Új Ember, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-04 / 1. szám

» * heti el Igazi mivolt dl. Neki tehet fel • álarcot és nem folyamodhatok a hazugsághoz­ Ezért kedves fiaim és leányaim azt mondom nektek, amit isteni Üdvözítőnk olyan ha­talmasan nyilatkoztatott ki: „Ve­ritas liberabit vos“, az igazság szabadítja fel az embereket s­ ez a kiáltás sohasem hangzott erőteljesebben, mint most, mikor annyira érezni lehet a hazugság igáját. Az igazság lesz a szabadí­tónk, csak az „igen, vagy nem" a tiszta igazság szava szólalhat meg azoknak ajkán, akik a világ sorsát­­eldöntik Ez az igazság Betlehem istera békéjének tün­döklő csillaga. — Azok, akik meg akarták nyer­ni a háborút, mindenre elszánták magukat, még életük­ feláldozá­sára is. Azoknak, akik meg akar­ják nyerni a békét, készen kell lenniük ugyanilyen áldozatokra, bármilyen kimondhatatlanok is a nehézségek. A Szemtatya ezután rámuta­tott a múlt háború­ során elköve­tett igazságtalanságokra és ször­nyűségekre , s az ezeket követő büntetésekre, különösen kiemelve a kegyetlen deportálásokat. Ki tudná felmérni — folytatta — milyen károkat okozott például kulturális­­és gazdasági téren, az egyensúly terén, egyes osztályok és csoportok erőszakos áttelepí­­tését A testvériség szelleme­ i .Amiben mi remélünk az, hogy a békesség királya, áld. Betlehemben született, megadja a győzelmet azoknak, akik­' tiszta szándékkal és békés fegyverekkel küzdenek a béke érdekében. A jelen vigasztalanságból nem in­dulhat el és nem haladhat győzel­mesen a jövő felé az emberiség, ha az önzés erőit rém győzi le az őszinte testvériség szel­leme, amely testvéri érzésben fűz össze minden ejjztbert, osztályt és nem­zetet. Ha most karácsony estéjén ilyen felhívást intézünk az egész világhoz, azért teszük, mert lát­juk a veszélyt, amely őriző szen­vedélyek által a­kadályozza a test­vériség szellemének, a méltányos megértésnek kiborutó­ kocákét. Az Egyház egyenlő anyai vonzalom­mal karol fel minden népet és szorongó szívvel figyeli a viszá­lyokat, egyesek, nemzetek és osz­tályok között. Amikor a testvéri szellem elveszti erkölcsi alapjait, amikor az emberek nem becsülik egymás jogait s mindenki a maga valóságos vagy vélt jogait­­helyezi előtérbe, elvonva­ másoktól az élet­­szükségleteket, akkor sürgősen vissza kell térnünk a krisztusi alapokhoz, különben megnyílik­­ az ■út mindenkinek mindenki ellen való harcához, amelyben­­nincs más jog, mint az erősebb joga. Szomorú példát mutat erre ko­runk, mikor még az a föld is viszály­kodás és harc tárgya lett amely felett a betlehemi csillag ragyogott. A Szentföld sorsa mu­tatja meg, hogy milyen állapotba tudja juttatni a testvéri szil­en hiánya a világ legvirágzóbb ré­szeit is.­­ „Ma mindden derék ember összefog • • *s~ — Még nem forrtak be a sebek amelyeket az utolsó háború fa­■ riasztott és máris új viszályok és válságok nyíltak meg. A világ gyógyulása csakis akkor lehet­séges, ha minden derék ember összefog. Ezek máris ■ jelentős ré­szét teszik a közvéleménynek és yinlU-’l-fli CTOrtYir^Tl+VirV!­isi böl­yi magatartást tanúsítanak. Nem kisebb azonban azoknak a száma sem, akik az ellenkező úton ha-­­ladnak. A Szentatya ezután rámutatott, hogy Róma talaján is akadtak, akik meg akarják győzni a várost arról, hogy­­új kultúrát találtak, amely erősebb, jobb, mint a ke­resztény kultúra. De ha idáig ju­tottunk — folytatta a pápa — ak­kor­ valóban itt van az ideje, hogy azok­, akiknek kedves a ke­reszténység szellemi öröksége, ki­töröljék szemükből az álmot és­­megvédjék a Várost attól, hogy olyan társadalmi és erkölcsi kö­rülmények közé jusson, amelyek nagy­­sajnálatunkra lehetetlenné tennék, hogy a világ katolikusai megüljék a küszöbön álló Szent­­évet. A népek iránt az Egyház min­dig változatlan szeretettel vi­seltetik s szeretőte csak foko­zódik a gyengébbekkel és azok­kal szemben, akik szenvednek. Az emberek bármely nemzethez tartozzanak is, a megpróbáltatás napjaiban testvéreknek kell, hogy érezzék magukat. / \ S&r£L ködük sötétje — A mai karácsonyt sűrű kö­dök sötétje üli meg. Egyesek né­pies , erőfeszítéssel az igazságos béke megteremtésére törekszenek, mások , ennek megakadályozásán dolgoznak. A gonoszság angyala abban a hitben, hogy órája közel van, mindent megtesz annak siet­tetésére.