Új Ember, 1962 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-07 / 1. szám

51616 Sol? Készpénzzel MrmenMtec Bp. 72. sz. postahivatalnál Ára: 1 forint i A.# A J* .W Katolikus hetilap 1962. január 7 XVI11. évfolyam, 1. szám *-s> teái Könyvtár SS Böíí T>u*onici t4r A szeretet őrzi meg z béke áldását Hamvas Endre püspök szilveszteri körlevele Hamvas Endre Csanádi me­gyéspüspök, a püspökkari konferenciáik ez idő szerinti elnöke Szilveszter alkalmával körlevelet bocsátott ki, ame­lyet a szilveszteri hálaadások alkalmával az egyházmegye valamennyi templomában fel­olvastak. Az alábbiakban kö­zöljük a körlevél szövegét. »A rohanó idő egy új esz­tendő kapujához vezet. A jövő méhe titkokat rejt, az elmúlt év eseményei azonban nyilván élnek emlékezetünk­ben. Ilyenkor hálát szoktunk adni a Mindenható Atyának az év számos jótéteményeiért, amelyeket egyéni életünkben élveztünk, de azokért is, ame­lyekben magyar népünknek része volt. És itt gondolunk főleg a békére. Ez minden­esetre nagy ajándéka Isten­nek, mert lehetővé teszi, hogy az emberek zavartalanul ke­reshessék kenyerüket, félelem nélkül építhessék lakóházai­kat, tarthassák meg ünnepei­ket, és hogy meleg családi körben örvendhessenek egy­másnak. Hogy az Ür meny­nyire akarja a békét, azt mintegy érzékeltette, amikor világrajöttét olyan időbe he­lyezte, amikor legalább át­menetileg általános béke ho­nolt a világon, és Rómában bezárták a háborúk templo­mának kapuját. Születését is a béke énekével hirdették az angyalok. De van-e értelme annak, hogy mindig emlegetjük a békét és imádkozunk a bé­kéért, mikor most is hol itt, hol ott lángol fel a háború tüze anélkül, hogy azt meg­akadályozhatnék. Nem lát­juk-e a történelem folyamán, hogy szinte szabály volt a há­ború és kivétel a béke? Mó­zes korától 1930-ig, tehát ke­rek 3430 esztendő alatt csak 287 békeév volt, a többi 3143 évben valahol háború dúlt. — És mégis bízunk a világ­béke megvalósulásában, mert az evangélium gyümölcsei, köztük a béke, ha lassan is, de biztosan beérnek. Annál is inkább bízunk ebben, mert az atomkorszak idején a há­borús pusztítások nem korlá­tozhatók országhatárok sze­rint, és ki akarna felszabadí­tani olyan romboló erőiket, amelyek saját földjét és sa­ját népét sem kímélik? Valamikor a háborút egy ember, rendszerint az ural­kodó akarata indította, és a népeket senki sem kérdezte. Ma azonban a népek is bele­szólni kívánnak a háború és béke kérdésébe. Nagyon fon­tos, hogy a népek tudatában legyenek erejüknek és hatal­muknak, és használják azt a béke érdekében. Ezért nem céltalan az általános béke­mozgalom. Ne lássátok ebben befolyásira törekvő csoportok mozgolódását, mert az embe­riség legjobbjai is belekap­csolódnak ebbe a mozgalom­ba. Maguk a pápák élen Jár­tak, valahányszor a béke ér­dekében felszólalni vagy har­colni kellett. Azon fáradoz­tak, hogy nemzetközi viszá­lyokat tárgyalásokkal, köl­csönös megértéssel és enged­ményekkel intézzenek el in­kább, mint erőszakkal. Így XV. Benedek 1920. május 21-én, XI. Pius pápa 1922. dec. 22-én kelt körirataikkal. XII. Pius pápa hangoztatta, hogy háborúval semmit sem nyerünk, de mindent elveszt­hetünk. Most uralkodó Szent­atyánk Is minap fordult bé­keszózatával a világ népei­hez, melynek visszhangjaként egy hatalmas birodalom ve­zetője is üdvözölte a pápát. Nagyon fontos azonban, hogy a pápa ne maradjon magára békeszózatával, azaz, hogy szava ne legyen pusztába kiáltó szó, hanem, hogy a ka­tolikus hívek