Új Ember, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-02 / 1. szám

XL évfolyam, 1. szám KATOLIKUS HETILAP Ára 1 forint 1955 január 2 AZ IDŐK URA NEVÉVEL írta i 1JJAS A MAI, Kis templom az ecsedi láp partján — Öreg pásztor a szentélyrácsnál — A goal patriarchátus — Éjféli világosság— A legrövidebb evangélium í I M A MÁR mi sem hat termé­mészetesebbnek, mint hogy az Űjév napja január else­jén van. De alig ezer éve csalk. Az azt megelőző századokban a világi időszámítás kezdőpontja bolyongva, bizonytalanul kereste a helyét a téli és tavaszi nap- fordulásnak s a holdúj ulásnak metszőpontjai között. Majd ami­kor a sakkal szabatosabban ki­munkált egyházi évhez kívánták illeszteni, hol arra gondoltaik, hagy magának az egyházi év­nek első vasárnapjára vetik át az új évet, hol azt, hogy éppen, karácsony napjához rögzítik, amelyen a Megváltó született; gondoltak még Vízikiereszt nap­jára, amelyen megváltói dicső­sége megnyilvánult s nyilvános fellépése elkezdődött — sőt Gyü­mölcsoltó Boldogasszony már­ciusi napjára is, amikor fogan- tatott. Mindezek a próbálkozá­sok Krisztus életével kerestek szoros, sokatmondó kapcsolatot s végeredményben akánmelyikük is meggyökerezhetett volna. Évszá­mításunk akikor kissé más lenne, mint a mai. De a történéleffríban és a köz­napokban is mindig az az érde­kesebb, ami megvalósult. így az az érdekes, hogy a váltakozó pró­bálkozások között az Egyház végül anógás Karácsony első nap­jának nyolcadához kapcsolta az évkezdést. Ahhoz a napihoz, ame­lyen: — mint ahogyan ennek az ünnepnek mindössze két mon­datból élló evangéliuma mondja •— »Nyolc nap múltán, amikor a Gyermeket körülmetélték, a Jé­zus nevet adók neki. így nevezte őt az Angyal, mielőtt fogantatott«. S azóta azt a napot és minden évnyitását átjárják ennek a név­nek arany sugarai. A Z ÜJÉVI NAPON a szent- miseliturgiának bárom nagy mozzanata van. Megünnep­lése karácsony nyolcadának, Jé­zus névadásának s az esztendő első napjának. Az Egyház pa­rancsolt ünneppé nyilvánította kezdettől fogva az évkezdést s Jézus nevével és éppen Kará­csony nyolcadnapján borul le az Időnek eme egyik mérföld kö­vénél az Idők Ura előtt. Annak ellenére, hogy az újjá­született • liturgikus érdeklődés egészen mássá formálta a hívők­nek a szertartásokban való rész­vételét: ma még talán nem eléggé erős a lelkekben az ilyen nagy ünnepek nyolcadának 'külön je­lentősége. Pedig ez a jelentőség megvan és nemcsak pusztán tör­ténelmi. Az üdvtörténet legna­gyobb eseményeiről való meg­emlékezés valamikor nem is egy vagy két, hanem nyolc na­pon át tartotr s ennek a nyolc napnak szentmiséi és szentbeszé­dei igyekeztek felölelni és a lé­lekbe beledolgozni az ünnep minden tanítását. így természe­tesen a Karácsonyét is. Az Egyház azonban a legmé­lyebbre hatoló, a legkitűnőbb pszihológus. Nyolc teljes nap egyetlen főélmény köré csopor­tosítása nem volna lehetséges tar­tósan. Ezért azután le is mondott a nyolcnapos ünnepsorokról, vi­szont megtartotta a hajdani nyol­cadik nap jelentőségét és tartal­mát, amely lényegében mégegy- szer elénk idézi a nagy eseményt és rávilágít legfőbb vonásaira. Karácsony nyolcadának utolsó napján így a liturgiával vezet vissza bennünket az Egyház az Isteni Gyermekhez. Mégpedig az Introitusnak ugyanazzal a felsé­ges izaiiási szövegével, amely a karácsonyi misében is fölhang­zott már: »Íme, Fiú született né- künik, Gyermek adatott nékünk.