Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-01-05 / 1. szám

51816 Ifi*'! 1 1947. ÉV KATOLIKUS PRÖGRAMMJA A PÜSP ♦ OKLEVELÉBEN ára l forint fii, érfolyam # F © ■ ®JB» KATOLIKUS HETILAP 1947 január 4 Értelmiség a válaszúton, — ahogy a pártok látják FimtrszfKt a itlpilitikábai • k mayyar .katalieizaias kiáltványa XII. Plus pápa karácsonyi szózata Ufcict tyim esatáiása ♦ Őszinte adatok a szintkentekrül * Kerlatssyarorszih - jelszavak léikül AZ ÁTTÖRT TORLASZON I eltek azoí a tévédé­SEK — a ír« magyar koz- ua, * életnek az ígyetemes ma­gyar kereszténység fel való tévedései —, amelyeket a aögöttünk álló 1946-os esztendő daabokra zúzott? Fel lehet őket sorolii, hisz nyilván­valóak ; foglalkozni léiéi velük a nyil­vánosság előtt, hisz a egnagyobb nyil­vánosság előtt tiíiéntek foglal­kozni kell velük, met az, hogy u ina- ■ -por fc?iz41et íi'í'i- ú-ir.% } rí az az egész magyar nehzei érdeke* ZÉTZÜZŐDOTT mindenek­' h» tíőtt az a téte> amelyaz újma* gyár közélet ‘berendezkedés­nek a vallás felé irányító elve­ként kívánt bevonuld a magyar poli­tikába s azon túl temészetesen az ál­lamélet gyakorlatát», — szétzúzódott az a tétel, hogy «a válás magánügye. Akármennyire isnem kívánják be­vallani ezt azok, aliket ennek az elv­nek összeomlása ktdvezőtlenül érint, bebizonyosodott, hogr a vallás itt nálunk, Magyarországon, káügy. Közügy nem­csak azért, mert izer éven át fűz­ték össze államot éi vallást törvények által szabályozott kapcsolatok, — ha­nem közügy azért ii, mert ez a kapcso­lat ma Is, az egész nemzet és társada­lomnak tudatos igénye és akarata: hogy az állam és vallás közös dolgait az állam és vallás közös együttműkö­dése vezesse és mindkét felet kölcsö­nösen kielégítő törvények rendezzék. — Nem magánügy! — kiáltották sorra 1946 hónapjai a szétzúzott tétel fölött. Hogy mennyire nem az, mi sem mutatja jobban, mint az állami és oolitikai szervekhez intézett tiltako? zásoknak az a hulláma, amely most ömlik át az egész országon és eddig' * több mint ezer községet mozgatott meg a katolikus iskoláztatás, egyesületek, tankönyvek, katolikus sajtó kérdésé­ben. Páratlan erejű-társadalmi meg­nyilvánulás, felét akármelyik úémqkrá- cia népszavazásával, fach direct pkciú- iúoal. S egyúttal annakjis jele',‘hogyha kereszténység — s elmert most a.kato- 'icizmus — Magyarországon mire «£$-' pes , olyanra, ami* egy demókra- \ ilkus pártnak sein Sikerült és nehfaíá sikerülhet ilyen mértékben: maya ) mellé tudja állítani és meg tudja moz- j yatni maga mellett akiemzel összes társa- ' dalmi osztályainak demokratikus erőit. w E SZÉTZÜZŐDOTT 1946-hó­napjai alatt az az állítás is, hogy a hitvallások é‘S'' a de­mokrácia között, elsősorban a katoli­cizmus és a demokrácia között a katoli­cizmus oldaláról eredő ellentét volna, s hogy ezt az állítást a tömegekkel el le­het hitetni. Nos, kiderült, hogy ilyen ellentét nincs és kudarcba fulladt az a kísértet, hogy ennek létét a tömegek­kel el lehessen hitetni; noha most néhány közéleti csoportosulás — és orgánum — haragosan, megsértve áll a sarokban, mint a gyerekek, akik já­ték helyett verekedni akartak, de azután kiderült, hogy nem lehet s most ők azok, akik adják a megbántot- tat és nem akarnak játszani. Persze, komoly egyházpolitikát kellett volna csinálniok, de ők verekedni akartak, jobban ízlett a reakciózás nyelvöitö- getése — s most, hogy ezt nem csinál­hatják tovább duzzognak: «Nem ii ■ ■' . . * '* nem játszánuk „ többi partnerek, akik már rájöttek arra, hogy mit nem lehet tenni. Hisz — hogy tovább folytassuk szétzúzódott az a tétel is, hogy ékel le- hét verni bármely társadalmi osztály és a vallás közé; hogy éket lehet verni első­sorban a parasztság és a vallás, s a munkásság és a vallás közé. A mai po­litikai válság nem egy tekintetben éppen abból fakadt, hogy egyes poli­tikai pártok némely vezetői maguk is elhitték ezt a tételt és eszerint próbáltak politikát csinálni. Kiderült, hogy a Nemzeti Paraszt­párt mai krízisének mélyén is az áll, hogy sem a tiszántúli, sem az egyéb máshova való parasztpárti tö­megek nem hajlandók vallás- és poli­tikai kérdéseiben olyan oldalhoz tar­tozni, ahol véleményük szerint a vallás ellen kell egyszer vagy máskor állást foglalniok. Á parasztság tehát nem volt hajlandó e tekintetben még bi­zonytalanságban sem maradni — még olyan párt keretében sem, amely párt azt hitte, hogy tömegei nyilvánvalóan baloldali igazodásúak. De nem volt erre hajlandó a mun­kásság sem, — se pillanatban egy má­sik párt, az egyik marxista párt, küsz­ködik azzal, hogy leküzdjön egy belső krízist, azaz, hogy megeméssze a békák közűi, amiket lenyelt, többek között az elmúlt évben követett helytelen egy­házpolitikájának békáját is : azt, hogy ű is elhitette magával, hogy a munkássá­got szembe lehet állítani az Egyházzal. Krízise nagyon tanulságos. Reméljük, az egész magyar közéletnek. 'EM Ml VAGYUNK, akik eze­ket a dolgokat újra és újra felemlegetjük, maguk az em­legetett tételek és a hozzájuk való makacs ragaszkodás állta állandóan útját az egészséges kibontakozásnak, és annak, amiről ezen a helyen egyre többet és többet szeretnénk beszélni. Annak, hogy a demokratikus Magyar- országon a magyar kereszténység a rnaga roppant számbeli erejéhez, óriási tömegerőihez, történelmi hagyomá­nyaihoz, mai modern irányítódásához méltó formában, a maga lelki és tár­sadalmi programját megillető módon foglalja el a helyét a nemzeti élet építésében, irányításában. De ezek a tételek, amelyeket emlegettünk, valóságos torlaszként állták el az utat ez elől. Azoknak, akik ezt meglátni illetékesek, meg kell látniok és be keli látniok, hogy ezt a torlaszt most nem kisebb erők, mint a közvélemény erői törték át. S a volt torlasz szétzúzott darabjai fölött itt áll az egész magyar élet egy merőben új kibontakozási lehetőség előtt. Igenis az előtt, hogy társadalom, állam, pártok, politika s hitvallások erői együtt dolgozhassa­nak közös célokért a magyar íé..vu*-4 dtdßf' ’> •aWidfcii éiU Ujjú­szervezésére. Ehhez azonban a torlasz maradványainak eltakarítása kei). Sajnos,itt az a helyzet, hogy éppen a maradványok között vannak olyan darabok, amelyekhez még mindig makacsul ragaszkodik egyik-másik «ellenálló». S előre lehet seiteni, hogy azok az erők, amelyek az 1946- ban csődöt mondott tételek mögött foglaltak állást, most ezek mellett a maradék tételek mellett sorakoznak fel. P ÍJBÓL fel kell vetni a kérdést [Hl9 számukra — most is, mint mindig, a teljes nyilvánosság előtt — érdemes-e ezt tenniök. Érde­mes-e a tömegerők által szétrombolt torlasz után új torlaszok mögé álla­mok? Mert — s éppen ezen van mon­danivalónk egyik fő hangsúlya — az eddigi helyzet ugyancsak eléggé erősen megmutatta, hogy Magyarországon nemcsak a vallás mellett, hanem a val­lásnak nemzetei és társadalmat formáló szerepvállalása mellett micsoda tömeg­erők állanak. Pontosan ez a tétel, ami számukra újdonatúj és meghökkentő: a társa­dalom erőinek, más nyelven szólva, a tömegerőknek felvonulása az Egyház és a hitvallások közéleti méltósága és lehetőségei mellett. Abban talán nem kételkedtek kezdettől fogva — leg­alább is fel kell tételeznünk, hogy ennyire ismerték a helyzetet — hogy a magyar kereszténység elegendő erők­kel rendelkezik ahhoz, hogy sajátosan vallási és hitéleti szerepét fenn tudja tartani. Ezt a vallási és hitéleti terü­letet — amint a jelek mutatják — nem is kívánta senki legalább is közvetlen módon ellenségesen érinteni. Azonban az, hogy a magyar kereszténység s abban