Új Barázda, 1938. május (20. évfolyam, 18-22. szám)
1938-05-01 / 18. szám
A magyar földek tagosításának kérdése 112 millió pengő költséget jelent 45 millió kát. hold föld tagosítása Az Új Barázda nemrégiben foglalkozott a tagosítás kérdésével. Mivel ez az egész magyar mezőgazdaságnak égetően fontos ügye, ezt a régóta húzódó dolgot meg kell oldani. Kívánatos volna, ha a falvak népe is teljesen tudatára jönne annak, hogy mit jelent számára a most felaprózott és nagyon sok helyen apró parcellákban szétszórtan levő birtoka. Eddig csak a pénz hiányzott, hogy a tagosítást keresztülvigyék. Az eddigi tappsztalat szerint a tagosítás kat.-holdankint 25 pengőbe kerül. Egy 1933- ban készült becslés szerint kb. 412 millió kat.-hold földet kell tagosítani. Ennek a költsége tehát 112 millió pengőt jelent. Ez az összeg teljes egészében az országban marad és a szellemi munkanélküliséget lényegesen enyhíti. Az eddigi tagosításnál az érdekeltek viselték a költségek nagyobbik részét. A jelenlegi gazdasági helyzetben senkisem veheti rossz néven, ha a gazdálkodók tiltakoznak minden újabb megterhelés ellen. Az államnak nagyobb részt kellene vállalnia a költségből, bár az eljárás tényleg a gazdák érdekében történik. Tekintetbe kell venni a mostani nehéz időket, a szellemi és fizikai munkások munkanélküliségét — akik közül sokat lehetne foglalkoztatni — az államnak is közvetve nagy érdeke a tagosítás gyors ütemben való keresztülvitele. 2200 községről van szó (az ország községeinek száma 3417). Egyedül Pestmegyében 634.694 birtoktestet kellene tagosítani. A földeknek ez a szétosztottsága a parasztok igazságérzetének természetes következménye. Örökösödésnél úgy osztják fel a földeket, hogy minden örökösre jusson jó és rossz föld. Évtizedeken keresztül, az újabb örökségek szétosztása alkalmával, azután a birtokok teljesen felaprózódnak. A statisztika szerint Győr megyében egy birtok átlagban 16 részre osztódott az idők folyamán. Hevesmegyében három kat.hold föld 11 részre hullott szét. Vályi Pál járdánházai kisgazda 51 kat.-hold birtoka 267 részre osztódott. Terjék községben Vas János 16 kat-holdas birtoka 23 részből van. Ha földjeire akar jutni, akkor 768 km utat kell neki megtenni. Ismerünk egy olyan 50 kat.-holdas kisbirtokot, amelynek egyszeri felkeresése 380 km utat jelent. De nemcsak nálunk van ez így. Külföldön is hasonló a helyzet. 1934-ig Németországban egy 30 hektáros birtok a hohenheimi főiskola mellett, 162 parcellából állott. Itt is 412 km utat kellett megtenni, ha egyszer bejárta a gazda birtokát. 1934-ig Németországban 7 millió hektár tagosítatlan terület volt. Ekkor kiadták a tagosítási rendeletet, amely az áldatlan állapotot megszüntette. Lengyelországban egyegy parasztbirtok 50—60 helyen van. Oroszországban a kollektivizálás előtt egy kisbirtok 100—150 szétszórt helyen levő földből állott. A tagosítás kérdése nagyon régi Európában. Már 1780-ban arról írtak francia mezőgazdasági szakemberek, hogy 30 holdas birtok 100 részre van osztva. Magyarországon még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk. 30 év alatt mindössze a földek 7—8 százalékát tagosították. Általános nemzetgazdasági érdek, hogy a tagosítás nagyon rövid idő alatt megvalósuljon, mert egyedül a sok határbarázda révén körülbelül egy millió kat.hold földet lehet a termelés szolgálatába állítani. Lapzárta után értesültünk arról, hogy a következő községekben megkezdik a tagosítást: Bakonyszentlászló, Berettyószentmárton, Domaháza, Bakonyszentmihály, Drákszél, Felsőszentiván, Gelej, Hevesvezekeny, Hodász, Hosszúpályi, Kisherend, Kismarja, Mezőszentgyörgy, Rakamaz, Nagykónyi, Öregcsertő, Regöly, Szalánta, Személy, Tapolca. Híreink szerint még másutt is sor kerül rövidesen a tagosításra. fillér EW «i—íhit—Mtiui 31 _hií _ láng 1 ■ ■__e^iam«^iuu^ii»wiium Budapest, 1938 május 1. Vasárnap XX. évfolyam, 18. szám. Segítséget kér az Átokcsatorna népe! A Lecsapolótársulat nem vette fel a kölcsönt, de nem is felel érte Rendezzék végre ezt az áldatlan helyzetet Budapesttől Bajáig a Duna balpartján, 36 község, 122.000 kat. hold földdel tartozik az úgynevezett Átokcsatorna területéhez. Sok volt itt a vadviz s ezeket akarták lecsapolni. Sok tervezgetés után végre az érdekeltek megalapitották a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulatot. 1914 augusztus havában megkezdették a munkát. Mindöszsze 40 km készült el belőle. 1917-ben a kormány miniszteri biztost küldött ki és felfüggesztette a Társulat működését. Ez a miniszteri biztos, ahelyett, hogy olcsó hadifogolymunkaerővel dolgozott volna, nem csináltatott semmit. A Társulat vagyonát hadikölcsönbe fektette és ez megsemmisült. A kormány 1922- ben 2 milliárd papírkorona kölcsönt adott a Társulatnak. Ezzel a pénzzel megkezdett munkák nagyon szomorú következménnyel jártak. Hamar elfogyott a pénz. A munka nem haladt. Ekkor új miniszteri biztos, Rohringer Sándor került a Társulathoz. Rohringer tökéletesen lecsapolta a vidéket. Áttörte a kékagyagréteget és ezzel még a távoli környék vizét is elvonta. Emiatt nincs nyáron a kutakban víz vagy ahol van, nagyon leszáll a vízszint. Ez a híres munka az oka annak, hogy tavasszal és ősszel nagyon nagy vidéket elönt a víz. Olyan helyeket is, ahol azelőtt soha árvíz nem volt. Nyáron pedig kiszárad a környék öszszes földje. Tökéletlen az egész lecsapolás. Dinnyés Lajos képviselő tanulmányt írt erről a kérdésről. Megállapításainak minden sora vád az illetékesek ellen! 1931-ben Ivády akkori földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy „Megállapíthatólag nemcsak műszaki, hanem adminisztratív hibák is történtek. Több bizottság kiszállt már a helyszínre. Mindegyik megállapította, hogy a lecsapolócsatorna rossz! Pénzügyi része a leghitványabb. A jelentés vádirat a csatorna megépítői ellen! Hiábavaló volt minden! A csatorna megmaradt to-