­­ Ennek ellenére kará­csonyi üzenetünket a reményben és bizalomban való kifogyhatat­lan bizakodással akarjuk befejez­ni: az Isteni Magváltóba vetett hit irányítsa a keresztényeket, hogy mindent mindig az igazság fényében szemléljenek. Tudjuk, hogy azok száma, akik Krisztus­tól nem távolodtak el, nagy, nö­vekszik és­ egyre erősödik. ■ Látjuk, hogy jótékony befolyásukat szét­sugározzák mindenfelé és a jó­­akaratú emberek egyesülnek ve­­­­lük. Ezért mindnyájatoknak azt mondják kedves fiaink és leá­nyaink: Eljött a ti órátok! A béke igazi fejedelme kezében tartja a gondolatokat és szíveket, hogy az általa választott pillanatban tet­szése szerint irányíto­tta a terv megvalósításához a mi közreműködésünket is fól akarja ■használni. Ezért az első sorban, az arcvonalban van a helyetek! Aki­ fél,­­ aki meghunyászkodik, már közel van ahhoz, hogy szöke­vény vagy áruló legyen.. Gondol­­­­junk arra, hogy az 1648-as esz­­­­tendő a harmincéves háborúból­­ felszabadult Európának végre meghirdette a békét és az újra­építés hajnalát. " ■ Imádkozzatok és munkálkod­­­jatok, hogy az 1948-as esztendő­­ legyen az emberiség számára a® újjász­ületés és az igazi kék” esztendeje.. . A Szentatya ezután áldását­­ adta Urbi és Orbi az emberiségre, a betegekre, munkásokra, az éhség­­t­­ől és hidegtől szenvedőkre, a sza­­­­bad­ságukat, hazájukat, családju­­­­kat elvesztettekre, külön a hadi­foglyokra és a bujdosókra és azokra a papokra, akik üldözési és fenyegető veszélyeket szenved­tek át, mert hűségesek voltak Krisztushoz, az Egyházhoz és kö­­t­e­elesség­ük teljesítéséhez. Amikor a szegénység erdet varázso­l a masia, nádasból VAGY nyolc éve lesem már nyaranként a nádast és az al­ján a vizet, mint szenvedélyes hor­gász. Ma elég pontosan le tudnám rajzolni emlékezetből, milyen egy lábszál, hogyan­ ízűlnek­ a nádleve­­lek a hajlékony vesszőre. Egy em­­ber kezéről, vagy karjáról nem tu­dok ennyit... Évek­ óta figyelem a nádat, is­­merem borzongató zizegését, su­­sogó énekét minden szélben­ tudok i .mozgásáról olvasni, látom a rez­zenéséről, ha a víz alatt játékos veszteg csapkodja a farkával, vagy tsta ponty dörgölőzik a tövéhez... Azt hittem, mindent tudok a ládról, mert ismertem hasznosabb tulajdonságait is, például azt, h­ogy az úgynevezett „stukatura“ nádat építkezésekre használják és abból annak idején évenként 300— 100 vagonnyit küldtünk külföldre. De erdőt nem néztem ki belőle. Sem női ruhát. Legkevésbé gramofonlemezt! ! Fa helyett a nád ADDIG-ADDIG leste, figyelte a nádat a magyar életakarás és találékonyság, persze, nem hor­gász szemmel, fel nem celluloze-éh­­ségtől k­opogó nézéssel, amíg ki nem derítette, hogy nádasaink majd pótolják azt, amiben nagyon szegények vagyunk, az erdőket. Nincs elég erdő, s a nélkülözhe­tetlen cellulózét, mint tudjuk, fá­ból, főleg fenyőfélékből gyártják. És nincs elég devizánk, hogy a külföldi drága cellulózét megve­­h­ess­ük. Ám van nádasunk bőven, a jövőben az lesz az erdőnk és így lesz cellulózénk. Nagy szó ez, mert eddig abból minden grammot igen drága áron külföldről hoztunk be. Sőt,­­e fában, erdőségekben... és annyi mindenben oly szegény­ or­szág kutató tudósai szerényen be­rendezett kísérleti telepeiken, sze- S&ZtJEz­ekkel még a gramo­­f ordám az any­agát is „kinézték“ az egyszerű nálból. Mind­enfaja papiros, műfonál, panselyta, a villamosipar szigetelő cellulózéból ké­rdillt ’1%... jr'1' - 7 S­z­evizd? tartó ' kísérletek s az olcsóbb» gyártási