, hogy mi lebeghetett Bethlen szeme előtt, amikor állta a kritikákat és gáncsvetéseket és ment a maga utján. — Az a munka, amit ott kinn végez, — szólt közbe a kisgazdapárt egyik sokat szereplő tagja — mindenkit összeforraszt. Egész a meghatottságig menő örömmel olvastam Bethlen előadását és hogy az igazság keresésének milyen ereje van, mutatja az is, hogy az idehaza szemben álló két politikus, Bethlen és Eckhardt, szinte egy vonalon küzdenek, egymás mellett. Nagyobb csoport veszi körül Esterházy Móric grófot, aki alapismerője Angliának. Esterházyt figyelemmel hallgatják, amikor azt mondja, hogy Bethlen igen szerencsésen találta meg azt a hangot, amely az előadásokat követő és a nyilvános vitához hozzászokott angol publikum figyelmét megragadja és leköti. — Amit Bethlen ■ István gróf Mátyás király választásáról replikázott, — folytatta Esterházy Móric gróf — az a szarkasztikus riposzt klasszikus példája. Volt alkalmam , tapasztalni nem egyszer, hogy az ilyen visszavágások nemcsak a szónoknak, hanem az általa képviselt álláspontnak is maradandó emléket és hatást biztosított az e téren elkényeztetett angol publikumnál is. Sok időt töltöttem Angliában. Közelről szemlélhet- tem annak közéleti harcait, különböző népgyűléseken és a parlamentben és ismerem az angol közönség mentalitását. Én ezért tulajdonítok olyan nagy jelentőséget annak a sikernek, amely Bethlen István gróf előadásait kiséri. A kormánypárti folyosón minden más témát háttérbe szorított Bethlen előadásainak sikere. Az egyik csoportban Dési Géza mondja nagy tetszés közben: — Úgy bánt el a vita során Bethlen a Jolsanscant támaszaival, mint ahogy Kinizsi védte a magyar igazságot. — Az egyiket jobbról, a másikat balról fogta körül érveinek és visszavágó-