Új Barázda, 1938. márciu (20. évfolyam, 9-13. szám)
1938-03-06 / 9. szám
ajr Aradó «»ér UJBARÁZDA "Budapest, 1938 március 6. Vasárnap XX. évfolyam, 9. szám. A kormány erélyes intézkedését várja a mezőgazdaság! Oszlassák fel a lisztexportszindikátust — Lisztkivitelünk teljes leromlása — Csak az állami márkázás segíthet — Meglepő műveletek a kiviteli prémiumok közül! Az Új Barázda kötelességének érzi, hogy a magyar mezőgazdasággal szorosan összefüggő iparok tevékenységét figyelje és a neta-ráni hibákra rámutasson, az esetleges visszaélésekre pedig az illetékesek figyelmét felhívja. Egyik ilyen legfőbb mezőgazdasági iparunk a lisztipar. Ekörül az utóbbi években mindig nagyobb és nagyobb bajok mutatkoznak. Fájdalmasan kell megállapítani, hogy a hajdani híres magyar liszt „jó hírneve" lassanként teljesen eltűnik. Emlékszünk még arra az időre, amikor Amerikából jöttek ide szakemberek a lisztgyártást tanulmányozni. Amerikában sokáig úgy hirdették a liszteket, hogy: „magyar eljárás szerint készült." Hol vannak ezek a jó idők? Hol vannak a régi kitűnő szakemberek, akik a magyar liszt dicsősége érdekében tevékenykedtek ?! Most bezzeg más idők járnak! Hol a hiba? Talán jó úton vagyunk, amikor azt mondjuk, hogy a legnagyobb hiba a lisztkiviteli szindikátus fenntartásában van! Mai formájában meg kell szüntetni ezt a szindikátust, mert működése nem felel meg az ország közgazdasági érdekének. Reformálja meg a kormány ezt az alakulatot. Vegye ki az ügyek intézését a jelenlegi vezetőség kezéből és szervezzék át az egészet! Pártatlan szakember legyen a vezető. A kontingensrendszert szüntessék meg! Az alábbiakban még visszatérünk erre a kérdésre! Vizsgáljuk meg először a kiviteli helyzetet. 1931-től kezdve, tehát az utolsó hét évben sok katasztrófa érte a magyar mezőgazdaságot. A gazdasági háborúban a környező államok autarkiára rendezkedtek be. A magyar autonóm vámtarifa sem kedvező ránk nézve a magyar mezőgazdasági cikkek tekintetében, amikor az ipari államok csakis iparcikkek ellenében akarnak mezőgazdasági terményt átvenni. Mégis a sok és súlyos akadály dacára sikerült agrárcikkeink nagy csoportjánál a kivitelt fokozni! Sajátságos, hogy azoknál a cikkeknél, amelyeknél az állami vagy érdekképviseleti közbelépés megszüntette vagy csökkentette a spekulációt és ahol a kivitelt reális, tisztességes alapokra helyezte a Külkereskedelmi Hivatal, ott a kivitel minden akadály ellenére szépen fejlődött. Hasonlítsuk össze az 1929. év kiviteli adatait az 1936. évével és megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a gyümölcsféléknél 19,5 %kal, a húsféléknél 93,6%-kal, a tejtermékeknél 247%-kal, a disznóhásnál 458,9 %-kal emelkedett a kivitelünk! Míg a legnagyobb megdöbbenést váltja ki belőlünk az, hogy az 1929. év óta 1936. évig a kivitt liszt, őrlemény és korpa mennyiségénél a kiviteli csökkenés 78.9%, míg ezek értékénél 90.1% volt a csökkenés. Ha azt vizsgáljuk, hogy mit jelent a buzalisztkivitelünk az 1936. évi összkivitelben, arra a sajnálatos tényre jövünk rá, hogy ez az összkivitelnek csak 1,98%-a volt. Rozslisztkivitelünk pedig százalékban ki sem fejezhető. A rozslisztkivitel ugyanis csupán 272 kg volt 1936-ban. Magyarország : agrárország. Létkérdésünk, hogy minél több mezőgazdasági cikket vagy ezekből készült gyártmányokat szállítsunk ki a külföldre. Ezért van a Külkereskedelmi Hivatal. Ezért dolgozik a Magyar Nemzeti Bank. A kivitel fokozása a jelszó. A magyar dolgozók kenyerét ezért terheli a lisztforgalmi adó. Kiviteli prémiumokat ad a kormány. A magyar mezőgazdaság és a gyáripar erejét megfeszítve dolgozik a közös cél érdekében. Csak egyetlenegy mezőgazdasági ipari ágazat: a lisztipar volt az, amelyik lejáratta a magyar liszt hírnevét. Munkálkodása eredménye, hogy a magyar liszt nem kell a külföldnek! Az országnak szüksége van a külföldi pénzre! Ugyanekkor a lisztipar évente kb. 100 millió pengő értékű külföldi pénztől fosztja meg az országot! Az illetékesek élénken emlékeznek még arra, amikor évekkel ezelőtt az egyik malomi hatos liszt helyett takarmánylisztek keverékét szállította Svájcba. Kitűnő kiviteli piacunk volt! S azóta alig vesz át tőlünk lisztet. Adatokkal igazoljuk ezt az állítást: vásárolt az országtól Svájc. Furcsa, hogy semmiféle megtorlásban nem részesült a súlyos visszaélést elkövető malom. A lisztkiviteli szindikátus vezetője hírlapi nyilatkozataiban azt mondja: miért tűri a kormány, hogy a magyar gabonaárak a világpiaci árak felé emelkedjenek? Miért adnak a magyar búzának kiviteli prémiumot? Továbbá azt mondja, hogy emelje fel a kormány a lisztkiviteli prémiumot! Hallatlan! Ezt nem szabad tovább tűrni! A kormány sürgős intézkedését követeli a gazdaközönség. Megengedhetetlen, hogy egynéhány malom uralja a lisztkivitelt. Tessék az ország összes malmait belevonni a kivitelbe! Nem lehet senkinek sem előnye! Ezerszer megírtuk, hogy a kontingensrendszer igazságtalan! A haladó élet nem tűri ezt a korlátozást! Senki sem kaphat kiviteli hitbizományt! Azonnali hatállyal szüntesse be a kormány a lisztkivitel jelenlegi módját. A forgalomba kerülő lisztet márkázni kell. A kivitelre jutó lisztet pedig a kilépőállomáson még egyszer vizsgálják meg a földművelésügyi minisztérium szakközegei. Meg nem felelő minőségű liszt többé ne hagyhassa el az országot! Hiszen hallottunk arról is, hogy egyes malmok dohos, romlott lisztet szállítanak ki Ausztriába és Svájcba. A kiviteli prémiumot felveszik, ugyanakkor pedig ezt az emberi táplálkozásra alkalmatlan lisztet vagy megsemmisítik vagy pedig ipari célokra eladják. A magyar mezőgazdaság és evvel együtt az egész gazdasági élet érdekében szeretnénk látni az erős kezet, amely rendet teremt a lisztkérdésben ! 1931- ben 173.104 mázsát 1932- ben 23.985 mázsát 1933- ban 761 mázsát 1934- ben 591 mázsát 1935- ben 235 mázsát A szoba-konyhás házaknál méltányosabb eljárást kér az Országos Mezőgazdasági Kamara A munkások egyszobás lakóházainak adómentességére vonatkozó — legalább is a mezőgazdaságban — szociális gondoskodás nem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket. A házadómentesség épp azok által a mezőgazdasági munkások által nem vehető igénybe, akik arra talán a leginkább rá volnának utalva, így ki vannak zárva az adómentességből, akik a számukra juttatott házhelyen kölcsönnel építkeztek. Ezek, hogy a kölcsönt törleszteni tudják, a lakás kamrájában húzódnak meg és a lakószobát bérbeadják. Ki vannak zárva azok is, akiknél a már családot alapított gyermek a szőlői házban marad, különösen ha a családtagok a különben egyszobás lakóház mellékhelyiségeit is lakás céljaira használják. Számos esetben kizáratnak azok a törpebirtokosok is az adó-