Új Barázda, 1936. június (18. évfolyam, 23. szám)

1936-06-07 / 23. szám

1936 Itt Prag 7, vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA , a „Rádiós gazdasági előadások" em­­űi füzetekkel együtt: Egész évre 3.— P. Félévre 1.50 P. Jogi személyeknek évi 20.— pengő. Ara 6 fillér FŐSZERKESZTŐ MEGAY MEISSNER KÁROLY országgyűlési képviselő Sudapest­ XVIII. évf. 23. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS EIADÓHIVATAL, Budapest, VIII. kerület, Szüz­ utca 5. szám Telefon: 372—14. LEVÉLCÍM: Budapest, VIII., Szüz-utca 5. sz. Junius 4-én ,.És odatekintve látták, hogy ii kő el van hengeritve". (Márk 16. 4.). (Hb.) A kereszténység minden évben gyásszal ünnepli Nagypén­teket, Jézus halálának évforduló­ját. Gyász lepi meg junius 4-én a magyar sziveket is. Ez az évfor­dulója annak a szomorú napnak, amelyen keresztre feszítették a halálraítélt magyar igazságot. Tizenhat év múlt azóta el. Ti­zenhat keserves esztendő­. Évről­­évre reméltük, vártuk a feltáma­dást és nem szűnünk meg várni mindaddig, amíg csak meg nem érjük a trianoni határok megszün­tetését. Nincs ebben az országban senki, férfi, nő, gyermek és ag­gastyán, aki valaha is bele tudna törődni abba az igazságtalanság­ba, ami az állítólagos „európai béke" ürügye alatt Páris mellett történt, ítéletet hoztak Trianonban tör­vényes vád nélkül. Azok vádoltak, akik érdekeltek voltak, akiknek foguk fájt a „t­e­j­j­el - m­é­z­z­e­l folyó" Kánaán földjére és azok hoztak ítéletet, akiknek érdeke volt a központi hatalmak meg­gyengítése. Ítélethozatal előtt meg szokták hallgatni a vádlottat. A rablónak, a gyilkosnak is joga van véde­kezni. Pilátus is felhívta Krisz­tust, hogy adja elő­ védelmét. Csak bennünket nem kérdezett senki, előterjesztéseinket meg sem hall­gatták és sok millió magyar fel­hördülése süket fülekre talált. Nem béketárgyalás volt Párisban, hanem macska játéka a vergődő egérrel. Minden évben türelmetlenebbül várjuk a jövőt. Minden évben két­ségbeesetten kérdezzük: meddig maradhat ez így? Meddig kell tűr­nünk a szenvedést, megaláztatást, Trianon átkát? Éjfél után virrad. Álom után jön a felébredés. Halál után a fel­támadás. A nagypénteket követő­ vasár­nap reggel asszonyok mentek a sírhoz, hogy drága alabástrom­edényben vitt drága kenőcsökkel balzsamozzák be az Üdvözítő tes­tét. És gondja vola a három gyen­ge asszonynak: Kicsoda hengeriti el a sir szájából a követ, mert az felette nagy vala?... És midőn az első Húsvét de­rengő hajnalán elérték a sirt, cso­dát láttak: a kő­­el volt henge­ritve, a názáreti ácsmester fia fel­támadt, az isteni igazság győzött a halál felett. Trianon nagy követ hengeritett a magyar sirra, s ez a kő ólom­­sulyként nehezedik minden ma­gyar szivre és gondunk van. K­i­­csoda hengeriti el a nagy követ sirunk szájáról, ki hozza meg a magyar szaba­dulást?... A Gondviselés. A több, mint másfél évtizedes sötét éjszaka után pirkadni kezd a magyar ég. A hosszú kábító álom után ébredezünk. A magyar igazság fel fog támadni. Hosszú évek után felénk for­dult a külföld figyelme. Alig né­hány hét előtt olvastuk a nemes lord Rothermere cikkét, amelyben kilátásba helyezi az ünnepi haran­gok megkondulását. Megértő ba­rátot találtunk a Duce személyé­ben. A lengyel miniszterelnök mi­napi látogatása kimélyítette azt az évszázados barátságot, amely év­századokon át fűzte egymáshoz a két testvérnemzetet. Minden egyes idegen, aki Magyarországra jön, megismer bennünket, barátként megy el. Ezeket a barátokat kö­szönhetjük a Gondviselésnek. Bíznunk és hinnünk kell abban, hogy sírunk szájáról elhengerjü­k a követ, de csak akkor, ha érde­mesek leszünk rá. Ha hívek ma­radunk az ősöktől ránk hagyott eszmékhez, ha soha sem felejtke­zünk meg arról, hogy vérünk min­den csepjével ragaszkodnunk kell ahhoz az anyaföldhöz, amely ápol és eltakar. Ellenzéki oldalról is elis­­merés illeti­­ a gazda­minisztert — mondta Kun Béla képviselő a földmivelésü­g­yi tárca részletes vitájában A kormány javaslata szerint át kell térni a jobban jövedelmező ter­melési ágakra, emelni kell a mennyi­ségi és minőségi termelés színvona­lát.