„ Kinek neve a Tanácsadás Igéiké«. A szinte titokzatosan tündöklő szöveg utal arra a napra, amely előtt emberek és csalódok, egye- dek és közösségek: megcsinálják a maguk lelkiéleti programmját legalábbis egy teljes esztendő számára. S van-e szebb, hogy ép­pen erre a napra a Tanácsadás Lelkét hívja és Előtte újjomg a misekezdet? M I AZ a legfőbb gyakorlati tanács, amit az Egyház igenis tud — mégpedig va­kító tömörséggel — mindössze egy-két mondattá foglalná? Fel­olvassa ezt a Szentieckében! Szent Pál írja meg Titusznak abban a krétaiakhoz szóló kis levélben, amely éppen azért, meirt csak rö­vid leheteti, össze kellett hogy foglalja a titóni aggastyán min­den tapasztalását, lélekismeretét, szeretetek Arról, hogy Jézus Krisztussal »Íme megjelent Isten­nek minden emberre üdvöt árasz­tó kegyelme«, mely arra tanít, hogy »éljünk mértéktartóan, szentül és buzgón e világon«. »Öérette, aki önmagát adta ér­tünk«, hogy megváltson és min­den jó munkában buzgolkodó né­pévé tegyen bennünket. íme, a lélek tisztasága s a jócseiekedet- ben az embernek és emberiesség­nek is tisztes és tiszta evilági munkájában fáradozó életvitel — ez az Egyháznak az újesztendő programjául választott eligazítása annak nevében is, akinek egyút­tal névadását is üli ezen a napon! H OGY mi ez a név, amelyet ünnepel, mindnyájan tud­juk — már az adventi, a karácsonyi szentmisék szövege ■nevezte Öt a prófétákkal »annak, akinek neve azt jeleníti: Velünk az Isten!« Nevezte a Tanácsadás Lelkének. De akit az evangélium s azóta az egész világ így nevez: »Jézus!« Amint ennek a névnek is megvan a maga annyiszor írt és érinteti jelentése és jelentő­sége, ami pontosan ez: »Aki Meg­vált Istennél«. Ez volt a név, amellyel a Gyermek fölé nevelőatyja hajolt. Ezt a hajdan gyakran hordott és ismert, de Jézus idejében már ritkábban használt nevet valóban isteni üzenet és túlvilági hír­adás kellett, hogy ráparancsolja történelmi hordozójára, a Dávid családjából való Názáreti Jé­zusra. Ez a név neki mindenek­előtt emberi személyneve volt. S ebben is igen nagy a jelentősége annak, hogy az Egyház Jézus Krisztusnak, az Isten-embernek mennyire emberi névnapját vá­lasztotta az év élére. Ez a jelentőség abban a rend­kívül finom és mély visz-nylat- ban van, amellyel a Megváltó­nak *Jézus«Hmegnevezése külön­bözik a »Krisztus«-névtől. Ez az utóbbi az Ő rangjának, méltósá­gának neve. s a különbségtételt egyaránt hangsúlyozzák a litur­gia és a misztikuséit, s ugyanők hangsúlyozzák a Jézussal, az Istenemberrel és emberrel való kapcsolat sokszálú s mélyen em­beri vonósait. A mindnyájunkat Jézushoz külön-külön fűző kap­csolatok éppen a maguk emberi tartalmában és földi gazdagsá­gában múlnak fölül minden más emberi kapcsolatot. Nincs senki — szülő vagy élettárs, testvér vagy jóbarót — ki egymaga je­lentene annyit, mint ö. Ö az, akihez tanácsért megy az ember; akinek szívére veti magát az élet viharában; kinek parancsait minden — még oly gyönge — erői szerint igyekszik teljesíteni; aki elé betérhet a nap óráiban s kegyeimét hívhatja éjszaka. Egy­úttal Ö az emberi példa és em­beri mintakép, ö — az Idők Ura — beállt a megvalósult történe­lemibe. az időbe, a hétköznapokba, a köznapi munkába is. Nincs munka, amit meg ne szentelt volna; dolgozott házi és házfltörüli, iparos és kitervelő munkában. Az Egyház szándéka volt, hogy ez a minden munkák számára legbensőségebb minta kerüljön az év élére. Ugyanő, aki a gerendák hordásába, egy-egy fa törzsből gerendát faragó baltajcsapásotoba, egy ház tetődesrikáimak kiszámí­tásába belevetette minden em­beri készségét: mintája legyen mindazoknak, akik bárhol és bármikor a történeleni bármely korában, a múltban vagy ma, barázdák után haladnak, vagy mérnöki asztal mellett ülnék, rizscsatomát ásnak vagy forgá- csoiógép mettfliett dolgoznak s hogy mindezek szeressék is azt az emberi művet, a munkának, az életnek ama feladatait, ame­lyek körülővezák őket, Í ME a kapcsolat Jézussal, az élő, a valóságos, a történelmi Jézussal s a mi kapcsolatunk is ugyanaz Vele, a magunk ko­rából, a magunk feladatai kö­zül: a teljes ember kapcsolata a teljes Jézussal. Bele kell kap­csolódnunk a Belőle ömlő ke­gyelmi áradásba és bele kell kapcsolódnunk megváltói mű­vébe is, lelki élettel és külső élettel — a jó tetteivel, amint az Apostol mondja, aki akkor nem­csak a kicsiny Krétának és né- hiányszáz keresztényének üzent, hanem nekünk és az egész vdliág- mak s a Mának és minden ko­roknak, olyan programot üzenve vele. amelyet az Egyház az év kezdet élére állított, hogy ta­nulság és program legyen min­den keresztény élet számára, minden évre — Jézus nevében! IX. Pius boldoggáavatási ügye Rómából jelentik, hogy a Ritus Kongregáció megkezdte IX. Pius pápa iratainak tanulmányozását. Ezzel most további lépés történt a boldoggáavatási eljárás hivatalos megindítása felé. IX. Pius, mint ismerete®, 1846- tól 1878-ig ült Szent Péter öröké­ben és kormányozta az Egyházat. Ez volt a leghosszabb pápaság az Egyház történetében. Alatta lett hittétel a Szeplőtelen Fogantatás, valamint a pápa csalatkozhatat- lansága a hit és erkölcs dolgaiban. Del Acqua államtitkár távirata az egri érsekhez Az egri érsekhez december 19-én délután 5 órakor az alábbi távirat érkezett: »Czapik érsek, Eger. A Pápa Őszentsége hálás kö­szönetét fejezi ki Neked és a többi magyar püspöknek Isten­hez intézett kömyörgéseí tekért és szeretetteljes jókívánságai­tokért, egyben Isten segítségét kérve, apostoli áldását adja Reá- tok és a gondjaitokra hízott hí- vőseregre, Del’Acqua állam-tikár* helyettes^. Ima a beteg pápáért A püspöki kar minden tagja külön-Soilön elrendelte, hogy egyházmegyéjük területén a be­teg XII. Pius pápáért minden szentmisében imát mondjanak. Itt említjük meg, hogy a Vati­kánból érkezett újabb jelentések ezerint a beteg pápa állapotában a javulás tovább tart. A Szent­atya orvosa kíséretében az elmúlt napokban többször kifcocsázotf a vatikáni kertekbe, az éjszakákat nyugodtan töltötte és étvágya ki­elégítő volt. A pápa december 24-én, pénteken, karácsony vigí­liáján déli 12 órakor a vatikáni rádión keresztül elmondta kará­csonyi szózatának egy részét, míg a teljes szöveget az Osservatore Romano közölte, Az országgyűlés ünnepi ülése Debrecenben Tíz évvel ezelőtt 1944 tele még nem borult ró a száz külső és belső sebtől vérző országra, de már csak a legelvakultabbak nem láttáik, hogy a fasiszta háborúba sodródott régi államiság dara­bokra szakadt szét a világháború vasforgatagában és ezeket a da­rabokat soha többé nem lehet összerakni. Sokak szemében két­séges volt: lehet-e egyáltalában valamit elindítani azon az ezer­éves földön, amely a magyar nép hazájául rendeltetett. Nem volt igazuk a kétségbe- esökmek. A győzedelmesein előre nyomuló szovjet seregek nyomán. 