Új Ember, 1969 (25. évfolyam, 1-26. szám, 1200-1225. szám)

1969-01-05 / 1. szám

51816 ta 1 J Kíwn*n77el WrnifitiMftv» Bp. 72. az- poil»hi\ at álnál Ára: 1.50, —forint Katolikus hetilap 1969. január 5. XXV. évfolyam 1. szám lcyeA i Könyvtár S 2 A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1339. újévi szózata Kedves Híveink, szeretett magyar Testvéreink! Isten iránti hálával tekin­tünk vissza új évünk küszöbén a letűnt esztendőre és így vesszük számba a mindnyá­junk által élvezett közös java­inkat. Istenre hagyatkozva szítjuk fel jövőbonáző reménységün­ket. Reményt és kölcsönös bi­zalmat kívánunk sugallni hí­veink és honfitársaink kebe­lébe. A szeretet, mint a belénk ol­tott isteni szikra, ma különös krisztusi izzással lángol fel bennünk és több a parancs­nál. Hőfoka alapozza a mély és kölcsönös megbecsülést. Ha­tósugara létrehozza a legközö­sebb együvétartozást és össze­fogást A nagy hazai feladatok és vállalkozások áttekintésé­nél, valamint az előttünk tor­nyosuló nemzetközi feladatok seregszemléjén felvonultatja a jóakaratú emberek beláthatat­lan sorait és fokozza bennünk azt a közreműködési készséget és képességet, amely fe’méri a lehetőségeket és sürgeti azok megoldását. Ilyen újévi vértezetben for­dulunk ma sajá'os ügyeinkben híveinkhez és irányítjuk kö­szöntésünket jókívánatainkat minden magyar testvérünk­höz. I. Mi a világosság szolgái vagyunk és mint ilyeneknek, ünnepi feladatunk, hogy Isten kegyelmével új és több fényt vigyünk bele Egyházunk éle­tébe ez új esztendőben. A legéle*bevágóbb ügyeink­re figyeltetünk feL 1. Szent hitünk felvillanó fé­nyénél, Szentatyánk szövése­kével mutatunk reá1 emberi létünk magasztos voltara. Az emberi élet nagy kérdései kü­lönösen a családban jelentkez­nek. Hiszen a család a tűz­helye a kigyúló és éltető szere­tetnek. A család a bölcsője az új életeknek és általuk a csa­lád a fenntartója népünk, Egy­házunk és világunk jövendő­jének. A családi életközösség megszentelt volta és jelentősé­ge oly komoly ténvező. hogv erről nemsokára külön is szó­lunk hozzátok, kedves Híve­ink. Szentatyánk, VI. Pál páoa tanítását fogjuk tolmácsolni nek+ek. Addig is szá’l’on szív­ből fakadó köszöntésünk és ál­domásunk mindazok felé, akik eevbehangoüák életüket Isten boldogító akaratával akik va­lóban m“!fók a szülői névre, mert fei"’Äs»n vállalják az úi mag”ar életek fakasztását és gyümölcsbe szökkentését. 2. Űj évünk világító tornyá­nak fénycsóvájában szemlélje­tek kedves Híveink egy továb­bi létfontofágú valóságot. Ti vagytok az Egyház! Mi, Istentől rendelt főpász­toraitok és papjaitok, nem te­kintjük magunkat az Egyház kiváltságosainak. A mi főpász­tori és papi tisztünk lényege, a mi fokozott felelősségünk, élethivatásunk és küldetésünk a ti szolgálatotok. Anyaszent- egyházunk egyedüli feje a mi Urunk Jézus Krisztus, aki ugyanaz tegnap, ma és mind­örökké! Érezzétek tehát magatoké­nak az Egyház ügyét és úgy vállaljátok és végezzétek egy- házias kötelességeiteket, hogy azok teljesítése örvendeztessen és Isten ígéreteinek bírására érdeme<-fts',n. Ez a IL Vatikáni Zsinat köz­ponti tanítása. Ez az új egy- házlas öntudat vezérelje hoz­zánk való viszonyulástokat, ez alakítsa ki helyes lelki beálií- tottságotoka1, ez vezérelje ke­gyelmi életeteket. 