Új Barázda, 1935. március (17. évfolyam, 8-18. szám)
1935-03-03 / 8. szám
Melléklet: Rádiós Gazdasági Előadások ,1935 márcim 3, vasárnap Ára 10 fillér Budapet, XVH, évf.8. számi ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" civiű füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő, 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 50 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 3 Budapest, VI. kerület, Teréz körút 3. száry TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Teréz körút 3. Politikai képmutatók írta Bársonyi József dr. A Független Kisgazdapárt vezérének, Eckhardt Tibornak szentesi támadásai után vasárnap újabb népgyűlést rendezett a párt Gyöngyösön, ahol Eckhardt Tibor megismételte Bethlen István gróf, volt miniszterelnök ellen Szentesen elhangzott alaptalan és minősíthetetlen támadásait. Mondanunk sem kell, hogy mind a sajtó, mind az egész magyar közvélemény egyazon véleményen volt és van a független kisgazdapárt vezére magatartását illetően: mélyen elítélik őt. A nép széles rétegeiben osztatlan rokonszenv nyilvánul meg Bethlen István gróf személye iránt, aki közbelépésével útját állta annak a szánalmas választójogi tervezetnek, mellyel Eckhart Tibor próbálta valósággal behálózni Gömbös Gyula miniszterelnököt és a nemzeti egység pártját. Eckhardt Tibor ismeretes választójogi elgondolása a tömegek becsapása és tudatos félrevezetése lett volna. A független kisgazdapárt vezérének az alkotmányosságra ezen ártalmas és alattomos választójogi tervezete idejében feltűnt Bettnén István grófnak, aki szerencsés közbelépésével nemcsak gátat vetett, de végleg megakadályozta, hogy Eckhardt Tibor és pártjának választójogi tervezete ne vétessék tárgyalás alá, hanem végleg lekerüljön a napirendről abban a formájában. Az ország és főleg a kisgazdaközönség általános megnyugtatására ez így is történt. Ez a véleménykülönbség miatti mérkőzés Eckhardt Tibor teljes vereségével végződött, — amint az a két politikust ismerve, másként nem is történhetett. — Tehát nyilván ez a súlyos vereség sértette önérzetében a független kisgazdapárt vezérét, a volt fődelegátus urat és ezek után határozta el magát Bethlen Isván gólfal szemben arra a szerencsétlen harcra, amelynek egyes részletei, lapunk más helyen közöltekből, mindanynyiunk előtt már ismeretesek. Eckhardt Tibor, — bár nem lévén meggyőződve alaptalan vádaskodásainak igazáról — nem átallották kisgazdatömegek közé kimenni — és mint gazdavezér — azt a hangot pendítette meg, melyből nem az igazság és nem a feltétlen jóhiszeműség, hanem a fékevesztett düh és a közte káros, Szenvedélyes ellen,szög csendült ki. Bár a független kisgazdapárt vezére országos szenzációt remélt a Bethlen István gróf ellen immár másodízben intézett durva támadásaiból, azonban támadásainak súlyát a minimumra szállította és értékelte a higgadt közvélemény. Vagyis Eckhardt Tibor mint gazdavezér, eljátszotta úgy a saját, mint pártjának népszerűségét és a megvadult demagógia stílusával élve, többet ártott magának és pártjának, mint Bethlen István grófnak, akinek azt egyébként szánta. Elfelejtette a kisgazdapárt vezére, hogy a nyilvánosság kritikája minden hangulatkeltésnél erősebb. Márpedig ő szégyenletes támadásaival inkább az alkalmas időben jövő hangulatkeltésre épített, mintsem a tárgyilagos bírálatra. Rá kell mutatnunk arra, hogy Bethlen István gróf az ellene elhangzott támadásokra méltó válaszban felelt meg a független kisgazdapárt vezérének. Nagyon helyesen mutat itt Bethlen István arra, miért jön elő Eckhardt Tibor az ellene tehető támadásokkal csak most, holott ezek már évekkel ezelőtt esedékesek lehettek volna. Erre igen egyszerű felelet az, hogy Eckhardt a vidék közvéleményét akarja felkavarni s ebből a mozgalomból magának és pártjának politikai tőkét kovácsolni. Az egész dologban csak az a szomorú, hogy ezt a játékot egy olyan politikus űzi, mint Eckhardt, aki jól ismeri külpolitikai helyzetünket, melyet a legkisebb belpolitikai zavarok ronthatnak