Új Ember, 1963 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-06 / 1. szám

1816 Készpénzzel bérmettlesítre «P- sz. postuhivatalnál Ára: 1 forint jsjl i£. jy \ 3 2 E G B D Dugonics tér 1? ÁOW Katolikus hetilap 1963. január 6 XIX. évfolyam, 1. szánt \ Római élmények Beszélgetés Hamvas Endre Csanádi megyéspüspökkel Amikor néhány nappal ka­rácsony előtt Hamvas Endre püspöknél, a magyar katoli­kus püspöki konferenciák el­nökénél jártunk, s a szó a második másodpercben Ró­mára és a zsinatra terelődött, tüstént láttuk, s ezt nyíltan meg is mondtuk, hogy ez a beszélgetés nem maradhat tíz szem közt, ebből riport, tudó­sítás, interjú, szóval »írás« lesz, annyira érdekes, éspe­dig közérdekűén érdekes az anyag, a visszaemlékezés első mozaifeszeme is. — Nem bánom — mondta a püspök, s ez a beleegyezés nem egyszerűen udvarias kényszerűség volt, nem an­nak a ténynek tudomásulvé­tele, hogy itt ül a szegedi püspöki lakosztály szalonjá­ban, szemben négy újságíró­val: Jámbor Dezsővel (Ma­gyar Kurír), Miháczi József­iéi (Katolikus Szó), Mihelies Viddel (Vigilia) és Saád Bé­lával (Üj Ember). Ez a nem bánom több ré­tegű motívumokból állt. Elő­ször Hamvas püspökre jel­lemző szerénységből, ami a későbbiek során is szelíd ne­hézségeké. okozott abban, hogy a történései: valódi je- lwfúó^egél feltárjuk. Débát az éfááxsc ku úpátanújakeftt jelen volt Mi béli es Vid aki az egéaz .-'sinali időszakot Ró­nában töltötte, s a helyszín­ről figyelte az eseményeket. S jelen volt Saád Béla is, aki kízel két hétig volt Rómában a zsinat egyik legizgalmasabb ‘oidulója idején, amikor a li- urgikus schémáról áttértek a kinyilatkoztatás forrásai« chémám. Mind a ketten rög­ön észrevették, ha a püspök aját szerepét, s az abban ki­éleződött magatartás értéke- ését háttérbe kívánta szot’í- ani. De ez a »nem bánom« an- vak a katolikus főpásztornak kijelentése is volt, aki ér­i.eli a sajtót, régtől fogva elismerte a katolikus közvé- eményalakítás jelentőségét, s tki a katolikus újságot a lelki- lásztori munka értékes segí- ójének tartja. Hamvás Endre szívesen nondotta él élményeit és ta- KisZtalatait. Ha magnetofon- szalagra vettük volna előadá- :át, s a közben kialakult pár- leszédeket, bizonyára hűsé­ges és nagyon is emberi do­kumentum keletkezett volna innak történetéről, milyen /ölt a magyar zsinati atyák szereplése, fogadtatása, élete i II. vatikáni zsinaton és áz­tál kapcsolatban. Az előadás magját- így is őrzik a Csanádi püspök feljegyzései és az a beszámolója, amelyet a püs­pöki konferencián tartott. Mi pedig most visszaemlékezünk erre a közel kétórás beszél­getésre, s megkíséreljük to­vábbítani legérdekesebb moz­zanatait. ­A skandináv apostoli dele­gátus magyarul szólította meg Hamvas püspököt, s át­adta hívei üdvözletét. Közöl­te, sok a magyar híve, s ked­vükért maga is megtanult magyarul. A washingtoni ér­sek szintén fontosnak tartot­ta, hogy átadja magyar hívei üdvözletét. Az első vasárnapi ebédrneghívást a fatumai püs­pöktől kapták zsinati atyáink. Hogy miért éppen a fatimai püspöktől? Ama nem is olyan egyszerű oknál fogva, hogy a titkára magyar származású. A goriziai érsek is vacsorát adott tiszteletükre, hivatkoz­va arra, hogy ő tulajdonkép­pen magyar születésű. Édes­apja olasz vasútépítő munká­sok sorában dolgozott Ma­gyarországon. Valahol a kassai egyházmegye területén volt az a tanya, vagy munkásszállás, ahol valamikor a jelenlegi go­riziai érsek meglátta a nap­világot. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó meg is ígérte neki, hogy felderíti azt az egyházközséget, amelynek plébánia templomában a ke­resztelés és az anyakönyvezés történt. Az osztrák püspökök na­gyon nagy szeretettel voltak j mag, .r zsinati atyák iránt. KdhiS bíboros már Bécsben vacsoi ,> , hívta őket. Vala­mennyien hivatalosak voltak az osztrák püspöki kar által rendezett fogadásra, azután az osztrák követ fogadására. Kö­nig bíboros olyan figyelmes volt, hogy András-napkor fel­kereste a Domus Máriáét. Lá­togatását nem jelentette be előre, Hamvas Endre viszont esernyőjére várt a zsinati ru­határban, s nélküle indult haza a 20-as autóbusz. (Ez kifejezetten zsinati autóbusz, ama három autóbusz egyike, amelyek a Domus Máriáé­ban lakó zsinati atyákat hoz­ták és vitték, azaz a brazilo­kat és a magyarokat.) Ham­vas püspök végül is a 46-os trolival ért haza. König bí­boros azonban megvárta őt, s szeretettel köszöntötte. A magyar zsinati atyák és kíséretük a szentszék vendé­gei voltak, s mint ilyeneknek, nagyon előzékeny és szívélyes bánásmódban volt részük. A legnagyobb figyelmet tapasz­talták a római követség ré­széről is. Száll József kövei fogadást és ebédet adott tisz­teletűkre. Segni köztársasági elnök fogadásán Hamvas Endre, a római magisztrátus kapitoliumi fogadásán Kovács Sándor volt hivatalos. Figye­lemre méltó, hogy nagy szám­ban voltak a zsinattal kap­csolatosan fogadások, ame­lyekre hol ez, hol az a cso­port kapott meghívást, a ma­gyar zsinati atyák általában mindenüvé hivatalosak vol­tak. A Szentatya rendkívüli szívélyessége — Úgy gondolom, ez is. s i,italában az egész szívélyes légkör, amely a zsinati atyáin­kat körülvette, magára a Szentatyára vezethető vissza — jegyezte meg Miháczi Jó­zsef. — Igen — feleli Hamvas Endre. — Még jóformán el sem helyezkedtünk szállásun­kon, október 8-án. amikor kézbesítették számunkra a pápai főkamarásmester »igen sürgős« jelzésű levelét, misze­rint másnap délelőtt fél tizenegykor vár bennünket a Szentatya. Másodszor no­vember 25-én este fél hatkor jelentünk meg nála. Az első alkalommal a Szentatya egé­szen megható módon örömét fejezte ki afölött, hogy ma-* gyár zsinati atyákat fogadhat. S a búcsúlátogatáson is oly rendkívül szívélyességet tanú­sított irántunk, hogy az elő­irányzott időnél tovább tar­tott ott bennünket. Ekkor már fáradtság látszott a Szentatyán, amit mi akkor azzal magyaráztunk, hogy születésnapja lévén — késő estig fogadta a világegyház püspökeit. Rá két napra az­tán köztudomásúvá vált a Szentatya betegsége. Ekkor még nagyobbra tudtuk érté­kelni szívélyességét. Hogy pe­dig figyelmessége milyen fe­lülmúlhatatlan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Bécsben utóiért bennün­ket ajándékküldeménye, ame­lyet repülőgépen hoztak utá­nunk. Ebben a többi között tíz püspöki gyűrűt is küldött a magyar egyházmegyéknek. Tette ezt azután, hogy szemé­lyes látogatásunk alkalmával misézókelyhet és két miseru­hát ajándékozott nekünk. A kehely a szombathelyi püs­pöknek jutott, a miseruha pe­dig az egri apostoli kormány­zónak és nekem! Kaptunk ezenkívül rózsafüzéreket. s egyéb kegytárgyakat és fel­ajánlott a Szentatya kétszáz misekönyvet rászoruló ma- gyár plébániáknak, s nagyszá­mú breviáriumot is. A Szent­atyától kapott fehér miseru­hában misézem karácsonykor az éjféli szentmisén, s kará­csony napján a nagymisén. — Hogyan értékeli püspök űr a Szenitatyánek ezt a ki­tüntető magatartását? — kér­dezte Jámbor Dezső. — A Szentatya megnyilat­kozásaiban azt kereste, ami összeköt, s nem azt, ami el­választ. Tömören úgy lehetne jellemezni őt, hogy jóságos, szeretetteljes atya. Ez az atyai szeretet fogta össze a zsina­tot, s ennek sugárzását min­denki érezte, aki a közelébe került. Az is, aki ott lehetett a zsinat megnyitásán, s átél­hette azt a felemelő élményt, amikor Bernini baldachinja alatt Krisztus földi helytar­tója mondotta el alázatos Credóját, amelyre a világegy­ház püspökeinek kétezerkét­száz azonos hitvallása felelt. Ám érezte az is, aki vasárnap délben a Szent Péter téren várta a pillanatot, hogy meg­nyíljék a piros szőnyeggel dí­szített harmadik emeleti ab­lak, felhangozzék az ima és áldásra mozduljon az atyai kéz... Egyházhűség, hazafiság, békeakarat — Tudjuk és megírtuk, hogy püspök atya volt az első püs­pök, aki a zsinatot meg'nyitó szentmisét mondotta. Mi ezt nagyon megtisztelőnek talál­tuk. Püspök atya értékelése tekintetében éppúgy, mint ál­talános magyar ' vonatkozás­ban is — szólt közbe Saád Béla. — Előtte való nap Felici fő­titkár keresett meg, s meg­kért, mondjam én a megnyi­tó misét. — De püspök atya volt az első püspök, akit. ez a meg­tiszteltetés ért — jegyzi meg Mihelies Vid — előtte bíbo­rosok és érsekek voltak az ünnepi misemondók. — Ez énekes mise volt? — érdeklődött Jámbor Dezső. — Nem. Úgynevezett Mifsa recitata. A feleleteket a zsi­nati atyák, kétezerkétszáz püspök mondta a miséző •imáira. — Püspök atya — szólt Mihelies Vid — én már olt, Rómában is arra a meggyő­ződésre jutottam, s ez azóta csak megerősödött bennem, hogy mindaz a melegség és szeretet, amely a 14 év után először a Szentszéknél meg­jelent egyházfőinket körülvet­te, mélyebb jelentőséggel bír. Azt a megkülönböztetetten kitüntető bánásmódot pedig, amelyben püspök atya része­sült, nem tudnám máshogyan értékelni, mint személyének megbecsülését, munkájának értékelését és igazolását, s a bizalom kinyilvánítását. — Abból a nyilatkozatból — mondotta Hamvas Endre Saád Bélához fordulva —. amelyet önnek adtam Rómá­ba indulásunk előtt, se elven­nem, se hozzá tennem nem kell. Értékes és előnyös az, hogy az egyház és állam kö­zött jó a viszony. Mondottam akkor is, mondom ma is, hogy ez nem jelent probalémamen- tességet. Ez azonban termé­szetes. Csak a légüres térben nines probléma, az eleven életnek ez a velejárója. Éppen arra való az egyház és állam közötti jó viszony, hogy köl­csönös igyekezettel a felme­rülő problémák oldozgatásán munkálkodjunk. Amit én ez- iránybaü tehettem, megtet­tem, nem egyedül tettem, ha­nem a Püspöki Karral és a papsággal, s hívekkel egyet­értésben. Ennek a jó viszony­nak a kiépítésén esztendőkön át fáradoztunk — találkozván sz állami tényezők szándéká­val és magatartásával. így in­dultunk a zsinatra, s ebben a szellemben kívánunk továbbra is dolgozni. Magatartásunk­nak három tényezője volt és marad: egyházhűség, hazafi­ság és tevékeny békeakarat. — A zsinati ülésszak alatt tartott koronákon — mondja Miháczi József — a papság­nak az a véleménye nyilatko­zott meg, hogy a zsinati atyák jó útipoggyászt vittek maguk­kal. Becsületes katolikus élet­ről szóló tanúságtétalt, a vi­lág nagy kérdéseiben pedig reális feleletet, — Ügy vélem — folytatja a gondolatot Hamvas Endre —, hogy a zsinaton és annak ideje alatt, tanácskozásokon, s találkozásokon egyaránt, nem végeztünk rossz munkát. Hozzásegítettünk előítéletek megszüntetéséhez, hozzájárul­tunk fogalmak, meghatározá­sok. helyzetképek tisztázásá­hoz. Reméljük, gyümölcsöző lesz a munkánk. — Tervei? — kérdeztük. — Magammal hoztam a zsi­nat schémáit. Ezeket fogom áttanulmányozni, hogy ameny- nyiben az Isten megengedi, teljes felkészültséggel lehes­sek jelen a zsinat szeptem­beri ülésszakán. Szeretném sajtó alá rendezni evkölcstani tankönyvemet is. Ezzel lezá­rom hifctankönyveim soroza­tát. A 395-ös helyen A beszélgetés végén Ham­vas Endre elismeréssel szólt a kíséretről, amelynek minden tagja kitűnően ellátta felada­tát. — Csak sokai betegesked­tek — jegyzi meg tréfásan, talán korelnöki minőségében is. — Én csak egyetlenegyszer kaptam egy könnyű náthát. Tulajdonítom én ezt reggeli negyedórás tornáimnak nyi­A Szentatya üzenete A magyar Püspöki Kar újévi körlevele Kedves hívek! A II. Vatikáni Zsinaton részt vett magyar ordináriusok út­ján a Szentatya, XXIII. János pápa, a következő üzenetet küldte népünkhöz: »A Második Vatikáni Egye­temes Zsinat összejövetele al­kalmat nyújt nekünk arra, hogy Magyarország egész né­pét üdvözöljük és különös­képen atyai szeretetünket és jóakaratunkat nyilvánítsuk a Katolikus Egyház fiai felé. Tudják meg e nemzet keresz­tényei, hogy Mi szünet nélkül gondolunk rájuk s gondjukat viseljük, és hogy állandó me­leg imádságunkkal minden­nap Istennek ajánljuk őket. Bárcsak az Egyetemes Zsinat- legközelebbi ülésein felüdíthet­ne Minket a nemzet többi püspökének is jelenléte és bárcsak jó hírekét hozhatná­nak onnan a katolikus ügy helyzetéről. Ettől a reménytől eltelve. Magyarország minden egyes egyházmegyéjének, pap­ságának és hivő népének, sze­retettel adjuk az Úrban apos­toli áldásunkat mint az örömet hozó béke reményének és a keresztény hitvallásban való állhatatosságnak zálogát.« A Szeníaíya szeretetének és jóindulatának a jelét hálás szívvel fogadtuk. Azok a ma­gyar ordináriusok, akik szemé­lyesen kétszer is megjelenhet­tek nála a II. Vatikáni Zsinat alkalmával, megnyugvással hallhatták ajkáról a szavakat, amelyekből szeretet, elismerés és bizalom áradt a magyar nép. különösképen pedig a mag.rar katolikus hívők felé. Adja az Isten, hogy az egyház feje továbbra is jó híreket kaphasson innen a magyar katolikus egyház tevékenysé­géről, az állam és egyház Vi­szonyának további kedvező fejlődéséről. Imádkozzunk, hogy az. Ür tartsa és éltesse Szentatyánkat és adjon neki békés és boldog újesztendőt:, és hogy örvendhessen az általa összehítt. zsinat szerencsés be­fejezésén és áldásos eredmé­nyein. Az áldásos eredmények kö­zött gondolunk nem utolsó sor­ban a népek békés együttmű­ködésére. Rómában, a Szent Péter Bazilika aulájában, ahol állandóan átlag 2200 püspök tanácskozott a világ legkülön­bözőbb nemzetéből, úgy érez­tük. hogy a jelenlevő zsinati atyákat áthatotta a Szentatya álláspontjának igazsága és szépsége. »Ne azt keressétek, ami elválaszt:, hanem ami kö­zelebb hoz benneteket.« Ezt az álláspontot akarjuk képviselni továbbra is, egyetértésben hí- veinkkel, népünkkel és kor­mányzatunk képviselőivel. Po­zitív álláspont ez, amely kö­zös tevékenységre serkent né­nitek. hazánk és az emberiség érdekében. Végül, kedves hívek, mi. a magyar egyházat kormányzó ordináriusok. az újév* küszö­bén imádkozunk hiveinkért, hogy adjon a Mindenható az új esztendőben békét,- munká­jukhoz erőt és a hit, remény és szeretet hármas kegyelmét,, hogy ezekkel a kegyelmekkel életük mind teljesebb és bő­ségesebb legyen. Ámen. A MAGYAR PÜSPÖKI KAR A megértés világos jelei láthatók A pápa karácsonyi szózata Előző számunkban a Reuter jelentés alapján beszámoltunk a Szentatya karácsonyi szóza­táról. Erről most a Magyar Kurír jelentése alapján az alábbi újabb részleteket ad­juk: A Szentatya karácsonyi be­szédében behatóan foglalkozott a jelenleg szünetelő II. Vati­káni Zsinattal. Rámutatott ar­ra, hogy a katolikus világ pre- látusai történelmi jelentőségű nagy összejövetelének végső célja a keresztény egység felé vezető út -egyengetése. A ke­resztény egység az isteni gond­viselés kifejezője, éppen ezért ezt az egységet nekünk meg kell valósítanunk. Mindenki lelkén komoly kötelezettség nyugszik, mert az utolsó íté­let napján nem azt fogják kér­dezni azoktól, akik erre illeté­kesek, hogy vajon megszüle­tett-e az egység, hanem a2t, hogy imádkozott-e, munkál­kodott-e az egység megvalósí­tásáért és vajon bölcs és meg­fontolt fegyelmét, türelmet, tanúsított-e, és vajon belőle (Folytatás a 2. oldalon) tott ablaknál, továbbá délutá­ni másfélórás sétáimnak, amelyeket elhagyni rossz idő­ben sem szoktam. Elmeséli bécsi esetét is. Visszatérőben is a Pazma- neumban lakott, ott, ahol papnövendék és bécsi egye­temi hallgató korában több, mint ötven évvel ezelőtt, hi­szen az idén esedékes arany­mise azt jelenti, hogy pappá- szentelése óta telt el fél év­század. Megy a régi út<^n, a Pazmaneumtól az egyetem fe­lé, csakhogy az út kissé meg-, változott, közlekedés: lámpá­kat helyeztek az útkereszte­ződésekre. Hamvas Endre a diákkor emlékeibe révedve. egyszer csak arra lesz figyel­mes, hogy valaki vállon érin­ti, s azt mondja: — Tessék vigyázni! Gondol­jon a paphiányra! Ekkor látja, hogy tilosba készült lépni az autóforgatag elé. Búcsúzáskor pedig megtud­tunk még egy kedves adatot. A Szent Péter Bazilika ióha jójában tartották a zsinat ülésest. Itt emelkedtek az üléssorok. A püspökök kine­vezésük időrendjében ültek. Hamvas Endre a 395-ös szá­mú helyen ült. A 394-es szám egy japán püspöké volt, jobb­ra pedig a 396-os számon egy spanyol püspök foglalt helyet így találkoztak azok. akik egy időben lettek az egyház püspökei. Kovács Sándor szombathelyi püspök helye — püspökszentelés tekintetében a Csanádi püspök kortársa — az átellenes tribünön, a föld­szinten volt. Brezamóezy Páí egri apostoli kormányzó, pe­ritus a szakértők egyik páho­lyából kísérte figyelemmel a zsinat lefolyását. A zsinat más vonatkozás­ban is nagy találkozó volt Eszmék, emberek, szokások, teológiai felfogások, liturgiák találkozása. Brazília területe akkora, mint Európa. Voltak brazil püspökök, akik Rómá­ban, a Domus Mariae-ban is­merték meg egymást. Igen, s találkozások fonto­sak, mert csak így ismerhet­jük meg egymás! í—j

Next

/
Thumbnails
Contents