Új Barázda, 1934. július (16. évfolyam, 26-30. szám)

1934-07-01 / 26. szám

Melléjeid: „"Rádiós Gazdasági Előadások 44 1934 Július 1. vasárnap ára 10 fillér Budapest, XVI. évf .26.Matf­­ijj Buzám ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" cimű­ füzetekkel együtt: Egész évre 1 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 60 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ : BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, VI. kerület, Eötvös­ utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös­ utca 45. Szomorú évfordulóA kormányzó siáilaii€®zata a revízióról egy amerikai lapban Egy amerikai újság, a Daily­­Veres, kö­zépeurópai tudósítójának alkalma volt a közelmúltban beszélni Horthy Miklós kor­mányzóval, mely beszélgetésnek a külföl­dön is visszhangja támadt. Az amerikai újság közli, hogy Magyar­­ország kormányzója oly értelemben nyi­latkozott, hogy száz, vagy százötven év múlva utódaink azzal az érzéssel fognak visszatekinteni a mi időnkre, hogy a mostani nagy gazdasági válság nem volt egészen hiábavaló. A jelen idők szenvedé­sei nagy pusztítást végeztek Európában és a világon, de A mi parlamentarizmusunk az angol után legrégibb az egész világon. Anglia hat évvel előttünk alkotta meg a parla­mentjét, de akkoriban nem voltak távirati összeköttetések és így jogosan mondhat­juk, hogy a parlamentarizmust önállóan és saját kezdeményezésből létesítettük. Csak néhány év választja el a Magna Charta-t és a mi Aranybullánkat . A parlamentarizmus néhány ország­ban korrupcióba sülyedt. Válságidőkben a demokráciát erős vezérlettel támogatni kell. A demokrácia valamennyi ember egyenlőségének elvén nyugszik, de ma igen sok országban az emberek gazdasági, vagy politikai tekintetben különböznek egymástól s a szociális rend sok igazság­talanságot hozott magával. Nem csoda, ha az emberek elégedetlenek és szabad­ságukat majdnem megkönnyebbüléssel föláldozzák, hogy az erős kéz kormány­zatát vállalhassák.­­ A háború után a politikusok majd­nem mindenütt Európában a szenvedésekből új remény és erő fakad. A történelem a korrupció, a romlás, a té­kozlás és a zűrzavar korszakait ismeri. Róma és Bizánc birodalmai sü­lyedtek, de előkészítettek fordulatokat, amelyek életképesebbek voltak. Kemény idők néha hasznosak az emberek számára. Az embereknek a szorgalom, a taka­rékosság és a fegyelmezettség régi erényeit újból meg kell tanulniok. A mai válságból új és jobb Európa fog támadni, amely erőteljesebb, egészsége­sebb és okosabb lesz, kihasználták azokat az előnyöket, amelyeket a sz­­bdság nyújtott ne­kik és visszaéltek velük.­­ Nem tűrhető, hogy sok időt vitat­kozásra pazaroljanak, ha az állam érde­kei egy nagy problémának azonnali meg­­oldását követelik, a parlementariz­mus hi­telét vesztette, így kerültek uralomra a diktátorok. — De nálunk Magyarországon Bethlen gróf volt a miniszterelnököm tíz éven át. Nem tartottuk szükségesnek a kormányo­kat sűrűn változtatni. Nálunk is megvolt a szabadság, de mi nem éltünk vissza vele. Bethlen gróf tíz éven át kormányzott, de ő sohasem volt diktátor. A mi nemzeti hagyományunk, államalkotó tehetségünk arra képesített, hogy a parlamentáris rendszert minden nehézség ellenére fenn­tartsuk, annak a súlyos tehernek, amelyet ennek az országnak viselnie kell. Hangoztatta a kormányzó, hogy csak­­nem mindenütt belátják annak az igazsá­­gát, hogy Európában lehetetlen minden tartós stabilitás mindaddig, amíg a béke­­szerződések kirívó igazságtalanságait nem teszik jóvá. Öt évvel ezelőtt azok az országok voltak túlsúlyban, amelyek azt a nézetet vall­ják, hogy a mostani határokat örökké fönn kell tartani. De újabban a revizionizmus jelentékeny haladást mutathat fel. Arra a kérdésre, hogy lehetséges a két vízió háború nélkül, a kormányzó erőtel­jes és élénk igennel válaszolt és rámuta­­tott arra a tényre, hogy Magyarország, ez a lefegyverzett or­szág, nyilvánvalóan senkit sem tá­madhat meg. Magyarország nem lesz a támadó, egysze­rűen el kell ismerni, hogy egy stabil Európa lehetetlen, ha erőszakot követnek el a dunavölgysi népközösség néprajzi és nyelvi jogain. Azt is megjegyezte a kor­mányzó, hogy teljesen lehetetlen más államokban a magyar alattvalókat beol­vasztani és őket nemzeti hovatartozan­­dóságuktól megfosztani. — A magy­arok éppen­ magyarok és mindig is magyarok maradnak — bárhol élnek is — akármilyen vona­lakat húztak tizenöt évvel ezelőtt Párisban. — A revízió magától jön, mert soha sem fog sikerülni a magyar kisebbségeket más orszá­gokban asszimilálni. Az előrelátás is azt parancsolja, hogy a revízió előnyére válnék Magyarország szomszédos országainak is, mert ezáltal