Új Ember, 1950 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1950-01-01 / 1. szám
"Ez az Úr kapuja** Saját telefonjelentésünk a Szentév megnyitásáról Róma, 1949 december. „Nyissátok meg az igazság kapuját, Belépek rajta, hogy magasztaljam az Urat!“ — e szavakkal nyitt meg a római Szent Péter Bazilika Szentkapuja tizenhét esztendős zárvatartás után a huszonharmadik Szentév megnyitásának jeleként. A többi római nagy bazilikában, a bateráni Szent János, a Santa Maria Maggiore és a Szent Pál bazilikában ugyancsak ünnepi szertartással nyitották meg a Szentkaput. Az Egyház minden negyedszázadban, ezenkívül minden század harmincharmadik évében — Krisztus kereszthalálának százéves fordulóin — felhívja nemcsak a világ katolikusait, hanem az egész emberiséget a megváltásról való megemlékezésre: „Nincs másban váltság, mint a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Ez az üdvösség szent kulcsa: az élő Isten." Az emberiségnek be kell vonulnia az Egyház szent kapuján át a szentélybe, ahol Isten közelsége van. Végső és teljes értelme ez a keresztény életformának. Kialakulóban az emberiség vagy családja Isten szellemének fénylő sugárkörében. Mindezt jelenti a Szentkapu megnyitása. A várakozás órái A Szent Péter térre szombaton reggel enyhe tavaszi nap ontotta sugarait. Kilenc órakor már zsúfolásig megtelt a tér. Sokezren voltak a Bazilikában, de még sokkal többen a téren, ahová a világ minden tájáról egymás után érkeztek a küldöttségek és a diplomáciai testület tagjai. Több állam külön küldöttséggel képviseltette magát. A Bronzkapunál a svájci gárda teljesített szolgálatot teljes díszben, páncélban és vörös tollbokrétás sisakban. A hatalmas Bazilika külső főfrontján semmi sem árulta el, hogy odabent milyen lázas előkészületek folytak. Az előcsarnokot teljesen átalakították, a falakat beborították bíborvörös brokátokkal és nagyértékű gobelinekkel. A templom többi bejáratának bezárt kapuit díszruhás, svájci gárdisták őrizték. A Bazilika jobboldali bejárata és a Szentkapu között állították fel a pápa trónusát, fehér damaszttal borítva, arany díszítésekkel bíbor alapon. Bíbordíszítésű volt a trón felett elhelyezett baldachin is, fölötte gobelin függött, amely Krisztus születését ábrázolta. Az előcsarnok hosszában, a kapukkal szemben húzódó hosszú tribünön a számos meghívott foglalt helyet. A külső tribünön az újságírók, fényképészek, filmfelvevők, rádió- és távolbalátó közvetítők helyezkedtek el a világ minden tájáról. Bábeli hangzavar tanúsította, hogy a világ hány népe kívánt legalább az éter hullámain keresztül jelen lenni a kivételes szertartáson. A Szent Péter bazilikában és a téren elcsitult a zaj, amikor a harang megkondulása jelezte a szertartás kezdetét. Ez azonban még megnyílik a kapu A svájci gárda és a palotaőrség díszosztaga mozdulatlanul állt a kapu előtt. Közeledett a szertartás legjelentősebb pillanata, amelynek kivételes fenségét minden jelenlévő átérezte, akár a diplomata tribün díszruhás meghívottja volt, akár egyszerű zarándok. A Szentatya első mozdulata, a trónon: áldást Megáldja a jelenlét A pápa most elhagyta trónusát és lassú léptekkel a Szentkapu felé ment, ahol Canali bíboros főpenitenciárius átnyújtotta az ezüstből és elefántcsontból készült művészi kalapácsot, amelyet az olasz munkások ajánlottak fel. Halálos csendben hangzott el a három hagyományos kalapácsütés és a hozzáfűzött három zsoltáridézet, melyet a pápa és a kórus felváltva énekelt: „Nyissátok meg nekem az igazság kapuit! — Belépek rajta és bízom az Úrban. — Belépek házadba Uram! — Imádkozom szent templomodban, irántad való félelmemben! — Nyissátok meg nekem a kapukat, mivel velük van az Úr! — Aki erőt adott Izraelnek.