Új Barázda, 1934. április (16. évfolyam, 13-17. szám)
1934-04-01 / 13. szám
1934 áprili 1, vasárnap ára 10 fillér Budapest, XVI. évf. n.sián ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdaság! előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VI. kerület, Eötvös utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös utca 43. Magyar feltámadás Tizenötödikszer reszkedteti már meg Trianon óta a magyar nép szívét a kereszténység feltámadási ünnepe. Nincsen ünnep, mely a kereszténység és a magyarság közös gondolat- és érzésvilágához közelebb állana a húsvétnál, a feltámadás ünnepénél. Ez az ünnep immár tizenöt esztendő óta a magyar szívekben szinte elvesztve külső felekezeti jellegét, kifejezőjévé lett a nemzeti kálváriajárásnak és ezzel kapcsolatban a nemzeti feltámadásban való abszolút hit szimbólumának. Ez tartja össze túl a határokon is a lelkiintegritást. Mert valójában a keresztrefeszített Krisztus és a keresztrefeszített Magyarország sorsa bámulatosan ugyanaz. Sírját sziklába vágták, reá követ hengerítettek és melléje fegyveres őröket állítottak. Azt hitték ellenségei és árulói, hogy örökre eltemették nemcsak testét, de tanítását és evangéliumát is. Hiszen a gyalázat fáján kiszenvedettek közül még senki sem jött vissza. Iparkodtak megnyugodni. Félni tőle nem kell többé, rettegni dőreség volna. A tömegek szétoszlottak, a csodák varázsa megszűnt, a sziklaüreg pecsétes zárja biztos. És ott az állig felfegyverzett őrség. Elvégeztetett, — mondták — örökre. Igen. Elvégeztetett, hogy az ember fia emberfölötti kínokat szenvedjen a világ bűneiért és meghaljon, hogy beteljesedjenek a jövendölések: az ivás. De a halál és a felfegyverzett őrség még nem alkotott feltörhetetlen pecsétet Krisztus koporsójánál. Mert nem hal meg az igazság, a jog és az örök törvény. A vérnek élete van. Pecsétei felpattannak, akárcsak a zárt rügyek a tavaszi nap lehelletétől. Mi, magyarok, már tizenöt esztendő óta várjuk irtóztató kálváriajárás és nagyböjti szenvedések közepette a nemzeti feltámadásunkat. Ámbár a történelem szekere lassan és nyikorogva forog azok számára, akiknek a történelemtől valami sürgős várnivalójuk van, lehetetlen észre nem venni, hogy a Duna völgyében, — ahova a Gondviselés ezer év óta helyezett el bennünket azzal a feladattal, hogy ott jog és igazság alapján uralkodjunk , vége a halálnak, vége a pangásnak és új élet csirái, a feltámadás hírnökei mutatkoznak. Már korábban is hozzászoktunk, hogy a magyar kálváriajárás, a magyar kérdés a világközvéleményének beszédtárgya legyen. Azelőtt inkább a hivatalos politikától független emberek törték rajta a fejüket, de amióta egy nagyhatalom legfelelősségteljesebb államférfia, Mussolini miniszterelnök, az ő monumentális és a diplomaták világában hallatlan őszinteségével és bátorságával a magyar igazság mellé állott, azóta a magyar feltámadás, a revízió kérdése a külügyi hivatalok restanciái közé került, amelyet előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de egyszer feltétlen el kell intézni. A magyar feltámadás, a revízió ma már nem egy nemzet magánügye, hanem a betegágyon fekvő Európa kórtünete. Egy, Benestől közismerten megvesztegetett, lézengő skót ritter azt írta a minap, hogy a magyar propaganda pénzzel dolgozik. Aki ismeri államunk és társadalmunk mai helyzetét, az tudja, hogy ilyesmi nem is lehet. De igenis van magyar igazság; a mélységből feltörő, az eltemetett, halhatatlan magyar igazság, amely ebben az órában megremegteti a talajt az oláhok, a csehek és a szerbek csizmatalpa alatt és amely nem nyugszik, nem pihen meg mindaddig, míg az összes poklokon keresztül élő valósággá nem válik, mert a revízió, hál' Istennek, immár nem magyar ügy, nem magyar ábránd, nem a magyar róna délibábja, hanem európai szükségesség és egyik lényeges feltétele az európai kultúra s az egyetemes emberi élet, a világbéke és az erkölcsi és gazdasági világrend feltámadásának. Tetőfokon az erdélyi magyargyűlölet