Új Barázda, 1935. június (17. évfolyam, 27-28. szám)

1935-06-02 / 27. szám

1936 twiius­a, vasárnap ára 10 fillér Budapest, XVII. évf. 27. sxáw — ' í *■ -' * V . "*■ » jí ,jr f­f .Jfr I ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások*" című füzeteikkel együtt. Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 50 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ : BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Teréz­ körút 3. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Teréz­ körút 3. Napi 14 fillér A magyar országgyűlés képvi­selőházában — és hozzátesszük, hogy kormánypárti képviselő ré­széről — hangzott el az a tény, hogy a magyar földmunkás élet­színvonala napi 14 fillér. Különösebb feltűnést e megálla­pítás nem keltett. A képviselőház méltósággal tovább tárgyalta a költségvetés milliós tételeit, a volt elnök nyugdíját és új iparügyi minisztérium felállításának kérdé­sét. A főváros törvényhatósági választása foglalkoztatja a polgár­ságot, s a Király-díjra ezer új­j női ruhát rendeltek Budapest női­­szabóinál 200 pengőn felüli árakon .S a magyar földmunkás napi 14 fillérét a magyar társadalom tudo­másul vette. Talán ugyanaz napon, mikor ki­tűnő újságíró kollégánk az ország­gyűlésen szóvátette a napi 14 fil­lért, lezajlott a csehszlovák köztár­saság, képviselőválasztása. Az ered­ményt a magyar sajtó is közölte, így megtudtuk, hogy a kisebbségi német párt nagy győzelmet ara­tott. Egy-két lap azt is megírta, hogy magyar képviselők is kerül­nek az új országgyűlésbe. Ennyit foglalkozott a magyar sajtó, te­hát a magyar társadalom ezzel az üggyel. Másfélmillió magyar testvérünk viv élet-halál,sharcot fennmaradá­sáért, másfélmillió magyar törhe­­tetlenül ragaszkodik szavazatán és kulturéletén keresztül üldözött magyarságához. Magyarországon pedig e küzdelem annyi érdeklő­dést sem kelt, mint egy színdarab. És itt elérkezünk a napi 14 fil­léres földmunkás életszínvonal és a magyar kisebbség ügyének közös tanulságához. Magyarország él, vagy bukik a magyar földmunkás életlehetőségeivel. Minden kísér­let, minden tanácskozás hiábavaló, amíg a magyar földmunkás életle­hetősége és vásárlóképessége hiányzik. Enélkül a magyar gazda­sági élet gyökértelen növény ma­rad. Egyetlen megoldásra váró feladat a magyar földmunkás élet­­©sinvonalának emelése!­­ Ez a gazdasági magyar jövő! A politikai magyar jövő pedig a magyar kisebbségek erejétől és ■magyarnak való maradásától függ. Hiába állítjuk fel az ország­­zászlók százait, hiába ápoljuk itt­­­hon a magyar feltámadásba vetett hitet, ha a magyar kisebbségek el­vesztik azt az erkölcsi erőt, melyet e magyar társadalom együttérzé- sében kívánnak megtalálni. ■ Ha hárommillió magyar testvé­rünk politikai küzdelme a fennma­radásért a hatodon túl és másfél­­millió magyar testvérünk 14 fillé­res haldoklása a határon innen, — érdektelen a magyar társadalom számára — úgy ra­jtunk segíteni nem lehet. A költségvetés vitája a Házban A miniszterelnök két nagy beszéde A képviselőház szombati 12 órás ülésén befejezte a költségvetés ál­talános vitáját. A vita végén Fa­­binyi Tihamér szólalt fel és vála­szolt a képviselőknek a vita során elhangzott felszólalásaira. Leszö­gezte mégegyszer a kormány állás­pontját, amelytől a pénzügyi kér­déseket tekintve, eltérni nem lehet. Különösen a Kisgazdapárt vezére által felvetett pengőaláértékelési akció ellen foglalt állást. Ezen kérdés körül azonban a részletes tárgyalásban még igen erős vita fog kifejlődni. A miniszteri tárca te­teültségvetése a Ház előtt A hétfőn megkezdődött részletes vita során elsőnek az igazságügy­­minisztérium és a miniszterelnök­­­ség­­ költségvetését tárgyalta a Ház. A felvett tételek és a költség­­vetésben kifejezésre jutó reform­elgondolások nem mutattak sem­miféle eltérést az azelőtti költség­­vetésekben meglévő tervektől és javaslatoktól. A hitbizomány és a sajtótörvény reformja, amelyekről most szó volt, régi égető kérdése a magyar életnek. A hitbizomány reformja a nemzeti termelés szempontjából kívánatos és döntő jelentőségű. Külföldön ezt már régen megcsi­nálták. Eckhardt Tibor felszólalásában arról beszélt, hogy a hitbizomá­­nyok felaprózása önálló kisegzisz­­tenciák teremtése szempontjából, amilyen szükséges, éppen olyan veszélyes az erdőbirtokok felapró­zása. A hitbizományi jelleget az erdőbirtokokra vonatkozólag fent kell tartani. Új és szigorú össze­férhetetlenségi törvényt sürgetett, hogy a a kormánytól anyagi és erköl­csi függésben lévő egyének törvényhozói tevékenységet ne fejthessenek ki. Vázsonyi János a pengőrontó valutasikerek ellen kért szigorú intézkedést. Az új sajtótörvényre vonatkozó­lag az ellenzéken követelték, hogy a sajtó ténykedéseinek korlátozá­sát a lehozott közlemények el­bírá­lásának szempontjából sohasem politikai tényezők, hanem kizáró­lag egy intézményes szerv, vagy szísrói fórum eszközölhesse. A bíróságokra vonatkozó kérdé­sek tárgyalásánál a felszólaló kép­viselők teljes elismeréssel adóztak a magyar bírói karnak, amely a hivatása magaslatán áll és a jog­szolgáltatás tekintetében minden­kor felülemelkedett a pártszem­­potokon. A miniszterelnöki tárca költség­­vetésének tárgyalásánál főképpen a rendelkezési- és sajtóalap fel­emelését kifogásolták az ellenzé­ken. Ugyanis az ide felvett horri­bilis összegek azok a tételek, ame­lyekről elszámolást nem kell adni. Rakovszky Tibor (Független Kisgazdapárt) a titkos választójog letárgyalását sürgette, Rassay Ká­roly pedig a sajtóalap hovafordí­­tása iránt intézte a következő kér­déseket a miniszterlenökhöz. 1. Tudja-e, hogy a támogatott sajtó igazgatósági tagjai és tulaj­donosai minőségében képviselőházi tagok szerepelnek? 2. Tudja-e a miniszterelnök, hogy szubvencionált sajtóorgánumok tu­lajdonképpen magánérdekeltségek tulajdonát képezik? 3. Megengedhetőnek tartja-e, hogy ilyen sajtóorgánumok igazga­tósági tagjai vagy akár mint tulaj­donosai, vagy mint alkalmazottai az országgyűlés tagjai ilyen formában közvetett uton állami pénzeket kap­hassanak. 4. Hajlandó-e tájékoztatni a mi­niszterelnök a Házat, hogy akár­kormánypárti, akár ellenzéki form­á­­­ban megjelenő magyar lapvállalatok kapnak-e ezen rendelkezési alapok­ból a kormány részéről támogatást­. Gömbös hosszú beszédben válaszolt,­ amely egyáltalán nem látszott kielégí- ■­ teni az ellenzéket. Közben az elnöki emelvény fölött lévő óra megállott éj­félkor, valószínűleg azért, hogy a mi­ ’ niszterelnök az ülés bezárásáig befe­jezhesse a beszédét. Mikor újra meg-, indult, Gömbös még mindig beszélt, viszont az óra 10 percenként alig­­haladt 2—3 percet. Legérdeksebb volt az érdekképvise­leti reformokról tett bejelentése. Ez a törvényjavaslat már el is készült a­­minisztériumban. Az érdekképviseletek átveszik azokat a teendőket, amelyeket eddig a szakszervezetek végez­tek, többek között a munkaköz­vetítést és munkavédelmet is . A szakszervezetek nem fognak­­többé politizálni — mondotta a mi­miniszterelnök. El A mini­szterelnök­ nagy Zciil­­p®liíil£ai beeszéde Kedden reggel 8 órától éjfélig ülé­sezett a Ház. Letárgyalásra került a honvédelmi és külügyi tárca költség­­vetése általánosságban és részletei­ben. A vita idejének nagy részét Göm­bös Gyula beszéde töltötte ki, aki a távollévő Kánya Kálmán külügymi­niszter­­helyett­es expozéjában több külpolitikai természetű és általános érdeklődést keltő nyilatkozatot tett. Követelte az egyenjogúságot a többi nemzetekkel minden téren, így katonai téren is. — Amikor katonai követelések­kel állunk elő, célunk nem a háború, hanem a béke ... Ez a nemzet fegyvertelenül is ka­tona ... A magyar sors és a magyar történelem a hadsereg sorsa és történelme, mondotta a miniszterelnök. Követelte továbbá az általános védkötelezettség, a kétéves szolgálati idő és a kis­­antanttal egyenrangú fegyverkezés engedélyezését. A mi maroknyi hon­védségünkkel szemben­­ a csehek,, 160.000, a románok 300.000, a szer­­bek pedig 140.000 főnyi hadsereggel rendelkeznek, amelyek együttvéve há­ború idején közel 4 millióra egészít­hetők ki. A külpolitikát tekintve a német és olasz kapcsolatok kiépítését tartja leghelyesebbnek, mert az európai kül­politikában egy Varsó—Budapest— Bécs—Róma—Berlin védelmi vonal kiépítésének körvonalai és lehetősé­gei látszanak. "Végül kifejezvén az ország együtt­működésének lehetőségét mindenkivel és minden olyan kérdésben, amely az európai béke munkálását fogja elő­mozdítani abban az esetben, ha az nem irányul kifejezetten ellenünk. Szerdán a kereskedelmi tárca költ­ségvetésének tárgyalására került a­ sor. Müller Antal a kisiparosság meg­segítéséről beszélt és részükre mun­kaalkalmak teremtését kérte a kor­mánytól. Martsekényi Imre állami munkaközpont felállítását sürgette, hogy az­­ államközösség védelme óvj­a.

Next