Új Barázda, 1935. május (17. évfolyam, 23-26. szám)

1935-05-05 / 23. szám

Melléklet: Rádiós Gazdasági Előadásait 1ttSS május 5. vasárnap Ara 10 fillér Budapest, xv­. évf. 23. nám ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" oiran­ füzeikkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 50 cantimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , Budapest, V. kerület, Teréz­ körút 3. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—00. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Teréz­ körút 3. Múlt és felett Régen nem látott, fényes ünnepség keretében történt az új­ parlament megnyitása. Olyan impozáns külsősé­gek között, aminkre talán nem is, emlékezünk a békeszerződések utáni magyar parlament életében. Mert az eddigi kormányok és parlamentek a n­agy történelmi katasztrófa szakadé­­ka szélén nem igen tehettek egyebet annál , amit tettek. Megőrizték a lelkek nyugalmát és távoltartották a Nemzetet attól, hogy feladva minden reményt, végképpen belehulljon a neki megásott trianoni sírboltba. A megtévesztő eszmék és ártalmas való­ságok útvesztőiben, bent a mindent feladó kétségbeesés szélén, kívül pe­dig a rosszakarat és gyűlölködés európai levegőjében, egyrészt heroi­kus akarattal és elszántsággal kellett gátját vetni a mindent elsöpörni aka­ró szenvedélynek és a mindenkit be­borító fájdalomnak, másrészt pedig vakmerő elszántsággal kellett az új helyzetnek megfelelően olyan politi­kát formálni a külföld figyelő tekin­tete elé, amelyben a magyarság élet­ereje és nyugodt építő munkája a­­legrokonszenvesebb színben látszik. Bent konszolidációt teremteni, kint barátokat, jóakarókat és támogatóikat szerezni a gyűlölködés kavargó euró­pai szellemében — ez lehetett akkor a cél. Egy boldog béke­állam életét kellett itt nyugodt munkára beépíte­ni a trianoni keretek közé. Gigászi munka volt ez, amikor lázas keresés és vajúdás jellemezte Európa majd­nem minden országának belpolitikai életét. Nagy nemzetek a minden irányzattal való kísérletezés nagy ál­dozatokat kívánó játékát megenged­hették maguknak, nekünk saját erőink felől is tájékozatlanul a sze­repünk, amikor mindenki beleszólha­tott az állam belső életébe, csak az lehetett, hogy folyton anyard állva, a ránk leső irigység és rosszakarat között megőrizzük és megtartsuk azt, amit meghagytak számunkra. Nem az ünneplések és ünnepeltetések kor­szaka volt ez. Kormányok és parla­mentek a béke­ világ berendezkedésé­nek és lelki struktúrájának kényszer hatása alatt egy kicsiny ország nyo­masztó légkörében nehéz úton indul­tak és­ először önmagukat kellett át­értékelni és működésüket a mosta­ni keretekhez szabni. Kell, hogy visszanézzünk a Múlt­ba, a megtett útra, ha tárgyilagos ítélettel akarjuk meglátni a mai po­litikai élet és az egész rendszer való­ságát. Jó néha — kiváltképpen a mostani reform-korszak küszöbén —, egy pillantást vetni­­a­ Múltba is, amely oly sokak által és ma különö­sen kihangsúlyozottan sötétnek van festve. Nem tagadjuk: sötét­ és ne­héz veti a­z évtized. De a sötétség árnyékát Trianon felkörte fejünk fölé. A szenvedés és a hallgatás zsibbasztotta szét gyászát körülöt­tünk, , de azt, el nem lehet tagadni,, hogy voltak hősies erőfeszítések,­­lá­zás, tevékenység és építő akarat. Ez hozta életre a mai kormány­­rendszert is, amely a Múlt szenvedé­sének és próbálkozásainak leszűrt eredményével igyekszik most tovább építeni. De vájjon lehetne-e­­ biztos és erős enélkül? •­­A mai élet és így a politika ki­­hangzása is egészen más. A problé­mák szintézise ma egészen más utat mutat. Ami ma megoldható az a múltban megoldhatatlan volt. Erőink és tettrekészségünk, felfogásunk,­­és munkánk iránya éppen a háború után felnövekedett ifjúság életévei­ más összetételű. Körülöttünk is min­den megváltozott. Mindenütt új, fel­szabadult erők dolgoznak: kémek, követelnek. Kisebbségvédelem, jog­egyenlőség, revízió ma a levegőben lóg. Az igazságtalanságok gőze fesz­iadéban ... A Múlt lassú és céltuda­tos munkája talán most érik ter­mésbe. A mai kormányzat a