3. Krisztus fősége alatt egye­temesen képezzük az Egyhá­zat. Ezért közös és azonos mindnyájunk küldetése is. Ezért kell egy szívvel — egy lélekkel folytatnunk Megvál­tónk művét, aki azért jött és lett emberré, hogy bőségesebb és teljesebb legyen az egész emberiség élete. A krisztusi életbőság és életteljesség az isteni életre történő meghívást és felemelést nyújtja. Velejá­ró adottsága az is, hogy ezál­tal és közben minden ember- testvérünk életét is dúsítja. Legyen ez utóbbi is újévi ne- kibuzdúlásunk üdvös tárgya. Fontoljuk meg és éljük át azt a nagyszerű valóságot. ho»v a mind teljesebb és mind boldogabb emberi élet biztosí­tása éppen Isten rendeltéből a mi szívünkben és a mi ke­zünkben van letéve. E magasz'os letátemény hor­dozóiként szívleljük meg Egy­házunk ez évi januári ima­szándékát: „Könyörögünk, hogv minden ember teh'tődiék a kölcsönös testvériség és más néoek megbecsülése lelkületé- vel és ezáltal e-ő-ödjnk a vilá­gunk békéi"?” fgy hangolód­junk és ígv rr"'nkélkodiunk ma és az egész új éven át n. Egyházunk újév ünnepét a világbéke napjává avatta. Ez idén másodszor köszönt reánk ebben a minőségben. Mi magyar katolikusok, úgy kezdjük tehát az új évet, hogy keressük a meleg kézfogást és mindinkább erősödő együvé­tartozást és összefogást min­den magyar testvérünkkel és minden jóakaratú emberrel. Átérezzük, hogy visszatérő az újévi lelkesítő impulzus: „So­kasodjék, általánosuljon, mé­lyüljön és szilárduljon hazánk­ban és a világon az igazi és legközösebb emberi értéket je­lentő béke!” Mint hivök a lelki békénket alapozzuk és sürgetjük. Csak abból adhatunk, amivel ma­gunk is rendelkezünk. Az any- nyira áhított világbéke leg­ádázabb kerékkötőié a minden szinten lelepleződő önzés. Ez pedig a lelkületben gyökere­zik. Ezért kell önlelkünk béké­je fölött őrködnünk, amely nem jöhet létre, ha nem fog- lalia magában minden feleba­rátunk szerepeiét. Nincs és nem lehet békeségünk, ha nem tartunk egyenjogúnak minden embert, ha lekicsinyel­jük embertestvérünket, ha bár­kit kirekesztünk a mindenkit megillető javakból. Nincs és nem lehet békénk, ha uralkodni akarunk mások fölött és akkor sem, ha tőlünk telhetőén nem vagyunk őrzői, féltői és támo­gatói embertársainknak. Ha tehát a békéről beszé­lünk és annak eluraltatásán fáradozunk, akkor legyen egé­szen világos előttünk, hogy a béke semmiképpen sem jelent csupán egyéni nyugalmat, nem tűri a tétlenséget és közöm­bösséget. A béke annyira kö­zös kincs, annyira a máshoz való jó viszonyulás szülöttje, hogy mindenkit lankadatlan munkálkodásra sarkall és a nemes áldozatosságot is meg­követeli. A tényleges, jutalmazó és boldogító béke útja az igazi haladás és fejlődés előmozdí­tása és biztosítása Ezt tanít­ja Egvb-z’ink és ezt tapasztal­ja és vallja a világ. Ennek a valóságnak újévi kihang súlyozásában bennefog- laltatik a béke legvészescbb rombolójának, a háborúnak ismételt elítélése. Nem is ül­hetünk méltó módon újévet és világbékenapot, ha neu kár­hoztatjuk a leghatározottabban a dúló háborúkat Ezért híve­inkkel és minden hazánkfiával továbbra is azért küzdünk, hogy üljön el a fegyverek za­ja Vietnam mérhetetlen szen­vedésekkel átitatott földjén, szűnjön meg a testvérharc Ni­gériában. A mi újévünk nem lehet békés, ha nem lesz gon­dunk arra, hogy szűnjenek meg a háborús feszültségek Közel-Keleten és másutt. Adjunk új lendületet béke- törekvéseinknek, hogy az egy és oszthatatlan békét velünk együtt élvezzék a világ jóaka­rat emberei. Ez a mi újévi békeköszönté­sünk. Ogy fogadjátok ezt tő­lünk. hogv érezzétek ki belőle a mi főn-sztori lelkesedésün­ket. szolgálatunkat és