Új Barázda, 1935. augusztus (17. évfolyam, 34-37. szám)
1935-08-04 / 34. szám
1935 augusztus 4, vasárnap ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szem ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 50 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapest, XVIII/évf. 34. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Teréz-körut 3. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Teréz-körut 3. Uborka és a tégla Mindkettő közszükségleti cikk. "A tégla fontosabb, mert nélküle nem lehet az emberek lakóházait felépíteni — uborka nélkül még lehet élni. Most mindkettőt megdrágították! Egyiket a kofa, a másikat a kartel. Indokolatlanul azonban több kereskedői hasznot akarnak! Meg kell ezért büntetni őket! Ezt követeli a közérdek, a fennálló jogrend, a közerkölcs, maga az Élet! Az uborka drágítóját, a kofát, Börzsei Jánosnét, egy munkanélküli kőműves feleségét, bíróság elé állították s mert nem engedett hasznot számított fel, hétnapi fogházra ítélték! Az uborkát tíz fillérrel drágábbért adta, mint szabad volna. Húsz kilogramm áruja lévén, két pengőt, azaz két pengőt akart keresni a szerencsétlen asszony jogosulatlanul. A téglát is megdrágították, akár az uborkát, húsz pengőről harminc pengőre emelték ezer-, darabonként, de nem két pengő árát, hanem sok, sok millió téglát, körülbelül 50 millió darabot. Felemelte az árát a nagy kofa, a kartel. De ügyesebb volt és ravaszabb! Előbb megvárta, hogy az őszi nagy építkezés meginduljon. Százötven bérház felépítése, melyhez sok, sok millió tégla kell. Az építtetők csapdába kerültek, megvolt a telek, megvolt a vállalkozó, megvolt a tőke, vissza már nem csinálhattak semmit, a téglára pedig szükség volt és a kartel egyszerre besöpörte a harminc százalékos felárat, sok millió pengőt. Csendben, észrevétlenül, zavartalanul. Nem is kellett érte sokat fáradni, mert egy tollvonással elintézték. Ezektől most már felfordulhat a telektulajdonos, az építő vállalkozó, sztrájkolhat a munkás — a kartelek leszedték az építkezés tejfelét, hasznát. Könnyű volt zsebrevágni a milliókat, hiszen aszály nem érte a termésüket, sem a fagykár nem érintette munkabéremelés sem, mert hiszen régi áron, régi olcsó munkbérekkel termelték még ki a téglát. S mit tesz mindezek láttára az államhatalom ? Semmit. De igen egyet mégis: törvényeket hoz mindkettő ellen, a kofa ellen is és a kartel ellen is. A különbség csak az, hogy a szegény kofa, aki néhány pengőt keres, az becsülettel törvény elé áll, s a minden vagyonnal rendelkező kartel kijátssza a törvényeket. A gyengék, kellő védelem hiányában, pusztulnak, a hatalmasok, az erősek, a gazdagok tovább gazdagodnak... Budavári László támadása Vezérünk ellen Budaváry László, aki kormánypárti programmal lépett fel képviselőjelöltnek a kápolnai kerületben, kitől a kormány támogatását az utolsó pillanatban megvonta, mert a választást megelőzőleg és után is szorgalmasan tárgyalt a Magyar Nemzeti Szocialista párttal, hogy belép a pártba, melynek hűséges harcosa lesz. Ezen belépésnek azonban az volt a feltétele, hogy a párt finaszírozza a „Nemzeti Élet“ című lapját. Amidőn ezen kidolgozott terveiben csalatkozott, mert a Nemzeti Szocialista Párt hivatalos lapja az Új Barázda lett, jónak találta hirtelen frontot változtatni és támadást intézni a mozgalom és annak vezére ellen. Különösképen nem foglalkozunk ezzel a támadással, mert a mondottakból is eléggé világos, hogy miért haragszik reánk Budaváry László? Mi a magunk részéről nem is foglalkozunk tovább a támadással és a támadó személyével, csak a fentieket szükségesnek tartottuk a nyilvánosságra hozni. B3®t2Ba 4 A n@f®?mn@sfii©€iék Sbomlás a Hmitor a „vezéreit otthagyják pártja&st Az egész magyar társadalom általános rokonszenve mellett, alakult meg február 26-án a reformnemzedék a vigadói gyűlésen. Rokonszenves volt ez a párt mindenki előtt, mert valamennyien úgy véltük, hogy végre az a nemzedék, amelyik a harctéren lövészárokból nőtt ki és keresztülküzdve a háborút, forradalmat követő küzdelemteljes éveket, végre az előszobázások, kilincsezések, inségmunkák után erejét összpontosítva elégtételt fog kapni olyképen, hogy a magyar politikai, közéleti életben elfoglalhatja a mások által oly sokáig csökönyösen féltett helyét. Ezen megmozdulás, mely hatalmas erőnek látszott, mindjárt meginduláskor felfigyelt a kormányon lévő politikai párt, és hogy még idejében ezen mozgalmat elnémítsa, politikai nyelven „hidegre tegye", a mozgalom vezérét, Bornemisza Gézát piros bársonyszékbe ültette, kinevezvén őt kereskedelemügyi miniszternek! Ezek után ő a mozgalom részére elveszett. Belépett a NEP- be, most már a továbbiakban fogta őt a pártfegyelem. Ezután következtek az alvezérek lekapcsolása. Ezek „egy tál lencséért eladva elsőszülöttségi jogukat," helyesebben kifejezve, egy egységes párti mandátumért, mint értesülünk, ott hagyják a reformnemzedéket és belépnek a NEP-be. A tizennégy reformnemzedékista képviselőből már csak egy-kettő van, akik kitartanak és nem hagyják cserben pártjukat. Ezen kilépés bekövetkezése előrelátható volt, mert a reformnemzedék törvényes megalakulásának feltétele az alapszabályok jóváhagyása és a közgyűlés megtartása is bizonyos okoknál fogva eltolódott, éspedig azért, mert a reformnemzedék képviselő tagjai sem tartották már fontosnak, miután a mandátumuk biztosítva volt, hogy az alapszabályokat jóváhagyják, a közgyűlést megtartsák. Maga a közgyűlésen lefolyt események is már előre mutatták a most bekövetkező reformnemzedékista képviselők kiválását. Mert a közgyűlésen már egyetlenegy képviselő tag sem volt jelen, annak dacára, hogy még a közgyűlés előtt a helyiségben tartózkodtak. És a legnagyobb megütközéssel vette a közgyűlés tudomásul, amikor az elnök bejelentette, hogy a közgyűlés előtt ott tartózkodó tagoknak „fontosabb" elfoglaltságra való tekintettel, el kellett távozniok. Eltávoztak és beléptek a NEP- be, megalakítva az ifjú csáklyások csoportját. g. e.. Mussolini a béke mellett döntött Az olasz-abesszin vitás ügyben a három nagyhatalom: Anglia, Franciaország és Olaszország képviselői által kidolgozott indítványtervezetre megérkezett Mussolini olasz miniszterelnök válasza. Mussolini az indítványtervezetet elvben teljesen elfogadja, de azon még fogalmazási módosításokat kíván végrehajtatni E célból Laval, Edén, Aloisi báró és Hawaiate megbízottak megbeszélésre ülnek össze. Ennek a megbeszélésnek eredményétől függ, hogy összeülhet-e a tanács és befejezheti-e a vitát az olasz-abesszin kérdésben. Róma elfogadta az egyezményt ,s késő este tartják meg a tanácsülést.