Új Barázda, 1935. december (17. évfolyam, 50. szám)
1935-12-29 / 50. szám
1935 december 28, szombatra 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 50 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapest, XVII. évf. 50. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, V. kerület, Markó-utca 7. száma. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, V. Markó-utca 7. Mérleg az 1935. évről Minden üzem, minden vállalat mérleget készít az év végén. Mi is összeállítottunk egy ilyen mérleget Csonkamagyarország gazdasági helyzetéről. Természetesen nem vettük figyelembe azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány a közelmúltban beterjesztett, mert ezeknek a gyakorlati életben esetleg jelentkező valamelyes haszna csak évtizedek, sőt éviszázadok múlva jelentkeznek. Tehát a mérleg röviden a következő: El vagyunk adósodva. — Mai becslések szerint a nemzeti vagyon értéke 10 milliárd. Ezzel szemben az össszes terhek, mik kül- és belföldi adósságok alakjában ránehezedik, 9—10 milliárd. Tehát a teljes elszegényedésnek vagyunk kitéve. Míg nemzeti vagyonunk évrőlévre keveskedik, mindig kevesebb a nemzeti jövedelem is. Kimutatás szerint ez a nemzeti jövedelem öt év alatt a felére, 5 milliárdról 2,3 milliárdra zuhant le. A kamatcsökkentés nem arányos a jövedelemcsökkenéssel. A dolgozók szegényednek, a kamatokon keresztül valóságos rabszolgákká válnak. Az iparcikkek ára túl magas. Nem azért drága, mert a munkabér teszi azzá. Ellenkezőleg: az ipari munkásság sokszor éhbérért dolgozik. Nem azért drága, mert a kiskereskedő sok hasznot számít, hanem a hasznot a nagykereskedelem, a kartelek teszik el. A nagytőkének az ipari termékekből nyert haszna még akkor is túli nagy, ha leszámítjuk, azt az összeget, amit előre nem számított bizonyos célokra kell leadnia. A nagytőke nemcsak vagyonunkra teszi rá kezét, nemcsak kamatrabszolgaságban tart bennünket, hanem még a közszükségleti cikkeken keresztül is zsarol. Az iparon keresztül még a legszegényebb napszámos is valóságos jutalmat fizet a nagytőkének. A Magyarországon levő félmillió zsidó lakosságnak körülbelül ugyanannyi az évi jövedelme, mint az öt milliónyi agrárlakosságnak. Megdöbbentő ez az adat a nemzet mérlegében. A magyar munkásság hiányos védelme tette lehetővé, hogy minden bejött zsidó, ha nem végzett is produktív munkát, kiszorított 415 dolgos magyart Amerikába és másfelé. A dolgozó magyarság saját hibáján kívül a zsidóság dologtalan részét is kénytelen busásan eltartani, akkor, amikor maga éhezik. A dolgozó magyarság nincs megvédve az idegen fajok spekulációs manővereitől. A tisztviselők fizetése nem változik a nemzeti jövedelemmel arányosan. Tisztviselőfizetésből kb. egymillió ember él meg. A tisztviselők fizetésének összege körülbelül annyi, mint az ötmillió agrárlakosság jövedelme. A tisztviselők számát arányosítani kell a lakosság számához és fizetését a nemzeti jövedelemhez. Ijjesztő méreteket ölt a munkanélküliség is. Minden osztály tele van munkanélkülivel. Munkanélküli : sok mezőgazdasági munkás, sok ipari munkás, a törpebirtokosok családtagjai, kereskedők, iparosok és tanult emberek. Isten mindenkinek megadta a jogot és kötelességet arra, hogy dolgozzon. Szív és ész, okosság és igazság, erkölcs és szeretet, egyaránt azt diktálják, hogy olyan rendszert építsünk ki, melyben mindenki kapjon egy munkaposztot. A munkanélküliség istenkáromlásába sülyed az alamizsnát osztogató, álszent világ! Egyre többen vagyunk, az iskolák egyre nagyobb kultúrigényre nevelnek bennünket. Helyes a szaporodás is, az emelkedő, valódi kultúrigény is. De emellé olyan rendszer szükséges, mely tudja növelni, a dolgozók munkarendbe való állítása által, a nemzeti vagyont és jövedelmet, hogy ne okozzon fennakadást sem a szaporodás, sem a kultúrigények növekedése. Tudatosabban, eredményesebben fejlesztendő a dolgozó tömegek tudományos, szellemi és lelki nevelése is. Testvériesebben kell egymásban szeretnünk az egymásért szorgalmasan dolgozó testet és az Istent őszintén kereső lelket. Ennek a gyakorlatiasabb szeretetnek kell bélyeget rányomnunk az új világra. Összegyűjtjük minden osztályból a hősi lelkeket, kik vállalkoznak arra, hogy velünk együtt megszüntetik a bajokat. Új világot nem teremthetnek olyanok, kik érdekelve vannak azoknál, kiknek érdeke azt kívánja, hogy ne változzon semmise. Uj világot csak a lélekben magábaszállott dolgozó tömegek teremthetnek. Meggyőződésünk, hogy csak erkölcsi erővel rendelkező tömeg tud új helyzetet teremteni. Ezt az erkölcsi erővel rendelkező tömeget szervezzük mi meg. Ennek a tömegnek lesz ereje és joga is az akadályokat hősiesen félretolni, ha kell félrelökni. Az ilyen tömegnek lesz ereje ahoz, hogy a jövőben igazságosabb világot teremtsen a dolgozók számára, valamint joga is kell hogy legyen ennek a jobb jövőnek akadályait megszüntetni. Ennek a boldog tudatában zárjuk le az alkonyodó óesztendőt, de egyben bizakodó reménykedéssel tekintünk a jövő évre, amely nemsokára megnyitja kapuit és rajtunk áll, hogy milyenné teszszük. Mindenki tegye meg hazafiúi kötelességét! Sí Hercegprímás Beszéde a modern rabszolgaságról, mely földig alázza, nyomorúságra fiárfroztatja az embert fkereskedő, iparos, földműves szégyenteljes rabszolgaságba jutott Nagyikarácsony ünnepén dr. Serédi Jusztinián hercegprímás az esztergomi bazilikában szentmisét pontifiikált, ez alkalommal egy magas színvonalú szentbeszédet tartott, mely bizonyára visszhang nélkül nem fog maradni. A kiváló főpapnak beszéde alaposan rávilágít a mai gazdaberendezkedésünk visszás állapotára, amelybe a ma emberét taszította. — Sajnos, — mondotta szentbeszédében a hercegprímás — a századok folyamán az emberiség eltávolodott Krisztustól, annyira, hogy a pogányok még inkább vágyakoznak Krisztus után, mint a keresztények nagy része, akik a kereszténységet csak üres vallási formának tekintik. Így történik azután, hogy a földi életben Krisztus, a nagy Felszabadító, nem tudja teljesen keresztülvinni terveit az emberek gonoszsága miatt. Ennek folytán újabb rabszolgaságokba süllyed az emberiség és a Krisztustól való eltávolodás miatt megvalósult a modern rabszolgaság, a szervilizmus. Ennek a modern rabszolgaságnak gorombább fajtája földig alázza és nyomorúságos sorsra kárhoztatja az embert, de a finomabb fajtája is megalázza és egymás rabszolgájává teszi az embereket. A mai kegyetlen viszonyok között megalázó rabszolgaságba jutott a földműves, iparos, kereskedő — szintúgy a tisztviselők és egyéb alkalmazottak is, akik csak úgy látják biztosítva állásukat és kenyerüket, ha a szervilizmus jármába hajtják fejüket. — Ne értsetek félre, kedves testvéreim, — mondotta beszéde további során a hercegprímás — nem arról a köteles tiszteletről és engedelmességről beszélek, amelylyel a gyermek szüleinek és az