legközö­sebb reménykedésünket III. A szép, békés és boldog jövőt mi leginkább ott épít­hetjük, ahol élünk és dolgo­zunk, vagyis szeretett hazánk­ban, drága népünk körében közösségében. Hazánk egén újévünk haj­nalán mi a béke szivárványát látjuk és gyönyörködünk ben­ne. Nagyon érzékenyek va­gyunk a haza hívó szavára és éppoly készségesek szebb jö­vőnk közös építésére. Ezért újévi óhajtásunk is az, hogy forrjon össze példás test­véri egységben és összefogás­ban magyar dolgozó népünk, amikor hív a haza. Ezen újévi óhajtásunkat ma­gunkra vonatkoztatva úgy tel­jesítjük, hogy ezen egység és a belőle adódó közös eredmé­nyesség jegyében örömmel vál­laljuk a reánk eső részt. Ez a mi hazafias és hitünkből eredő kötelességünk. Újévünk napján a köszönet­nek is hangot kívánunk adni. Államunk, híven alkotmá­nyunkhoz és a szabadság esz­méihez, az idei költségvetésé­be is belevette az egyházak és vallási közösségek anyagi tá­mogatását Mi ebben a gesztus ­ban híveink munkájának meg­becsülését és vallásos igényei­nek elismerését látjuk. Ezért híveinkkel együtt mondunk köszönetét a gondoskodásért államunk vezetőinek és ígér­jük, hogy a magunk részéről a tények és további közös ja­vunkat szolgáló tettek beszé­dével fogunk méltó módon vá­laszolni. Csak úgy tudunk híveinkkel és minden hazánkfiával új­évelni. hogy velük ünnepeljük meg eddigi eredményeinket és velük együtt veszünk tovább­ra is részt szocialista gazdasá­gi célkitűzéseink megvalósítá­sában. Közben zavartalanul tápláljuk azon reményünket, hogy akadálytalanul teljesít­hetjük Istentől nyert pásztori és hivő küldc'ésünket. így állunk ma előttetek kedves Híveink, és szeretett Hazánkfiai. Kezünkben és szívünkben a fény, a békesség, a szeretet és egység fáklyáival. Ugyanezen fényt, békességet, szeretetet és egységet láttuk mindnyájatok szemében és kebelében. Ebben az ünnepi egvbehsn goltságban kérünk és kívá­nunk kedves mindnváiatoknak á’dott, békés, boldog eszten­dőt. Budapest, 1968 karácsonyán A Mag a1- Katolikus Püspöki Kar Eltemetek Mlfaellcs ¥!£et A pápa karácsonya Püspöki sxlnodus: 1969. okt. 11. A pápa december 23-án, hét­főn tieielőU a Kúria bíborosai­nak és többi tisztségviselőinek karácsonyi köszöntését fogad­ta. Tisserant bíboros dékán üdvözlő szavaira egyórás be­szédben válaszolt s ennek so­rán megemlékezett az elmúlt év vigasztaló és nyugtalanító jelenségeiről. Megemlítette, hogy kétségtelenül voltak ne­gatív jelenségek is, ám a pap­ság és a hívek túlnyomó több­sége hűséges a Szentszékhez. Az egyház tanűságtétele ott, ahol nehézségekkel küzd, töb­bet nyom a latban, mint az annyit emlegetett válság. En­nek ellenére mély megértéssel fogadja ezeket a jelenségeket, meg akarja azonban óvni az egyházat attól, hogy a hívek egy része letérjen a helyes út­ról. Megemlékezett ezután a Szentatya a „Humanae Vitae” kezdetű enciklika világvissz­hangjáról s megígérte, hogy “alkalmas időben válaszolni fog az ellenvetésekre. Beszéde so­rán kiemelte, hogy az egyház kormányzásában - nemcsak a bíborosi kollégiumra és a Kúriára kíván támaszkodni, hanem mindinkább a világ­egyház püspökeire is. Éppen ezért elhatározta, hogy 1969. október 11-ére rendkívüli Püs­pöki Szinodust hív össze. A főpásztoroknak azt kell majd megtárgyaniuk, miként tegyék szorosabbá az együttműködést a püspöki karok és a Szent­szék, valamint maguk a püs­pöki karok egymás között. Felemlítette ezután a pápa augusztusi bogotai útját és szólott három hadszíntérről, ahol most sem hallgatnak a fegyverek: Vietnamról, a Kö­zel-Keletről és Biafráról Ez­után a Gondviselés oltalmába ajánlotta az Apollo 8. űrhajót és ennek kapcsán kitért a mai világra jellemző átalakulások­ra. Végül hangsúlyozta, ha az egyházban ma erjedés mutat­kozik, ez az élet jele. Nem sza­bad ezt az erjedést elfojtani, hanem úgy kell irányítani, hogy valóban Krisztus Titok­zatos Teste életét szolgálja. Karácsony este fél nyolckor a pápa repülőgépre szállt, hogy éjféli miséjét Dél-Olasz­ország egyik legnagyobb ipari központjában, a tarantói acél­művek nagycsarnokában el­mondja. A pápa repülőgépe este nyolc óra után szállt le a vá­rostól húsz kilométerre fekvő repülőtérre. A városba vezető út mentén fáklyás fiatalok áll­tak sorfalat. Az újváros főte­rére él-ve a polgármester kö­szöntötte a pápát, aki innen a székesegyházba ment és meg­áldotta a papokat, valamint a betegeket. Éjjel tizenegy óra­kor érkezett a pápa az acél­művekhez és mindenekelőtt megáldotta azokat a kohókat, amelyeket az ünnepek ideje alatt is üzemeltetni kell. Rö­vid ideig elbeszélgetett az itt dolgozó munkásokkal, majd kevéssel éjfél előtt egy anyag- szállító üzemi motoros kisva- gonon állva hajtott be a nagy szerelőcsarnokba. Tizenötezer fehér munkaköpenyes férfi és női munkás lelkes tapsvihará­éi kiérve haladt az oltár felé Az ac^iözem erre az alka­lomra 19 tonnás acéloltárt ké munkás ministrált, a szentlec­két pedig az egyik üzemmér­nök olvasta fel. A misét mun­kásénekkar kísérte. Homiliájában a Szentatya hangsúlyozta, hogy mindnyá­jan egyek vagyunk, a pápa mindenkié, mindenki atyja, pásztora, tanítója, testvére és barátja. Amikor idejött Taran­to legnagyobb ipari létesítmé­nyébe, az itteni dolgozókban az egész világ munkásságát látja, őnekik akarja mondani ezt az éjféli misét. A pápa hangsúlyozta, hogy az egyház elismeri a tudomány és a munka világának autonó­miáját és ezt ünnepélyesen ki is jelentette a zsinaton. A mo­dern ember új Prométeuszként akarja birtokába venni a ter­mészetet. Úrrá is lesz felette, ám ugyanakkor meg kell lát­nia az anyagi dolgok mögé rej­tett isteni szándékot. Feszült figyelemmel hallgat­ták a munkások a pápa nomi- liáját és tömegesen járultak szentáldozáshoz. Közülük szá­zat maga a pápa áldoztatott meg. A Szentatya kora haj­nalban repült vissza Rómába, majd házikápolnájában el­mondta a pásztorok miséjét. Délelőtt 11 órakor a Szent Pé­ter templomban mutatta be a harmadik ünnepi misét, majd felment a templom erkélyére és rövid beszédet mondott a téren egybegyűltek előtt. Be­szédében kifejtette, hogy a szé­dületes technikai fejlődés ön­magában nem teheti teljessé az ember életét; ehhez maga­sabb erő szükséges és ezt az erőt Krisztus adja. A pápa ezután boldog karácsonyt kí­vánt mindenkinek, főleg a szenvedőknek, a háborúval sújtottaknak. Jókívánságait sok nyelven megismételte, majd Urbi et orbi áldást osz­tott. Columbiai papok forradalmi nyilatkozata A kolumbiai Buonaventura apostoli helynöke, Gerardo Valencia püspök, negyvenhat kulumbiai, két argentin és két ecuadori pappal közös nyilat­kozatot írt alá és hozott nyil­vánosságra Bogotában, mely­ben ígéretet tesznek, hogy fel­veszik a harcot az imperializ­mus és a polgári neokolonia- lizmus erőivel. Ugyanakkor mélyreható változásokat köve­telnek mind az egyház, mind pedig az állam kebelén belül. Mindenekelőtt az ottani bel­ső szerkezetének megújítását s az állam és az egyház