Új Barázda, 1935. augusztus (17. évfolyam, 34-37. szám)

1935-08-04 / 34. szám

1935 augusztus 4, vasárnap ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című­ füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szem­ ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 50 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapest, XVIII/évf. 34. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Teréz-körut 3. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Teréz-körut 3. Uborka és a tégla Mindkettő közszükségleti cikk. "A tégla fontosabb, mert nélküle nem le­het az emberek lakóházait felépíteni — uborka nélkül még lehet élni. Most mindkettőt meg­drágították! Egyiket a kofa, a másikat a kartel. Indokolatlanul azonban több kereskedői hasznot akarnak! Meg kell ezért büntetni őket! Ezt követeli a közérdek, a fennálló jogrend, a közerkölcs, maga az Élet! Az uborka drágítóját, a kofát, Börzsei Jánosnét, egy munkanél­küli kőműves feleségét, bíróság elé állították s mert nem engedett hasznot számított fel, hétnapi fogházra ítélték! Az uborkát tíz fillérrel drágábbért adta, mint­ szabad volna. Húsz kilogramm áruja lévén, két pengőt, azaz két pengőt akart keresni a szeren­csétlen asszony jogosulatlanul. A téglát is megdrágították, akár az uborkát, húsz pengőről harminc pengőre emelték ezer-, darabonként, de nem két pengő árát, hanem sok, sok millió tég­lát, körülbelül 50 millió darabot. Felemelte az árát a nagy kofa, a kartel. De ügyesebb volt és ra­vaszabb! Előbb megvárta, hogy az őszi nagy építkezés megindul­jon. Százötven bérház felépítése, melyhez sok, sok millió tégla kell. Az építtetők csapdába kerültek, megvolt a telek, megvolt a vállal­kozó, megvolt a tőke, vissza már nem csinálhattak semmit, a téglá­ra pedig szükség volt és a kartel egyszerre besöpörte a harminc százalékos felárat, sok millió pen­gőt. Csendben, észrevétlenül, za­vartalanul. Nem is kellett érte sokat fáradni,­ mert egy tollvo­nással elintézték. Ezektől most már felfordulhat a telektulajdo­nos, az építő vállalkozó, sztrájkol­hat a munkás — a kartelek le­szedték az építkezés tejfelét, hasznát. Könnyű volt zsebrevágni a milliókat, hiszen aszály nem érte a termésüket, sem a fagykár nem érintette munkabéremelés sem, mert hiszen régi áron, régi olcsó mun­kbérekkel termelték még ki a téglát. S mit tesz mind­ezek láttára az államhatalom ? Semmit. De igen egyet mégis: törvényeket hoz mindkettő ellen, a kofa ellen is és a kartel ellen is. A különbség csak­ az, hogy a sze­gény kofa, aki néhány pengőt ke­res, az becsülettel törvény elé áll, s a minden vagyonnal rendelkező kartel kijátssza a törvényeket. A gyengék, kellő védelem hiá­nyában, pusztulnak, a hatalma­sok, az erősek, a gazdagok tovább gazdagodnak... Budavári­ László támadása Vezérünk ellen Budaváry László, aki kormánypárti programmal lépett fel képviselőjelöltnek a kápolnai kerületben, kitől a kormány támogatását az utolsó pillanatban megvonta, mert a választást megelőzőleg és után is szorgalmasan tárgyalt a Magyar Nemzeti Szo­cialista párttal, hogy belép a pártba, melynek hűséges harcosa lesz. Ezen belépésnek azon­ban az volt a feltétele, hogy a párt finaszírozza a „Nemzeti Élet“ című lapját. Amidőn ezen kidolgozott terveiben csalatkozott, mert a Nemzeti Szocialista Párt hivatalos lapja az Új Barázda lett, jónak találta hirtelen frontot változtatni és táma­dást intézni a mozgalom és annak vezére ellen. Különösképen nem foglalkozunk ezzel a támadással, mert a mondottakból is eléggé világos, hogy miért haragszik reánk Budaváry László? Mi a magunk részéről nem is foglalkozunk tovább a támadással és a támadó személyével, csak a fentieket szükségesnek tartottuk a nyilvánosságra hozni. B3®t2Ba 4 A n@f®?mn@sfii©€iék Sbomlás a Hmitor a „vezéreit otthagyják pártja&st Az egész magyar társadalom általános rokonszenve mellett, ala­kult meg február 26-án a reform­­nemzedék a vigadói gyűlésen. Ro­konszenves volt ez a párt min­denki előtt, mert valamennyien úgy véltük, hogy végre az a nem­zedék, amelyik a harctéren lövész­árokból nőtt ki és keresztülküzd­­ve a háborút, forradalmat követő küzdelemteljes éveket, végre az előszobázások, kilincsezések, inség­­munkák után erejét összponto­sítva elégtételt fog kapni olyké­­pen, hogy a magyar politikai, köz­életi életben elfoglalhatja a mások által oly sokáig csökönyösen fél­tett helyét. Ezen megmozdulás, mely ha­talmas erőnek látszott, mindjárt meginduláskor felfigyelt a kor­mányon lévő politikai párt, és hogy még idejében ezen mozgal­mat elnémítsa, politikai nyelven „hidegre tegye", a mozgalom ve­zérét, Bornemisza Gézát piros bársonyszékbe ültette, kinevezvén őt kereskedelemügyi miniszter­nek! Ezek után ő a mozgalom részére elveszett. Belépett a NEP- be, most már a továbbiakban fogta őt a pártfegyelem. Ezután következtek az alvezérek lek­ap­­csolása. Ezek „egy tál lencséért eladva elsőszülöttségi jogukat," helyesebben kifejezve, egy egysé­ges párti mandátumért, mint ér­tesülünk, ott hagyják a reform­nemzedéket és belépnek a NEP-be. A tizennégy reformnemzedékista képviselőből már csak egy-kettő van, akik kitartanak és nem hagy­ják cserben pártjukat. Ezen kilé­pés bekövetkezése előrelátható volt, mert a reformnemzedék törvényes megalakulásának felté­tele az alapszabályok jóváhagyása és a közgyűlés megtartása is bi­zonyos okoknál fogva eltolódott, és­pedig azért, mert a reform­­nemzedék képviselő tagjai sem tartották már fontosnak, miután a mandátumuk biztosítva volt, hogy az alapszabályokat jóvá­hagyják, a közgyűlést megtartsák. Maga a közgyűlésen lefolyt ese­mények is már előre mutatták a most bekövetkező reformnemze­dékista képviselők kiválását. Mert a közgyűlésen már egyetlenegy képviselő tag sem volt jelen, an­nak dacára, hogy még a közgyűlés előtt a helyiségben tartózkodtak. És a legnagyobb megütközéssel vette a közgyűlés tudomásul, ami­kor az elnök bejelentette, hogy a közgyűlés előtt ott tartózkodó ta­goknak „fontosabb" elfoglaltságra való tekintettel, el kellett távoz­­niok. Eltávoztak és beléptek a NEP- be, megalakítva az ifjú csáklyá­­sok csoportját. g. e.. Mussolini a béke mellett döntött Az olasz-abesszin vitás ügyben a három nagyhatalom: Anglia, Fran­ciaország és Olaszország képviselői által kidolgozott indítvány­tervezetre megérkezett Mussolini olasz minisz­terelnök válasza. Mussolini az indít­­ványtervezetet elvben teljesen elfo­gadja, de azon még fogalmazási mó­dosításokat kíván végrehajtatni E célból Laval, Edén, Aloisi báró és Hawai­ate megbízottak megbeszé­lésre ülnek össze. Ennek a megbe­szélésnek eredményétől függ, hogy összeülhet-e a tanács és befejezheti-e a vitát az olasz-abesszin kérdésben. Róma elfogadta az egyezményt ,s késő este tartják meg a tanácsülést.

Next