“ Dante apostoli szertartásmester csengő jelzésére ekkor a Sanpietrininek nevezett műszaki személyzet lépett munkába és néhány teljes csendben eltelt pillanat után a szürke cementkapu hátradúlt, mintha csavarokon fordult volna és csendben eltűnt a templom mélyében. A csodálkozás moraja kísérte a tökéletes munkát Megnyílt a Szentkapu, megkezdődött a Szentév. Az apostoli gyóntatók térdeltek először a szent küszöbre. Mély, ezüst tartóból merített szenteltvízzel megmosták a kapu küszöbét és félfáit, majd fehér lenvászonból készült kendővel felszárították a nedvességet. A kórus ekkor a Jubilate Deo omnis terra kezdetű zsoltárt intonálta s utána a pápa ünnepélyesen kihirdette: Ez az Ur kapuja! — S a kórus a Biblia szavaival válaszolt: Az igazak áthaladnak majd rajta. Újabb ima után a penitenciáriusok hosszú vörös szőnyeget terítettek a Szentkapun keresztül mélyen be a templom belsejébe. Néhány pillanat múlva a pápa, bal kezében az égő gyertyával, jobbjában az apostoli hármas kereszttel a küszöbre térdelt. Fejéről az alázat jeléül hiányzott a mitra, amikor erőteljes hangon intonálta a hálaadást: Te Deum laudamus! A pápa intonálására ezer és ezer ajakról szállt a hála szava a magasba, a pápa pedig felemelkedvén térdéről, megindult a kapun át a templom belseje, a Pieta-kápolna felé. Tíz óra ötvenöt percet mutatott az óra, amikor XII. Pius pápa áthaladt a kapun. A Szent Péter téren összegyülekezett hatalmas tömegből olyan üdvrivalgás tört fel, hogy valósággal megrezegtette az épület falait. S ekkor megkondult a Bazilika öreg harangja, amelynek zúgását lassan átvették Róma minden templomának harangjai. Csodálatos szépségű hangverseny töltötte be az Örök Város egét és köszöntötte a világ katolicizmusának jubileumi szent esztendejét A Bazilika első emeleti loggiájáról száz és száz postagalamb röppent fel a világ minden tájára a jubileum hírével. A pápa után átvonultak a kapun a bíborosok, pátriárkák, érsekek, püspökök és Róma papsága. Egyenként borultak le és csókolták meg áthaladtukban a küszöböt. Az ünnepség most már végéhez közeledett. A Szentháromság kápolnában a pápa jámbor férfi testületeket fogadott. Ezek tagjai őrzik a négy nagy bazilika szentkapuját a Szentév folyamán. Áldását adta rájuk, majd a Szent Petronilla kápolnában az Oltáriszentség előtt rövid hálaadást tartott. Az apostoli áldást a Szentatya a pápai oltár előtt adta meg, majd a bevonulás ünnepi külsőségei között hordszékére ült és kíséretével a tömeg szűnni nem akaró leüresedése közben visszatért a vas vatikáni rádió december 23-án, pénteken délelőtt 11 órakor közvetítette XII. Pius pápa karácsonyi szózatát. A pápa a régi hagyományoknak megfelelően fogadta a bíborosi Szent Kollégium tagjainak karácsonyi üdvözletét és az üdvözlésekre a Magyar Kurír szerint a következő beszéddel válaszolt: Először az 1950-es Szentév gondolatának jelentőségét körvonalazta. Nézzen ma Rómára mindenki — mondotta többek között —, aki a szabadságot, az igazságot, a békét sóvárogja. Nézzen ma mindenki Rómára. A mostani Szentévszázadunknak, a modern komák a kereszténység újjászületését és megújhodását hozza. Erre a megújhodásra és újjászületésre Krisztusban vágyakozik régóta a mai nemzedék. Ennek az újjászületésnek, megújhodásnak belsőleg és külsőleg kell megtörténnie. Belsőleg a lelkekben, az az egyes emberekben, külsőleg a nemzeteknél, az emberi társadalomban, az egész világban. Amikor ősi hagyományokhoz híven megnyitjuk a Szentévet, ugyanazzal az elgondolással tesszük, mint nagy elődünk, VIII. Bonifác pápa, aki meghirdette az első Szentévet, hogy az akkori nemzedéknek a kegyelmek kapuját kitárja. Mi is azt tesszük, amikor a Szentév kapujánál atyai szóval fordulunk az emberekhez, nemcsak a hívekhez, hanem mindenkihez és meghirdetjük ezt a Szent évet, az egész emberiség számára. Ezután a pápa többek között ezeket mondotta: A Szentév, isteni év, legyen is a szónak egész értelmében ilyen: az Istennek az éve, az Istenhez való közeledésnek, a bűnöktől való eltávolodásnak, a kegyelmek befogadásának nagy esztendeje. Mindenki jusson közelebb Krisztushoz az új esztendőben, szabaduljon gyöngeségeitől, botlásaitól és alakítsa ki lelkében, magában azt az embert, aki kedves az Isten előtt. Atyai hívásunkkal egybekapcsolódik Isten felé szárnyaló forró kérésünk: formálja át, alakítsa át a lelkeket a Mindenható, hogy ez a Szentév valóban a nagy megbocsátásnak és a nagy visszatérésnek, az Istenhez való visszatérésnek az esztendeje legyen igen tikáni palotába. A téren álló sokaság azonban még hosszú órákig nem mozdult el helyéről. Déltől kezdve a pápa több ízben is megjelent szobája ablakában, hogy áldását adja a lelkesen éljenző tömegre. A Szent Péter templomban lefolyt ünnepséggel egyidőben hasonló szertartás ment végbe a három másik nagy bazilikában is, ahol Tisserant, Micara és Verde bíborosok nyitották meg, mint pápai legátusok a szentkapukat. A karácsony ünnepi hangulatát még emelte az, hogy a pápa a Szent Péter templomban maga mondotta az éjféli misét a zarándokok számára, így a jubileumi esztendő a megváltás éjszakáján pápai áldással kezdődött a kegyelmet váró emberiség számára. P. Ddy térjünk vissza az Atyához, akinek minden ember a gyermeke, aki csak a földön él. Térjünk vissza ahhoz, akinek atyai tekintete vigyáz reánk, aki jóságos Atyja nemcsak a keresztényeknek, nemcsak azoknak, akik őt ismerik, hiszik és vallják, hanem azoké is, akik őt elhagyják, megtagadják, akik őt nem ismerik, s akikhez még nem jutott el az ő hívó szava. Ezek mind-mind az Ő fiai és ma különösen mindenkit hív magához. — A Karácsony küszöbén megnyíló Szentkapu mindenkit vár. Várja a jókat és rosszakat, bűnösöket és ártatlanokat, hitetleneket és hívőket, bátrakat és ingadozókat. Vár mindenkit. A rosszakat és bűnösöket botlásaiktól kívánja megszabadítani, a bátrakat, a jókat, a hívőket megerősíteni, megacélozni, az ingadozókba a bátorság erejét belevinni, hogy legyenek erősek a hit megváltásában. A Szentkapu megnyílik és vár mindenkit. Ki nem érti meg ezután és ki nem fogja fel azt, hogy ezzel tulajdonképpen Krisztus vár mindenkit, várja az Anyaszentegyház híveit, de azokat is, akik az Egyházon kívül élnek, tehát várja a föld minden fiát, kivétel nélkül, mert ő az, aki egyedül tudja az az egész világ számára megadni az üdvösséget A Szentkapu megnyílik