Új Barázda, 1934. április (16. évfolyam, 13-17. szám)

1934-04-01 / 13. szám

1934 áprili 1, vasárnap ára 10 fillér Budapest, XVI. évf. n.sián ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdaság! előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ Budapest, VI. kerület, Eötvös­ utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös­ utca 43. Magyar feltámadás Tizenötödikszer reszkedteti már meg Trianon óta a magyar nép szívét a kereszténység feltáma­dási ünnepe. Nincsen ünnep, mely a kereszténység és a magyarság közös gondolat- és érzésvilágához közelebb állana a húsvétnál, a fel­támadás ünnepénél. Ez az ünnep immár tizenöt esztendő óta a ma­gyar szívekben szinte elvesztve külső felekezeti jellegét, kifejező­jévé lett a nemzeti kálváriajárás­nak és ezzel kapcsolatban a nem­zeti feltámadásban való abszolút hit szimbólumának. Ez tartja össze túl a határokon is a lelki­­integritást. Mert valójában a keresztrefe­­szített Krisztus és a keresztrefeszí­­tett Magyarország sorsa bámula­tosan ugyanaz. Sírját sziklába vágták, reá kö­vet hengerítettek és melléje fegy­veres őröket állítottak. Azt hitték ellenségei és árulói, hogy örökre eltemették nemcsak testét, de ta­nítását és evangéliumát is. Hiszen a gyalázat fáján kiszenvedettek közül még senki sem jött vissza. Iparkodtak megnyugodni. Félni tőle nem kell többé, rettegni dő­reség volna. A tömegek szétosz­lottak, a csodák varázsa meg­szűnt, a sziklaüreg pecsétes zárja biztos. És ott az állig felfegyver­zett őrség. Elvégeztetett, — mond­ták — örökre. Igen. Elvégeztetett, hogy az ember fia emberfölötti kínokat szenvedjen a világ bűneiért és meghaljon, hogy beteljesedjenek a jövendölések: az ivás. De a ha­lál és a felfegyverzett őrség még nem alkotott feltörhetetlen pecsé­tet Krisztus koporsójánál. Mert nem hal meg az igazság, a jog és az örök törvény. A vérnek élete van. Pecsétei felpattannak, akár­csak a zárt rügyek a tavaszi nap lehelletétől. Mi, magyarok, már tizenöt esztendő óta várjuk irtózta­tó kál­váriajárás és nagyböjti szenvedé­sek közepette a nemzeti feltáma­dásunkat. Ámbár a történelem szekere lassan és nyikorogva fo­rog azok számára, akiknek a tör­ténelemtől valami sürgős várni­­valójuk van, lehetetlen észre nem venni, hogy a Duna völgyében, — ahova a Gondviselés ezer év óta helyezett el bennünket azzal a fel­adattal, hogy ott jog és igazság alapján uralkodjunk , vége a halálnak, vége a pangásnak és új élet csirái, a feltámadás hírnökei mutatkoznak. Már korábban is hozzászok­tunk, hogy a magyar kálvária­járás, a magyar kérdés a világ­­közvéleményének beszédtárgya le­gyen. Azelőtt inkább a hivatalos politikától független emberek tör­ték rajta a fejüket, de amióta egy nagyhatalom legfelelősségteljesebb államférfia, Mussolini miniszter­­elnök, az ő monumentális és a diplomaták világában hallatlan őszinteségével és bátorságával a magyar igazság mellé állott, azóta a magyar feltámadás, a revízió kérdése a külügyi hivatalok res­tanciái közé került, amelyet előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de egy­szer feltétlen el kell intézni. A magyar feltámadás, a revízió ma már nem egy nemzet magánügye, hanem a betegágyon fekvő Európa kórtünete. Egy, Benestől közismerten meg­vesztegetett, lézengő skót ritter azt írta a minap, hogy a magyar propaganda pénzzel dolgozik. Aki ismeri államunk és társadalmunk mai helyzetét, az tudja, hogy ilyesmi nem is lehet. De igen­is van magyar igazság; a mélység­ből feltörő, az eltemetett, halha­tatlan magyar igazság, amely eb­ben az órában megremegteti a ta­lajt az oláhok, a csehek és a szer­­bek csizmatalpa alatt és amely nem nyugszik, nem pihen meg mindaddig, míg az összes poklo­kon keresztül élő valósággá nem válik, mert a revízió, hál' Isten­nek, immár nem magyar ügy, nem magyar ábránd, nem a magyar róna délibábja, hanem európai szükségesség és egyik lényeges feltétele az európai kultúra s az egyetemes emberi élet, a világ­béke és az erkölcsi és gazdasági világrend feltámadásának. Tetőfokon az erdélyi magyargyűlölet