Új Barázda, 1938. május (20. évfolyam, 18-22. szám)

1938-05-01 / 18. szám

A magyar földek tagosításának kérdése 112 millió pengő költséget jelent 4­5 millió kát. hold föld tagosítása Az Új Barázda nemrégiben foglalkozott a tagosítás kérdésé­vel. Mivel ez az egész magyar mezőgazdaságnak égetően fontos ügye, ezt a régóta húzódó dolgot meg kell oldani. Kívánatos volna, ha a falvak népe is teljesen tuda­tára jönne annak, hogy mit je­lent számára a most felaprózott és nagyon sok helyen apró par­cellákban szétszórtan levő bir­toka. Eddig csak a pénz hiányzott, hogy a tagosítást keresztül­vigyék. Az eddigi tappsztalat szerint a tagosítás kat.-holdan­­kint 25 pengőbe kerül. Egy 1933- ban készült becslés szerint kb. 41­2 millió kat.-hold földet kell tagosítani. Ennek a költsége te­hát 112 millió pengőt jelent. Ez az összeg teljes egészében az or­szágban marad és a szel­lemi munkanélküliséget lényege­sen enyhíti. Az eddigi tagosítás­nál az érdekeltek viselték a költ­ségek nagyobbik részét. A jelen­legi gazdasági helyzetben senki­­sem veheti rossz néven, ha a gaz­dálkodók tiltakoznak minden újabb megterhelés ellen. Az ál­lamnak nagyobb részt kellene vállalnia a költségből, bár az el­járás tényleg a gazdák érdeké­ben történik. Tekintetbe kell ven­ni a mostani nehéz időket, a szel­lemi és fizikai munkások munka­­nélküliségét — akik közül sokat lehetne foglalkoztatni — az államnak is közvetve nagy ér­deke a tagosítás gyors ütemben való keresztülvitele. 2200 község­ről van szó (az ország községei­nek száma 3417). Egyedül Pest­megyében 634.694 birtoktestet kellene tagosítani. A földeknek ez a szétosztottsága a parasztok igazságérzetének természetes kö­vetkezménye. Örökösödésnél úgy osztják fel a földeket, hogy min­den örökösre jusson jó és rossz föld. Évtizedeken keresztül, az újabb örökségek szétosztása al­kalmával, azután a birtokok tel­jesen felaprózódnak. A statisz­tika szerint Győr megyében egy birtok átlagban 16 részre osztó­dott az idők folyamán. Heves­megyében három kat.­hold föld 11 részre hullott szét. Vályi Pál járdánházai kisgazda 51 kat.-hold birtoka 267 részre osztódott. Terjék községben Vas János 16 kat-holdas birtoka 23 részből van. Ha földjeire akar jutni, akkor 768 km utat kell neki megtenni. Ismerünk egy olyan 50 kat.-hol­­das kisbirtokot, amelynek egy­szeri felkeresése 380 km utat jelent. De nemcsak nálunk van ez így. Külföldön is hasonló a helyzet. 1934-ig Németországban egy 30 hektáros birtok a hohen­­heimi főiskola mellett, 162 par­cellából állott. Itt is 412 km utat kellett megtenni, ha egyszer be­járta a gazda birtokát. 1934-ig Németországban 7 millió hektár tagosítatlan terület volt. Ekkor kiadták a tagosítási rendeletet, amely az áldatlan állapotot meg­szüntette. Lengyelországban egy­­egy parasztbirtok 50—60 he­lyen van. Oroszországban a kol­lektivizálás előtt egy kisbirtok 100—150 szétszórt helyen levő földből állott. A tagosítás kérdése nagyon régi Európában. Már 1780-ban arról írtak francia mezőgazdasági szakemberek, hogy 30 holdas bir­tok 100 részre van osztva. Magyarországon még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk. 30 év alatt mindössze a földek 7—8 százalékát tagosították. Általános nemzetgazdasági ér­dek, hogy a tagosítás nagyon rö­vid idő alatt megvalósuljon, m­ert egyedül a sok határbarázda révén körülbelül egy millió kat.­­hold földet lehet a termelés szol­gálatába állítani. Lapzárta után értesültünk ar­ról, hogy a következő községek­ben megkezdik a tagosítást: Bakonyszentlászló, Berettyó­szentmárton, Domaháza, Bakony­­s­zentmihály, Drákszél, Felső­­szentiván, Gelej, Hevesvezekeny, Hodász, Hosszúpályi, Kisherend, Kismarja, Mezőszentgyörgy, Ra­­kamaz, Nagykónyi, Öregcsertő, Regöly, Szalánta, Személy, Ta­polca. Híreink szerint még másutt is sor kerül rövidesen a tagosításra. fillér EW «i—íhit—Mtiui 31 _hií _ láng 1 ■ ■__e^iam«^iuu^ii»wiium Budapest, 1938 május 1. Vasárnap XX. évfolyam, 18. szám. Segítséget kér az Átokcsatorna népe! A Lecsapolótársulat nem vette fel a köl­csönt, de nem is felel érte­­ Rendezzék végre ezt az áldatlan helyzetet Budapesttől Bajáig a Duna balpartján, 36 község, 122.000 kat. hold földdel tartozik az úgynevezett Átokcsatorna te­rületéhez. Sok volt itt a vadviz s eze­ket akarták lecsapolni. Sok tervezgetés után végre az ér­dekeltek megalapitották a Pestvármegyei Dunavölgy Le­csapoló és Öntöző Társulatot. 1914 augusztus havában meg­kezdették a munkát. Mindösz­­sze 40 km készült el belőle. 1917-ben a kormány minisz­teri biztost küldött ki és fel­függesztette a Társulat műkö­dését. Ez a miniszteri biztos, ahelyett, hogy olcsó hadifo­golymunkaerővel dolgozott volna, nem csináltatott sem­mit. A Társulat vagyonát ha­dikölcsönbe fektette és ez meg­semmisült. A kormány 1922- ben 2 milliárd papírkorona kölcsönt adott a Társulatnak. Ezzel a pénzzel megkezdett munkák nagyon szomorú kö­vetkezménnyel jártak. Hamar elfogyott a pénz. A munka nem haladt. Ekkor új miniszteri biztos, Rohringer Sándor került a Társulathoz. Rohringer tökéletesen lecsa­polta a vidéket. Áttörte a kék­agyagréteget és ezzel még a távoli környék vizét is elvonta. Emiatt nincs nyáron a kutak­ban víz vagy ahol van, nagyon leszáll a vízszint. Ez a híres munka az oka annak, hogy tavasszal és ősszel nagyon nagy vidéket elönt a víz. Olyan helyeket is, ahol azelőtt soha árvíz nem volt. Nyáron pedig kiszárad a környék ösz­­szes földje. Tökéletlen az egész lecsapolás. Dinnyés La­jos képviselő tanulmányt írt erről a kérdésről. Megállapí­tásainak minden sora vád az illetékesek ellen! 1931-ben Ivády akkori földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy „Megállapíthatólag nem­csak műszaki, hanem ad­minisztratív hibák is tör­téntek­. Több bizottság kiszállt már a helyszínre. Mindegyik megál­lapította, hogy a lecsapolócsa­torna rossz! Pénzügyi része a leghitványabb. A jelentés vád­irat a csatorna megépítői el­len! Hiábavaló volt minden! A csatorna megmaradt to-

Next