megszabadulnának attól a súlyos problé­mától, hogy olyan tartós államalakulato­kat létesítsenek, amelyekben beolvasztha­­tatlan fajok vannak. A kormányzó ezután még azt a nézetét fejezte ki, hogy ez időszerint Ausztria, csatlakozása­­Németországhoz nem való­színű és hogy Németország, bármiképpen végződjék is a mostani osztrák válság, a­ Duna völgyében mindenkor kiszámíthatat­lan jelentőségű tényező lesz, mert 65 millió fogyasztó részére fogyasztópiacot jelent a dunai búzának. A magyar és az angol alkotmány megalkotása Húsz évvel ezelőtt, mikor a rin­gó aranykalászt elkezdték aratni, a telefon és táviró világgá röpí­tette a hírt, hogy Ferenc Ferdi­­nánd trónörököst és feleségét Sza­rajevóban szerb merénylők meg­gyilkolták. Az egész európai közvélemény feldöbbent a borzalmas merénylet hallatára s a középeurópai közvé­lemény azonnal fegyveres megtor­lást sürgetett. Ez az esemény volt elindítója azután annak a borzal­mas világháborúnak, mely több, mint négy éven keresztül vérbe és könnybe borította Európát, hogy a háború hamarosan végigterjed­jen mind az öt világrészen és em­bermilliók a harctereken, további százmilliók pedig a mögöttes or­szágrészekben szenvedjenek két orgyilkos borzalmas cselekménye miatt. A szerbek nemzeti hősökként tisztelik Princip Gavrilót és or­gyilkos társát, Cabrinovicsot, sőt emléktáblával is felmagasztalták őket. Jellemző a szerb erkölcsi fel­fogásra, hogy ezt merték tenni. Tőlük nem csodálkozhatunk ezen, mert jó harminc évvel ezelőtt Bel­­grádban a saját királyukat és an­nak feleségét és környezetüket gyilkolták le szerb katonatisztek, kiknek nagyobb része nagyon ma­gas vezetőállást, magas törzstiszti méltóságokat kaptak gyilkosságuk jutalmakép. Amikor a magyar róna halász­rengeteget, életet nyújtott az em­bermillióknak, mikor a természet megújhodása által az egész ország népének jólétét teremtette meg az áldott anyaföld, ugyanakkor szerb orgyilkosok egy királyi családot borítottak közvetlen gyászba, hogy azt kövesse sok-sok millió család gyásza, illetve, hogy annak a gyásznak részese legyen Európa csaknem minden államának népe, de részesei legyenek a tőlünk 10.000 kilométerre lakó sárga, barna és fekete bőrű embertár­saink is. A pénz és emberélet pocsékolása szinte tobzódássá fajult a világ­háború folyamán, a szarajevói bomba robbanása és revolver dör­renése nyomán kihullott vér fel­szabadította azokat az ösztönöket, melyek a békeszerződés kötésénél váltak nyilvánvalóvá. Szarajevó­ban azért kellett gyilkolni, hogy azt háború kövesse és a rabló szomszédoknak módjuk legyen egy virágzó országot területétől, lakos­ságától és egyéb javaitól megfoszt­­tani. Milyen kiáltó kontraszt, egy­felől a vér- és verejtékáztatta ma­gyar föld az ő minden áldásával, másfelől a gyilkosok hada, melyek embermilliók romlására törnek. Pedig ebben a küzdelemben csak az istenáldotta föld lehet a győz­tes, a föld, mely évről-évre meg­újhodást nyújt, a föld, mely meg­tenni hazánk megújhodását is, megtenni az emberek lelkében azt az igazságot, mely parancsolólag kell, hogy kimondja, hogy az ezer­­esztendős Kárpátok koszorúzta medencében csak egy népnek van és lehet létjogosultsága és az a magyar nép. A szomorú évfordulón hálatelt mswmmKamBamsaammKwmjwm* szivvel vesszük Isten adományát, a kalászt, melyből annyi mag foly­jon ki, hogy minden magyar em­ber asztalára naponta kenyér ke­rülhessen, a magyar acélos búza acélos erőt adjon minden honfi­társunknak, hogy az elkövetkező idők küzdelmeit könnyen viselhes­sük el. J. K. A revízióról A hírlapíró tovább, részletesen elmond­ta, hogy a kormányzó úr Magyarország történelmi szerepét és a magyar faj rendeltetését, a saját felfogása szerint fel­tárta előtte, sőt kiemelte, hogy Horthy Miklós magasztalta a magyar faj eré­nyeit és Magyarországot, amelynek törté­nelmét és nemzeti intézményeit annyira szereti. Elmondotta a kormányzó, hogy az ország elvesztette a békeszerződés köövetkeztében területének kétharma­dát, lakosságának háromötödét, köz­tük több millió tiszta magyart, érc­bányáit, erdőségeit és egyéb termé­szeti kincseit, úgy, hogy jóformán semmije sem maradt a derék férfiakon, jó búzán és jó lovakon kívül. A kormányzó azzal kapcsolatban, hogy a magyar revíziós mozgalom az utolsó években tett-e előhaladást, rámutatott arra a tényre, hogy a háború előtt arány­lag kevés külföldi kereste fel Budapestet. Bécsben maradtak az idegenek, akik azt hitték, hogy azontúl már „a Kelet kezdő­dik." Ma azonban sokezer külföldi lé­to­­gatja­ meg Magyarországot, akár mint tu­rista, akár mint üzletember. Magyar­­országot részben szenvedései miatt job­ban ismerik és mindinkább tudatára jutott a világ

Next