külön­választását követelik. Megígé­rik az aláírók, hogy minden erejüket latba vetik átfogó és hathatós földreform érdeké­ben, s ugyanakkor sajnálkozá­sukat fejezik ki amiatt, hogy a jelenlegi politikai pártok a nép kizsákmányolására tö­rekednek és külföldi érdekelt­ségektől függenek. Elítéli az emlékirat a kato­nai költségvetést, mivel a had­sereg ahelyett, hogy az ország függetlenségén őrködne, volta­képpen a diákok és a munkás­ság ellen harcol. Az aláíró pa­pok forradalmi front életre hí­vását követelik és egyben éle­sen bírálják a helyi egyház hatalmát és gazdagságát. Ke­serűséggel említik meg, hogy fényűző repülőtereket, emlék­műveket és autósztrádákat építenek, amíg a nép kétségbe­esik a ránehezedő nyomorú­ság miatt. A jelenlegi nehézsé­gek megoldását olyan szocia­lista kormányban látják a pa­pok, amely megszüntetné az ember ember általi kizsákmá­nyolását és ugyanakkor számot vetne a történelmi törekvések­kel s a nép kulturális hagyo­mányaival. Kiegészítés a hollandi katekizmushoz Hollandia püspökei kiegészí­tést kívánnak fűzni az új ka­tekizmushoz — közölte a hol­land katolikusok ismert napi­lapja, a De Volkskrant. A ki­egészítés a bíborosokból álló felülvizsgáló bizottság vélemé­nyét tekintetbe vevő javításo­kat foglal majd magába. (Tab­let) A világ tekintélyes te Jőgusci a Kitti i Kongregáció refo.mját kívá ják A hollandiai Nijmegenben nyilvánosságra hozták a világ negyven nemzetközi tekintély­nek örvendő teológusának ál­lásfoglalását, akik a római ni. Az ilyen vizsgál. tnak azon­ban csupán a hiteles publiká­ciók, nem pedig „önkényes vádak” vagy megbízhatatlan fordítások alapján kellene meg­Hittani Kongregáció átfogó re- történniök. Ezenkívül a szer- formját követelik. A teológu- zőt írásban kellene értesíteni a sok — köztük Rahner, Metz, Ratzinger, Congar, Chenu. Schillebeeckx, Schoonenberg, Murphy és McKenzie — fel­hívása értelmében a Hittani Kongregáció illetékessége ezen­túl a szorosan vett teológiai kérdésekre szorítkozna. A pápához és a Kúria jelen­legi vezetőihez intézett részle­tes javaslatukban kérik az alá­írók, hogy a hetvenöt évi kor­tételei ellen emelt kifogások­ról, és ha úgy kívánja, igényt tarthatna egy másik teológus támogatására is. Ha a Hittani Kongregáció a szerzővel to­vábbi megbeszélést kívánna folytatni, előzőleg közölni kel­lene vele annak nevét, akit „kikérdezésre” jelöltek, továbbá nem szabadna a szerzőt titok­tartásra kötelezni. Amennyi­ben az ítélet az illető tételeket határt a Kúria tagjaira is tér- elfogadhatatlannak nvilváníta- jesszék ki. Továbbá azt ki- ná, úgy a döntést világosan és vánják a teológusok, hogy a alaposan kellene megindokol- Hittani Kongregáció szorosan ni. működjék együtt egy életre- hívandó nemzetközi teológiai bizottsággal, azzal, amelynek megalakítása iránti kívánsá­gát már a püspöki szinódus is kinyilvánította, s amely szá­mos teológiai iskolát képvisel­ne. A katolikus teológusok né­zeteinek feKilvizsgé’á-ára ..pár­tatlan” és megfelelő kánon­A fenti nyilatkozatokat a „Concilium” nemzetközi teoló­giai folyóirat, — melynek fő­titkársága Nijmvegenben van — szerkesztőbizottsága kezde­ményezte. s ehhez csatlakoztak a többi elismert teológusok. Az általuk aláírt okiratot közel kétezer neves t°ol~cus"pV és a világ minden teológiai fakul­tásának megküldték tanulmá­sa te tett, A pápa miséjén két | jogi szabályokat kellene alkot- nyozás és aláírás végett, I

Next

/
Thumbnails
Contents