eljárás kikuta­tása mi-­i végre azt az eredményt s adta, ifigy a jövőben a Hanság, a Kisbala­ton és a Velencei tó össze­függő nyárengetegeiből magyar gyárak fogják kisajtolni az annyira nélkülözött és sóvárgott nyers­anyagot. Hát erről csakugyan érdemes írni pár szál dísznád nyersanyagából felöltöztet egy nőt. Iz Persze Olaszországban melegebb van, nálunk erre a célra több nád­szál kell, már csak azért is, mert a mi közönséges nádunkban sok a feovasav és így a cellulózé kivá­lasztása is drágább. Az érzékeny dísznád meg nem bírja éghajlatun­kat Mégis siker koronázta a magyar kutató -tudósok munkáját, magya­rázza a szakember.­­ A Hal és nádgazdasági állami üzemek szak­értői e téren kitűnő eredményeket könyveltek el. Nemsokára megin­dul­ a magyar cellulotetermelés is. A hansági, kisbalatoni és velencei­tavi náderdőkből. A gyakorlati megvalósítás már nem késik so­káig. A tervgazdálkodás keretében elhatározták, hogy három éven be­lül celluloze-gyárakat fognak felál­lítani. A kalkulációk ugyanis be­igazolták, hogy a közönséges ma­gyar nádból előállított cellulózé még mindig­ olcsóbb lesz, mintha devizáért külföldről vennénk azt. Csak évi tízezer vagon! NÉHÁNY adat: évenként há­romezer vagonra tehető cel­­luloze-szükségletünk. Ennek előál­lításához 7000—9000 vagon nyers­anyagra, fára lenne szükség. Ez persze nincs. A földművelésügyi- és ipar­ügyi minisztérium vezetése alatt műkö­dő kísérleti és kutatótelepeken ki­számították, hogy évi cellulózé­­szükségletünket 10.000 vagon nád biztosítja Ennek pedig többszöröse is megterem hazánkban. Az első gyár felállítását a han­sági nádrengeteg közelében terve­zik. Évente 5 ezer vagon cellulózét ■ termelne. Ugyanekkor Kaposvárott kuko­ricaszárból és cirokszárból fognak cellulózét gyártani. Kukorica- és a cirokszárból a termelés olcsóbb, mert az eljárás könnyebb — csak­hogy a kukoricaszár értékes takar­mány, a cirok termesztése pedig többe kerül. A nád úgyszólván ma­gától terem... Komoly és szükségszerű megol­dás ez. , Mint megtudjuk, a nádból való cellutozegyártásnak van egy na­gyon fontos mellékterméke, a für­­főről- Bakelitszerű anyag, gramo­fonlemezeket, a villanyos iparhoz szükséges szigetelőanyagokat állít­ják elő belőle. E­ nyersanyagokért is rengeteg deviza vándorolt ki ed­dig az országból. Ugyancsak ered­ményes kísérletek folytak a tőzeg­gel is. A magyar tudományos és gyakorlati munka ma már a tőzeg­ből is ki tudja préselni a celluló­zét és a különböző kátrány anya­go­­kat. Olasz példa — magyar leleményesség CELLULÓZÉ szegénységben szen­ved a földkerekség majd­nem valamennyi állama. Az ola­szok évekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy a dísznádból, az arundo do­­nax-ból (nálunk csak meleg, védett helyen díszük)­ könnyen ki lehet vonni a Cellulózét. A kísérletek­ után, amelyek sikeresek voltak­, Monfalcene mellett kétezer hek­tárt vetettek be dísznádijai. És az új ipar csakhamar ezzel az első hallásra kissé meghökkentő kije­lentéssel büszkélkedhetett, hogy Szegények vagy urak, de vara a szemünk HÁT így­ nézték, lesték szak­embereink a közönséges ma­gyar nádat. Erdőtlen és erdőt vesztett sze­gény országunkban immár e­lök suhognak. Ha nem is fejszével de nádv­ágó sarlóval fogják majd ki­­dönteni. . Van ebben valami biztató, vala­mi reményt adó: ha szegények va­gyunk is, de van szemünk a dol­gokhoz. Meglátjuk még a zizegő nád értékét is. S ebben a nézésben benne van az is, ami a magy­ar­­ életre és történelemre nagyon is­­ jellemző. Szorongattatásainkban, szűkölködésünkben sokszor ,,érték­­­­telennek” látszó“ füvei és növényei " merítik meg a magyart. A tatárjá­rás idején behúzódtunk a nádasok­­­­ba, hogy megmentsük puszta lé­­­­tünket a jövőnek... Most pedig elővesszük majd a nádsarlót, vágni fogjuk a nádat, hogy papirosunk, ■ cellulozénk... esetleg gramrnofcwi­­■ lemezünk­, műfonalun­k legyen. " Milyen egyszerűnek látszik a do­log: csak nézni kell a nádast, a­­ szívós, szegény magyar­­ember le-. :­leményességével : ürít­­ a Klára Intézet jubileumán A Budapesti Ranolder Intézet tiara ipari leányközépiskolája nemrégiben ünnepelte tonná Hasa szedik évfordulóját. Ennek a ki­tűnő és érdemes katolikus intéz­­ménynek a jubileumi ünnepségén tét jelentős felszólalós hangzód esi, arm­elynek szellemét nemcsak a ka­rácsony közelsége intonálta, hanem az a kívánság is, hogy­ a demokra­­cia tiszta eszményei és a­ katolikus nevelés szempontjai megtalálják a kiegyenlítődést. Ennek a gondolat­nak adott figyelemremel-ó Hang­súlyt a szociáldemokrata Szakosíts Antal iparügyi államtitkár beszéde, amely annál is inkább volt figye- Lesnreméltó, mert­ erről az oldal­ról ezúttal hangzott el először elis­merés az egyházi nevelés felé. Szakosíts Antal beszédében a családi, a társadalmi és a nemzeti megbékélés szükségességéről szólt. Ezt a megbékélést szolgálta mun­kásságával a Klára leányközép­iskola is, amely ilyenképpen a de­mokrácia célkitűzéseit is munkálta. Kiemelte Szakasits, hogy a demo­krácia és a katolikus nevelés nem ellentétes fogalmak, a kettő egy­mástól lényegében elválaszthatat­lan. A Klára-intézet az elméleti és a gyakorlati nevelésen kívül a csa­ládi érzés elmélyítéséért dolgozik s ezen a vonalon a demokrácia va­lódi eszményeinek megvalósítását is vállalja A másik megnyilatkozás Drahos János érseki általános helytartó ünnepi beszéde volt,­ aki az intézet tízéves munkásságát ismertetve ki­emelte, hogy az Egyház vallási küldetése mellett mindenütt a kul­túrának is úttörője volt. A tíz év­vel ezelőtt megindult Klára leány­iskola egyházi elindítói bizonyságát adták annak, hogy az Egyház nemcsak a­ múltban érlelte ki az alkalmas művelődési gócpontokat és tanintézeti fajtákat, hanem a legújabb korban sem maradt le erről a szerepéről. Hiszen a Klára­­iskolával az ilyenfajta iskolatípus elsejét ugyanez az Egyház állította be művelődésünk keretei közé. A tízéves határmesgyén meg kell vizsgálnunk, várjon az új iskola­típus jelét adta-e az életrevalóság­nak és beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? Az a körülmény, hogy­­az első után, a különböző fenntartók sorra létesítettek és létesítik ezt a faj­táji­ iskolát, már magában is bizonyít. Az a kedves jelenség, hogy ezen a jubiláris ünnepségen itt tisztelhetjük az egy­házi és állami tanügyi vezető­embereket is, kétségtelenül az is­kola értéke mellett tesz­­ tanúbi­zonyságot. Végül, de nem utolsó sorban a végzett növendékeknek, a jelenlegi tanítványoknak és szü­leiknek, nemkülönben az intézet barátainak ilyen tekintélyes ro­­ma jelenléte, bizonyítványábis . is­kola érdemességéről A szakszerű­ség készséges szolgálati mellett, ennek az iskolának, mint minden katolikus iskolának másik nagy és alapértéke­­ vallásos szeletné­és, vallásos nevelése. Az i­sk­ola ezen­ értékének gondos megőrzéséhez és érvény­esí­téséhez — folytat a az ér­seki helytartó — mindenképpen ragaszkodni kell. Azt hiszim ta­lán ezért, főképpen ezért ragasz­­kodnak az iskolához, az iskola ta­nulói, elsősorban azok szilei. Ez , az alapja, forrása és táplálja az­­ iskola egyéb értékeinek. Ms kri­­­­tika tárgyává teszik az italák­ vallásos jellegét. Minden mi in­doktól és bizonyítéktól eltekitve, , már a szabadság nevében és je­gyében is ez az érték is zavr­a­­t­lanságot és sértetlenséget igényl a maga részére. Ez a több­let a szakszerűségen felül. A többitet kifogásolni érthetetlen lenne és­­ célzatosság nélkül nem is törté­­n­hetnék. Iskoláinkba különben se­­n­kit sem kényszerítünk és nm . kényszeríthetünk. Akinek telüt­­ esetleg ez a többlet nem kell, nem­­ veszi igénybe, de Viszont azoka,­­ akik erre gyermekeik jól felfogad­ó érdekében igényt tartanak, éppen a­­ szabadság jogcímén nem szabad­­ ennek választhatásában megakadá­­k­­ozni

Next