Új Ember, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-07 / 1. szám
Katolikus szemmelA televízió karácsonyi műsorával a vallásos emberek is elégedettek lehetnek. A »Kis karácsony — nagy karácsony« műsor művészi szinten sugározta a szenteste hangulatát. (József Attila Betlehemi királyok versét Szenkár Dezső megzenésítésében felejthetetlen költészettel énekelte Csomós Mari). »Csuka tanár úr«, ez a Marcel Pagnol regényéből készült francia film is a karácsony estébe illett, annak is, aki hisz, annak is, aki nem hisz, vagy csak közömbös. Már most felhívjuk a tv figyelmét, hogy lesz húsvét és pünkösd is. Tavaly mindkettőről megfeledkeztek. Pedig milyen könnyen kielégíthetné a hívők igényét is! Nagyhéten, nagypénteken zenei műsorban passiók, rekviemek. Vasárnap, hétfőn pedig a zeneirodalom legjobb miséi közül egy vagy kettő. Az előadóművészetnek is van morálja. Korrektségnek nevezzük. Pontosságnak. A többi a tehetség és a »pillanat kegyelmének« ráadása. Nagyon éles hasonlattal egy sebészprofesszor föladatát idézhetnénk. Legelső a pontos diagnózis, a betegség megállapítása, ami után a szükséges műtét végrehajtása következik. De csakis az, és semmi több. Egyszerű vakbélműtét. Lelki életünkben a jótettek törvénye se lehet más. Ne arra törekedjünk, hogy jót tegyünk, hanem, hogy segítsünk a rászorulókon. Hogy pontosan fölmérjük kinek, hol és mire van szüksége. A jótettnél ez a pontosság, mondhatnánk szabatosság, mely a másik, a rászoruló felebarát baját, szeretetszomját tekinti, azzal törődik, s nem a maga »szereplésével«, lehet egyedül jó és eredményes. A többi isteni ráadás, a lelki életben épp úgy, mint a művészetben, vagy a tudományos és gyakorlati élet bármelyik területén. Nagy élvezettel olvasgattam Heine most megjelent tanulmánykötetét, amit a Helikon adott ki „Vallás és filozófia” címmel. Heine ragyogó és gunyoros szellemének szikrái (miatt-,az ember maga is felfrissül és vidáman derül a múlt század irodalmi vitáin, amelyek néha már kissé divatjamúltnak hatnak. A költő harcos antikatolicizmusának sziporkái (sajnos, olykor túlmennek a jó ízlés határán) ma már inkább csak csillognak, mint égetnek. Az ember úgy érzi, Heine néha fején is találná a szöget, ha kissé pontosabban célozna. Ezt írja például: „Vallás és színlelés ikertestvérek s annyira hasonlítanak egymásra, hogy néha meg se lehet különböztetni őket.” Ha azt írta volna: Vallás és színlelés néha ikertestvérek s annyira hasonlíthatnak egymásra, hogy olykor meg sem lehet különböztetni őket — a hivő számára is megcívlelendő észrevételt tett volna. Heine nem is egy helyen aggódik a katolicizmus jövőjéért. Friedrich Schlegeről például azt írja, hogy „a katolikus egyház reszketeg romjai alá menekült”. S Heine ilyesfajta voltairói szellemességeit nemcsak az alkalom szülte — a kor szabadelvű és haladó polgárainak mély meggyőződéséből fakadtak az efféle megjegyzések. A költő csak hangot ad neki ebben a kötetében. A keresztény német romantikával hadakozva, Heine rögtön ezzel kezdi tanulmányát: „Méltán hihetjük, hogy a katolikus-keresztény világnézet a végét járja.” Heine — félreismerve a katolikus hit- és erkölcstant és magát az egyházat — százharminc éve írt könyvében meghúzta a lélekharangot a katolikus gondolkodás felett. Ez érthető is, mert úgy tűnhetett, mintha a felvilágosodás utóhullámaiban és a francia forradalom társadalmi változásai nyomán a katolikus gondolkodás előbb-utóbb elveszti lendületét és erejét. A zseniális költő azonban, aki meg tudta írni a kevlari búcsút, történetfilozófiájában áldozatává lett a kor szellemének, amely