Új Ember, 1954 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-03 / 1. szám

Ára 1 forint X. évfolyam, 1. szám * KATOLIKUS HETILAP * 1954. január 3 AZ Ő NEVÉBEN I TJÉV az a nyolcadnap, ame- j lyen Lukács gondos és pontos ' híradása szerint a Betlehem­ben született Fiúcsecsemő fölött, valószínűleg még mindig ugyan­ott, a mészkődomboldali mezei is­tállóüregben, kimondták egy férfi megilletődött ajkai a Jézus ne­vet Századok omlása, háborúk tűz- tengere temette maga alá azt a tájat, ahol ez a jelenet történt, de a kereszténység nem feledte el ennek a névadásnak napját s ezt állította az évek napjainak élére. Azóta ennek a napnak v:sz- szatérése számlálja a Föld keringő útjának egy-egy betelt körét. Mindez azonban kevés ahhoz ké­pest, amit ez a név a szívünknek jelent. Jézus neve örök oro- grammja akár az egész keresz­ténységnek, akár külön-külön minden keresztény embernek és keresztény intézménynek, a (cár laikus hívőnek, akár papnak, akár ennek a lapnak. Próbáljuk meg akármilyen gyarlóan is egyetlen képben ragadni meg ezt a pro- grammot! B ÁRMILY vakmerőség is, kép­zeljük magunkat az Ö helyé­be: micsoda távolságba és mélységbe, micsoda űrön át kel­lett leszállnia hozzánk emberek közé, de nemcsak leszállnia, ha­nem még emberré is lennie. A tá­volságot még az sem közelíti meg, ha azt képzeljük el, hogy közü­lünk, emberek közül akármelyi­künk valami rendkívüli módon leszáll az olyan távoli és egyszerű élőlények, mint az egysejtűek vi­lágába s maga is azzá lesz, mert szereti őket, szeretetének ajándé­kaival akarja áthatni őket s ezért azt kapja, hogy halálra kell gyö- törtetnie köztük. De talán ne foly­tassuk a hasonlatot, úgyis hiába­való, hiszen Neki végtelenül távo­libb örvényeken át kellett lesz ál­lania hozzánk, mint nekünk bár­mily más és még oly alacsony­rendű élőlények közé! De ö átszállt ezeken az örvé­nyeken, s Máté evangélista, a szá­mok és a tények embere, szinte elragadtatva sikolt fel ennek lát­tán Izaiás prófétával: -A neve ezt jelenti... köztünk, az emberek között van Isten«. S ugyancsak ennek láttán így kiált fel a Kö­zépkor egyik legnagyobb miszti­kus asszonya: »Te... a teremt­ményeket olyan szenvedélyes szeretettel szeretted, hogy az előt­tünk emberek előtt szinte eszte- lenségnek látszik ...« S ugyanő, Sziénai Szent Katalin az, aki eh­hez hozzáfűzi: »Ha így szerettél és szeretsz, akkor mi más tenni­valónk lehetne, mint Téged vi­szontszeretni? Emlékező tehetsé­günknek csak Téged kellene meg­őriznie, értelmünknek csak Té­ged kellene megismernie, akara­tunknak csak Téged kellene sze­retnie!« V ALÓBAN: ez a keresztény életnek Jézus felé és Jézus nevében összesűríthető pro- grammja: viszonozni ezt a sze- retetet! Viszonozni abból az em­beri nyüzsgésből, amely közé le­szállóit s amelyből azóta sem tá­vozott el egyetlen pillanatra sem, hiszen ime az Egyházzal és ke­gyelmeivel itt maradt benne mindeme napig, s az emberiség­gel marad mindvégig. Köztünk és velünk akarja élni életét s egy­úttal a mienket is; ime ez az <3 élete és a mienk — együtt. Nem valami csillagtávolságban egy­mástól, hanem szorosan együvé fonva. Mindnyájunk életének ezt a kérdést adja fel: viszontsze- retsz-e? S mindnyájunknak «gész élete a válasz. S micsoda irga­lom: ezt a válaszolást elkezdhet­jük naponta újra és újra. Minden reggel. Vagy a napnak akárme­lyik percében. Bármely pillanat­ban kész fogadni és elfogadni minket s bárhol — nemcsak templomaiban vagy zárt ajtajú szobákban, hanem utcán, villa­moson, emberek között — szíve­sen áll velünk szóba, hogy valóra válthassuk programmját, amely újra és újra örök megújhodása marad életünknek. A Z EMBERNEK a Szentírást ol­vasva sokszor tűnik fel úgy, mintha Jézus — természete­sen Szűz Márián kívül •— Szent Pált engedte volna legmélyebbre hatolni az ö ismeretében. Szent Pál nemcsak legnagyobb hittu­dósa a kereszténység egyetemes történetének, hanem legnagyobb misztikusa is, nagyobb akár az Avillai Terézeknél is, éppen a Krisztus-ismeretben. Nos,- ez a Szent Pál írja éppen az Isten és ember közti távolság végtelen ör­vényén át közénk szállott Jézus­ról, hogy »megalázta magát« és »kiüresítette önmagát«. Hogy megalázta magát, amikor közénk jött, mind értjük, de mit jelent a kissé talán talányos »kiüresí­tette’Önmagát«. Vájjon mitől? A felelet: Emberré léve önként lemondott arról, hogy köztünk való időzésében is szakadatlanul megnyilvánuljon Istenségének minden teremtményt hódolatra késztető ragyogása. Egy földi élet harminchárom évén át! Kárpó­toljuk érte és viszonozzuk ezt ne­ki szerzetünkkel! — kívánja Pál, kívánja a kereszténység, kíván­ják az évek, amelyek közé kez­dőül és jelül ime mi magunk em­berek állítottuk az Ö Nevének napját, mint valami tűztornyot, hogy újra és újra . fölfigyeljünk az Ó köztünk és velünk maradt szeretetének szakadatlanul kö­röttünk örvénylő hatalmára! _______ <s—1> Dá vid győzelménél; jubileuma Jeruzsálem annak a történelmi eseménynek háromezredik évfor­dulójára készül, hogy Dávid ki­rály leverte a filiszteusokat és meghódította Izraelt. A filiszteu- sok pelazg görögök voltak, akiket a jónok vándorlása űzött el szi­geteikről, s aztán, miután Egyip­tomba törtek be, III. Ramses, a huszadik dinasztia alapítója tele­pített le Dél-Palesztínában, mint afféle félig független határőr­népet a fölemelkedő zsidó hata­lom ellenében. A filiszteus gami- zonokban mindenütt egyiptomi kormányzók voltak a parancsno­kok s az egyiptomi föliratos em­lékek mint egyiptomi fegyverté­nyeket említik azokat, amelyeket a Biblia mint a zsidó-filiszteus háború eseményeit említ. A Refaimnál aratott zsidó győ­zelem megsemmisítette a filisz- teusok katonai hatalmát. Dávid sokat besorozott közülük zsoldos­ként a maga hadseregébe. Ezen a csatamezőn talált most növendékeivel egy Wittenberg nevű tanító egy nagyméretű föl­iratos követ, mely az első írott és datált történelmi lelet Dávid nagyjelentőségű győzelmének színhelyén, Boldog X. Pius, az egyházzene pátronusa Az utóbbi hetekben számos ké­relem érkezett katolikus zenei kö­rök részéről a pápához, hogy ne­vezze meg Boldog X. Pius pápát az egyházi zene égi pártfogójá­nak. A kérelmeikre főképpen az szolgáltatott alkalmat, hogy most van a nagy reform-pápa »Inter sollicitudines« kezdetű egyház­zenei Motu propriojának félszá­zados jubileuma. A kérelmezők között van a salzburgi püspök és a párizsi Gregorián-intézet is. Ügy vélik, hogy a pápa Boldog X. Piusnak a jövő évre várható szenttéavatása után a kérelmet teljesíti. Püspöki biztos kinevezése Dr. AsgUÜ Actám pápai kama­rást Shvoy Lajos székesfehérvári püspök a Nagy-Budapesthez tar­tozó Székesfehérvár-egyházmegyei plébániák püspöki biztosává ne­vezte tó. Az új püspöki biztos fel­adata, hogy a budapesti érseki helynökség és Nagy-Budapestre beosztott Székesfehérvár-egyház- tneigyei papság között a személyes érintkezést fenntartsa. Személyi vál*o*as Hamvas András Csanádi püspök, esztergomi apostoli adminisztrátor közii, hogy Mag Béia Budapest- érselchelynökségi titkárt felmen­tette eddigi beosztása alól és he­lyébe Simon László Budapest— Bartók Béla-úti lelkészt nevezte ki érseknelynökségi titkárnak. Á Ritus kongregáció új prefektusa Micara bíboros, a Rítus Kon­gregáció prefektusa kérte a pápá­tól, hogy egészségére való te­kintettel mentse fel tisztsége alól. A pápa elfogadta a lemondást és utódjául Gaetano Cicognani bíbo­rost nevezte ki. A Mária-év megnyitása a Szcntlölőón A Szentföldön is ünnepélyesen ülték meg a Mária-év megnyitá­sát. Jeruzsálemben a különböző katolikus rítusok papjai és hívei közös főpapi szentmisén vettek részt, melyet Msgr. Gorí végzett Újabb kutatások a Holt-tenger közelében Többhavi kutatómunka után most tért vissza a Holt-tenger környékéről dr. G. K. Kuhn göt- tingái egyetemi tanár. A Holt- tenger északnyugati barlangjai­ban .értékes ősrégi írásrészlete­ket talált. Az írások kivonatokat tartalmaznak a Szentírásból. Az új leletekből fontos vallástörté­neti következtetéseket lehet le­vonni. A talált kéziratokat két csoportra lehet osztani. Az első csoportba az eszenusok szektá­jától származó ószövetségi rész­letek tartoznak, a másikba pedig a második zsidó felkelés idejé­ből való katonai, kereskedelmi és házassági levelek. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a bronz- és rézlemezekre írt szö­vegek. A barlangokból össze­gyűjtött anyag feldolgozása több évet vesz igénybe, Szent János áldása — Jézus neve a keresztény szemlélet­ben — Az andocsi Szűz titka — Szilveszteri hálaadáson — Gyertyaoliáskor A IV. Magyar Képzőművészeti Kiállítás Az esztendő végéin: kulturális események egész sora igyekezett vagy összefoglaló képet adni a magyar művelődés valamely te­rületéről, vagy egy-egy jelentős problémát feltárni és megoldani. A legnagyobb érdeklődést a Magyar Képzőművészeti Kiállí­tás keltette, ezen a néven már negyedik seregszemléje a magyar művészeti életnek. E szemle előtt felvonult a képzőművészeti alko­tásmód minden ága a kis és nagy olaj festmény élttől a paszteileken és vízfestményeken át a grafikai műfajokig, a metszetekig és ce­ruzarajzokig, a szobrokban pedig az apró figuráktól a monumentá­lis nagy alkotásokig. Ennek a kiállításnak is — mint az előző háromnak — ihletője és tárgya, közönsége és bírálója egyaránt a dolgozó nép. Ez jele­nik meg valamilyen formában minden alkotásban vagy közvet­lenül vagy mögötte; megjelenik a mával és a múlttal egyaránt képben, szoborban, arcmásban és az élet és munka tájaiban. Té­máival ez a mai magyar képző­művészet elsősorban éppen ott más, mint a régi, ahol a munka műhelyei, tájai, arcai, alkotó és dolgozó típusai felé nyúl. A fest­ményeken megjelenik a gyapot­szedés éppúgy, mint a kazán, ol­vasztó csarnokaink fekete-vörös világa. De szoborfőkben és alak­zatokban is a munka hatalmas és kemény erői nyilvánulnak meg a nézők előtt. A megközelítően ezer múalkcH tás sorában a festmények ebben az évben gazdagabb, a szó szoros értelmében színesebb világot mu­tatnak, mint az előző három kiál« lításon. Festőművész is több vo« nult fel, mint az eddigi években, Viszont az előző három hasonló eddigi kiállítás anyagával rokon a magyar dolgozó nép múltjának, harcainak, e harcok hőseinek megeievenítése, többnyire nagy« méretű vásznon. Több és sok« szerűbb a nagy közintézmények« nek szánt monumentális mű is, az otthonokba való közvetlen és me-i leg kisplasztika is, Nincs és nem lehet művészet1 közönség nélkül. Közönsége a mai magyar képzőművészetnek — amint a kiállítás reggeltől estig és ünnep- és hétköznap egyaránt felvonuló látogatóiban megmu­tatkozik — a magyar dolgozó nép,, Társadalmunk fejlődése és kép« zőművészetünk alakulása egy« más mellett halad és a dolgozó nép és művészet közötti kapcso« lat egyre szorosabbá váló volta ezen a kiállításon abban nyilvá« nul meg, hogy a stílus — a szó« ciaüista realizmus — a képzőmű« vészét minden területén lótha« tóan megszilárdult, eszközeiben ugyanakkor dúsábbá lett. A százéves „reáltanoda" A dolog azzal kezdődik, hogy az ember egyik reggel sok postai fel­jegyzéssel ellátott, régóta kallódó levelezőlapot talál a pos faszekré­nyében. »Kedves Barátunk! — szól a nyomtatott szöveg — Volt isko­lád, az Eötvös József gimnázium, a í. évben kezdte meg 100. tanévét. Ez alkalomból gazdag program- mot állítottunk össze és szeretnénk, ha minden volt tanítványunk részt venne, sőt részt kérne centenáris évünk megmozdulásaiból.« Hirte­len melegség önti el az ember szive táját. Az évek óta lerakodott em- lékrétegeken át gejzír módjára tör­nek fél a legelsőik és mégis leg­elevenebbek, az iskolai emlékek, fis milyen jól esik, hegyi még szá- montartaraak abban az öreg, szürke épületben. ’ Nézzük csak, hogy fa volt. A fej­lődő polgári Pest-város tanácsa, számolva a rohamosan fejlődő tu­dományok követelményével, elha­tározta egy gyakorlati tárgyakat tanító »reáltanoda« felállítását. 1854 őszén kezdődött meg, először német nyelven, az új iskolában a tanítás. Néhány év múlva azonban a községi tanács egyik tagjának — aki nem más volt, mint Eötvös Jó­zsef — javaslatára megszavaztat­ták a diákok szüleit és a nagy többségükben • németajkú szülők egyhangúlag kérték a magyar nyelvű oktatást. Az új iskola ha­marosan népszerű lett. És azok a nebulók, akik az első évfolyamo­kat megtöltötték, félévszázaddal ■később felépítették fél Budapestet. Nem kisebb emberek voltak a mi iskolánk növendékei, mint Stein,dl Imire, az Országháza építője, az­tán Sdiuíek Frigyes, Lechner Ödön, Pecz Samu, Hauser József, Györgyi Dénes és tó tudná még mind felsorolni, akiknek nevéhez a modern Budapest felépítése fű-, ződik. Most azután nincs is más hátra, mint a múltból elzarándokolni a jelenbe és befordulni a megszokott úton a Szép-utcába, amely ponto­san neki vezet az öreg, szűrte épü­letnek. Ott azután megtudjuk, hogy az igazi jubileumi évforduló volta­képpen az idei tanévkezdés lenne Csakhogy az 1954/55-ös tanév már a százegyedik. A cél pedig nem egy évforduló-nap megünneplése, hanem hogy a centenáriumot is a nevelés szolgálatába állítsák. A mai Eötvös-diákok azzal az öntu­dattal ' járnak az iskoláiba, hogy egy nagymuitú intézet jubiláns tanévének tanulói és a tanári kar igyekszik is mindenképpen bekap­csolni őket a rendezvényekbe. Még novemberben műsoros ünnepség Volt a régi diátok közreműködé­sével. Februárban pedig Eötvös József »filjen az egyenlőség« c. vígjátékát adják elő maguk a diá­tok. Az is,kóla irodalmi szakkör© hézagpótló irodalomtörténeti mun­kán, egy Eötvös-breviárium össze­állításán dolgozik. Az iskola deko­rációs műhelye a kiállítások elő­készítésén fáradozik. Bekeretezik a volt nagy növendékek alkotásai« nak másolatait. A tanév végén pe­dig kiadásra kerül egy centenáris emlékkönyv is. A volt eötvösisfák pedig legalább egy évre maguk is ismét diákokká változnak és szeretette! veszik leö­rül öreg Alma Materüket. i—fi y •

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents