Új Barázda, 1938. február (20. évfolyam, 6-8. szám)
1938-02-13 / 6. szám
Budapest, 1938 február 13. Vasárnap XX. évfolyam, 6. szám. Botrányos állapotok a baromfiexportőrök között Amiről kevesen tudnak — Azonnal meg kell szüntetni a tojás és a baromfikontingens rendszert! — Nem engedjük tovább kizsákmányolni a gazdákat és a kisebb kereskedőket! Fel kell oszlatni a szindikátust! Az Új Barázda már sokszor foglalkozott a magyar baromfi- és tojáskereskedelemben helyet foglaló u. n. vezércégekkel. Végre elérkeztünk oda, hogy éles reflektorral bevilágítsunk abba a sötét dzsungelbe, amely a magyar baromfi- és tojáskereskedelmet körülveszi. — A jámbor szemlélő, aki soha a kulisszák mögé nem láthat, nem is sejti, hogy ennek a főkiviteli ágazatnak mennyi illetékes és illetéktelen vámszedője van. Milyen utat tesz meg a magyar paraszt udvarától a baromfi és tojás, amíg eljut a külföldi vevő asztaláig. Mennyi könny, átok tapad a pénzhez, amit az exportőrök keresnek. Hány tisztességes kereskedő ment már tönkre, míg az erőszakosabb, a jó összeköttetésekkel rendelkező most szerez csak igazán nagy vagyonokat a kereszténynek nevezett nemzeti kormányzás alatt. Magyarországon most tulajdonképen 4 nagy baromfi és tojáskiviteli cég van. Ezek: a Schneider Ignác utódai Kiskunhalas, Benedek József és Fiai Kecskemét, a Hartmann konszern és a Skót- Magyar kereskedelmi rt. Budafok. A Fortuna áruforgalmi cég már eltűnt a két első exportőr között, bár jogilag még megvan. A Waltner Sámuel Törökszentmiklós céget pedig most szorongatják nagyon, hogy a Schneider és Benedek céggel egy irányban haladjon. Valamennyi cég közül csak a Skót-Magyar kereskedelmi rt. van tisztán keresztény kezekben. Meg is látszik ez abban is, hogy minden lehető eszközzel elnyomni igyekeznek. Sajátságos, hogy a Hangya, amely ugyancsak részt vesz a baromfiegyesülésben, nem a baromfiban és tojásban gazdag Délpest megyében és Békésben, a Schneiderék területén létesíti telepeit, de ott sem, ahol a Benedek cég uralkodik, hanem a Tiszántúlnak arra a vidékeire telepszik, ahol kevés és rossz baromfi van. A Dunántúlon pedig Kaposváron építi fel raktárait, ahol a Frankovits Testvérek és a Schwarc Jakab cégeket egyáltalán nem zavarhatja. A 3 nagy vezető kiviteli cég. A Schneiderék, Benedekék és a Hartmannkonszern számításait igen bánja, hogy két olyan nagyobb cég van a piacon, amely nem áll kötélnek. Igyekeznek kellemetlenkedni, sőt ha kell elkedvetleníteni őket, hogy feladják a harcot. Illetékes tényezőket arról győztek meg, hogy a magyar baromfi- és tojáskivitel csakis akkor szolgálja a nemzet érdekeit, ha megalkotják a magyar baromfi és tojás szindikátust. Hallottunk arról is, hogy idegen beavatkozások megelőzése miatt államérdek volt ennek a szindikátusnak a létrehozatala. Bennünket erről nem tudnak meggyőzni. Ez dajkamese. Előadták, hogy a mezőgazdaságot úgy lehet eredményesen megsegíteni, ha mindegyik kereskedőt kényszerítenek arra, hogy a kényszertársulásban résztvegyenek. Tulajdonképen pedig nem más az egész, mint a tisztességes versengést megszüntetve, a nagy zsidó cég hegemóniájának a védelme. Behozták a kontingens rendszert. De ezt is úgy okoskodták ki, hogy csak a 3 vezető cég érdekeit szolgálja. De tovább mentek. Az egyesülésnél a szavazati jogot úgy alkották meg, hogy a kiviteli kontingens minden egyes százaléka egy szavazatot jelent. A valóságban ez azt jelenti, hogy a 3 zsidó nagykereskedő azt tesz az egyesülés keretén belül, amit akar. A szavazattöbbség mindig az ő oldalukon van. Közérdekellenes, hogy az Egyesülések nevében a külföldi üzleteket is ez a 3 legnagyobb cég intézi a saját egyéni érdekeinek legmegfelelőbben és a nyilvánosság kizárásával, így állandóan jól értesültek. A többi cégek csak jóval későbben ismerik meg a jó kiviteli lehetőségeket. Ha jól lehet keresni, nem engedik át másoknak az üzletet. Tagjaiktól u. n. szuperprémiumalap javára levonásokat eszközölnek. Hatalmas összegeket kezeltek és kezelnek. Követeljük, hogy a superprémiumalap számadásait hozzák nyilvánosságra vagy pedig a pénzügyminisztérium szakközegeivel vizsgáltassa felül ezeket az elszámolásokat. A magyar baromfi- és tojáskiviteli egyesülés 1937. április hó 1-től számítva hat évre létesült. 1943. április hó 1-én megszűnik. De felmondás hiányában 1946. április hó 1-ig tart. Ezt a szerződést — kényszerhelyzetben lévén — minden kivitellel foglalkozó cég aláírta. A Magyar Baromfi és Tojáskiviteli Egyesülésen kívül még 3 egyesülés van: a Magyar Élelmiszerkiviteli Cégek Országos Szövetsége; a Magyar Élelmiszerkiviteli Cégek Országos Szövetségének Németországi Tojáseladási Osztálya; a Magyar Élelmiszerkiviteli Cégek Nemzetközi Áruforgalmát Biztosító Alkalmi Egyesülés. Mind a négynek elnöke Erdőhegyi Lajos ny. főispán, felsőházi tag. Közös ügyésze : Loschitz Elemér dr., aki Goldbergernek, a Schneider Ignác Utódai cég Kiskunhalas beltagjának a veje. Mindezeket azért mondottuk el, hogy rátérjünk valami igazán érdekes ügyre. A 119.200/1935. számú m. kir. pénzügyminiszteri rendelet értelmében a leölt baromfi és tojás után kiviteli adómegtérítés jár az exportőröknek. Ez a megtérítés évenként 500.000 — 600.000 pengő körül van. Ezt a kiviteli adómegtérítést az egyesülés veszi fel és számolja el a tagoknak. Az egyesülésben résztvevő tagoknak olyan nyilatkozatot kellett aláírni, hogy ennek a kiviteli adómegtérítésnek 30%-a 15 éven át dr. Erdőhegyi Lajost, dr. Loschitz Elemért és Benedek Sándort illeti meg. Milyen jogcímen kapják nevezettek ezt az összeget? Kijárás volt a fenti miniszteri rendelet? Ezt nem hihetjük el. Ha mégis az volt, akkor ez a levonás jogtalan. Senkitől nem követelhető, mert turpis causa esete forog fenn. Akitől eddig ilyen címen levontak valamit is, az azonnal követelje vissza, mert a bíróság is visszaítéli ezeket az összegeket. Más címen meg nem járhat ezeknek az uraknak ez a hatalmas összeg! Évente 150.000—180.000 pengő! Tudják milyen nagy összeg ez? Hány szegény magyar ember adóját lehetne ezzel megfizetni! Mennyi adót fizet Erdőhegyi Lajos, dr Loschitz Elemér és Benedek Sándor. Az adóvallomásban benne szerepelnek ezek az összegek is? Az említett 4 egyesülés évente 2 millió pengőt meghaladó levonásokat eszközöl a tagok rovására. Ezen felül pedig jelentős díjakat fizetnek a tagok tagdíj címén is az általuk szállított áru mennyisége arányában. Mit kereshetnek ezek a jó árak a más bőrén? Leleplezéseinket folytatni fogjuk. Felszólítjuk a földművelésügyi minisztert és a Külkereskedelmi Hivatal elnökét, hogy azonnali hatállyal állítsanak fel a Külkereskedelmi Hivatal kebelén belül egy u. n. tojás- és baromfieladási irodát. Csak ez az iroda szállítson ki az országból bárhova tojást és baromfit. Természetes, hogy a cégek vásárolnak, csomagolnak, tisztítják továbbra is a baromfit, vagyis az áru bevásárlása, a manipulálás a cégek kezében marad. De a kiszállítás már a tojás- és baromfieladási iroda nevében történne. Minden menne mint a karikacsapás. De megszűnne azonnal a kontingentálás, amely a haladó életet nem szolgálja. Így mondotta ezelőtt egy évvel Kunder Antal is, a Külke