Új Barázda, 1936. július (18. évfolyam, 25-26. szám)
1936-08-02 / 25. szám
Ma Ik Budapest, XVIII. évf. 25. szám 1936 augusztus 2. vasárnap a barázda ára 6 fillet ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" cimiű füzetekkel együtt: Egész évre 3.— P. Félévre 1.50 P. Jogi személyeknek évi 20.— pengő. FŐSZERKESZTŐ MEGAY MEISSNER KÁROLY országgyűlési képviselő SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, Szűz-utca 5. szám. Telefon: 372—14. LEVÉLCÍM: Budapest, VIII., Szűz-utca 5. sz. védjük egészégükkel. Az egészségvédelem falun még a kezdet kezdetén van. Bár az egészségügyi kormányzat lerakta az első pilléreket s orvosok, de más vezető tényezők is állandóan a falu egészségügyének megjavításán fáradoznak, mégis hosszú út vezet a megoldásig. Szükséges hát, hogy a falu népének egészségügyi felvilágítását tovább folytassuk. Meg kell tanítanunk őket annak az igazságnak a megismerésére és betartására, hogy az egészségvédelem, a betegség megelőzése legalább is olyan fontos, mint a gyógyítása. Nagy ellenségünk a betegség. Állandóan leselkedik reánk. Sohasem tudjuk, mikor csap le, mikor sebez meg halálosan, vagy ejt hosszú sorvadásba, amelynek kínjait, hogy enyhíthessük, utolsó párnánkról is le kell mondanunk. Nem tehetünk ellene mást, mint hogy okos előrelátással, óvatos, mindenre kiterjedő gondossággal, tisztasággal magunktól távoltartani igyekezzünk. Ez a legjobb, amit tehetünk. Példával bizonyítom. Melegen süt a nap. Nagyot húz a magyar a kút vödréből. Megtörli a bajuszát. Jól esett. Mezei munkán vannak. Delet harangoznak. Éhesen nézik a tele fazék ételt. Körül ülik. Esznek. Julcsa is, János is, a summás isbelementik a kanalukat. Egyszer, kétszer, háromszor , amíg üres nem lesz a fazék. Aztán körbe jár a kulacs, vagy a kancsó. Jól laktak. Boldogok. Eltelik egy pár hónap. A János kemény, napbarnított arca ránynyadt, fakó lesz. Köhécsel. Tüdőbajba esett. Tavasszal kint fekszik a temetőben. Az ember szája tele van lényecskékkel. A tudomány bacillusoknak nevezi őket. Vannak közöttük ártalmatlanok, de vannak olyanok is, amelyek súlyos betegséget okoznak. Hogy kinek a szájában milyen bacillus van, azt nem tudhatjuk. Ezért vigyázzunk. Más után ne igyunk, közös tálból ne együnk, mosatlan edényt, evőeszközt ne használjunk. De nemcsak a tüdőbaj, hanem sok más súlyos betegség is létrejöhet az elmondott példa szerint, így az egyik legveszedelmesebb nyári betegség a tífusz is. Budapest kivételével az ország valamennyi tífuszbetegének körülbelül csak egynegyede kerül kórházba. A többi otthon, családja körében betegeskedik s veszélyezteti az egészségeseket. A kellően nem tisztított evő- és ivóeszközök, a beteggel foglalatoskodó hozzátartozók nem eléggé óvatos viselkedése, hiányos tisztálkodása, a beteg ürülékeinek fertőtlenítés nélkül való tartása, komoly veszedelmet jelentenek. Terjeszti a bajt a rokonoknak, ismerősöknek a beteggel, vagy a beteg hozzátartozóival való érintkezése. A beteglátogatás, az ilyenkor elkerülhetetlen egy-két kézfogás, vagy a beteg által használt tárgyakhoz való véletlen hozzáérés már elegendő lehet ahhoz, hogy halálos baj keletkezzék. Ez ellen csak úgy védekezhetünk, ha a beteggel, vagy a vele foglalatoskodókkal nem érintkezünk s tőlük se ételt, se italt, sem bármiféle tárgyat el nem fogadunk. Hogy pedig más, előttünk ismeretlen helyről se kerülhessen hozzánk a betegség, azért rendszeresen tisztálkodunk, étkezések előtt kezet mosunk, lakásunkat portól, piszoktól tisztán tartjuk, szellőztetjük. Jó példát erre a falu intelligenciájának s a módosabb gazdálkodóknak kell adniok. Köztudomású, hogy a szegényebb néprétegek a jobb sorsban élők ruházkodását, szokásait szívesen utánozzák. Ha a falu népe látja, hogy vezetői, tehetősebb társai az előbb említett módon élnek és viselkednek, ha a mezőgazdasági munkás azt tapasztalja, hogy munkaadója az étkezésnél a közös tál és edény helyett külön evő- és ivóeszközt ad neki, akkor ezt megszokja s a helyes magatartás természetévé válik. Mint a népnevelés minden más esetében, az egészséges életmód és magatartás elsajátítására is a gyermekek fogékonyabb s rossz szokásoktól többé-kevésbé mentes egyénisége a legalakalmasabb. A vezetőknek és szülőknek kötelessége, hogy minket az erős, egészséges magyar élet megteremtéséért folytatott munkánkban minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassanak. Ünnepük a magyarokat Berlin a magyar olimpikonokat ünnepelte. Az egész magyar sportkülönítmény felvonult a Hősök-emlékművéhez, amelyet ünnepélyesen megkoszorúztak. A menet élén katonazenekar haladt s nemcsak az árvalányhajas-kalapos, magyar címeres olimpikonok vettek részt a felvonuláson, hanem ott volt a testnevelési főiskola 30 tagú küldöttsége is Szukováthy Imre igazgató vezetésével és a KISOK tegnap megérkezett ugyancsak 30 tagú expedíciója, amelyet Neidenbach Emil vezetett. Valamennyien pompás egyenruhában. A járókelők a felvonulás útvonalán rendkívül meleg ünneplésben részesítették a magyar sportkülönítményt. Élénk Heil- és Éljen-kiáltások hallatszottak minden oldalról. A Hősök-emlékművét is hatalmas tömeg fogta körül, amikor a koszorúzás ünnepies aktusa lezajlott. Kelemen Kornél, az OTT elnöke, helyezte el a hatalmas koszorút, amelynek szalagján ez a felirás volt olvasható: „A német hősöknek a magyar olimpiai csapat.“ Innen a magyar sportolók a járókelőknek ugyancsak lelkes ünneplése közepette a városházára vonultak, ahol Lippert állambiztos fogadta őket. Az állambiztos meleg szavakkal üdvözölte a magyar sportférfiakat. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a kis Magyarország olyan kiváló helyet tud biztosítani magának a sportban s azt kívánta, hogy a berlini olimpiai küzdelemben, ahol a világ legjobbjai adnak egymásnak találkozót, méltóképpen szerepelhessenek. Kelemen Kornél, mint a magyar kormány képviselője, válaszolt az üdvözlő szavakra. — Amint Passaunál átléptük a határt, — mondotta — mindjárt éreztük egy baráti, nemzet vendégszeretetét. Kelemen Kornél megköszönte a németségnek, hogy az olimpiai gondolatért olyan nagy áldozatot hozott és az egész magyar nemzet köszönetét tolmácsolta Németországnak. A megkapó ünnepség után az olimpikonok visszavonultak az olimpiai faluba, az ifjúság pedig sátortáborába. A mezőgazdasági kamarák útján történik az olasz lókivitel Az olaszországi lókivitel lebonyolításában a mezőgazdasági kamarák nagyjelentőségű szerephez jutottak. A m. felv. Külkereskedelmi Hivatallal való megállapodás alapján az egyes kerületi mezőgazdasági kamarák osztják ki a vásárlási engedélyeket, a vámkezelési igazolványokat, szállítási fuvarleveleket és ellenőrzik a vásárlásokat, valamint a szállítmányokat is. Egyelőre 125 darab nehézló vásárlásának odaítéléséről van szó és ebből 80 darabot a kaposvári, 45 darabot pedig a győri mezőgazdasági kamara ad ki. Ez a megbízatás a mezőgazdasági kamarák régi kívánságának és kitartó küzdelmének lett az eredménye. Alig egy hónapja múlt el az Alsólunántúli Mezőgazdasági Kamara állattenyésztési szakosztályának mohácsi gyűlése, ahol egyenesen ez a kérdés került a tárgyalásra és ahol meghozták azt a határozatot, amelyet a kormányzat is elfogadott és amelynek gyakorlati lebonyolítása a mezőgazdasági kamarák feladata lesz. Szerepük döntő fontossága abban van, hogy a levásárlásokat úgy a vevő megbízhatósága, valamint a gazdának fizetett ár tekintetében ellenőr-