maga reform-törekvéseivel csak megkiáltó szava, ennek a folyton erős­bödő igazságkeresésnek. Hőse, prófétája, vezére és megteljesedett arca ennek a korszaknak akkor lesz, ha a most várható termés minden gazdagságá­val a magyarság­ jólétét­­és megerő­södését biztosítja. Máskülönben ér­téke csak egy felszínre kerülő hul­lám erejét mutatja, amely éppen olyan hamar el is tűnik, mint ami­lyen váratlanul jött... "A­ mai­ ünneplésben mi is­­oszto­zunk, mert nem akarunk ünnepron­­tók lenni. Mi, csodaváró, ünnepi hangulatokban élő magyarok, min­dig szerettük az ünnepélyes megnyi­latkozásokat. Sajnos, igen sokszor akkor is, ha üres és tartalmatlan külsőség volt csupán. Mert ezekben, az ünnepi hangulatokban néhány percre boldogabb, gondtalanabb élet­re nyújtózhatunk. Ez a parlamenti ünnepi, megnyitó azonban túlemelkedett minden hét­köznapin. A Kormányzó Úr szólott hozzánk az új hit és új erők lelke­sedésével. Szokatlanul terjedelmes megnyitó beszédében a reformgon­dolatok megvalósítása­ mellett foglalt állást. Nemes törekvéseit útmutatás­nak tekintjük mi is. „Mindent a ha­záért és semmit a privátumért“ —­­mondotta a Kormányzó zárószavai­ban. trA közös magyar cél: a boldog magyar jövendő . . .“ Ehhez a munkássághoz mi is az Isten segítségét kérjük. Szabadkai Sán­do­r. Éles összecsapások a parlament első ülésein A kormányzó fényes ünnepi pompa keretében nyitotta meg az országgyűlést A Független Kisgazdapárt éles támadása a kormány ellen Választási visszaélések a Ház előtt Összeült az új reform­parla­ment, amelynek úgy az ünnepé­lyes megnyitása, mint az első be­mutatkozása és első tárgyalásai a szenzáció erejével kellett, hogy hassanak. A megnyitás olyan ré­gen nem tapasztalt és nem is várt ünnepi külsőségek között zajlott le, amely a hatalom mai urainak örö­mét és lelkesedését fejezi ki a leg­hívebben. Az első bemutatkozás és tárgyalás pedig az ellenzék éles állásfoglalását és kritikáját hozta meg számunkra és annak igazolá­sát, hogy az ellenzék minden lát­szólagos gyengesége mellett is te­vékeny szerepet akar és fog ját­szani a most kezdődő parlamenti életben. Meglepetésként hatott a Függet­len Kisgazda Párt kímélet nélküli kritikája is, amellyel egyrészt a választások alatt annyira megté­pett népszerűségét óhajtotta visz­­szanyerni, másrészt pedig valódi ellenzéki mivoltát óhajtotta ki­­domborítani az ország közvéle­ménye előtt; azok után a csúnya paktálások után, amelyeket a vá­lasztások alatt és előtt a kormány­párttal csinált, a kisgazdatömegek beleegyezése és helyeslése nélkül és amelyek a választások folya­mán megnyilvánuló kudarcát ép­pen ez oknál fogva idézték elő. A kormányzó bessétje A Ház formális ülése kedden déli 12 órakor fényes ün-­ napség keretében nyitotta meg a­­ kormányzó az országgyűlést. A meg-­­ nyitás látványossága óriási tömeget­­ vonzott a parlament köré. De az­­ egész országban is feszült kiváncsi- ’­ság és várakozás előzte meg az or­­­­szágyűlés megnyitását, amelynek az­­ ünnepi külsőségeken kívül emelke-­­ detséget és mély tartalmat kölcsön­­■zött. a kormányzó megnyitó beszéde. — A nemzet ősi erényeibe vetett , bizalommal és hazafias örömmel üd-1 Április 29-én 10 perces formális ülést tartott a parlament. Ezen az ülésen a Ház a korelnököt és kor­­jegyzőt választott Sándor Pál, mint az országgyűlés legidősebb és Mak­kai János, mint a­­ legfiatalabb kép­viselő­ tagja személyében. Ugyan­ekkor a miniszterelnöknek a másnapi megnyitási ünnepélyre vonatkozó át­iratát ismertették. floriks Miklós kormányzó megnyitja az országgyűlést Közlöm az országgyűlés tagjait, — mondta a kormányzó. — Az ország­gyűlés tanácskozásai a nemzetközi helyzet igen mozgalmas és jelentő­ségteljes időszakában kezdődnek meg. A békeszerződések által te­remtett politikai és gazdasági vi­szonyok nemhogy előre vitték volna az emberiséget az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztott­ák.­­ Az egyoldalúan megállapított, erőszakkal kikényszerített bék­s­er­­ződéseket nem lehet észszerűen bé­keszerződéseknek nevezni. A lelkek

Next