csak. Elfoglalt politikai álláspontunk változatlan fenntartása mellett el kell ismernünk, hogy a vidéknek, a magyar gazdaközönségnek feltétlenül szüksége van politikai vezérekre, országos irányítókra. Ezeknek a vezéreknek azonban csak egy szent cél lebeghet szemeik előtt és ez a magyar gazdatömegek gazdasági érdekeinek , minden áldozatok árán való megvédelmezése és előmozdítása. Ezt a célt pedig a független kisgazdapárt vezető tagjai, nem ismerik és nem cselekszik. Ezek az urak a vidék nyugalmát csak felzaklatják, a gazdatömegeket csak nyugtalanítják, ahelyett, hogy helyesen kigondolt gazdavédelmi intézkedések létesítésén fáradoznának. Avidék gonddal-bajjal telített tömegeiben könnyű, de lelkisüctetlenség a bajokat a mélyről a felszínre hozni, felelőtlenség a könynyen hívő tömegeknek olyan adatokat feltárni, amiket ellenőrizni nem tudnak. Aki politikai vezérségét ilyen és efajta körülményekben éli ki, az nem hivatott vezére a népnek, az csak ámítója a gazdáknak és meghamisítója a nép érdekeinek. A független kisgazdapárt tagjai pedig újabban ezt a képmutatást játszák. Az utóbbi hónapokban felülről hozzászoktatták a közvéleményt ahhoz, hogy az országos jelentőségű, döntő események a kulisszák mögött, egyre-másra titokban játszódnak le, melyről a parlament szüneteltetése folytán sem a képviselők, sem a sajtó nem értesül, így a közvélemény nincsen sokszor abban a helyzetben, hogy az események ilyen vagy olyan alakulásához a kellő mértékben hozzájáruljon. Ezért meg kell mondanunk, hogy egyes politikai események vagy zavarok egyáltalán nem elégítenek ki bennünket a kormány nagy célkitűzései tekintetében, mert úgy érezzük, hogy ezen a téren meglehetős nagy hiányok áltottak be. Eckhardt Tibor Gyöntgyösön elhangzott újabb nyilatkozata után nem vágyunk abban a helyzetben, hogy kellő megítéléssel adjunk olvasóközönségünknek véleményt. Ugyanis egészen érdekes módon a miniszterelnök legutóbbi rádiónyilatkozata dacára Eckhardt Tibor olyan nyílt támogatásban részesíti Gömbös Gyulát, hogy a gyöngyösi beszéd együttműködésre való felhívás Gömbös miniszterelnökhöz, azonban határozott állásfoglalás Bethhlen István személye és volt pártja, az egységes párt és annak képviselő tagjaival szemben. Tisztelettel kérdezzük tehát az illetékes tényezőket, hogy fennáll-e a miniszterelnök úrnak, az Eckhardt Tiborral és pártjával való fegyverbarátsága vagy sem, mely esettben nyílt visszautasítását várjuk mindazon kijelentéseknek és tapogatózásoknak, melyeket Eckhardt a miniszterelnök úr személyével kapcsolatban ezúttal is leszögezett. Szerbiában újra életbe lép a diktatúra Belgrádi politikai körökben mindjobban erősödik az a meggyőződés, hogy Jeszics miniszterelnök a Sándor király által 1929 január 6-án bevezetett kormányzati rendszer, azaz a Zsifkovicsféle katonai önkényuralom visszaállítására törekszik. Pál herceg a leghevesebben ellenzi ugyan ezt a tervet, de a kormányzótanács másik két tagja szívesebben látná az önkényuralom visszaállítását, mint a kormány választási terveit. Kormánykörök annyira félnek a Macsek vezetése alatt megalakult hatalmas ellenzéki csoport megsemmisítő választási győzelmétől, hogy a kormány legtöbb tagja kész hozzájárulni az önkényuralom visszaállításához. Azok a miakik eddig ellenezték ezt, most szintén megváltoztatták álláspontjukat. A kormány legutóbbi nyilatkozata végleg megsemmisíti azt a reményt, hogy a szavazás eredménye a nép igazi akaratát fogja kifejezni. Megerősíti ezt a felfogást a kormány fenyegetése, hogy. ..a legerélyesebb eszközökkel meg fogja védeni a jelenlegi uralkodórendszert és nem tűri az önkénye uralom előtti állapotok visszatérését". Azt hiszik, hogy ha megismétlődnék a bródi vérengzés, vagy ha a kormány vereséget szenved a választásokon, akkor azonnal kihirdetik az önkényuralmat, hogya kormány továbbra is uralmon maradhasson. A másik megoldás csak az lehetne, ha Jesticsnek sikerülne valami formulát találni, amellyel megakadályozhatná, hogy Macsek a választókhoz fordulhasson.