1944. december 21-én Debrecen­ben összeült az ideiglenes nem­zetgyűlés. hogy kormányzatot és törvényeket adjon a kormányzat és törvények nélkül maradt nép számára s hogy a hazát a hadak véres útjáról a béke és fejlődés fenséges tájad felé vezesse. Csalc új úton indulhatott el az ideiglenes nemzetgyűlés, amely nem fordulhatott máshoz erőért és bizalomért, mint a magyar néphez! Törekvéseit, életerejét népünk törekvéseire és vágyaira kellett építenie. Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány az úttaían 'és síntele o országban megkezdte az új Ma­gyarország alapjainak lerakását, hogy azután, átadhassa helyét a nép akaratéiból választott végle­ges országgyűlésnek. És most, amikor 10 év múltán, 1954. december 21-én a debre­ceni nagytemplomban ünnepi ülést tartott az országgyűlés, az egész ország figyelme kísérte az ott elhangzottakat. A magyar nép helyeslése kísérte azokat a sza­vakat, amelyek ennek a munká­ban gazdag évtizednek eredmé­nyeit, a békés alkotások egész sorát méltatták. Helyeslés kísérte azt az elhatározást is, hogy a nemzeti egység szellemében szi­lárdan sorakozik fel az egész ország hazánk fokozott védelme, a béke megőrzése és népünk jó­létének emelése érdekében, A debreceni országgyűlés mél­tóképpen zárta be ünnepi ülését azzal, hogy törvénybe iktatta az ideiglenes nemzetigyűlés törté­nelmi jelentőségét és azt, hogy a hazafias erők összefogásán, és a nemzet egységét egyre jobban megszilárdítja és a Hazafias Nép­frontba tömörülve tovább erősíti. Kovács Vince püspök megáldotta a kecskeméti piaristák Szentkereszt-kápolnáját A Máría-év emlékéire a kecs­keméti piaristák megújították templomuk két kápolnáját. A Méria-kápolnia benedikálásáról már korábban beszámoltunk. A Szentkereszt-kápotoa restaurálása december elején készült el és megáldását dr.- Kovács Vince püspök végezte el. A szertartás után a püspök szentbeszédet mon­dott, amelyben méltatta a hívek áldozatkészségét, amellyel a ká­polna restaurálását lehetővé tet­ték, majd kiemelte, hogy a ká­polna megújításban kifejezésre jutott az a bizodaimas hit és meg­győződés, hogy a Szent Kereszt a mi erősségünk. Amint egykor az ős egyház templomaiban a Szent Kereszt ékes. tündöklő for­mában ragyogott a hívek szeme előtt, úgy akarjuk mi is üdvös­ségünk drága jele iránti tisztele­tünket és hódolatunkat kifejezni, Az argentin püspökök' a spiritizmus ellen Argentina katolikus püspökei együttes pásztorlevelet adtak ki, amelyben újólag és ünnepélyes formában figyelmeztetik a híve­ket a spiritiszta összejövetelek rendezésének és a rajtuk való részvételnek egyházi tilalmára. Hangsúlyosan rámutat a körlevél arra, hegy mindazok, akik spiri­tiszta gyakorlatoknak hódolnak, az eretnekség bűnébe esnek. Fel­szólítják a püspökök a híveket, hassanak oda ők maguk is, hogy felvilágosító tevékenységük nyo­mán megálljon és visszafejlődjék a spiritizmus művelésének az az áradata, amely a legutóbbi évek­ben megfertőzte Argentínát. Meg­fertőzte pedig annak ellenére, hogy nap nap után olvasni azok­ról a csalásokról és szélhámos­ságokról, amelyek a spiritizmus nevében és annak felhasználásá­val károsítják meg a hiszékeny embereket,

Next

/
Thumbnails
Contents