egyérteiműleg álljanak békeakaratukkal a Szentatya mögé. A mi szil­veszteri békeszózatunk is ezt a célt szolgálja. Mikor pedig hálát adunk Istennek, hogy az 1961. év­ben a békét számunkra meg­őrizte. nem szűnünk meg kö­nyörögni ugyanezért a ke­gyelemért a küszöbön álló 1962. esztendőre. „Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona nobis pacem! — Isten Bá­ránya, ki elveszed a világ bűneit, adj nekünk békét!” — imádkozzuk minden szent­misében a szentáldozás előtt. De törekedjünk meg is ér­demelni Istentől ezt a kegyel­met azzal, hogy bűneinktől megtisztulunk és azoktól tar­tózkodunk. Az új esztendő jelentsen lelki megújulást isi Mindenekelőtt erősödjünk a szeretetben, Isten és a fele­barát szeretetében, mert mi­ként a szeretet hozta le szá­munkra a béke Istenét, ha­sonlóképp a szeretet őrzi meg majd nekünk a béke áldását is.« Meghalt dalia Costa bíboros, firenzei érsek Firenzében 89 éves korában meghalt Elia dalia Costa bí­boros-érsek. Az elhunyt főpap a Vicenza melletti Villaveria- ban született. Aránylag későn lépett a papi pályára, ame­lyen végesvégig szent életével és lelkipásztori buzgóságával tűnt ki. Még mint paduai püspök, a fasiszták erőszakoskodásaival szembeni tiltakozásul felfüg­gesztette a Szent Antal cen­tenáriumi ünnepségeket. XXIII. János pápa távirat­ban fejezte ki részvétét a bí­boros halála alkalmából. Dalia Costa bíboros a Szent kollé­gium legidősebb tagja volt. Ebben a minőségben most az ugyancsak 89 éves Francesco Morano lépett az örökébe. A csepel-belvárosi plébániatemplom jubileuma A csepel-belvárosi plébánia- templom most ünnepelte fel­szentelésének századik évfor­dulóját. Ebből az alkalomból a Szentatya felhatalmazta Rőtfalusi Tibor csepel-belvá­rosi adminisztrátort, hogy az egyházközség híveire az apos­toli áldást adja. A plébános a szent karácsonyi éjféli misén osztotta ki a pápai áldást. Goa portugál gyarmatnak az indiai csapatok által történt felszabadítása alkalmából olyan hírek terjedtek el, hogy eltűnt a Xavért Szent Ferenc holttestét rejtő koporsó. Ezt indiai részről a leghatározot­tabban megcáfolták. E. V. Pinto tábornagy, a hadműve­letekben részt vett indiai légi­erők parancsnoka, aki hithű katolikus, a hadműveletek után felkereste a Jézus Szíve- templomban levő Xavéri Szent Ferenc ereklyét és ott lerótta kegyeletét. Olaszországban parlamenti határozattal megkezdik Dante összegyűjtött műveinek kiadá­sát. 1965-ben, Dante születé­sének 700. évfordulójára kerül könyvesboltokba a több kö­tetnyi mű. BEKE ÉS JÓSÁG XXIII. János pápa karácsonyi üzenete — Éjféli mise — A zsinat összehívása XXIII. János pápa decem­ber 21-én, csütörtök este 20 órakor olasz nyelven olvasta be a vatikáni rádióba kará­csonyi békeszózatát. A beszéd­ről a Magyar Kurír a követ­kező jelentést adta ki: A Szentséges Atya karácso­nyi békeszózatának elején hangoztatta, hogy ez a szózat annál is nyomatékosabb kíván lenni, minthogy a kölcsönös bizalmatlanság egyre növek­vő nyugtalanságot okoz. Majd így folytatta többek között: »Felhívásunk azokhoz is szól, akiknek hatalmában áll for­málni a közvéleményt, hogy téljenek Isten és a történelem szigorú ítéletétől. Járjanak el óvatosan, a mérték tiszteleté­vel és érzékével. Az utóbbi időben — ezt őszintén és szo­morúan kell megállapítanunk —, a sajtó több ízben hozzá­járult a harag és az ellensé­geskedés légkörének megte­remtéséhez. De felhívásunk a nemzetek felelős vezetőihez is szól, azokhoz, akik kezükben tartják