Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-10 / 1. szám

Az új agrárform­kilom megvalósításáért ••­­ Ösztönző határozatok Nicolae Ceauşescu elvtárs az RKP Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács múlt év novemberi együttes ülésén mondott beszédében rámuta­tott: «Minden szükségessel rendel­kezünk a mezőgazdasági tervelőirány­zatok jó körülmények közötti teljesí­téséhez, az 1982. évi termelés lényeges növeléséhez, megvalósítva ily módon a XII. pártkongresszus határozatait, az új agrárforradalmat.­ Az 1982. évi egységes országos mezőgazdaságfejlesztési terv előirány­zatai szerint erőteljesen növekednek a mezőgazdaságba irányuló beruházá­sok: jelentős számú traktor, mezőgép, nagy mennyiségű műtrágya és vegy­szer jut a mezőgazdasági egységekbe; megélénkül a talajjavító munka; nagy területeken vezetik be az öntözéses művelést, máshol pedig, lecsapolva a vízfelesleget, újabb földeket változtat­nak termővé. E nagyméretű beruházások bővítik a mezőgazdaság műszaki-anyagi alap­ját, fokozzák teljesítőképességét, de önmagukban nem idézhetnek elő olyan jelentős fordulatot mint amilyent nem­zetgazdaságunk, az egész ország ellá­tásának javítása megkíván ettől az ősi, de továbbra is alapvető fontosságú és nagy lehetőségekkel rendelkező terme­lési ágtól. A föld megművelésével kapcsolatosan olyan gazdasági kérdé­sek merültek fel az utóbbi évek során, amelyek megoldása nélkül az egyre bővülő műszaki-anyagi alap sem ered­ményezhet nagyobb hatékonyságot. E kérdések közül a legsúlyosabb az, hogy nem egy kultúránál a termelési költségek meghaladják a felvásárlási árakat, s a termés lehet jó vagy rossz, a gazdaság egyaránt ráfizet az illető növény termesztésére. És nem akár­milyen növényekről van szó, hanem fontos gabonafélékről, valamint ipa­runk nyersanyagát képező termények­ről. Decemberben az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága határozatot ho­­ott a fent jelzett visszásság felszámolá­sára, valamint a mezőgazdasági terme­lők anyagi ösztönzésére. E határozattal, az anyagi érdekeltség elvének gyakor­lati alkalmazásával azoknak a helyzetén javít a párt, akik gabonát, ipari növé­nyeket, burgonyát, zöldséget és gyü­mölcsöt termesztenek az állami alap számára, s akiknek szorgalma, fára­dozásai folytán évről évre megtelik az ország éléstára. A nagy jelentőségű határozat előkészítésében és kidolgo­zásában döntő szerepe volt pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnöké­nek, Nicolae Ceauşescu elvtársnak, aki állandó figyelemmel kíséri a mező­­gazdasági termelés alakulását, gyakori munkalátogatásai alkalmával mindig behatóan érdeklődik nemcsak a terme­lési problémákról, hanem a mezőgaz­dasági dolgozók keresetének alakulá­sáról is. Nicolae Ceauşescu elvtárs kezdeményezésére hirdette meg a párt az új agrárforradalmat, dolgozott ki az ország történetében először külön évi tervet a mezőgazdaság fejlesztésére,­éptetett életbe átfogó programot a lkosság élelmiszerszükségletének kie­­égítését magasabb szinten biztosító­erületi önigazgatás és önellátás meg­valósítására. Pártunk főtitkára mind az ipar, mind a mezőgazdaság vonatkozásában ebbször és nyomatékosan hangsú­­yozta, hogy a termelő­ ágazatokban mindenhol gazdasági elvek alapján kell megszervezni a tevékenységet; a ter­­melésnek jövedelmezővé kell válnia és nyereséget kell biztosítania; min­den termelő egységben meg kell terem­teni a feltételeket az önálló gazdálko­dásra és az önigazgatásra. A Politikai Végrehajtó Bizottság határozata sze­rint ezentúl felárat fizetnek minden szerződéses alapon megtermelt és az államnak leszállított mezőgazdasági termékért. Ezek a felárak átlagban 30 százalékos többletbevételt eredmé­nyeznek a termelőknek, de egyes termé­nyek esetében a többletbevétel elérheti a 60 százalékot is. A búza tonnájának felvásárlási árához, például, átlagban 20 százalék felárat számítanak, a kuko­ricáéhoz 42 százalékosat, a cukor­répáéhoz pedig 59 (!) százalékosat De különbözik a felár a leszerződött ter­ményeknél elért hektárhozam szerint is. A kukorica esetében, például, hét felárfokozatot állapítottak meg,amelyek tonnánként 205 és 650 lej között válta­koznak. Azoknak a gazdaságoknak, amelyek a leszerződött kukoricából csak 2001—3000 kilós hektárhozamot értek el, 350 lejes felárat fizetnek; azoknak ahol 3001—4000 kg volt a hektárhozam, 430 lejes felár jár tonnán­­ként; a 8000 kilós vagy azt meghaladó hektárhozam esetén pedig maximális felárban, 650 lejben részesülnek —, hogy csak néhányat említsünk a jobb munkára ösztönző fokozatok közül. A búzánál 5000 kilós átlagért, a cukorré­pánál 34 000 kilósért, a burgonyánál 20 000 kilósért, a szántóföldi zöldsé­geknél 15 000 kilós átlagos hektárhoza­mért fizetnek maximális felárat Mivel a mezőgazdaságban globális akkord szerint javadalmaznak, a föld­művelőknek minden érdekük azt dik­tálja, hogy túlszárnyalják az előírt hek­­táriintom­okat,hozzáértésük és hozzá­állásuk legjavát nyújtsák a talajelőké­szítés, a vetés, a növényápolás jó körülmények közötti elvégzése, vala­mint a veszteségmentes betakarítás érdekében. Az 1981—1982-es időszak­ban a felárak révén 14 milliárd lej pótlólagos bevételhez jutnak az ország mezőgazdasági termelőegységei, ami teljes egészében fedezi a termelési költségeket, biztosítja az összes mező­­gazdasági termék rentabilitását, s lehe­tőséget nyújt arra, hogy a termelők jövedelme 7 milliárd lejjel gyarapodjék. Ez utóbbi adat kiváltképp rávilágít arra, hogy a párthatározatba foglalt intéz­kedés egyik fő célja a mezőgazdasági dolgozók anyagi érdekeltségének foko­zása, javadalmazásuk javítása. A felárakkal kapcsolatos határozat elfogadásával egyidőben a Politikai Végrehajtó Bizottság intézkedéseket hagyott jóvá a mezőgépészeti tevékeny­ség javítására is. A mezőgépészeti osztályok és alakulatok ezentúl kettős alárendeltségűek lesznek. Az állami mezőgazdasági vállalatoknál szerve­zett mezőgépészeti osztályok és ala­kulatok dolgozóit az illető egységek tevékenységébe integrálják, azok so­rolják be és javadalmazzák őket. A szövetkezeti egységeknél dolgozó me­zőgépészeket, szövetkezeti tagokként, az mtsz-ek tevékenységébe integrálják, a javadalmazást mezőgépészeti állo­másoktól kapják, és továbbra is meg­tartják dolgozó személyzeti minősé­güket és az ebből fakadó összes jogai­kat. Így tehát leomolnak a mezőgazda­­sági dolgozók közé húzott falak, gépész és földműves együtt küzd ezentúl a minél jobb termésért, s mindannyian együtt gondoskodnak arról, hogy ide­jében és előírásszerűen végezzék el a mezőgazdasági munkákat, hogy kisebb költséggel, üzemanyag-fogyasztással, ésszerűbben, jobban megszervezett munkával nagyobb teljesítményt érje­nek el, mert csak így lesz nagyobb mindannyiuk haszna. A felárakkal kapcsolatos határozat, a gazdaságok és a mezőgépészeti egységek munkájának összehangolá­sára vonatkozó intézkedések jelentős politikai célok elérését kívánják előmoz­dítani, nevezetesen: a falu és a város közötti termékcsere szilárdabb gazda­sági alapokra való helyezését, a mun­kás-paraszt szövetség további erősíté­sét és elmélyítését, a dolgozók egysé­gének fokozását a XII. pártkongresszu­son megszabott országfejlesztési fela­datok példás teljesítéséért Ugyancsak a mezőgazdasági terme­lés fellendítését és ezen keresztül a lakosságellátás javítását valamint az ipar nyersanyagalapjának a bővítését szolgálják az Államtanács január 1-től érvénybe léptetett törvényerejű rende­letei a szerződéskötésekről és felvá­sárlásokról növényi mezőgazdasági termékekből, valamint állatokból, ba­romfiból és állati termékekből. A két nagy jelentőségű államtanácsi rende­let, amely az RKP KB Politikai Vég­rehajtó Bizottsága múlt év decemberi határozatának szellemében fogant, o­­lyan változásokat hoz a szerződéskö­tési és felvásárlási árak rendszerében, amelyek jobb, átgondoltabb munkára, többlettermelésre ösztönzik a mező­­gazdasági egységeket és az egyéni gazdálkodókat, fokozottabb mértékben érdekeltté teszik őket abban, hogy növeljék az állami alap részére leszer­ződött növényi és állati termékek meny­­nyiségét. A törvényerejű rendeletek egyúttal a területi önigazgatás és önel­látás programjának valóra váltásában is ösztönzően hatnak, hiszen a na­gyobb terméshozamok, a többletterme­lés végső soron a helyi és az országos ellátás valós lehetőségeit bővíti. A társadalmi és egyéni érdekeket szoro­san ötvöző rendeleteket éppen ezért nagy megelégedéssel fogadták hazánk összes mezőgazdasági dolgozói, akik a párt emberközpontú politikájának eme újabb bizonyságára jobb, fegyel­mezettebb, szakszerűbb munkával vá­laszolnak — a maguk és az egész társadalom hasznára. KERTÉSZ MIHÁLY

Next