A magyar vasutasok és taní­tók elbocsátása Erdélyben tovább folytatódott. A nyelvvizsgák alap­ján ismét tíz magyar vasutast bocsátottak el. Mádéfalván 60 magyar vasutast bocsátottak el tegnap, pedig valamennyinek több évtizedes szolgálata volt. Most nagy részük nyugdíj nélkül az utcára került. Folyik a hajsza a magyar ta­nítók ellen is. Megkezdték a szé­kelyföldi magyar tanítók okleve­leinek felülvizsgálását és mind­azokat, akik felekezeti tanítókép­zőben szerezték oklevelüket, meg­fosztják állásuktól. Ez a rende­let az 1928 után kiállított okleve­lekre vonatkozik, noha az állami­lag ellenőrzött felekezeti tanító­képzők végbizonyítványa a tör­vény szerint egyenlő értékű az állami iskolák végbizonyítványá­val. Azonfelül, hogy a magyar vasutasok és tanítók romlás­­ba döntése tervszerűen folyik, a magyar lakosság életét is apró-cseprő piszkálódásokkal keserítik el a román ható­ságok, így Csikszentgyörgy, Csiknémaság, Csikbánfalva községek elől jár­óságait érte­sítették, hogy postát ezentúl csak hetenkint egyszer közve­títik hozzájuk. A román diákoknak Herkules­­fürdőn folyó értekezlete határo­zati javaslatot fogadott el, amely­ben tiltakozik a magyar revíziós propaganda ellen. Elhatározták, hogy emlékirat alakjában foglal­koznak a revízió kérdésével, azt minden nyelvre lefordíthatják és Európa valamennyi diákszövetsé­gének megküldik. Ugyanekkor csatlakoztak a Revízióellenes Li­gához és követelik a kormánytól, hogy törvényben határozza meg azoknak a külföldi újságíróknak a jogait, akik a revízió szolgálatá­ban állanak. Az Universul ismét foglalkozik a nem-román vasúti alkalmazot­takkal és megdicséri az idegen vasutasok vezetőit, mert kiváló szolgálatokat tettek a román vas­­utaknak. Német gazdasági bizottság érkezett Budapestre Megkezdődtek a tárgyalások a magyar zsírszállításról Húsvét napján éle­tbe lép a magyar­­német kereskedelmi­ szerződés. A szerző­dés egyik legfontosabb pontja: Magyar­­ország 70.000 kilogramm zsírsertést szál­lít a németeknek. Ezenkívül átvesz Né­metország 30.000 kilogramm úgyneve­zett „normálzsírt". Ennek a zsírmennyi­­ségnek a szállításáról már megindultak a tárgyalások. A tárgyalások azonban úgy alakultak, hogy azokba be kellett vonni Vass Jenőt, a Külkereskedelmi Hivatal állatosztályá­nak vezetőjét. Vass néhány nappal ezelőtt ugyancsak Berlinbe utazott és csütörtö­kön visszaérkezett Budapestre.­ Serián alelnök tárgyalásai eredménnyel jártak, az úgynevezett „normálzsír" elhelyezé­sére nézve tisztázta a részletkérdéseket a németekkel. Jóval nehezebb a 70,000 ki­logramm zsírsertés kiszállításának a megoldása. Tudni kell ugyanis, hogy Né­metországban a zsírt 98 százalékig­ keve­résre használják, a német margarint ke­verik a külföldi zsírral. Csak Berlinben és Berlin környékén használják fel étkezési célra a tiszta zsírt, azonban ebben a tekintetben a né­metek nagyon igényesek. Kizárólag olyan zsírt hajlandók átvenni, amelynek nincs szaga és íze. Az ilyen zsír előállítása bi­zonyos gyártási folyamat segítségével tör­ténik. A 70.000 kilogramm sertést a néme­tek nálunk akarják feldolgoztatni ízlésük­nek megfelelő zsírrá és hogy ez a feldol­gozás különleges eljárás alapján történik, amelynél a benzinnek is szerepe van. Ép­pen emiatt nevezték el ezeket a sertése­ket: benzinser­téseknek. A zsír kivonása után a 70.000 sertés húsa fölöslegessé válik a németek szá­mára, mert ők kizárólag a zsirt hajlan­dók tőlünk kiszállítani. Ennélfogva felme­­rül annak szüksége, hogy ezt a nagy­mennyiségű sertéshúst értékesítsék és pe­dig nálunk akarják eladni, a németek. Al. zsirtelep felállítása, amelyben feldolgoz­nák a 70.000 kilogramm magyar sertést* 2—2,5 millió pengőbe kerülne, az egész üzlet lebonyolításához mintegy 8 millió pengő forgótőke volna szükséges. Nyilván­­való tehát, hogy jelentős tőke kell a né­met szerződés lebonyolításához. A részletek megtárgyalására csütörtö­kön négytagú bizottság érkezett Buda­pestre és már meg is kezdődtek a tárgya­lások, melyek előre láthatólag rövidesen­ teljes sikerre vezetnek.

Next