elsődlegesen is a magyar kato­licizmus a maga vallási és hitéleti területén túl fekvő munkaterületei számára, s ott is közéietÉKfi éltósága számára és kultúrpolitikdJ|evékeny- sége számára ekkora s hozzá még önként mozduló erőkre talál, azt egy- általában nem vették számításba. Ez vadonatúj valami nekik, s első, offenzív tételeik torlaszának romján még mindig szédülve és hitetlenkedve állanak és nem akarják elhinni, ami történt velük, s későbbi időre meg­próbálják átmenetileg más tételek torlaszai mögé menteni egyházpoli­tikai szándékaik reményét. Hogy mi­iyen kilátásokkal, azt mérlegelni nem fánk tartozik. A Egyed István: Az állam és a pártok POLITIKAI PÁRTOK fejezik ki az állampolgároknak az ál­lam legfőbb céljáról, szervezete­rői, működési módjáról, bel- és kül­politikájáról, a közélet jő_ elveiről vallott felfogását és így nélkülözhetetlenek a de­mokratikus állam felépítésénél és külö­nösen az állami akarat kifejezésénél: a törvényhozó testület tagjainak meg­választásánál. A parlament és a kor­mányzat egészséges működésének a rendes időkben elengedhetetlen fel­tétele ugyanis a működési terv, a Programm : azaz a célkitűzések, a meg­valósítandó tervek összefoglalása és rendszeres felépítése, s minthogy a programra alapját demokratikus ál­lamban csak az állampolgárok meg­győződése és akarata képezheti, e programra kialakításánál és elhatá­rozásánál, tehát a törvényhozásban és kormányzatban a politikai pártoknak irányító szerepének kell lenniök. A pár­tok tehát az összekötő kapcsok a nép (’nwi*.*' és az állam WTrdff.és-ft 'zsrsdss-- akarat, közvetítésével megadják az egyes államoknak az illető nép akara­tán alapuló, tehát nemzeti jellegét. A magyar államot nemcsak és nem főleg az teszi magyarrá, hogy túl­nyomórészt magyarok lakta területen létesült, hanem hogy ebben az állam­ban a magyar lélek keres a pártokon keresztül érvényesülési formát és a magyar nép különleges (nemzeti) el­képzelései nyernek a törvényhozásban megvalósulást. Az igazi demokrácia — és a pártok Az állam azonban már nem párt- képződmény, hanem a pártoktól függet­len, az egész nemzetre felépített ala­kulat. Az állam célját, szervezetét, mű­ködését már nem egy párt vagy a pártok koalíciója határozza meg, hanem a tör­vény, tehát az egész nemzet akarata. A pártoknak az a feladata, hogy ebbe a törvénybe pártarányuknak megfele­lően a saját akaratukat befigyék, de ezzel hatalmuknak meg kell szűnniök és a törvény útján már az egyetemes pártokon felül álló nemzeti akaratnak kell érvényesülnie. Mert a nemzet nem- , csak egy pártból vagyi egyes pártokból áll, hanem valamennyi állampolgárból s a nemzeti akaratot kifejező törvényre bírálatuk utján szükségképen befo­lyást kellett gyakorolniok a kisebb­ségeknek is. A többségi akarat merev és elfogult érvényesítése épúgy zsarnok­ság, mint a kisebbségi akaraté ; az igazi demokráciának lehetőleg minden párt arányos érvényesülését kell biztosí­tania és minden tárgyilagos szem­pontra figyelemmel kell lennie. Concha Győző mondotta, hogy a pártok ter­mészetében rejlik, hogy egyikük sem képviseli az egész általános jót, s azért szükség van a pártokon kívül és felüt álló intézményekre. A pártokra a tör­vény végrehajtása tekintetében már csak az ellenőrzés szerepe hárulhat. Totális állton — egypártrendsser Az államnak és pártoknak ezt a természetes viszonyát az utóbbi idők erősen megzavarták. Ez a zavar a to­tális államszemlélettel következett be. Az olasz fasiszta és német nemzeti szo­cialista felfogás elvetette a több-párt­rendszert és az államot összezavarta eggr párt uralmával. Az olasz fasisztapárt,' egyúttal közjogi szervezetté válí*| amelynek szabályzatát 1932-be« ki"

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents