Új Ember, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1949-01-02 / 1. szám

árai forint Papok és laikusak Őrizetbe vették Mindszenly hercegprímást 6, Éva, Éva mi kltacseánk Szegények ajándéka » >WiV/íW’^V»WA^l Ez áj eszíenisbett $99 AMIÓTA a kapitalizmus telje­** sen felszívódott az európai szellemiségbe és gazdasági rend­szerből gondolkozásmóddá is ala­kult, ilyenkor, újév alkalmával nemcsupán az üzleti könyvekben szoktak mérleget készítem, hanem az élet más területein és vonatko­zásaiban is. Karácsonyi, újévi ve­zércikkek szinte kötelező tárgya: mérleget állítani fel politikai, tár­sadalmi, szellemi és más hasonló viszonylatban. Mintha e területe­ién sem volna egyéb, mint a spe­kuláló emberi ész és az összegek­ben kifejezhető matéria! Mintha 'azok az esériienyek, amelyek e tel-, sorolt területeken zajlanak le, szá­mokkal, mértékekkel, határidőkkel körülhatárolható ügyletek volná- rnak csupán, mint a tőkés üzletei. Annyira beleivódott az európai ’ ember vérébe az emberi életnek és a történelemnek ez a tőkés ízű szemlélete, hogy még azok sem tudnak tőié szabadulni, akik anti­kapitalista jelszavakkal küzdenek a maguk érvényesüléséért. Ilyen­kor csupa mérlegelés, fontolgatás a sajtó külföldön is, itthon is. A naptárait százesztendős jövendő- mondóinak fürge utódai az elmúlt esztendő eredményeiből meg akar­ják mindenütt határozni, mi kö­vetkezik a jövőben. Mi keresztények e modem ho­roszkópkészítők szempontjából ós­di, de valójában örökkévalóan em­beri és mindig érvényes tételt val­lunk: az emberi lét hullámzását nem lehet matematikái biztosságéi képletekbe foglalni. Ezt valljuk nem csupán a jövőre vonatkozóan, de bizonyos mértékig a múltra is. Nemcsak a jövendőnek vannak tit­kai, de a múltnak Is. Csak az a történetíró írhatna tökéletes törté­nelmet, aki tökéletesen ismerné az események minden okát. Ehhez pe­dig ismerni kellene a Gondviselés szándékait is. INDEZT azért kell elmonda- ■“ nunk, mert a magyar katoli­kus társadalomnak soha nem volt nagyobb szüksége, mint éppen ezen az újesztendőn, hogy alázattal és bizalommal szemlélje mindazt, ami vele, körülötte, felette ég ál­tala történt és történik. Emberileg — azaz evilági szem­pontok szerint — tekintve az el­múlt esztendőben a magyar kato­licizmus olyan súlyos vesztesége­ket szenvedett, amilyenek százöt­ven esztendeje nem érték. Neve­zetesén: igen súlyosan érintett minden katolikust mindaz, ami az iskolák és az egyesületek körül történt. Itt is meg akarjuk tartani a nyugodt és józan hallgatás tör­vényeit, mert semmiképpen sem akaruk még' egy szalmaszálat sem vetni a kibontakozás útjába. Ezért vállaltunk a múlt esztendőben jobbról is, balról is neheztelést, meg nem értést, s vállaljuk — ha élünk — továbbra is. Ezt azonban meg kell monda­nunk: emberi és evilági szemmel nézve kegyetlenül súlyos csapás, hogy iskoláinkat elvesztettük. Ugyanígy sok csapás és veszteség ért bennünket egyesületi téren, könyvkiadásban és sajtóban. Nem a kormány felé mondjuk most ezt, hanem befelé^ magunknak, hogy ■ lassúk a inért ég 'égyifc" őtoalaf, s hogy lássa mindenki: nem becsül­jük alá a csapásokat, amelyek ben­nünket értek. Nem becsüljük alá, de nem Is tartjuk túlságosan nagyra és elvi­selhetetlennek azokat. Akik az eseményeket vagy alábecsülik vagy túlbecsülik, nem tudnak vele szembenézni. Sajnos, elég szép számban vannak, akik légvárakba, fecsegésekbe, naív jólértesültségbe, pletykákba vagy éppen gyanús eredetű jövendelésekbe menekül­nek, vagy - éppen ellenkezően: a legsötétebb apátiába, keserű ön- marcangolásba, riadalmat, gyöt­relmet <és reménytelenséget áraszt­va maguk körül. Ez a két fajta, mint minden emberi közületben, a katolikus társadalomban is fellel­hető. Ezek „boldogítják“ minden alapot nélkülöző hírekkel vagy gyötrik sötét híresztelésekkel a hiszékenyebb, a fáradtabb, a.na­gyobb megpróbáltatásokban ver­gődő embertársaikat. Ezt a fajtát az idő és az esemé­nyek ki fogják rostálni a magyar katolikus társadalomból. A köd­evő és a pámikterjesztő éppen úgy nem bírják ki a szenvedő Egyház mellett, mint az önzők, a nagyra­vágyók, a karrierhajhászók, gőgösek és a lélek egyéb sérültjei. S ez