Új Barázda, 1933. december (15. évfolyam, 49-52. szám)

1933-12-03 / 49. szám

Melléklet s Állattenyésztésünk versenyképességiét­ek fokozása* 1933 december 3. vasárnap Ára 10 fillér ! El ELŐFIZETÉSI Árak a „KERTÉSZETI LAPOK” és a „Rádiós gazdasági előadások” című füzetek­kel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr.­­ Budapest, XV. évf. 49. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­­ Budapest, VI. kerület, Eötvös-utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—51. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös­ utca II. A földhözjuttatottak sorsa A nagy háború földműves hőseit, a falu nincstelenjeit földhöz, házhelyhez kell juttatni, ez volt a kor szava. A falu népe és vezére szóhoz és ha­talomhoz jutott s megalkotta az első nemzetgyűlés a földbirtok helyesebb megosztásáról szóló törvényt. A házhelyeket kimérték, a földeket kiosztották. Sok ezer magyar család boldogságát, régi álmát hitték meg­­valósitani a törvény megalkotói. Felépültek a kis házikók, saját föld­jükbe szánthattak, vethettek sok-sok ezren. A nemzet hálás volt s jutalmazott. De eljöttek a zord idők, s a nemzet hald­ja, tudot,ma teherré változott. S éppen akkor történt ez, ami­kor ezeken a kisgazdákon segíteni kellett volna, amikor a nemzet ez ér­tékes elemét fel kellett volna igazán karolni, mert felülről jövő támoga­tás nélkül a mostani, nem is orszá­gos, de világra szóló gazdasági vál­ság mellett a juttatott kisgazdák sorsa egyenesen kétségbeejtő. A megállapított ár túlmagassá, el­viselhetetlenné vált. Talán nem a kormányok, nem a fe­lelős államférfiak hibája volt ez. Le­het, sőt biztos, hogy másként alakul a juttatottak sorsa, ha nem jön a rettenetes agrárválság, ha nem száll alább év­ről-évre föld és a termények ára. A magyar földműves földszeretete fölött vitázni nem lehet, ragaszkodik a földhöz utolsó csepp véréig. S mégis, ha szórványosan is, de el kellett jönni annak, hogy a juttatot­­takból lemondok s kimozdítottak let­tek. Az évről-évre súlyosbodó helyzet nem kerülte el az ország sorsát inté­zők figyelmét. Ismételt gondoskodás és rendezés történt. A falusi kislakás­­építési kölcsönök, a törlesztési rész­letek időleges csökkentése, a hasz­nálati díjak­­ fizetésének engedélye­zése, mind olyan intézkedések, ame­lyek azt mutatták, hogy volt és van megértés az illetékesekben. De az eddigi rendelkezések nem ki­­elégítőek, s végre nyugvópontra kell véglegesen juttatni ezt a kérdést. Ne legyen gond a háza, ne legyen teher a jutalom. Újból meg kell álla­pítani a földárakat s ezen újbóli megállapításnál a mai földárak a mai gazdasági viszonyok s a földműves mai teherbiróképessége lehet csak irányadó szempont. Hány és hány helyen 1000 pengőnél is magasabb a juttatottak földjének megállapított ára ott, ahol ugyan­ezt, vagy ennél jobbat feléért, sőt negyedrészéért is megkaphatja a gazda. „A magyar föld azé kell, hogy le­gyen, aki azt megmunkálja." Ennek kell megvalósulnia a gyakorlati élet­ben is. S akkor jöhet bármily vad zivatar. A falu népe, a magyar föld­műves, mint eddig, de még fokozot­tabb mértékben meg fogja állni a he­lyét s mint a múltban, úgy a jövőben is tudni fogja, hogy áldjon, vagy vér­tén sors keze, itt élned s halnod kell. Bethlen nagy sikere Londonban A csehek ellentámadásra készülnek Bethlen István gróf londoni előadása föllelkesítette és lázba hozta a magyar közönséget, mert mindenütt, ahol az em­berek nagyobb számmal vannak együtt, az izgalmas londoni vitáról esik szó. Mély hatás tükröződik vissza a budapesti sajtó túlnyomó részében is, amely rég nem látott egyöntetűség­gel méltatja azt a győzelmet, ami­Wickham Stead a háború előtt éveken át a londoni Times bécsi tudósítója volt. Abban az időben a külföldi világlapok­nak Budapesten nem volt külön képvi­selőjük, vagy sajtótudósítójuk, mert Ma­gyarországnak nem volt külügyminiszté­riuma, önálló külpolitikája és ezért az osztrák-magyar közös diplomácia szék­helyéről. tudósították Londonit, Párizst és Rómát Stead a magyar belpolitikai vi­szonyokról és a nemzetiségek helyzetéről Bécsből és a bécsi szemüvegen át tájé­koztatta lapját. Magyarországgal általában kevéssé foglalkozott. Annál melegebben támo­gatta már akkoriban a csehek aspirációit, amelyeknek legvérmesebbje is csak az volt, hogy az úgynevezett „történelmi lyet Anglia legelőkelőbb közönségének jelenlétében Bethlen István a magyar igazság számára aratott. Londonból közölték velünk, hogy Beth­len előadása az angol közvéleményben tartós nyomokat fog hagyni. Ugyancsak hatékony munkát­ fejt ki Eckhardt Tibor is és előadásai szintén jelentékeny szol­gálatot tesznek a magyar ügynek. C Csehország” bizonyos auton­ómiát kap­jon. A háború alatt azután Stead a Times londoni szerkesztőségében vezette a pro­paganda hadjáratot a monarchia ellen. Seaton Watson a háború előt többször járt Magyarországon és velünk szemben elfogult és rosszindulatú cikkeiben’ min­dig a nemzetiségek mellé állott. Az az erénye kétségtelenül meg­volt, hogy elis­merte a magyar faj államalkotó felsőbb­­ségét és önző anyagi érdekek nem vezet­ték, amikor a magyarországi nemzetiségi problémákkal foglalkozott. Figyelmét egyaránt kiterjesztette a tót, a román, a horvát és a szerb kisebbségek kívánsá­gaira, amelyeknek a háború előtt éppen ő szerezte meg a világ közvéleménye előtt a legnagyobb nyilvánosságot, fannak szorításával, a harmadikat a foga közé vette és úgy r­egtáncoltatta őket, hogy a hideg, nyugodt angol közönség ha­hotában és tapsban tört ki.­­ A magyarok is sokat tanultak Beth­len előadásaiból, mert például a cambrid­­gei egyetemi előadásán a világ elé tárta, hogy a magyarok nem raboltak el mástól országot, hanem elfoglalták ezt a földet, úgy és akkor, amikor előttük ott­ nem élt senki. A magyar történelem megcá­folhatatlan érveivel olyan ragyogó for­mában és meggyőző tartalommal mutatta ki ennek az igazságát Bethlen István, hogy ezt az előadását bátran nevezhet­jük egy erkölcsi honfoglalásnak. A pénzügyminiszter beszédének meg­kezdéséig pártkülönbség nélkül Bethlen előadásáról folyt a szó a képviselőik kö­zött és csak amikor az elnöki csengők jelezték, hogy a pénzügyminiszter állott fel szólásra, vonultak be a folyosókról az ülésterembe, hogy az itthoni aktuális gazdasági problémák felé fordítsák fi­gyelmüket. A csehek már tiltakozó gyűlést tartanak Bethlen István gróf angliai előadásai és azoknak sikere kínosan érinti a cseh közvéleményt Bethlen gróf előadásaival tegnap a Cseh Nemzeti Tanács külön fog­lalkozott. Ebben Belovik volt belügymi­niszter polemizált Bethlen gróf állításai­val, fejtegetve, hogy a tótok önként csat­lakoztak Csehországhoz. A Nemzeti Ta­nács elhatározta, hogy ennek demonstrá­lására 1984 február 4-én Pozsonyban nagy ünnepet rendez, annak tizenötéves évfordulója alkalmából, hogy a cseh ha­tóságok Pozsonyban befészkelték magu­kat. A Cseh Nemzeti Tanács, mint ismere­tes, a cseh többségi pártoknak a pártok fölött álló szerve. Ebből a tanácsból Hlinka páter és a vezetése alatt álló tót katolikus néppárt legutóbb kilépett, mint ahogy kilépett az egyéb nagy cseh jellegű szervezetekből, főleg a szokolszervezetek­­ből is. Ugyancsak nem tagja a tanácsnak a katolikus „Őrei” szervezet. Bethlen két ellenfele Bethlen István angliai diadalának híre a magyar képviselőházban Pártkülönbség nélkül büszkeséggel és örömmel tárgyalták a londoni eseménye­ket, Bethlen István sikereit. Nem volt vita afölött, hogy mily megbecsülhetetlen értéket jelentenek az előadások, rímelte két Bethlen az angol politikai és a tudo­m­ányos világ első tényezői előtt tart. — Most látjuk, — mondotta egy elő­kelő közfunkcionárius — hogy mi vezette Bethlent annak idején külpolitikájában. Most világosodik meg mindenki előtt, hogy mi lebeghetett Bethlen szeme előtt, amikor állta a kritikákat és gáncsvetése­ket és ment a maga utján. — Az a munka, amit ott kinn végez, — szólt közbe a kisgazdapárt egyik sokat szereplő tagja — mindenkit összefor­raszt. Egész a meghatottságig menő örömmel olvastam Bethlen előadását és hogy az igazság keresésének milyen ereje van, mutatja az is, hogy az idehaza szem­ben álló két politikus, Bethlen és Eck­hardt, szinte egy vonalon küzdenek, egy­más mellett. Nagyobb csoport veszi körül Esterházy Móric grófot, aki alapismerője Angliá­nak. Esterházyt figyelemmel hallgatják, amikor azt mondja, hogy Bethlen igen szerencsésen találta meg azt a hangot, amely az előadásokat követő és a nyilvá­nos vitához hozzászokott angol publikum figyelmét megragadja és­ leköti. — Amit Bethlen ■ István gróf Mátyás király választásáról replikázott, — foly­tatta Esterházy Móric gróf — az a szarkasztikus riposzt klasszikus példája. Volt alkalmam , tapasztalni nem egyszer, hogy az ilyen visszavágások nemcsak a szónoknak, hanem az általa képviselt álláspontnak is maradandó emléket és hatást biztosított az e téren elkényezte­tett angol publikumnál is. Sok időt töl­töttem Angliában. Közelről szemlélhet-­ tem annak közéleti harcait, különböző népgyűléseken és a parlamentben és is­merem az angol közönség mentalitását. Én ezért tulajdonítok olyan nagy jelen­tőséget annak a sikernek, amely Bethlen István gróf előadásait kiséri. A kormánypárti folyosón minden más témát háttérbe szorított Bethlen előadá­sainak sikere. Az egyik csoportban Dési Géza mondja nagy tetszés közben: — Úgy bánt el a vita során Bethlen a Jolsanscant támaszaival, mint ahogy Ki­nizsi védte a magyar igazságot. — Az egyiket jobbról, a másikat bal­ról fogta körül érveinek és visszavágó-

Next