és most ti is nyissátok meg a telketeket és szíveteket a kegyelmek befogadására. Legyen a Szentév az isteni rendhez való nagy visszatérésnek is az éve. A világ életének rendje alakuljon át valóban az Isten elgondolásai szerint Érezzék át az egyének éppen úgy, mint a társadalom a szociális felelősséget, nyilvánuljon meg ez gyakorlatilag a magánéletben éppen úgy, mint a közéletben. S legyen ez a Szentév a nagy visszatérés éve másban is, hegyen az emberi társadalomnak a visszatérése nem a háborúba, hanem a békébe. Abba a békébe, amely az igazi béke, az a béke, amelyet a jóakaratú embereknek ígért az angyali szózat. Hozza el ez a Szentév ezt a nagy és igazi békét, boldogságot, kiengesztelődást a népek közti testvériességet a betlehemi angyal szózatának szavai szerint Nagy reménységünk, hogy a nem a jelenlévők szeme előtt ment véket, a távoli országok idese megvégbe, hanem a vatikáni palota- tett híveit, Rómát, Olaszországot, ban, a Sala dei Paramentiben és a távoli földeket és az egész világot, Sixtina kápolnában, amelynek legtávolibb részeiből is , annyi zarándok jött el ide a Szent Megkondul a harang Péter Bazilika előcsarnokába. Kevéssel tíz óra előtt hagyta el XII. Pius pápa fehér karingben és mozzettában magánlakosztályát — miután fél nyolckor elmondotta szokásos napi csendes szentmiséjét a kápolnában — és titkos kamarásai, valamint számos világi méltóság kíséretében a Sala dei Paramentibe vonult, ahol a bíborosok várták teljes egyházi díszben, kiki a rangjának megfelelő ornátusban. Itt magára öltötte többméteres uszályú pápai palástját és római püspöki süvegét. Ekkor kondultak meg a harangok, jelezve a szertartás kezdetét. A pápa előtt sorakoztak fel a Szent Kollégium tagjai, a pátriárkák, érsekek, püspökök és prelátusok, valamint a Sacra Romana Rota ügyhallgatói, a pápai udvar világi méltóságai, a pápai trónállók, az Arany Rózsa vivője, a testőrség és a nemesi gárda parancsnokai, a kamarások és a vatikáni udvar tisztviselői. A Sixtusi kápolnában a pápa rövid imát mondott az Oltáriszentség előtt, majd a Szentlélek kegyelmét kérve, a Veni Creator kezdetű himnuszt intonálta. A kápolnából hordozható trónusán folytatta útját. Az első diakónus bíboros, Mercati kardinális művészi kivitelű égő gyertyát adott a pápa kezébe, amelyet mindvégig baljában tartott, ahelyett, hogy szokás szerint előkészített tartójába helyezte volna. A római papság és a szerzetesek térdeplő sorfala között vonult a menet a Sala Regián, majd a Scala Regia hatalmas lépcsőcsarnokán át a Szentkapuhoz. A menet minden tagja égő gyertyát tartott baljában. A bíbor és arany színekben pompázó menet Dante Paradicsomának képét idézte fel a szemlélőben. A Sixtina kórus Maestro Lorenzo Perosi, a világhírű egyházi karnagy vezetésével még mindig a Veni Creator fenséges dallamát énekelte. Ennek hangjai mellett érkezett a Szentatya a világ katolikusai és az örök Város Székesegyházának kapujához, ahol a káptalan élén Tedeschini bíboros fogadta. A menet lassan haladt az előcsarnok felé, amelynek mélyéből ezüst harsonák hangjai szálltak a magasba. A dísztribün közönsége térdenállva várta a pápát. Egetverő éljenzés hangzott fel, amikor a pápa leszállt hordszékéről, hogy elfoglalja helyét a Szentkapuval szemben. A pápa karácsonyi szózata ira 1 forint VI. évfolyam 1. sz.* KATOLIKUS HETILAP 1950 január 1