az, amiért nem lehet puszta veszteség­nek elkönyvelni mindazt, ami az Egyházzal történik. A 'OK, akikben semmi egyéb ** nincs, mint sértődöttség, vég­képp lehullanak a nagy rostán. Azok maradnak meg keresztények­nek, főképpen katolikusoknak, akik mernek és akarnak a nagy kohó­ban átalakulni: társadalmi és egyéb keresztényekből Isten valódi gyer­mekeivé. Nem gondolunk itt hő­siességre, mert ugyan ki biztos ma­gában, hogy mindig mindenben megállja a helyét, nem hajllk-e meg, ha a súly nagyobb, mint ameny- nyire erős a gerinc. Le kell szok­nunk a megbotránkozásról is: a megtört, gyarlóságaikban vergődő lelkekből éppen úgy kialakulhat az Igazi kereszténység aranya, mint « hősökből, a kemény ékből, bátrak­ból és elszántakból.­Egy látszik crupán bizonyosnak: a próba tüze eljut minden lélekig, nem kerülheti el sehol senki, hú­zódjék bár ide «?,gy amoda, vállal­jon bár, vagy íutamodjék meg. A tűz a lélekben ég és felperzsel min­dent, ami nem odavaló volt keresz­tényi mivoltunkban. A próbák közepeit a magyar ka. tolicizmus új arca alakul ki. Nem csupán egyes kivételesekben, hanem a nagy tömegekben. Száz eszten­deig prédikálhattak volna papjaink, a tömegek lelkében nem tudták T* , k. reszlény igazságok és törvények fé­nyét, mint ahogy kigyujtották az el­múlt esztendők. Maga a történelem lépett szószékre és az prédikálja millióknak Isten igazságait. Iskola lett a kereszténységre az egész élet, az egész világ, mindennel, ami ben­ne történik. Nincs időnk nekünk, magyar ka­tolikusoknak megállani és. elmeren­geni, számolgatni és mérlegeket ál­lítani. Az események irama úgy ragad át bennünket az új eszten­dőbe, hogy nem érünk rá bölcsel- kedni. Minden jövendőmondás és horoszkóp nélkül megállapíthatjuk, hogy a kővetkező hónapok úgy lát­szik, nem lesznek számunkra ké­nyelmesek. Nem tudjuk, hol álla­podnak meg az elindult esemé­nyek. Egyet azonban tudhatunk: kiala­kulófélben van egy erősebb, mé­lyebb, értékesebb katolikus társa­dalom minden lelki előfeltétele. Ki­alakulófélben van a papságban és a hívőkben egyformán. Elfogulat­lan külföldiek véleménye szerint a magyar katolicizmus eddig is leg­elevenebb volt a középeurcpai ka­tolikus társadalmak között. Mi ma­gunk alábecsültük és máig Is alá­becsüljük a benne rejlő életerőt. Azt hitték és hiszik sokan, hogyha a magyar katolikus Egyház, ilyen vagy olyan intézményét elveszti, összeomlik. S mikor bekövetkezik egy-egy csapás, botrány vagy pró­ba, utána kiderül, hogy az Egyház ereje semmivel sem csökkent. Nö­vekedik iránta a hívők szeretete, növekedik a hívők öntudata és mélyül lelki élete. Annak, aki messziről/ nézi és csak anyagi tényt lát az Egyház­ban, mindéz nem jelent semmit. Aki azonban tudja, hogy mit jelent az ünádság, a szentségi élet, tudja mit jelent, mikor a leikeket meg­ragadja az istenszeretet,, az a maga és az egyesek sorsa felett aggódha- tik ugyan, ijedten láthatja, hogy túlszaladnak rajta az események, de az eg'ész magyar katolicizmus jövendőét ragyogónak látja. Hétfőn, december 27-én délelőtt 10 órai híradásában mondotta be a rádió először a megdöbbentő hírt, hogy Mindszonty József bíboros- hercegprímást a rendőrhatóság őri­zetbe vette. Ezt követően megje­lent délelőtti napilapban, a Vilá­gosságban már olvasható volt a belügyminisztérium sajtóosztályá­nak közleménye, amely az őrizet- bevételnek közelebbi okát is meg­jelölte és pedig „hűtlenség, a köz­társaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és 'va­lutaüzérkedés“ gyanújában. „Béke a jóa kumtá embereknek“ XH. Pius pápa karácsonyi rádiószózaia ellenkezőleg késztessék arra, bogy új küzdelemre szedjék össze erői­két. Az Egyház szerepe nem a visz- sravonulás, nem az elszigetelődé.1;, hanem tevékeny szolgálata az Ur parancsainak. Az isteni akaratnak. Ez az akarat; a népek békéje és testvérisége! Meg kell oldani a szo­ciális kérdést egyéni vonatkozás­ban éppúgy, mint a különböző nemzeteket tekintve. Minden do; gozőnak biztosítani kell azt, l-og> 'iJüéHif.'“.", telv*£ n , r nyék között élhessen. A nemzetek­nek pedig meg kell adni, anyagiak­ban is azt, amit az ő életük igé­nyel. A háború hívei régi latin mondással érvelnek: „Si vis pacem, para bellum.“ Ha békét akarsz, ké­szüli a háborúra! Ml ezzel szem­ben azt mondjuk; „Békét, békét minden körülmények között“. Evés­ből meg kell szüntetni a naciona­lizmus túlzásait, le kell nyesni azo­kat a kinövéseket, amelyek veszé­lyeztetik a megbékélést, s amelyek akadályoznak bármely nemzetet abban, hogy tekintettel legyen a másiknak igazságos és méltányos érdekeire. Az angyali üzenet a jó- akaratú embereknek ígérte a bé­két- Először hát ennek a Jóakarat­nak kell megszületnie az emberek szívében. A felebaráti szeretetnek, amely egyaránt kötelez egyént és nemzetet. A fegyveres béke nem Igazi bé­ke, mert erőszak erőszakot, elnyo­más újabb elnyomást hoz- Az igazi békét csak azok az elvek hozzák meg, amelyeket az Egyház hirdet. A pápa itt megemlékezett az el­múlt év szeptemberében lezajlott ifjúsági kongresszusról, mely al­kalommal felszentelte a római „Domus pacis“ (A béke háza) alapkövét. „Legyen ez az egész vi­lág számára — mondotta — a békéi szimbóluma! Ebben a reménybei kérjük Isten áldását az összes nem zetekre, különösen azokra, amt lyek nagy pusztulást szenvedtek, különösen kérjük a békét Palesz tina; a* 'Er szülőhelye számára.“ Majd Így folytatta; „Innen, < helyről most a felelősökhöz szó lünk, a népek irányítóihoz, akii felelősek a holnapért, felelősek né peik sorsáért, hogy szívleljék mej intő szavunkat. A meggyötört em berlség ezt várja most, amikor a elmúlt háború romjai még mindíi füstölögnek és még az el nem há rított újabb veszedelem nyomási alatt senyved. Figyeljetek a kará csonyi harangok zenéiére és arra ; csodálatos üzenetre, amely a betle hemi csillag fényéből árad: Béke . jóakarata embereknek! Ebben reményben, hogy szózatunk meg hallgatásra talál, adjuk áldásunka minden nemzetrel“ 1949. /anuár 2.. A vatikáni rádióban Karácsony előnapján, december 24-en délelőtt 10 óra 50 perckor megkondultak a Szent Péter Bazilika harangjai. Pontosan 11 órakor felhangzott a rádióból XII. Pius pápa erőteljes, jellegzetes hangja a katolikus üd­vözléssel: „Laudctur Jesus Christus!“ Mé­lyen megindult lélekkel fogadtuk kedvelt fiaink a ti szívből jövő kö- szöntésíeket, és az a gondolat, amely ebből kicsendül, a mi lel­kűnkben. k. .visr-aUansra., to’.ái... mindig változó, hullámverésektől nyugtalan időben ez az egyetlen biztosság, az egyedüli állandóság. Azért is. mert köszöntóstek mögött, amely a kereszténység atyjának szól, ott érezzük a keresztény hívek végtelen seregét. Az idén éppen tizedikszer tolmá­csoljuk a betlehemi csillag üzene­tét, „Dicsőség a magasságban Is­tennek és béke a jóakaraté embe­reknek“- Ez az üzenet sohasem volt annyira időszerű, mint éppen ma, éppen ebben az esztendőben. Euró­pa és az egész világ 1948 karácso­nyán, as előző háború sebeiből és pusztulásából még fel sem épülve, új háború rémületének lidércnyo­mása alatt vergődik, a veszedelem, tői való állandó remegés tartja ha­talmában és kimondhatatlanul só­várogja a békét, a jobb életet. A keresztény hit kötelessége az, hogy megértse az idők parancsszavát, a ezzel szolgálja nemcsak az Ur aka­ratát, hanem a népek üdvét is, amikor érvényt akar szerezni a ke­reszténység örökcletű erkölcsi el­veinek Minden jószán-lékú nép bé­két akar! Isten törvényei szerint való békét, s ennek munkálásában az Egyháznak kell elöljárnia. Ne­künk kötelességünk, hogy az Égi üzenetet tolmácsoljuk a szenvedő világnak- Odakiáltjuk ezeknek a Megváltó szavait: „Ne féljetek! Én meggyőztem a világot!“ A jelen komoly percben elenged- hetetlen követelmény a rendíthe­tetlen ragaszkodás a kereszténység parancsaihoz. Minden küzdő nép és minden szenvedő ember tudja azt, hogy az Egyház mit végzett és mit végez ezen a téren. Harcol a békéért és az emberek jólétéért, lelkiekben úgy. mint más vonatko­zásban. Ezután később így folytatta: A katolikus ifjúság, a világ ka­tolikus ifjúsága, megérti az Evan­gélium parancsát és ehhez tartja magát. Fontos az ifjúság szerepe, hiszen az ifjúság kezében a jövő kialakítása. A második világháború után végbement események ne hangoljanak le senkit, ne bátorta- lanítsák el a jóssán Jókaikat, akik a többséget jelentik, hanem éppen BIOT Ml SZEGED.

Next

/
Thumbnails
Contents