­ Az országban a nyugati állat­fajták tenyésztése magas színvona­lon áll. A búzatermelés eredményei javultak. Megfelelő közraktárak szükségesek. Okszerűen kell gazdál­kodni és a talajt javítani kell. Fo­kozni kell a juh- és a szarvasmarha­­tenyésztést. Nagy mezőgazdasági át­alakulás közepén vagyunk és meg­nyugtató, hogy a gazdaközönség tel­jesen átérzi az új agrárpolitika irányelveit. A gazdasági iskolák zsú­foltak, a gazdasági tanfolyamok szá­ma egyre emelkedik. Csoór Lajos szerint az ország más­­félmillió kisgazdája megérdemli, hogy a szociális szempontok jobban érvé­nyesüljenek. A mezőgazdálkodás ten­gelyét alkotják az állattenyésztés egyes ágazatai. Az uradalmi cselédek helyzetének megjavítását és az öreg­ségi biztosítás megoldását követelte. Örömmel üdvözölte abból az alka­lomból Schandl Károly a minisztert, hogy a földművelésügyi tárca költ­ségvetési előirányzata számára a leg­nagyobb százalékrészt sikerült el­érnie az összköltségvetésben. Bár világszerte javulás látható, nem szabad termelésünket korlát nél­kül fokozni. Amerika kedvezmények­kel, a szövetkezeti hálózat kiépítésé­vel fejleszti a mezőgazdasági terme­lést. Olaszország ellenőrzéssel ser­kenti nagyobb termelésre a gazdasá­gokat. Csehországban gabonamonopó­lium­ van. Németország hihetetlen erőfeszítéseket tesz. A magyar mező­­gazdaság legégetőbb kérdése a búza. A néhány év előtti nagy búzafelesle­­gek eltűntek, mivel Amerikában rosz­­szak voltak a termések. De ne feled­jük el, hogy a világ búzatermésének a felét az orosz­ terület adja. Néhány év múlva újból nagy válság fogja fe­nyegetni a búzapiacot. Olcsó és jó termelésre kell törekedni. A vám­­közösség nyújtaná a legjobb bizton­ságot a kilengésekkel szemben. En­nek ideális megoldása lenne az olasz­­osztrák-magyar vámközösség. Több­termelés helyett versenytermelésre kell nevelni a gazdát. A mezőgazda­­sági kamarák saját hatáskörűben fejtsenek ki tevékenységet és ne vár­janak mindent a kormánytól. Mező­­gazdaságunk létalapja az állatte­nyésztés. Sertésállományunk három millió darabra emelkedett. A szarvas­marhatörzskönyvezést általánosítani kellene. A már készen levő tejszövet­kezeti törvényjavaslatot nyújtsa be minél előbb a miniszter. Járásonként szükséges­ lenne téli gazdasági iskola felállítása. Petró Kálmán legfontosabb kér­désnek a gazdasági szakoktatást tart­ja. Kénytelen megállapítani, bár a miniszter jóindulatúlag kezeli ezt a kérdést, hogy ezen a téren elmarad­tunk. Harminckét közép- és felsőfokú gazdasági iskolánk és tíz szakisko­lánk van. Ez azonban elenyészően ke­vés. A saját birtokukon gazdálkodó gazdaifjak számára kétéves gazda­sági tanfolyamokat kellene létesíteni. A téli gazdasági iskolák működése mintaszerű, ezé az iskolatípusé a jövő. A tanárok szeretettel végzik munkájukat. Czermann Antal szerint kulturális felkészültség nélkül nem lehet helyes birtokpolitikát folytatni. Gazdasági oktatásunk a háború óta nagyot fej­­l­­ődött. Az alsófokú mezőgazdasági is­kolák számát szaporítani kell. Kun Béla azt kívánja, hogy a föld­­i művelésügyi miniszter munkáját kül­ső erők ne befolyásolják. Még ellen­zéki oldalról is elismerés illeti meg a minisztert. A magyar földnek még sok súlyos problémája van. A gazda­­társadalom nem heverte még ki az ipar által felvert tú­l magas árakat. A kartelek uralmát le kell törni. Bár a mezőgazdaság terén haladás van, de még nem elegendő. Teleki Mihály gróf az alacsony me­zőgazdasági munkabérekről beszélt. Ezért járásonként a legalacsonyabb munkabéreket meg kell állapítani. Négyszáz községben ez már meg is történt. Szükséges lenne, hogy a Duna—Tisza közén több mezőgazda­sági tanfolyamot tartsanak. Az Al­földet jobban fel kellene karolni. Délpest megyében legalább egy gaz­dasági iskolára lenne szükség. A kertmunkásképző iskolák annyira be­váltak, hogy a növendékeket már előre lekötik az állásokra. A tengeri termelést okvetlen fel kell karolni. A mezőgazdaságnak nagy problémája az adórendszer. Az utóbbi időben több nagybirtok cserélt gazdát és most részvénytársaság kezén van, talán nem utolsó sorban azért, hogy kevesebb adót fizessen. Gyökeres adóreformra van szükség, mely az igazságos teherviselés elvén épülne fel. Megas Meissner Károly statiszti­kai adatokat sorol fel, mely szerint az ország mezőgazdasági lakossága ki van szolgáltatva a kereskedelem­nek. A fogyasztói és termelési ár kö­zött indokolatlanul óriási különbsé­gek mutatkoznak. Káros és megen­gedhetetlen a jelenlegi láncolási rend­szer fenntartása. Tarthatatlan, hogy a kereskedő nagyobb és sokszor aránytalanul nagyobb haszonhoz jus­son, mint a termelő. Az értékesítés megszervezése elsőrendű feladata a kormánynak. Ennek leghelyesebb út­ja a szövetkezeti hálózat kiépítése.

Next