A magyar vasutasok és tanítók elbocsátása Erdélyben tovább folytatódott. A nyelvvizsgák alapján ismét tíz magyar vasutast bocsátottak el. Mádéfalván 60 magyar vasutast bocsátottak el tegnap, pedig valamennyinek több évtizedes szolgálata volt. Most nagy részük nyugdíj nélkül az utcára került. Folyik a hajsza a magyar tanítók ellen is. Megkezdték a székelyföldi magyar tanítók okleveleinek felülvizsgálását és mindazokat, akik felekezeti tanítóképzőben szerezték oklevelüket, megfosztják állásuktól. Ez a rendelet az 1928 után kiállított oklevelekre vonatkozik, noha az államilag ellenőrzött felekezeti tanítóképzők végbizonyítványa a törvény szerint egyenlő értékű az állami iskolák végbizonyítványával. Azonfelül, hogy a magyar vasutasok és tanítók romlásba döntése tervszerűen folyik, a magyar lakosság életét is apró-cseprő piszkálódásokkal keserítik el a román hatóságok, így Csikszentgyörgy, Csiknémaság, Csikbánfalva községek elől járóságait értesítették, hogy postát ezentúl csak hetenkint egyszer közvetítik hozzájuk. A román diákoknak Herkulesfürdőn folyó értekezlete határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozik a magyar revíziós propaganda ellen. Elhatározták, hogy emlékirat alakjában foglalkoznak a revízió kérdésével, azt minden nyelvre lefordíthatják és Európa valamennyi diákszövetségének megküldik. Ugyanekkor csatlakoztak a Revízióellenes Ligához és követelik a kormánytól, hogy törvényben határozza meg azoknak a külföldi újságíróknak a jogait, akik a revízió szolgálatában állanak. Az Universul ismét foglalkozik a nem-román vasúti alkalmazottakkal és megdicséri az idegen vasutasok vezetőit, mert kiváló szolgálatokat tettek a román vasutaknak. Német gazdasági bizottság érkezett Budapestre Megkezdődtek a tárgyalások a magyar zsírszállításról Húsvét napján életbe lép a magyarnémet kereskedelmi szerződés. A szerződés egyik legfontosabb pontja: Magyarország 70.000 kilogramm zsírsertést szállít a németeknek. Ezenkívül átvesz Németország 30.000 kilogramm úgynevezett „normálzsírt". Ennek a zsírmennyiségnek a szállításáról már megindultak a tárgyalások. A tárgyalások azonban úgy alakultak, hogy azokba be kellett vonni Vass Jenőt, a Külkereskedelmi Hivatal állatosztályának vezetőjét. Vass néhány nappal ezelőtt ugyancsak Berlinbe utazott és csütörtökön visszaérkezett Budapestre. Serián alelnök tárgyalásai eredménnyel jártak, az úgynevezett „normálzsír" elhelyezésére nézve tisztázta a részletkérdéseket a németekkel. Jóval nehezebb a 70,000 kilogramm zsírsertés kiszállításának a megoldása. Tudni kell ugyanis, hogy Németországban a zsírt 98 százalékig keverésre használják, a német margarint keverik a külföldi zsírral. Csak Berlinben és Berlin környékén használják fel étkezési célra a tiszta zsírt, azonban ebben a tekintetben a németek nagyon igényesek. Kizárólag olyan zsírt hajlandók átvenni, amelynek nincs szaga és íze. Az ilyen zsír előállítása bizonyos gyártási folyamat segítségével történik. A 70.000 kilogramm sertést a németek nálunk akarják feldolgoztatni ízlésüknek megfelelő zsírrá és hogy ez a feldolgozás különleges eljárás alapján történik, amelynél a benzinnek is szerepe van. Éppen emiatt nevezték el ezeket a sertéseket: benzinsertéseknek. A zsír kivonása után a 70.000 sertés húsa fölöslegessé válik a németek számára, mert ők kizárólag a zsirt hajlandók tőlünk kiszállítani. Ennélfogva felmerül annak szüksége, hogy ezt a nagymennyiségű sertéshúst értékesítsék és pedig nálunk akarják eladni, a németek. Al. zsirtelep felállítása, amelyben feldolgoznák a 70.000 kilogramm magyar sertést* 2—2,5 millió pengőbe kerülne, az egész üzlet lebonyolításához mintegy 8 millió pengő forgótőke volna szükséges. Nyilvánvaló tehát, hogy jelentős tőke kell a német szerződés lebonyolításához. A részletek megtárgyalására csütörtökön négytagú bizottság érkezett Budapestre és már meg is kezdődtek a tárgyalások, melyek előre láthatólag rövidesen teljes sikerre vezetnek.