az emberiség sorsát. Jézus Krisztustól kapott tekin­télyünk erejével mondjuk nektek, távoztassátok el az erőszak eszméjét, amelyek meggondolatlan és helyrehoz­hatatlan cselekedetekre vezet­nek« A pápa ezután utalt tob-, bek között arra, hogy a béké­ről szóló korábbi felhívások­hoz szeretné hozzátenni a jó­ságban megszületett béke ta­nítását. Ezt a gondolatot to­vább fejtegetve a pápa nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy az egyénnek is jónak kell len­nie ahhoz, hogy a család és a társadalom is jó legyen. Fel­hívásunk a békére — folytatta a pápa — és mindannak kire­kesztésére, ami a béke útjá­ban áll, bölcs ösztönzés arra, hogy gyakoroljuk a jóság eré­nyét. Karácsonyi beszédét az­zal fejezte be, hogy szíve ag­godalommal van tele a küszö­bön álló karácsonyi ünnepek hajnalán, mert még vannak népek, amelyeknek sem béké­jük, sem szabadságuk, ame­lyeket a háború és az éhínség kísérteié nyugtalanít. »Értük száll az ég felé könnyes buzgó imánk, amely azonban magá­ban foglalja azt az atyai kí­vánságunkat, hogy igazságo­san megoldódjék minden ne­hézség vagy ellentét; valamint felhívásunkat, amelyet állan­dóan ismétlünk a nemzetek felelős vezetőihez, hogy együt­tes munkálkodásunk biztosít­sa az igazságot, a méltányos­ságot és a hőn áhított bé­két.« * A Corriere déllé Sera meg­állapítja a beszédről, hogs mint a Szentatya minden ka­rácsonyi üzenete, ez is béke­üzenet. Amíg azonban XXIII. János pápa előző évi üzene­teinek központi motívuma a béke és igazságosság, a béke és egység volt, ezúttal kará­csonyi szózatának vezető gon­dolata a »béke és jóság« volt. Ezután, a milánói világlap a következőkben ismerteti be­szédét: A jóság, ha azt gya­korlatilag alkalmazzák, már eleve biztosítja a győzelmet az önzés minden formája fölött és az evangélium igazságossá­gának érvényesülését biztosít­ja az egyéni és társadalmi életben egyaránt. Ennek kap­csán emlékeztetett a Szent­atya arra, hogy az evangélium minden Igazi interpretálója. az ókori egyház nagy atyái, doktorai és pápái egyaránt mindig, ezt hangsúlyozták. — Sajnos —| állapítja meg fájdalommal a pápa =» a sze­lídségnek, az alázatosságnak, az egymás iránti szeretetnek gyakorlata a századok folya­mán háttérbe szorult azzal a kegyetlenséggel szemben, amely az emberek és népek egymás közötti viszonyát jel­lemezte. Ha pedig a hozzánk legközelebb eső történelmi eseményeket nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy a féle­lem lett jellemző lelki maga­tartása korunknak. Ennek a félelemnek a következménye az a rengeteg zavar és vál­ság, amely a társadalmak és népek életét meghatározza. — A gőg és az önzés az a két roßsz emberi tulajdonság amely elfelejteti az emberek­kel, hogy egymás testvérei és amely érzéketlenné teszi őket a mások gondja, baja iránt. De mi mégsem hisszük, hogy a világban fölénybe kerülhet az erőszak és az önzés. A sok félelmet keltő jelenség mel­lett a jóakaratnak, a békés építő szándéknak sok pozitív megnyilvánulását is észlelhet­jük. És miközben hálával kö­szönjük ezt meg a Mindenha­tónak, akitől minden jó szár­mazik, felemeljük hívó sza­vunkat abban a reményben, hogy eljut az emberi szívek­hez. Arra hívjuk fel testvé­reinket. hogy mindent koc­káztathatnak azoknak az erő­feszítéseknek során, amelyek a jobb gazdasági és társadal­mi viszonyokat célozzák, csak egyet nem, a békét és az em­berek életét. Keressünk meg minden lehetőséget, amellyel — hála napjaink gyors fejlő­désének —, a világ jólétét és biztonságát elő lehet mozdí­tani, de nem úgy, hogy köz­ben a bizalmatlanság és a kölcsönös gyanakvás szelleme terjedjen. Súlyos szavakkal emlékez­tette a Szentatya kötelessé­gükre azokat, akiknek mód­jukban áll a közvélemény irá­nyítása. Karácsonyi üzenetének har­madik részében a Szentatya azokhoz fordult, akik a népe­ket vezetik és ennek követ­keztében az egész emberiség sorsát tartják a kezükben. — Államférfiak — mondotta a Szentatya —, akik szintén tö­rékenyek és halandók vagy­tok, felétek tekint age>>dalom- mal minden ember, aki első­sorban testvéretek és csak az­után alattvalótok. Azzal a te­kintéllyel, amelyet Jézus Krisztustól kaptunk, mondjuk nektek, távoztassátok el. tá­voztassátok el az erőszak minden kísértését. Reszkesse­tek attól a gondolattól, hogy az események jelentéktelen kis láncolata, egy pillanatnyi rossz érzés jóvátehetetlen kö­vetkezményátkel járhat. Az az óriási hatalom, amely a kezetekben van, nem azért adatott nektek, hogy rombol­jatok vele, hanem hogy épít­setek. Nem azért, hogy meg­osszátok az emberiséget, ha­nem, hogy egyesítsétek. Nem azért, hogy könnyeket faikasz- szatok az emberek szeméből, hanem azért, hogy mindnyá­juknak munkát és biztonságol adjatok. — Nem hallgathatjuk el szí­vünknek azt az óhaját, hogv a legközelebbi karácsonyi ün­nep már ne találjon a földön népeket, amelyek hiányolják a békét, a biztonságot. Ame­lyeknek reszketniük kelljen a háborútól. Értük száll az égbe legbuzgóbb imádságunk és ezért ismételjük meg atyai szavunkat a nemzetek felelő­seihez, hogy küszöböljenek ki minden nehézséget s minden ellentétet, hogy munkájuk eredményeképpen megszilár­duljon a világon az igazság, a nyugalom és az annyira óhaj­tott béke. — Ezzel a béke-óhajtással, amely az igazi jóságon ala­pul, zárjuk karácsonyi üzene­tünket, hozzákapcsolva leg­jobb kívánságainkat és apos­toli áldásunkat. Éjféli mise a Sala Clementinában A Magyar Kurír jelenti: XXIII. János pápa december 24-én éjfélkor ünnepélyes szentmisét mutatott be a Sa­la Clementinában. Ezen a kuriális bíborosokon kívül részt vett a pápai udvar va­lamennyi tagja és a Vatikán­nál akreditált diplomáciai testület tagjai. A szentmise közben a Szentatya francia nyelven szentbeszédet intézett az egybegyűltekhez, és ebben felhívta a világot, törekedje­nek a békére és a békés tár­gyalásokra. »Krisztus azért jött a földre — mondta töb­bek között a pápa —, hogy itt hirdesse és megteremtse az emberek közötti békét, a békét Istennel, és ezt kiontott vérével is megpecsételte a Golgoták hegyén. A katolikus anyaszentegyház, mely isteni alapítója tanainak örököse, azt szeretné, hogy a béke igazságon alapuljon, azon az igazságon, amely tiszteletben tartja és elismeri mások jo­gait. A béke származzék lo­jális tárgyalásokból még ak­kor Is, ha ez néha áldozattal és lemondással jár. Mert mindenki a világon, népek és nemzetek, békében óhaj­tanak élni.« A továbbiakban a Szentatya azt mondotta, hogy gondolatai azokhoz száll­nak, akik kezükben tartják a népek sorsát, akiktől nagy­részt függ a földi béke meg­maradása. Ezután emlékezte­tett december • 21-én élmon­dott karácsonyi szózatára. Új­ból felhívta a világ vezetőit, milyen óriási a felelősségük Isten előtt, de ugyanolyan nagy a felelősségük az em­berekkel szemben is, mert a történelem szigorú lesz azok­kal szemben, akik nem tet­tek meg mindent, hogy meg­szabadítsák a világot a há­ború pestisétől. A Szentatya ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: »Azért imádko­zunk, hogy karácsony éjsza­kájának fénye világosítsa és a betlehem csillaga vezérelje őket a béke útján.« Urbi ct orbi áldás December 25-én a program szerint XXIII. János pápának déli 12 órakor meg kellett volna jelennie a Szent Péter bazilika külső középső loggiá­ján, hogy Urbi et orbi áldást adjon az egész világnak. Az Örök Városra azonban esős, hűvös idő köszöntött, ezért a Szentatya a Sala Clemen­tina trónszékéről mondott újabb beszédet, majd ezután megjelent lakosztályának a Szent Péter térre néző egyik ablakában, és onnan adta ál­dását. A Sala Clementina trónszékéről mondott beszé­dében a pápa annak a re­ményének adott kifejezésit, hogy az 1962-es év meghozza a háborúik és viszálykodások végét. Ebben a beszédben a pápa a II. Vatikáni Zsinat öszehívására is utalt­Csipkedíszek csodája -Optimis mus és keresztény remény A vasárnapok költészete .4 II. Vatikáni Zsinatot összehívó pápai bulla nmnÉrii MK0K». foly6>*atok tsts" i CU7 December 25-én, szent ka­rácsony napján a Szent Péter bazilika, valamint valamennyi patriarchális bazilika előcsar­nokában felolvasták a pápai bullát, a II. Vatikáni Zsinat összehívásáról. Ebben a pápa közli, hogy a II. Vatikáni Zsinatot 1962-ben alkalmas időpontban össze fogja hívni. A pápai bulla kezdő szavai: »Johannes Episcopus. Servus Servorum Dei (János püspök. Isten szolgáinak szolgája)«. A szöveg kezdő szavai pedig a következők: »Humanae Salu- tis Reparator (Az emberi üd­vösség visszaszerzője)«. Ebben a pápa felszólítja a hivőket, imádkozzanak a zsinat sike­réért, és imádságukat kísérje bűnbánat, vezeklés és a ke­resztény alapél veknek meg­felelő életmód. A zsinat előkészítő bizottságának közleménye A II. Vatikáni Zsinat köz­ponti előkészítő bizottságának főtitkársága közleményt adott ki, amely szerint: Túlzás nélkül óriási munka vár még a központi bizottságra. A bizottság két eiispő üléssza­kán ez év júniusában és no­vemberében a zsinat, általá­nos lefolyásával összefüggő kérdések megvitatásának még csak a töredékét tárgyalták le a külön bizottságok jelen­tései alapján. Emellett a köz­ponti bizottság elé terjesz­tendő javaslatok többsége a szakbizottságokban még csak előkészítés alatt áll. Ezért számolni kell azzal, hogy a központi bizottság az egész esztendőben havonként tart m-ídd ülést. Csak így remél­hető. hogy a zsinat össze» üléséig — aminek időpontját a oána szabié meg — a bi­zottság elkészül munkájával. XXIII. János pápa decem­ber 28-án fogadta a Szent­széknél akkreditált diploma* ciai testületet, amely az új év alkalmából tisztelgett előtte: Az üdvözlő szavakra adott válaszában kijelentette, hogy nyugodt és bizakodó lélekkel !épi át az új esztendő küszö- bét. Meggyőződése, hogy az emberiség elkerüli a háború veszedelmét és hiszi, hogy a vatikáni zsinat is jelentős mértékben hozzájárul majd az emberek közötti békéhez és egyetértéshez. A Szent István Társulat igazgatóválasztmánya decem­ber 20-án tartotta negyedévi ülését Réthly Antal elnöklé­sével. Az ülés keretében Előd István piarista teológiai tanár, rendes tag tartott fel­olvasást »Újabb irányok a vallás-lélektanban« címmel. A Központi Hittudományi Akadémián december 21-én doktorrá avatási ünnepség volt, amelyen Görgényi Béla ezidei dékán és az Akadémia kisebb tanácsa doktorrá avat­ta Ákos Géza Vác egyházme­gyei püspöki titkárt és Csábi József Esztergom főegyház­megyei áldozópapot.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents