Új Ember, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-04 / 1. szám

194$ legyen az újjászületés és a béke esztendei eJ A Szentatya karácsonyi szózata a világhoz i A Sswo.ia.ty» karácsonyi sm aatanak hiteles MsovegA »met: asc Osservatore Aomauobaa je létük meg, lapzirtáig nem ér kezeit meg Budapestre. De cember 3Aéa » Magyar Kűri az olasz nyelven elhangzott be scédböl adott kivonatok deeem bér 27-én pedig a vatikáni rá dió magyarnyelvű adást, alap fán részletes ismertetés adott fis utóbbiból kéaafiH íudáaitá swnk. , "? ÍV - i * -(*»&**.« t.~i**i* +Í l- au o. jterekw •-«Stiftgftfi » ve tekáni rádió <jia*ea«SÄvü adásai nak saokásoa jele. a ^ FH» bazilika harangzúgása, mrVd a leg különbözőbb nyelvű bemotfcijók ive jelentették XII. Pius vápa- betze dét, amelyet a bíborosok kolk» giumának karácsonyi üdvözlésé« mondott válaszul és amely együk tál szózat az egész világhoz,/£ szózat végén, a Széntatya apostol áldását adita, amellyel a szokásos feltétetek meótett teljes búcsú jár Pontosan ÍJ órakor felhangzót a vatikáni rádióban a pápa jói ismert hangja, ainey a közel 41 perces olasz beszéd alatt mitten vesztett érces erő teljességéből ét lendületéből és ezzel it megcáfolta a Szentatya komoly betegségéről elterjesztett híreket. T&voi az igazi békéiül — Karácsony ünnepét ®s az im már küszbön álló újévet — kezdte beszédét XÍI, Plus pápa — a jövő előhírnökeiként figyelmeztető je- .lek kísérik. A jőkívánságiok ezút­tal ás torbjénillatiiént és imádság­ként szállnak az ég felé, de ennelj eiianére _ sem hagyhatjuk figyel­men-kívül azokat a bajokat ame­lyek folytán Európa é9 az egész világ súlyos körülmények közé sodródott. Ennek a helyzetiek kö­vetkezményes élőre nem láthatók. Amikor tavaly ilyenkor karácsonyi szózattal, fordultunk minden jó­érzésű és jóakaratú emberhez, ugyan ki merte volna megjósolni a háborúba belefáradt emberiség­nek mindazt, ami ma kemény és tudatos jóakarat kell az emberek­nek és emberekben. f-¥ A TEHAT MEGFORMÁLJUK 'fe“a- ezeknek a mögöttünk álló karácsonyi napoknak máig hoz­zánk elragyogó üzenetéi: tuda­tos jóakaratot kívánunk az em- aereltnek. Tudatos jóakaratot i családtagoknak egymás felé, tudatös jóakaratot a társadal­mi osztályok tagjainak s a nemzet tündén tagjának egymás felé. Ne- ■:sck érezzük, hanem tudjuk is, rogy nemzetünk; életének kedvező «see difi « mtóíókaí tetagadbeEtattan valóság. A kará­csonyi harangok, mint századok Óta, ma is ünnepet hirdetnek, d« sok, igen sok szív bezárult és éL- iúdegeöett, hogy ne haltja a ha­rangok szavát. A háború után ismét eltelt egy év, de Európa és, a vi­lág, inkább mbit valaha, távol áll m igazi békétől, éppen úgy, mint a teljes gyógyulástól, az Összhang­tól és a tökéletes új rendtől. A tagadás és aeéíthűzás hirdetői űj- jongva hirdetik a kiábrándulást és azt. hogy immár as 6 órájuk ífS*r*j:ik A béke borátaiuaA és a útim- 1 tusi meretet felvetnek fel fcell tehát sorakozjttiok, hogy érvényre jusson és irányító szerepet kapjon Betlehem erkölcsi, társadalmi és gazdasági rendje s hogy helyreálljon a kiegyenlítődés, a megértés és az Igazi béke. Ha a gyű'-ület képes arra, hogy tábo­rába seregeket toborozzon, mért ne lenne képes-e a szeretet hatalmas ligába tömöríteni mindazokat, akiket az érzelmek nemessége s a. szenvedésben való együttérzés sokkal szorosabb kötelékben fű­zött össze? — Azokhoz a' milliókhoz intéz­zük felszóuta#untea.t, akik hajlan­dók követei a hűséges családot, amelynek láthatatlan fej© a béke fejedelme Az, aki a jászolban, megjelent. Széteső, széthúzó, az őrbe zuhanó korunknak homlokán ott a jegy, amelyet a törvényes őszinteség .elsikkasztó»* égetett, rá. A szavak és tények értelmének kiforgatása, az ámítás, a minden erkölcsi érzésről való elfeleákezés szánté alkotó része lett a modem technikának a ilyen körülmények között kötelességünk kinyitni a világ katolikusainak szemét, hi­szen minden vallás, sőt a-z egyszerű emberi okosság Is amaz örök­ség körül forog, amely immár kétezred év óta az embfri nagy ­ság. értelmét és lényegét adja! Meg kell hogy kérdezzünk min­den becsületes embert: hogyan emektedhettk fel az új rend, ha a egymásért átjáró jóakaratnak ezen a tudatosságán. Ne riadjunk vissza az evangé­liumi szavaktól.'Ez a „jóakarat“ annyira alapvető ténye minden kö­zösségi érzésnek, hogy a Peiőíi- ídézet verssoraiban lángoló és ki­fejezésre jutó érzés .sem *egyéb. mint egy a nemzete felé áradó és azzal azonos „jóakarat*:. Jót akar­ni egy nemzetnek s ezt átérezni annyira, hogy az ember felkiált: „Ha nem születtem volna is ma­gyarnak, e néphez állanák ezennel m raé* m határmesgyék jóbarát és ellenség, hit és hitetlenség között nem tűn­nek el. »öt egyre jobban elmé­lyülnek? Az Egyház jósággal vi­seltetik a tévelygők iránt, de ra­gaszkodnia kell isteni alapítójá­nak szavaihoa: „Aki nincs velem, ellenem van-" Hivatása figyelmez­tetni az igazságtól áttérőket a he­lye« útra és & megtévedetteket visszavezetni. Nem részrehajló akár égjük, akár másik nemzet vagy csoport irányában és vala­mennyibe« egyképpen szól figyel &~r- t: dar ms llleii! Kai a fókérdé*. Köns- ■>yen megérhetik ezek után mi­lyen fájdalommal látjuk azt az ellenséges propagandát, amely tö­rekvéseinket elferdíteni igyekszik és sokaknak leikét elfordítja azok­tól a tanoktól amelyeket az Egy­ház hirdet. Pedig ezeket az elfor- dulókat is az Üdvözítő vére vál­totta meg. Azt elferdítést, mint leg­hatásosabb fegyvert alkalmazzák, hogy minden kiengesztelő dóst «* megbékélést rnsgakadályozzana!.., ennek pedig elkerülhetetlen követ­kezménye az emberiségnek külön­böző hatalmi- és érdekcsoportokra való szakadása. Legfőbb cselekvési törvényük ear. ösztön-szérű bizahnat- anság, amelynek tragikus köveí- «zméhye.i mindenki látja. A szembenálló felek a magük való -’agy vélt jogait tolják előtérbe én izok mellett kitartva,, meghiúsíta­lak minden olyan erőfeszítést, nuc-iy az emberiség Családfának .’issza adhatná legnagyobb rentény- >égét, az annyira óhajtott békét.' I ittMoni konferencia — Nam rendült-e meg alapjában most elmúlt betek alatt ’a biza- tan, mikor « megbeszélések ősnél- Ml értek véget, hogy megvalósult tolna a békesség, amelyet oly só- ’árogpa vártak mindenütt. Hogy . szakadékból kijuthassunk, vissáa :ell térnünk az igazmondás szel­eméhez és gyakorlatához. Bár­mely társadalmi vagy politikai soporthoz tartozzék is valaki, ha népek sorsának megjavítása rdekében érvényre akarja jul- itni meggyőződését, nem leplez­íüiettünkl Íme hasafiság —é. ezen fehérizzású hőfokán is, ahogy etőfl felragyogtatja —"így gyöke- tzik ar Evangéliumnak egyik egy­terű szavában. A magyar katolicizmus minden- in az Evangéliumból indyí ki. Is- . ieri és szereti a tudatos jóakarat vét s meg akarja valósítani annak ' szményét, minden tagja felé, s anzete felé is. Ismeri' nemzete­ik szeretőiét is, és ez! is meg íarja valósítani. Ezt mozi;?, imzetének és hívőinek, s mega is „Ha nem születtem volna is magyarnak...“ l karácsonyát. Ezek ax érzések tób ■ bet jelentettek inint sablont, töb bet mint pihenést, többet mint lsa gyományt, többet mint érzelgést Egyes embereik vagy szőkébb cső portok tudhatnak érzelegni. Effi tízmilliós nemzet nem tud. ■ Egye érdekeltek tudliatnak ragaszkodó az érdekeiknek kedvező hagyó mányhoz. De éppen hagyomány»! megtörése és megszakadása ide jén egy egész nemzet nem kíván« na ragaszkodni régi formákhoz, in azok csak hagyományt jelentené nek. Éppen ezért ezek a napok jő mutatták, hogy a karácsony as egész nemzetnek több volt; mim érzelgés- vagy puszta megszokott ’•ág. Jftever. vátógán voH __ oamke: V ek a sorúk megjelau nek, még a^nüLg állanak * «ujs? caonyfák. még - mindig villog vaLa- mi a levegőben a karácsonyi gyer­tyák fényéből, a fenyőfák és édes- 'égek illatából s az angyali ének hangjainak árjából: „... Békesség a jóakaratú embereknek!“ S ehhez csatolódv® talán kívánhatunk; még ebben az esztendőben valami olyant, ami ehhez a légkörhöz tar­tozik. Jóakaratot az embereknek! T GF.N: ■ jóakaratot az embereknek! Mert gondoljuk csak el ezt a világot jóakarat nélkül. Milyen, szinte félelmetes pontossággal fe­jezte ki a hinni nem tudó korsza­kok és1 rétegek által oly szívese- . érzelmes legendának hirdetett an­gyali ének minden emberi közös­ség és együttélés alapját! Ez az alapelv minden, esak nem érzelem és legenda. Mint ahogyan a szám­tannak megvannak alapvető tör­vényszerűségei, amelyeknek elő­zetes érvénye - nélkül a legegysze­rűbb alapművelet sem érvényes, éppúgy minden közösség belső élete számára az első alapvető tör­vény a jóakarat egymás iránt, — * nincs a világnak olyan gazda­sági, társadalmi és .politikai rend­szere, amely ne erre épülne, mint valóságra. Mert, ha nem erre épülne, önmagát fosztaná' jríeg a létezéstől. Meg elképzelnünk sem lehet közösséget, melynek ne ez volna az alapténye. Az ellenpróba kedvéért képzeljünk el családot, amelyben a férj nincs jóakarattal a feleség iránt, a feleség a férj iránt, a szülők a gyermekek iránt, gyermekek a szülök iránt... amelyben a család minden egyes tagja eleve tudja is, vagy ^legalább feltételezi összes többiről ■■ a jóaka­rat hiányát... .ez bizonyára nem család volna, hanem valami képte­len, gonoszul lehetetlen alakulás. S szerencse, hogy ilyen létre sem jöhet, sem családnak, pláne na­gyobb közösségnek fői-májában. A „jóakarat“ mint alaptény annyira szükséges az. emberi együttélésnek legkezdetlegesebb formájához, hogy minimálisan szükséges mennyisége bizonyára emberi természetünkkel mm **a SÓSA A M&ssé&m » Tr&E.öCííT SORAI ütnék szive most bennünket, a tót bata más, halhatatlan sor: „Ha nem születtem volna t* nx gyárnak, £ néphez állanék ezennel én...“ Annak átérzéséhez, amit ezek sorok kifejeznek, nem kei lene! azok a körülmények, amelyek afc kor Petőfit ihlették; a magyarsá; ma nem ..szétdúl.t hajával, vére homlokával“ áll a viharban, egy maga. De bizonyos, hogy szédíti gyorsaságú s hosszú időre sous űüntö belső és külső váltózásoi íejiodésének közepén áll, s ki az iU evsetfci.. K'Opi'tír.' a U:ag., a Ságot! Ez íz az érzés, amelye- Pfetefl verse kifejez. Állapítsuk meg, mint a mai ;na gyár közélet egyik legdöntőbb té­nyét azt, hogy a nemzet életéber való változások mindig a nemzet érzés tartós és erős felfckozódásá vb . járnak, — ez az érzés és aka­rat ilyenkor szinte villámok ere­jével járja át az egész társadalmat Nincs lávétel alóla, csak a leg- kormptábbak vagy a leggyengéb­bek vagy a legisériiltebbék kivéte lek! Azok, akik ilyenkor közönyö­sek maiadnak, vagy el akarnak vándorolni, afcéir külföldre, alter belső emigrációba. Ki tudná komolyan vádolni a magyar ka'iolictemwí.t akár közö­nyösségei, akár belső emigráció­val ma, mikor’ az egész magyarsá­got olvasná sugarakkal átjárja a nemzeti érzés? Ugyan miféle szige­telő anjígokra tenne szüksége a magy# tetólifcua millióknak, a nerr tö!>bségének ahhoz, hogy ettíi' el «állóan elzárkózzék? Nem! A mii yar tótolteizaaus- úgy mint k.zösség, úgy is mmt.esffi-.me- rendsz-r át és át van járva a nem­zettel való teljes egység hőivel, energl val: szereimével annak a nemzmek, amelyet ő dajkált, ő tett : .’zsebből nemzetté, ő vezetett be i európai kultúi'országok so- rába ame-llyel együtt élte át tör­tén? ! nek minden időszakát, ő gon­doz lelkét s ő gyógyította reg írsn* egyszer testének sebeit. Ez á maf-'ar katolicizmus, amely kez­detei fogva „magyai-nak Született“: mé inkább magyar most, amikor a ne-zet a maga történetének talán le;,yorsabb ütemű alakulásai közé . joítt. s meg lehetne-e tagadni a íunzetéhez való ragaszkodás jo* ; az ezeréves magyar katolikus iíyháztól és abban - mintegy hét- riildó embertől. Bizonyára nem le­üt. WS INDEN VILÁGOSFEJ Ü és • * gondolkozni pontosan' tudó ;mber jól látja, mennyire az egész magyarságra, mennyire a nemzet (finden társadalmi osztályára és étegére kiáradó vallásos érzések Között ünnepelte most a magyar- ág a maga üti wsmask tartásdk

Next

/
Thumbnails
Contents