Új Barázda, 1934. október (16. évfolyam, 40-43. szám)

1934-10-07 / 40. szám

1934 október 7, vasárnap Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzeteikkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 60 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapest, XVI. évf. 40. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Eötvös­ utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös­ utca 45. Ez a világbéke? A világpolitka vezető férfiai ál­landóan békés szándékot hangoz­tatnak, beszélik, hogy államuk a békés fejlődés útján kíván haladni és békés politikájukkal az ember­­tömegek jólétét óhajtják elősegí­teni, de ugyanekkor a hadiszer­­gyárak éjjel-nappal üzemben van­nak, gyártják a legújabb tipusú óriáságyukat és hadirepülőgépe­ket. Mussolini kijelenti, hogy orszá­gában mindenki katona már gyer­mekkorától kezdve egészen az ag­gastyánkorig. Anglia gyártja az új típusú tankokat, Franciaország a repülőflottáját fejleszti, Ame­rika új és új hadihajókat készít­tet, Japánban és Oroszországban kibővítették a hadiszergyárakat, új ipartelepeket létesítenek, mind­mind a fegyverkezés szolgálatá­ban. A békehangok dacára minden állam, a fegyverkezés őrületébe esett. Szociális célokra nincs pénz, embermilliók éhenhalnak, nyomo­rognak, mert nincs pénz, de ugyan­akkor milliók és milliárdokba ke­rül a sok gyilkoló eszköz, melyek nem a békés fejlődés, hanem éppen ellenkezőleg, a visszafejlődés és pusztítás céljait vannak hivatva szolgálni. A mozikban lepergetett világ­­híradók filmjein nap-nap után újabb öldöklőeszközöket mutatnak be gyakorlat közben. Hatalmas gépkocsik, rászerelt ágyúóriások­­kal, legújabb rendszerű golyószó­rók, hajóágyuk,­­ próbagáztámadá­­sok városok ellen. Mindezek mint­ha egy közeledő világégés előfu­tár­jai lennének, mintha már most akarnák hozzászoktatni az embe­riséget a háború gondolatához, hogy előkészítsék az embereket az esetleg eljövendő háború borzal­maira. Minden állam azt hangoztatja, hogy azért készíti a sok fegyvert, mert arra védekezési célból van szüksége. Megtámadtatás ellen kell fegyverkezni. De hát ha senki nem akar támadni, akkor vájjon ki ellen kell védekezni? A világpolitika katlanában már főzik egy újabb nagy háború ter­vét, csak azt nem tudják még, hogy hol fog kirobbanni maga a háború, még azt sem tudják, hogy ki-ki ellen fog harcolni, még azt sem tudják, hogy mi, vagy ki fogja az okot szolgáltatni a hábo­rúra, de a fegyverkezés olyan arányokban folyik szerte a vi­lágon, mintha máris háború len­ne. A pénz, mely az emberek jólé­tét, nyugalmát volna hivatva szol­gálni, a vérengzés eszközévé vált, a vérengzés céljait szolgálja. S ebben a forrongó világőrület­ben itt áll megkötött kézzel Ma­gyarország, hol még a védekező eszközül szükséges fegyverek ké­szítése is a legszűkebb korlátok közé van szorítva a békeszerződés által. Itt állunk ellenséges indu­latú szomszédok által körülvéve, állig felfegyverzett gyűrűbe fonva, szinte kiszolgáltatva ellenségeink rosszakaratának, gúzsba kötve, hogy még csak ne is védekezhes­sünk egy támadás elllen. Magyarország politikája az egyetlen igazi békepolitika. Mi nem gondolunk, de nem is gondol­hatunk háborúra, mi anyagi sze­génységünkhöz mérten bár, de a békés fejlődés útját járjuk. Magyarország az egyetlen állam egész Európában, ahol tényleg rend és nyugalom van. Magyar­­ország az egyetlen, amely nem csak hirdeti, hanem becsületesen szolgálja is a béke ügyét. al mini­szterelnöke, rádióbeszéde Gömbös Gyula miniszterelnök kor­mányának kétéves működése után hétfőn este fél 9 órakor a rádió útján szólt a magyar közönséghez. Nagy vonásokban ismertette a kormánya kétéves működését és változatlan cél­kitűzéseit.­­ Néhány hete múlt el 15-ik évfordu­lója annak, amikor Magyarország kor­mányzója a nemzeti hadsereg élén bevo­n Mi a célja a kormányzati munká­nak? Ma is változatlanul az, amit a nem­zeti munkaterv első pontja megjelölt: a magyar nemzet megerősítése, a nemzet minden tagja részére elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. — Külpolitikailag a kormány fő célja a­z volt, hogy egyrészt megszerezze, ille­tőleg, megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a becsülést, mely őt történelmi teljesítmé­nyeinél és belső értékénél fogva meg­illeti. — Szociálpolitikánk a kenyérkérdést tűzte ki céljául. Ezért helytelenítettem és helytelení­tem ma is a munkanélküli segélyt, mely destruálja a munkást, de mun­kát adni, munkaalkalmat teremteni természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között csak maga a gazdsági élet tud és ezért csk a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazdaságpolitika a gaz­dsági helyzet megjavításával tud alá­támasztani.­­ Kereskedelmi szerződéseket létesí­tnk­ az ország fővárosába. Ez a másfél decennima, amelyet a magyar történelem­ben egykor római számokkal fognak je­gyezni és klasszikus értelemben fognak azoknak történelmi jelentőséget tulajdo­nítani, egy későbbi kor történetírója mél­tán kezdheti ettől a dátumtól a háború­­utáni magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai indul­tak útnak a jövendőnek­ tettünk Németországgal, Svájccal, Nagy­­britanniával, Finnországgal, Romániával, Jugoszláviával, Bulgáriával és Török­országgal, amelynek betetőzése a római hármas egyezmény volt. Ennek keretében egyrészt Olaszországgal,­­másrészt Ausztriával sikerült olyan szerződést tető alá hoznunk, amelyek levették vállainkról búzafeleslegü­nk értékesí­tésének gondját, legalább is ennek nagy részét. Ez csak azért vált lehetővé, mert úgy a Duce, mint Dollfuss megboldogult osztrák kancellár tisztában voltak a nagyobb gaz­dasági területek együttműködésének nagy jelentőségével.­­ A mezőgazdaság helyzetének érez­hető javulását az agrárcikkek áremelke­désén kívül a gazdatartozások rendezé­sére lehet visszavezetni. Mivel tisztában vagyok az ipar nagy gazdasági és szociális jelentőségével, amelyet még fokoz az ország hála Istennek egyre szaporodó népsűrű­sége, mellőzhetetlennek tartom az egészséges iparfejlesztést.­­ Most készülök lengyelországi utamra és nem tagadhatom, rendkívüli örömmel A múltban sokszor találkoztak Len­gyelország és Magyarország gazda­sági érdekei és ezen érdekek követ­keztében a legőszintébb baráti köte­lékek fűztek bennünket századokon át a vitéz lengyel nemzethez. Remélem, hogy utazásom amellett, hogy az európai béke ügyét fogja előmozdítani, a két nemzet között a baráti, szellemi és kulturális együttműködés továbbfejleszté­sét fogja tovább szolgálni azon az úton, amelyet a történelem részünkre kijelölt. — Franciaország barátságát és a kis­­antantot alkotó szomszéd államokkal való viszonyunk m­egjavulását őszintén óhaj­tom, de a franciabaráti politika részünkre csak akkor helyes és lehetséges, ha erre meg­vannak a reális tárgyi elő­feltételek. Az öncélú nemzeti állam Telepítés és Külpoliti­ea — A különböző minisztériumokban se­rény munka folyik. A telepítés ügyével kapcsolatban a hitbizományi ügy korszerű reformja arra lesz hivatva, hogy a földműves magyar nép széles rétegeit odakösse a magyar földhöz és ezáltal ij füg­­ggetlen egzisztenciákkal támassza alá a magyar állam fundamentumát. E nagy kérdés megoldására már megtet­tük az összes szükséges előkészítő lépé­seket és már a közeljövőben abban a helyzetben leszünk, hogy konkrét elgon­dolásunk és végleges terveink felől tájé­koztathatjuk a közvéleményt. — Külpolitikánkban régi barátságokat fenntartani, új barátságokat szerezni, ez az útja a magyarság nemzetközi elhelyez­kedésének. Külpolitikánk vezérgondolata a fenn­álló szerződésekből kiindulva, békés eszközökkel küzdeni a revízióért és az idegen impérium­ alá jutott ma­gyar kisebbség fennmaradásáért. A két cél egyaránt fontos, egészen egyen­rangú és egyformán kell dolgozni érte. Hálával vagyunk eltelve Itália láng­­lelkű vezérével, a Ducéval szemben, aki elszakíthatatlan történelmi és reálpolitikai kötelékeket hozott létre Itália és Magyarország között. Baráti viszonyunk újabb hajtása a római egyezmény, amely komoly és becsületes keretekben a középeurópai problémák megoldására irányul . Ausztriával ugyancsak a legbarát­ságosabb viszonyban vagyunk, sőt bátran mondhatjuk, hogy évszázadokon át soha nem állott fenn nyugati szomszédunkkal mélyebb és őszintébb viszony. A választójog — Nem volna teljes az a kép, amit az ország időszerű bel- és külpolitikai prob­lémáiról adtam, ha meg nem emlékeznék e helyen a választójog reformjának ügyé­ről. Ez, illetőleg rendezésére irányuló tör­vényjavaslat előkészítés alatt áll. Ennek során, mint már hangsúlyoztam, semmi­féle elgondolást, vagy tervet a kormány nem tart a maga számára irányadónak, csak amit maga előkészített és kidolgo­zott. Csak olyan választójogot tudok a magam részéről akceptálni, amely a tit­kosság alapján állva, megfelel az álta­lam mindig hirdetett, és most is képvi­selt haladó konzervatív világnézetnek. A megoldás nehézsége abban rejlik, hogy a titkos választójogot a gyakorlatban mi­kép tudjuk összhangba hozni az állam és a nemzeti feladat nagy érdekeivel és ez­zel mindenekfelett összefüggésben áll, hogy a titkos választójog ne az alkotmá­nyos kormányzat meggyengítésére, ha­nem megerősítésére vezessen. Ennek a tit­kos Választójognak bevezetését feltétle­nül junku­mba akarom hozni a kormány­zói jogkör alkotmányos kiterjesztésével, hogy a Kormányzó Tez­zfőméltósága ha­talma teljességével állhasson a nemzet léte és jövője mellett. — Két évvel ezelőtt, amikor itt a mikrofon előtt először szóltam hozzátok, arra kértelek benneteket, csodavárással ne ámítsátok magatokat, utunk tövises, sziklás, de érzem, hogy elvezet a célhoz. Most, a harmadik kormányzati esztendőm küszöbén két év küzdéseire támaszkodva, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy e meredek, sziklás, tövises út jórészét már megtettük és jobb, szebb, boldogabb ma­gyar jövő felé vezető úton biztos lépések­kel megyünk felfelé.

Next