úgy látszik, a legnagyobbakat is tévedésbe ejtheti és olyan próféciákat sugall nekik, amelyek nem az igazság Istenétől valók. Sz. E. D Jákob pátrikárkának, úgy látszik, nincs szerencséje a magyar újságírókkal. Százegynéhány esztendeje , 1863- ban lajtorjáját vette el Ágai Adolf a Magyar Sajtó című lapban. Egy francia léghajós nyilatkozatát fordította magyarra a németből. Az ott emlegetett »Jakob’s Leiter«-t élő személynek, a léghajós valamelyik munkatársa nevének vélvén, »Leiter Jakabbá« magyarította. Leiter Jakab azóta is szólásmondás újságírói berkekben: az újságírói tollbotlás jelképe. Most meg saját nagyapja helyére teszi Jákobot délutáni lapunk. »Izsákot feláldozza Jákob« — írja híradása címében, noha az angyal által meghiúsított emberáldozat idejében Jákob még a világon se volt. Izsák gyermek volt, midőn atyja, Ábrahám, fel akarta áldozni. Évtizedek múlva, negyvenesztendős korában vette feleségül Izsák Rebekkát, a szír Rátuel leányát, akitől az elsőszülöttségért versengő két ikertestvér fia, Ézsau és Jákob született. A hírközlési eszközök száz esztendő alatt nagyot fejlődtek. Leiter Jakab azonban változatlanul ott ólálkodik a szerkesztőségi íróasztalok körül. Fontos Gábor Három nap nélküle című novelláját olvastuk az Élet és Irodalomban. Röviden összefoglalva az írás tartalmát: az »ő«, aki nélkül három napot kellett eltöltenie a szabadságát élvező házaspárnak, nem más, mint egy nagyszerű gépkocsi. Valami könnyelműség miatt kisebb károsodás éri, s három napba kerül, míg a szerelő használhatóvá teszi. De ez a három nap nemcsak a várakozás napja lesz, hanem a szenvedésé is. Mert a férj és a feleség ebben a néhány órában eszmél rá, mennyire nem tudnak közösen élni, nem tudnak egymással még beszélni sem. Az autóban, a kormány mellett, az elsuhanó tájakat szemlélve, egészen más... Úgy érzik, a mozgástól megfosztva börtönben sínylődnek a drága üdülőben. Végre eltelik a három nap, s ők kéz a kézben mennek a kocsiért, hogy szédítő robogás közben ismét megtalálják életük vélt értelmét. Úgy érezzük, két figyelmeztető gondolatot sugall a novella. Az egyik: a gép kultusza közben az ember könnyen megfeledkezik arról, hogy társaslény, akinek a családban és a közösségben is rendeltetése van. Mintha a közösségi szálakat sokan elmetszenék csak azért, hogy a gépekhez fűzzék inkább magukat. A másik: vajon nem fűzné össze ezeket az embereket elszakíthatatlanabb és tartósabb szálakkal mondjuk — a gyerek? ... ! A templomi éneknek fontos szerepe van a liturgiában Bánk József püspök, győri apostoli kormányzó évvégi körlevelében nyomatékosan felhívja a figyelmet a templomi ének fontos szerepére a liturgiában. Arra kéri az egyházmegye papságát, hogy a hívekkel mindenütt taníttassák meg — lehetőleg több dallamon is — a Magyar Ordináriumot, (Kodály Zoltán, Szigeti Kilián, Halmos László, Kopasz Aurél, stb. miséit) hogy változatosságot tudjanak belevinni a misék éneklésébe. Arra is utal a főpásztor, hogy a nemrégiben megjelent egyházzenei Instructio sürgeti a templomi énekkarok felállítását is. Ezek szerepe, hogy vezetői legyenek a templomi közös éneknek és ünnepélyes alkalmakkor kórusműveket is adjanak elő. Arra kell törekedni, hogy jó énekesekből minden templomban kialakítsanak egy kórust, mely a szép éneklés lelke és lendítője lesz a templomban. A plébánosok messzemenően tájékoztassák kántoraikat a megújított liturgia minden részletéről, hogy mint a templomi ének vezetői, pontosan ismerjék a feladatukra vonatkozó egyházi rendelkezéseket és azok szellemét. 1 ’# • •• •• Az új görög melkita pátriárka elfoglalta székét V. Maximos Hakimot, akit az elhunyt IV. Maximos Saigh helyére nemrég választott meg a melkita egyház zsinata, a karácsonyi ünnepek előtt iktatták be méltóságába Damaszkuszban. Tudvalevő, hogy az új pátriárka előzőleg Galilea érseke volt. Minthogy Galilea érseki székhelye, Názáret, Izrael területén fekszik, az új pátriárka átköltözése Damaszkuszba komoly problémát jelentett. A szíriai kormány azonban nem gördített akadályt a beiktatás elé. Olvasóink közül többen feltették a kérdést, kik a melkiták s mit jelent a nevük. A melkita egyház eredete a negyedik egyetemes zsinatra vezethető vissza, amelyet a Konstantinápoly közelében fekvő Chalcedonban hívott össze I. Leó pápa és Marcián császár a monofiziták által felkavart viták elintézésére. (A monofiziták tagadták Krisztus kettős, isten-emberi természetét, innen a nevük: monofizita — egy természetet valló.) A zsinat Leó pápa »dogmatikus levelének« hatása alatt elítélte a monofizita tételeket. Döntését azonban a monofizitáknak csupán egy része fogadta el. Ezeket nevezték a döntést el nem fogadók »császárpártiaknak«, azt állítva, hogy a császár előtti meghódolásból fordultak el eddigi felfogásuktól A gúnynevet átvették az arabok is, akik a következő századokban hódították meg Kis-Ázsiát. A »malka« arabul királyt és császárt jelent A melkita tehát király-, illetve császárpárti. A görög egyházszakadás idején a melkiták is szembefordultak a latin egyházzal, a XVII. század közepén azonban többségükben újra egyesültek vele. Főként Szíriában, a Szentföldön és Egyiptomban élnek. (16 000-en az Egyesült Államokban.) Liturgikus nyelvük a görög, a bizánci liturgiát őrzik, egyébként ma már arabul beszélnek. Egyházfőjük a pátriárka, aki »Antiochia, Jeruzsálem és Alexandria pátriárkája« címet viseli. Püspökeik száma 18, akik 170 világi és 340 szerzetespappal gondozzák a másfélszázezer hívőt A vasárnap egyházi zenéje Bazilika 10 ó. Lisznay: Karácsonyi mise, 11.30 ó. Bach orgonaművei VII. (Fehér László). Budai ferencesek temploma 16.30 ó. Bach: Karácsonyi oratórium II. rész. Szent Margit templom 6-án 18.30 ó. Karácsonyi énekek vegyeskari feldolgozásban: 7-én 10 ó. Kempter: Karácsonyi mise. Caldara: Zeng már. Szent Erzsébet templom (Rózsák tere) 12 ó. Rakusz: Missa Parva. Liturgikus naptár Jan. 14. Vízkereszt után 2. vasárnap. Zöld. Glória, Credo, Szentháromság prefációja. — Énekrend 226. Kegyességgel. 189. Nyújtsd ki mennyből. 304. Pannóniában nőtt 18. Az Ige megtestesült. — Jan. 15. Hétfő. Fehér. Szent Pál első remete, hitvalló, Glória. Vagy: Szent Maurus apát, az apátok miséje, Glória. Egyikben sincs megemlékezés a máikról, ezt ezentúl nem jelezzük többé. — Jan. 16. Kedd. Vörös. Szent I. Marcell vértanúpápa, **Si dirigis*. mise, Glória. — Jan. 17. Szerda. Fehér. Remete Szent Antal, Glória. — Jan 18. Csütörtök. Fehér Árpádházi Szent Margit szűz. Glória. Vagy: Szent Priszka (Piroska) vértanúszűz a vértanúk 2. miséje, Glória (vörös szín). — Jan. 19. Péntek. Zöld. Mondható a vasárnapi mise Glória és Credo nélkül, köznapi prefáció. Vagy: Szent Márius, Márta. Audifax és Abakum vértanúk (vörös). Glória. — Vagy: Szent Kanut vértanú-király (vörös). Glória. Mondhatók köznapi gyász- és votivmisék is. — Jan. 20. Szombat. Szent Fábián és Sebestyén vértanúk. Glória. Láttuk EMOD AUREX (1897—1958) emlékkiállítása, amely most nyílt meg a Nemzeti Galériában, nem csupán egy magyar festő alkotómunkájának felelevenítése, bemutatja azt is, milyen pusztításokat végzett a háború a magyar művészetben, művészeink életében. Emőd Aurél a 20-as és 30-as évek egyik sokat ígérő művészi egyénisége volt, aki egymás után aratta itthon is, külföldön is sikereit, s több festménye van nagy külföldi képtárakban. Itthon azonban a bombázások két ízben is megsemmisítették műtermét. A kiállítás egy virtuóz tudással, mély humánummal teli életmű drámai erejű torzója. Az egyházközség sorsa Fővárosi plébániák gonddal Község és közösség: a szavak már eredetükben is összefüggenek. De valóban közösség-e az egyházközség? Valamikor egy falu közössége alkotta az egyházközséget, s kétségtelen, hogy falun ma is sokkal erősebbek a közösségi kötelékek, mint a városban. A városiasodás azonban soha nem sejtett méreteket ölt napjainkban, gombaként bújnak ki új városok a földből, s a nagy városok tízmilliós metropolisokká nőnek, ahol már egy-egy felhőkarcolóban többen laknak, mint az egykori falvakban. A városiasodás és a modern tájékozódási eszközök következtében az adminisztratív egység — a házak, háztömbök, kerületek — lakói a legkülönbözőbb szellemi, műveltségi szinten állnak, s a legkülönbözőbb szellemi és világnézeti hatásnak vannak kitéve. A városi ember mindjobban elidegenedik szomszédaitól, s a vasárnapi szentmise — mely lényege szerint közös áldozatbemutatás — egy óra egy héten, néhány ismerős arc felismerésén túl alig teremt több közösségi kapcsolatot, mert a legtöbb arc mindig idegen marad. Világszerte probléma az egyházközségek közösségi szellemének élesztése, sőt komoly szociológiai probléma előtt áll a profán világ is: az egyre jobban egységesülő emberiségben oly mélyen él a közösségi szellem iránt a vágy, mint talán még soha, de az alapvető közösségi formák ugyanakkor fölbomlóban vannak. Meg kell teremtenünk a nagy emberi közösségek sejtjeit, másképp a belső ellentmondások szétfeszítik a közösségeket. Az egyház is, amikor forrásaihoz fordul, amikor őszinte nyitottsággal kész meríteni korunk szellemi áramlataiból, mindjobban felismeri önmaga közösségi jellegét, közösségi hivatását. A II. Vatikáni Zsinat tanítása hangsúlyozza, hogy az egyház Krisztus misztikus teste, elszakíthatatlan kötelék fűzi a tagokat egymáshoz és Krisztushoz, a főhöz. A misztikus test, az egyház nagy közössége azonban a kisebb egységekben realizálódik: az egyházmegyékben, az egyházmegyék az egyházközségekben. Az egyházközség a keresztény közösség alapvető sejtje, mert »egybefog minden ott található emberi különbséget és belefűzi az egyház egészébe« — mondja a zsinatnak a világiak apostolkodásáról szóló határozata, megállapítva, hogy »az egyházközség szembeszökő példa a közösségi apostolkodásra«. Mert az egyházközség már egyértelműen a hívekre, a világiakra épül, s ezért is sürgette a múlt év őszén Rómában tanácskozó világiak kongresszusa az egyházközségi világi képviselőtestületek fölállítását. »A világiak — tanítja a zsinat — részesei Krisztus a Pap, a Próféta, a Király tisztének, ezért tevőleges szerepük van az egyház életében és tevékenységében. Az egyházi közösségeken belül annyira szükséges az ő részvételük, hogy enélkül többnyire a lelkipásztorok apostolkodása sem lehet teljesen eredményes.« A közösség járom a budapesti plébániákat. Igen, nálunk megvannak, működnek az egyházközségi képviselőtestületek. S mégis micsoda skála a formalitástól az aktivitásig! Szalay József kanonok, a Szent Kereszt egyházközség új plébánosa mondja: — Vidékről jöttem, s vidéken erősebbek az egyházközségen belül a közösségi kötelékek. Engem mégis meglepetés várt itt. Nyugodtan mondhatom, hogy itt adakozóbbak a hívek, jobban átérzik a közösséghez való tartozásukat. Karácsony előtt egymás után jöttek a csomagok, ruhák, segítség a szegényebbeknek. Ez itt hagyomány, amit csak ápolni kell; szép hagyomány, szellemében is valóban méltó a karácsonyhoz. Vagy ott egy másik egyházközség, a budai ferences plébánia. Gábris Grácián plébános mondja: — A legfontosabb, hogy a híveket a lehető legteljesebben ellássuk. Nálunk például a kora délutáni órák kivételével mindig nyitva a templom, s mindig ül valaki a gyóntatószékben. Törődünk a templommal és törődünk a hívekkel. S ezt megérzik, észreveszik, segítenek benne. A minap jelentkezett például egy 40 éves mérnök, aki most költözött a plébánia területére, az iránt érdeklődve, miként dolgozhatna az egyházközség javára. Egy pesti, külvárosi plébános viszont képtelen megfiatalítani a világi képviselőtestületet. A fiatalok fáznak a közösségi munkától, magukba zárkóznak, s többnyire nyugdíjasokból álló testület nem is igényel magának aktivitást. S valóban: az egyházközség nem lett közösséggé; eljárnak a templomba, de a templom nem otthonuk, nem érzik magukénak. A hivatal És milyen részt vállalnak a világiak az egyházközség anyagi gondjaiból? Találtam plébániát, ahol a gyakorló katolikusokat tekintve egy főre havi 50 fillér befizetett egyházi adó esik, s találtam olyat, ahol 17 forint; találtam olyan plébániát, ahol a plébános már nem mer rendkívüli gyűjtést hirdetni, mert a befolyó összeg legfeljebb a beázott templom vakolatának leverésére elég, s találtam olyat, ahol egy év alatt százezer forint is összejött a templom restaurálására; találtam plébánost, aki a hívek közönye, közömbössége ellenére is alkot, a látszólagos teljes sikertelenségben igyekszik csodát teremteni, s találtam világiakat, akik valóságos motorjai a plébániának. A legtöbb gondot a hatalmas, gyakran túlméretezett fővárosi templomok fenntartása jelenti, melyek évi kiadása nemegyszer eléri a 300 ezer forintot is. Nem beszélve a felújítási költségekről : a kőbányai Szent László templom restaurálásához 15 millió forintra lenne szükség. (Beszéltem plébánossal, aki a legszívesebben lebontaná a régi, a liturgiai követelményeknek sem megfelelő templomot, s újat építene helyette.) Mert a plébániahivatal is. Szükség van a plébániahivatalra, szervesen beépül az egyház szervezeti hálózatába, s csak rajta keresztül realizálódhat az egyházközség közösségi élete is. S íme, akár egy tükörkép: ahol van közösségi szellem az egyházközségben, ott az új lakók, az új hívek — hogy ezt emeljük ki példának — maguk jelentkeznek, hogy befizessék az egyházi adót, hisz ez egyúttal jelkép is, a közösségbe való bekapcsolódás jelképe. S ahol nem született meg a közösségi szellem, a régi adófizetők is egyre fogynak. Az új lakótelep megint külön kérdés. A Szent Kereszt plébánia — melyhez a hat éve átadott 36 ezer lakosú József Attila lakótelep is tartozik — még ma sem tudja egészen pontosan számba venni a híveket. Óbudán, a Józsefvárosban egész negyedeket bontanak le, a kőbányai új lakótelep most áll átadás előtt. Hova járnak a hívek templomba? Melyik közösséget vallják magukénak? Itt is, ott is találkozhatunk aktív világiakkal, akiket gyermekkori emlékeik, a megszokás, baráti kapcsolataik eltávolítanak saját egyházközségüktől, s másutt találják meg a helyüket. S amire itt már alig jut hely: a Mártírok útján álló ferences templommal szemben levő házak már nem a ferencesekhez, hanem a Szent Anna plébániához tartoznak — hol húzódnak az adminisztratív és hol a tényleges határok? Ki melyik templomot érzi magáénak? S ki hol találja meg a közösséget? A Szent Kereszt templomban már áll a hívek felé forduló áldozati oltár, a ferenceseknél karácsonyra, az éjféli misére készült el, a Szent László templomban jövőre fölállítják: egyre több templomnakad új arcot, új szellemiséget a szentmise-áldozat közösségi jellegét mind tisztábban megfogalmazó új liturgia. Biztató jel ez, mely a nehézségeken, s az eddigi eredményeken túl, a fokozatos kiteljesülést ígéri: a Misztikus Test titkának mind igazabb átélését. Pályi András t maradi 5 lépcsőM-iode Nagyon kedvelem. Évekkel ezelőtt a Paulus Gesellschaft jóvoltából ismerkedtem meg vele, amennyiben a Bécs— Salzburg közötti német étkezőkocsi német pincéjének ajánlatára rendeltem Tomaten juice (ejtsd: dzsúszt). Bécsben is kapható. Nagyon előkelően tálalják, üvegtálcán kétdecis pohár, parányi só és borsszóró, kanál. Ára is előkelő, 7—10 schilling között, a hely előkelősége és rangja szerint. Honunkban, hazánkban, ahol a világ legjobb zamatú paradicsoma terem, paradicsom ivójé nem kapható. Valahogy elkerülte figyelmünket. Azazhogy mégsem. Mert a minap megpillantottam egy belvárosi csemegeüzlet kirakatában. Meglátni és megvenni pillanat műve volt. Elismeréssel ítélkezhetem a konzervdoboz tartalmáról (cca 400 gr) áráról (Ft 5.801, majd az ízéről, amely kitűnő. Készült Bulgáriában, kapható Budapesten, a paradicsom fővárosában. (Mintha a nyáron arról is olvastunk volna panaszos sorokat, hogy eladatlanok maradtak nagy paradicsomkészletek.) Figyelmeztetem a piackutatókat, hogy a paradicsomdzsusz nyugati híveinek száma növekvőben van. Üzleti lehetőség! Új mechanizmus (s.b.) Változások az osztrák katolikus sajtóban Kéthavonként jelenik meg az új esztendőben a S'order kiadó bécsi havi folyóirata, a »Wort und Wahrheit«. Szerkesztését Otto Maurer veszi át Otto Schulmeister, az eddigi főszerkesztő tagja marad a kiadóbizottságnak. * A bécsi Herold nyomda és kiadóvállalat felmondott a »Furce« című folyóirat szerkesztősége egy részének, Kurt Skalnik főszerkesztőnek is. Valótlannak bizonyultak azonban azok a híresztelések, miszerint a vállalat meg akarja szüntetni a lapot. A vezetőség határozottan kijelentette, hogy a közgyűlés döntése éppen ellenkezőleg, a folyóirat megerősítése mellett tör pálcát. A lap vezetését Willy Lorenz veszi át. Kurt Skalnik volt főszerkesztőnek a vállalat köszönetét fejezte ki tízévi munkásságáért. A változásokat a lapokkal kapcsolatos pénzügyi nehézségekkel indokolják. Spesz Sándor halálára A múlt év november 29-én eredményekben gazdag munkáspapi élet fejeződött be a Tátra tövében fekvő ősi városban, Bártfán. Meghalt Spesz Sándor prelátus, teológiai tanár, szakíró és publicista. Fél századot átölelő tevékenysége felülemelkedett a nemzeti és nyelvi korlátokon. Latin, magyar, német és szlovák nyelven írott művek hosszú sorával nem csupán a keresztény műveltséget szolgálta, de szülőföldje népeinek közösségét, egymásra utaltságát is dokumentálta. 1889 november 23-án született Luhnvnyán Gyermekkorát Bártfán töltötte, ugyanitt végezte el középiskoláit is. Teológiai tanulmányait hazai és külföldi főiskolákon és egyetemeken végezte el. 1911- ben filozófiai, 1915-ben teológiai doktorátust szerzett. Tehetségére nyomban felfigyelt főpásztora, a boldogemlékű és szentéletű kassai püspök, Fischer-Colbrie Ágoston, s minden támogatást megadott neki, hogy tudományos és pedagógiai képességeit kibontakoztathassa. 1921-ben kinevezte a kassai szeminárium tanárává, s másfél évtizedig működött itt Spesz Sándor, utána a pozsonyi papnevelő intézetben folytatta munkásságát 1939-ig, nyugalomba vonulásáig. Nyugalomba vonulása után Ótátrafüreden, a csehszlovák papság üdülőjének, a Caritasháznak volt lelkésze. Emil Korba