Mértékadó, 2011. december 26. - 2012. december 17. (8. évfolyam, 1-51. szám)
2011-12-26 / 1. szám
52 1. hét Jefimfo- Mértékadó 7 2 ■ Interjú Időutazás hurkával és Barba papával Rendhagyó szerkesztőségi beszélgetés Szilveszter közeledtével belénk bújt a kisördög... ööö... a játékosság szelleme, s úgy döntöttünk: ezúttal házon belül, vagyis a Mértékadó néhány munkatársával készítünk interjút. Persze azzal a szándékkal, hogy nem csupán egymást ajándékozzuk meg egy-két felszabadult gondolattal... Zsille Gábor: Egy értékes film végén, a főcím legördülésekor jólesik zavartalanul ülve maradnom: engedem, hogy néhány másodpercig még visszhangozzék bennem az élmény. A kereskedelmi csatornákon viszont elhagyják a filmek végéről a főcímet, és egy erőszakos vágással máris bömbölő reklámok érkeznek. Laci, benned mennyi idő alatt „cseng le" egy-egy tartalmas tévéműsor? Szigeti László: Az ilyen vágás pofonvágás. Én a moziban is megvárom a stáblista végét. Nem ismerősök nevét keresem rajta, de legalább ennyi időt hagyok, hogy „visszaússzam" a film világából. Egy-egy igazán jó néznivaló amúgy akár napokig is kísér. Egyébként odahaza már régóta nem vadászunk filmeket a kereskedelmi csatornákon, a reklámok miatt. Persze a furfangos darabokat ebből a műfajból is szeretem. Józsi, vannak kedves reklámemlékeid? Ács József: Az interneten bőséggel fellelhetők az 1980-as évek tévéreklámjai - nyilván azért, mert akkor terjedt el a háztartásokban a videomagnó. Mai szemmel nézve megejtően dilettáns, majdhogynem emberbarát, üdítően ártatlan filmecskék ezek (Ez a Jóska, ez a Gyurka, ez pedig a véres hurka... - dalolták hajdan az állami húsipar megbízásából). Laci, nézed-e nosztalgiával gyerekkorod játékfilmjeit? Milyen érzés? Körössy László: A meséket nézzük, DVD-n. Képzelheted, milyen szédítő időutazás lányaim közé befészkelődve elmerengeni Barba papa emberbaráti „mozdulatain" vagy Ugrifüles és barátai idétlenkedésein. Tudod, a gyermekkor kimeríthetetlen kincsesbánya. Anikó, te is szeretsz másokkal együtt tévét nézni? Esetleg meg is beszélitek utána a látottakat? Szalontai Anikó: Főleg másokkal együtt szeretek tévét nézni. Ha egy műsor, egy film tetszik, és örömet okoz, szeretném másoknak is megmutatni - és ennek a legjobb módja, ha eleve együtt ülünk le a képernyő elé. Ha pedig valami nem tetszik, legalább van kivel nevetni, „szörnyülködni". Ebből következően beszélgetünk is az élményről. Bár nyilván inkább a jóról, hiszen az foglalkoztat jobban, az formál át valamit a lélekben. Balázs, milyen megfontolások vezetnek, amikor kiválogatod a műsorok közül, hogy mit nézhetnek meg a gyerekeid és mit nem? Gondoltál arra, hogy egyáltalán nem engeded őket tévét nézni? Rátkai Balázs: A gyermekeimet nem tiltom el, de többnyire DVD-n néznek meséket. Öt- és hétéves lányokról van szó, akik még Hófehérke és Pinokkió történeteitől is félnek. Olyankor mellettük kell ülnöm, és fognom a kezüket. Amikor félelmetesebb a történet, átszaladnak a másik szobába, becsukják az ajtót, és befogják a fülüket. Persze van, hogy belenéznek abba a foci- vagy kosármeccsbe is, amit én nézek, olyankor jön a kérdés: „Papa, ezek a pirosak, akiket te úgy szeretsz?" Vera, legutóbb melyik film alatt hatódtál meg annyira, hogy könnyek szöktek a szemedbe? Koncz Veronika: A Jane Eyre legutóbbi mozifilmváltozatán, néhány héttel ezelőtt. Sokszor olvastam a könyvet, és sokféle filmfeldolgozását láttam. De mindig meghal az a jelenet, amikor Jane visszatér a leégett házba, a vak Rochesterhez. Péter, gyerekkorodban mi volt a kedvenc mesefilmed és miért? Kiss Péter: Érdekes, a mesék kevésbé hatottak rám: a Doktor Bubó sorozatot például kifejezetten becsapásnak éreztem. A figurák nagyon tetszettek, de a történetektől többet vártam. Alig kezdődtek el, már végük is volt. Kár, hogy soha nem készült egész estés Bubófilm... Frakknak mindig nagyon drukkoltam (az alattomos macskákat utáltam), Mekk mester idegesített, Speiblt és Hurvingeket pedig önmaguk paródiájának láttam. Gábor, szívesen megnézed-e régi nagy filmélményeidet újra, öt, tíz, tizenöt év után? Zsille Gábor: Hajjaj, szívesen megnézném őket, de nincs DVD-lejátszóm, a művészmozikban pedig már csak elvétve láthatók: lejárt a vetítési joguk, így hát a jó szerencsére bízom magam, hogy előbb-utóbb felbukkannak valamelyik tévécsatorna műsorán. Ez nem reménytelen: minden ellenkező híresztelés ellenére a televízióban a kereskedelmi szenny mellett sok értékes műsort is találni. Remélem, a Mértékadó segítségével az Olvasók is így tapasztalják... Idéző Rainer Maria Rilke (1875- 1926) osztrák költő, író december 29-én hunyt el a svájci Montreux-ban, leukémia következtében. A XX. század egyik legjelentősebb szerzője volt, életműve magyar kortársaira is hatott. MÉRTÉKADÓ az Új Ember rádió- és televízióújságja Főszerkesztő és felelős kiadó: Rátkai Balázs Lapszerkesztők: Kiss Péter, Szigeti László, Zsille Gábor Munkatársak: Ács József, Baranyai Béla, Bókay László, Gajdó Ágnes, Halmai Tamás, Koncz Veronika, Körössy László, Lakatos István, Paksa Balázs, Pallós Tamás, Szalontai Anikó, Szikora Réka Műszaki szerkesztés: Máté István Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1053 Budapest, Papnövelde u. 7. Postacím: 1364 Budapest, Pf. 111 E-mail: ujember@ujember.hu Nyomás: Théma Nyomda Kft. Felelős vezető: Cseszlai Róbert Az adók a műsorváltoztatás jogát fenntartják! HU ISSN 1786-7274 Megjelenik az Új Ember hetilap ingyenes mellékleteként