Új ember, 1971 (27. évfolyam, 1/1278-52/1329. szám)

1972-01-02 / 1. (1330.) szám

­ Katolikus szemmel •A­ z ember még kora reggeli álmában szendereg, de már éberen fölkapja a fejét az emberi szóra. A rádióbemon­dó — hosszabb ideje nemcsak helyes, hanem sokszor ízes ma­gyarsággal — így szól „.. .itt és itt hóakadály lehetséges. Aki arra jár, készüljön fel az út várható nehézségeire, öl­tözködjék meleg alsóba, köny­­nyű, de meleg felsőruhába.” Van olyan szerv, intézmény, vagy ember, akinek „melegre biztosított” szobájában fontos, hogy valaki, tőle messzire fá­zik-e, vagy sem? S minthogy van, valami köszönésfélét dünnyögök az élénkhangú be­­mondottak.­­ Az ember figyel az emberi­esség jeleire. A közvetlenség hitelesebbé teszi a szolgálatot, ha úgy tetszik, a hír­szolgála­tot is. Íme, egy mondatban egy közvetlenséget sugárzó szó: „Kollégám, aki néhány perc múlva bemondja” — s nem be fogja mondani! — „a híre­ket, az X. számú stúdióban — ül.” Érdekes, ül? Akkor magam is leülök, ő ülve olvas, én ülve hallgatom, amit ő olvas és et­től ugyan nem lesz derűsebb az, amit kénytelen komoran bemondani, mégis. Szeretem, hogy tisztábban, kevesebbet beszélnek. Amikor kortörténeti, honismereti élmé­nyeket közvetítenek, nem hű­vös tartózkodással, hanem be­leélő szenvedéllyel teszik. Jó az, hogy nem fölényeskednek, mert mélyebb emberi nyomo­kat keresnek. Hogy a gyen­gébbeket istápolják a hangos­­kodókkal szemben, hogy hatá­rozottan elvágják a fecsegő lendületét, aki szóáradatával a felelősség színijeit akarja elbo­rítani. Szeretem, hogy tisztábban, lassan, ragokat és képzőket be­tű szerint kiejtve beszélnek, hogy jó napot, jó estét, jó éjt kívánnak a hallgatóknak. Hogy autós felebarátaimat óvják acsorgó szenvedélyeiktől. Hogy egyre többet törődnek anya­nyelvemmel, akit nem lehet eléggé tudni és szeretni, "és hogy a reggeli krónika szer­kesztője ereszkedő hangsúllyal mondja be a nevét. Azt is szeretem, hogy ha a magyarságomról szólnak, sza­vaikból nem marad ki a világ, és ha a világot említik, figyel­meztetnek — nagyjaink sza­vával — magyarságomra. Sze­retem, ha sokra tartják az őszinteséget, mert az nemcsak erkölcsi teljesítmény, hanem gyógyító erő is. Valóban örö­möt okoz, ha érzem, hogy fon­tos r-~—­ valakinek. (v. p.) v . . jare becsüljük a­­ magyar egészségügy köz­ismert munkáját és a tudomá­nyos ismeretterjesztés szak­emberét Hirschler Imrét, mint­hogy e néhány sorral kioktat­ni akarnánk. De nem hagy­hatjuk szó nélkül az Élet és Irodalom december 18-i szá­mában közzétett megállapítá­sát, mely szerint: „A keresz­ténység a nemiséget bűnnek bélyegezte, a szikszuasitás minden megnyilatkozását er­kölcstelennek”. Az az érzésünk, hogy itt valami tévedés vagy félreértés rejli­k. Aki ismeri a keresz­tény erkölcstan fölfogását, az tudja, hogy a kereszténység a nemiség adományát a maga egészében soha bűnnek nem bélyegezte. Egyedül a vele va­ló visszaélést ítélte és ítéli el: az önzést, a felelőtlenséget és a perverzitást. Ezek azonban egyetlen erkölcstan szerint sem számítanak erénynek. Az sem áll helyt, hogy a keresz-­ ténység a szekszualitás min­den megnyilvánulását erkölcs­telennek tartotta volna, hiszen a legnagyobb szentjei között is akadnak, akik normális ne­mi életet éltek és ez nem volt akadálya szentté avatásuknak, márpedig közismert, hogy a keresztény vallás erkölcstelen embereket nem szokott oltár­ra emelni és mások elé példa­képül állítani. Azt persze nem tagadjuk, hogy a „hol”, a „mikor” és a „hogyan”, egyáltalán nem mindegy. Vagyis hogy a nemi­ség önmagában erkölcsileg jó és helyes mint az Isten el­gondolása, de a körülmények rosszá tehetik. Valljuk, hogy a nemi kérdés biológiai kérdés is, és mint ilyenhez az orvos is teljes joggal hozzászólhat pszichológiai kérdés is, és így a lélektan tudása is illetékes benne. De ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nemi kérdés hívő ke­resztény ember számára erköl­csi kérdés is. Azaz a humá­num szempontjain és a termé­szetes etika normáin túl a ki­nyilatkoztatott erkölcstan tör­vényei is vonatkoznak rá. Ez pedig — egy hasonlattal világítva meg a dolgot — a következőket jelenti: a szek­­szualitás olyan, mint egy sod­róerejű folyam. Amíg a hullá­mok a mederben, vagy leg­alábbis a gátak között hömpö­lyögnek, nincsen semmi baj. De ha kicsapnak a gátak mö­gül vagy különösen, ha áttö­rik a gátat, akkor már nagyon sokszor baj, sőt tragédia szár­mazik belőle. Ez már szerin­tünk is bűn és erkölcstelen­ség. De csakis e­z, semmi más. K. N. B­aj van írott és beszélt nyelvünkkel — figyel­meztet a Társadalmi Szemle, a Kortárs és a Népszabadság egy-egy írása. Az utóbbiban Szenes Sándor világosan és egyértelműen megállapítja: „Eredmény csak akkor lesz, ha a közélet minden aktív embe­re kötelességszerűen ... átérzi, hogy az emberekhez ... a nyil­vánosság előtt szólni szemé­lyes próbatétel és tanúságtétel is arról: ki­-ki mennyire érti azt, amiről beszél,... mennyi­re van meggyőződve annak he­lyességéről, amit mond”. Mindez fokozottan érvényes ránk, keresztényekre. Hiszen tanúságtételünk abban is meg­nyilvánul, hogy mit és hogyan nyilatkozunk életünk minden pillanatában. Szavainkban ér­ződjék Krisztushoz tartozá­sunk, azaz: az evangéliumi ember belső meggyőződését sugározzuk környezetünkben. M­ásodik kiadásban jelentet­te meg az Európa Kiadó a világhírnévre szert tett bű­nöző, Henri Charriére köny­vét, a Pillangót. A nagy fran­cia katolikus író, Francois Mauriac „rendkívül tehetséges kollégának” tartotta őt, írását pedig „izgalmas olvasmány­nak”. Ez az önéletrajzi mű a szerző — alvilági nevén Pillan­gó — tizenhárom szökésének történetét meséli el a dél-ame­rikai francia fegyenctelepek poklaiból. Azt írta meg benne hatvanéves korában, amit a lelke, a teste szenvedett har­minc-negyven évesen, amihez minden szenvedés és megaláz­tatás ellenére mint végső tanul­sághoz jutott, lelke legmélyé­nek felismeréseihez. Bejárta,, az enyészet útjának” valamennyi állomását, hogy végül is az egy­kori bűnözőből­ a tisztes hét­köznapokat vállaló s becsület­tel élő ember legyen, megvál­tódva bűneitől és reménytelen­ségeitől. Az a kálvária, melyen keresztülment, hitet adott neki, testi-lelki katarzisa hívővé tet­te, így vall erről regényében: „Szeretnék letérdelni, hogy imádkozzam, köszönetet mond­jak Istennek. Nem tudsz te imádkozni, és nem is vagy megkeresztelve. Melyik Isten­hez akarsz fordulni, hiszen semmiféle vallásfelekezethez nem tartozol? A katolikusok Jóistenéhez, a zsidókéhoz, a mohamedánokéhoz? Hogy me­lyikhez, választanom kell, hoz­zá intézem majd imáimat, de az imát is ki kell találnom, hiszen egyetlen imádságot se tudok végig. De minek azt ke­resgélnem, melyik Istenhez forduljak? Valahányszor éle­tem folyamán hívtam vagy éppen káromoltam, nem arra az Istenre gondoltam-e, a gyerer­mek Jézusra?” „Én Istenem, bocsásd meg, hogy nem tudok imádkozni — írja szabadulásának napján—, de nézz belém, és láthatod, nincs elég szavam, amivel ki­fejezhetném hálámat, hogy ed­dig elvezéreltél. Kemény küz­delem volt, nem volt könnyű megjárni a kálváriát, amit az emberek mértek ki rám, és hogy le tudtam győzni minden akadályt, és egészségben meg­értem ezt az áldott napot, min­den bizonnyal azért lehetett, mert segítően rajtam tartottad a kezed”. Megkezdte munkáját a jeruzsálemi ökumenikus intézet A Jeruzsálem és Betlehem között fekvő Tantorában — mint megírtuk — megnyílt az az ökumenikus teológiai ku­tató intézet, amelynek felállí­tását 1984-ben VI. Pál pápa szentföldi zarándoklata után határozták el. A katolikus saj­tó most adatokat közölt az in­tézet munkájáról és vezetősé­géről. Az intézet húsz hallgatóval nyílt meg, különböző keresz­tény vallásokhoz tartoznak, s az üdvösség történetének ese­ményeit és a keresztény for­rásokat a keresztények közöt­ti párbeszéd távlataiba állítva tanulmányozzák. Az intézet vezetősége a kö­vetkezőképpen alakult: rek­tor: Charles Moeller a louvai­­ni, vicerektor, Paul Minar a yalei és Panayetis Christou a tesszalonikai egyetemről. A rektori székben felváltva kö­vetik egymást a katolikus, protestáns, ortodox és angli­kán professzorok. Az intézet könyvtárát a montseratti apát­ság szerzetesei vezetik. LITURGIKUS NAPTÁR Január 2. vasárnap, karácsony után II. Fehér: Saját mise, ennek hiányában a régi misekönyv ka­rácsony nyolcada alatti miséje, Glória, Credo, karácsonyi prefá­­ció. — 1. Olvasmány: Sirák fia 24, 1—4. 2—16. — 2. Olvasmány: Efe­­zusi levél 1, 3—6. 15—16. — Evan­gélium: Szent János szerint 1, 1—5. 9—14. — Énekrend: 25/1. — OK 19. — 24/2/ 3. — 23. — 21. — Január 3. hétfő. Fehér. Saját mi­se, ennek hiányában a január 1-i mise, Glória és Credo nincs, ka­rácsonyi prefáció. — Január 4. kedd. Fehér. Saját mise, rítus, mint hétfőn. — Január 5. szerda. Fehér. Saját mise, rítus, mint hét­főn. — Január 6. csütörtök. Víz­kereszt, az­ Úr megjelenésének ün­nepe (mise kötelező). Fehér. Saját mise. Glória, Credo, vízkereszti prefáció. — 1. Olvasmány: Izajés 60, 1—6. — 2. Olvasmány: Efezusi •levél 3, 2—3a. 5—6. — Evangélium: Szent Máté szerint: 2, 1—12. — Január 7. péntek. Fehér. Saját mi­se, ennek hiányában a vízikereszti mise, Glória és Credo nélkül, víz­­kereszti prefáció. — Január 8. szombat. Fehér. Saját mise, ritus, mint tegnap. — Január 9. vasár­nap, Krisztus megker­esztelése. Fehér. Saját mise, Glória. Credo, saját prefáció. — 1. Olvasmány: Izajás 42, 1—4. 6—7. — 2. Olvas­mány: Apostolok cselekedetei: 19, 34—38. — Evangélium: Szent Máté szerint: 3. 13—­17. — Énekrend: 45/1. — OK 21. — 45. tovább. — 29. — 36. AZ ÜNNEP EGYHÁZI ZENÉJE Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom január 1. 10 ó. Halmos: Karácsonyi mise. Január 2. 10 ó. Halmos: h-moll mise. Budai Ferences templom (Mártírok u.) január 1. 10 ó. Gounod: Missa Solenelle. Budtapest-tabáni Ale­xandriai Szent Katalin plébánia­­templom január 1. 12 ó. Karácso­nyi motetták. Január 2. 12 ó. Ka­rácsonyi motetták. Szent Margit templom január 1. 10 ó. Gruber: Karácsonyi mise. Bárdos: Tii sunt caeli: Bölcsődal. Január 2. Hal­mos : Karácsonyi mise. Kertész: Oh Jézus, Jézus. Ismeretlen szer­ző: Zengjétek. Belvárosi Főplébá­nia templom január 1. 10 ó. Bár­dos: Missa Prima. Harmat: Vide­­runt omnes. Multifar­e olim, Tii sunt caeli. Január 2. 10 ó. Lis­z­­nyai: Karácsonyi mise, Harmat: Motetták. Rákosszentmihályi plé­bánia templom január 1. 9 ó. Beethoven: Isten dicsősége. Ko­vács: Szép kelet, szép nap, Kisdi— Sik: Szülte a Szűz Szent Fiát, Fel nagy örömre. Szegedi:­­ Jé­zus szűzen született. Bárdos: Ó gyönyörűszép. Kerényi: Kyrie, Kyrie, Kisdedecske. Kőbánya MÁV- telepi Kisboldogasszony templom január 1. 11 ó. Adjunk hálát im­már­ ó szép Jézus. Beethoven: Isten dicsősége. Kodály—Sik: Te Deum. Tárkányi: Itt e szép me­zőn. Magyar Cantionale: Szép Violácska. Kerésnyi: Csordapászto­rok, Kertész: Leszállt a földre. Szegedi Székesegyház január 1. 11,30 ó. Werner: Mercedes mise. Népek karácsonya I. Bemutató külföldi zeneszerzők karácsonyi műveiből. Január 2. 11,30 ó. Lisz­­nyai: Boldogasszony mise. Népek karácsonya II. Bemutató külföldi szerzők karácsonyi műveiből. Sze­ged-Felsővárosi plébánia templom január 1. 9 órai szentmise után. Lisznyai: Két magyar Pastorale. Pécsi Székesegyház január. 1. 9 ó. Palestrina: Missa brevis, Viadana: Psalm, resp. Haller: Titi sunt coe­­li. Miskolc: Nagyboldogasszony plébánia január 1. 10 ó. Halmos: Karácsonyi mise, Schnabel: Tran­­scamus, Farkas: Áldott éj, Gru­ber: Csendes éj. Jászberényi Fő­plébánia január 1. 11,30 ó. Halmos: Karácsonyi mise, Nádasdi: Az an­gyal énekel, Bárdos: Sz­ép kelet, szép nap. Aranyszárnyú angyal) Karácsonyi bölcsődal. Ó gyönyö­rűszép, Kertész: Ó Jézus szűzen született. nyolcszázmillió írástudatlan Az UNESCO adatai szerint a világon ez­ idő szerint 783 millió írástudatlan él. Afriká­ban és az arab országokban az analfabéták aránya 73,7 szá­zalék. Ázsiában 46,8, Latin- Amerikában 23,6.­ ­ Szombatok és vasárnapok Egy szociológiai felmérés tanúsága szerint — amelyet egy csepeli üzem 400 munká­sa körében végeztek — a sza­bad szombatos hétvégek idő­­szerkezete nem mutat lénye­ges változást a nem szabad szombatokéhoz képest. A két­hetenkénti szabad szombat be­vezetése a bérből és fizetés­ből élő dolgozók jelentős ré­szét érintette: egymillió 800 ezer embert. Hogyan használ­ják fel az érdekeltek a több­let szabad időt? A vizsgálat felmérése szerint ebben az időben 25 százalékkal növe­kedett a családdal való foglal­kozás, 24 százalékkal a pasz­­szív pihenés, 32 százalékkal a háztartással való foglalkozás. Mind a szabad szombatos, mind a nem szabad szombatos hétvégén a tévénézés dominál, továbbá előkelő helyet foglal el a rádióhallgatás, valamint az újságolvasás. Az elsőség a tömegkommunikációs vonat­kozású tevékenységeké, ezek viszik el a hétvégi időháztar­tásban a szabad idő zömét. A közel kétmillió ember egy ré­szét azok képezik, akik hívő emberek. Mikor járnak ezek templomba? Egyetemi templom. A bel­város szíve. Két aranyozott kereszt az egyetem, hivatalok, üzletházak tömegében, köze­pén egy olyan környezetnek, amely értelmiséget termel, foglalkoztat és ad végül ne­kik pihenést. — Az egyetemi templom hétvégi látogatottságán nem lehet észrevenni, hogy szabad szombatot követ az adott va­sárnap, vagy sem — mondja dr. Khkrer Vilmos h. temp­lomigazgató, aki Zemplén György püspök, templomigaz­gató megbízásából felmérést végzett. Templomunkban más tényezők befolyásolják a láto­gatottságot. Híveink közössége nagyrészt értelmiségi, szellemi foglalkozású emberekből te­vődik össze, akiknek munka­körében még nem mutatkozik a szabad szombat bevezetése. Igen nagyszámú az olyan mi­sehallgató, aki vidékről vagy a város más részéből jön, így azoknak a személyeknek szám­szerű kimutatása, akik szom­baton jönnek közvetlen kör­nyezetünkből misére, eléggé problematikus. Vannak azon­ban más tényezők, amelyek a hétvégi miselátogatást befo­lyásolják, ilyen pl. az iskolaév időtartama. Keresztény csalá­dokban a kisebb vagy nagyobb gyermekek iskolai elfoglaltsá­ga szerint állítják össze a hét­végi programot, azért pl. az iskolaév befejezése után igen lecsökken a templom látoga­tottsága.­­ De az iskolaéven belül is van bizonyos hullámzás, ami az időjárás függvénye. Ha jó az időjárás, akkor sok család a természetben keresi a kikap­csolódást. E családokban a szentmisehallgatás kétfélekép­pen oldódik meg, vagy itt vesznek részt szombat este szentmisén, vagy valamelyik üdülőhelyi templomban. A rendelkezésemre álló ismere­tek, tapasztalatok szerint ke­vesen vannak olyanok,, akik egy kirándulás kedvéért elmu­lasztanák a szentmise hallga­tást. Természetesen itt azok­ra a rendszeres híveinkre gon­dolok, akikre mindenkor szá­míthatunk, és akik komoly , ke­resztény családi életet élnek. Észrevehetően emelkedett a szombat esti szentmisék láto­gatottsága. Minden szombat este vasárnapi, szentmisét és az előírásoknak megfelelően homiliát is mondunk. Ugyan­csak emelkedett a vasárnap esti szentmisék látogatottsá­ga, ami valószínűleg a szom­bat esti szórakozással és a va­sárnap délelőtti pihenéssel ma­gyarázható.­­ Mindent összevetve: templomunk látogatottságán a szabad szombatok bevezetése kevésbé, viszont a természet­­járás, kirándulások iránti ér­deklődés lényegesen változta­tott. Részünkről tennivalóként az a feladat jelentkezik, hogy a szombat és a vasárnap esti misékre „jobban figyeljünk” és megfelelő színvonalú, fő­képpen megfelelő időtartamú szentbeszédekkel tudjuk híve­ink igényeit kielégíteni. A má­sik tennivaló ott mutatkozik, ahol a hívek a hétvégén je­lentkeznek: kirándulóhelye­ken, üdülőtelepeken, ahol arra kellene a figyelmet fordítan­i, hogy az érkezéshez, vagy a visszainduláshoz közeli idő­pontban legyen szentmise, az a pihenésre szánt napot ne ossza ketté. Másrészt g­ondol­janak arra, hogy a beszédek időtartama, tárgyköre megfe­lelő legyen, ne kényszerítsék őket félórás szentbeszédek meghallgatására fülledt, kis számú hívő részére alkalmas templomokban. A csepeli belvárosi­ temp­lom szemben van az ország legnagyobb üzemének bejára­tával, üde zöld, levegős tér közepén. A környező tér há­zaiban tanácsház, postaépület, hivatalok. Mi a helyzet egy munkáslakta területen? — Csepelnek kb. 80 000 lako­sa van, legnagyobb részük munkás, műszaki értelmiségi — mondja dr. Halász Ervin h. plébános — akiknek hétvégi templomba járásáról csak nagy vonalakban tudok beszá­molni. Egy bizonyos: a szom­bat esti misék látogatottsága az utóbbi időben emelkedett, amit­ többek között azzal is magyarázok, hogy egyházi fe­letteseink vasárnap helyett en­gedélyezték a szombat esti misehallgatást. Tapasztalataim szerint híveim inkább szom­bat este jönnek el a templom­ba. Látogatásuk szorosan kap­csolódik szombati elfoglaltsá­gukhoz. Ilyenkor ugyanis fo­kozottabban foglalkoznak csa­ládjukkal, úgyszólván erre a napra koncentrálják ilyen irá­nyú tevékenységüket, azért, hogy vasárnapjaik teljesen szabadok legyenek, és azt együtt tudják eltölteni csa­ládjukkal. Hogy ez milyen po­zitív változás, nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Érdekes módon még az esküvők idő­pontja is szombat estére toló­dott el. •­­ A másik igen fontos kö­rülmény, amely meghatároz­za templomunk látogatottsá­gát, annak központi fekvése. Sokan vannak olyanok, akik Pesterzsébetről, Soroksárról járnak Csepelre dolgozni. Út­jaikon érintik templomunkat és amennyiben az itteni mi­sék, istentiszteletek időpontja nekik jobban megfelel, akkor padjainkban foglalnak helyet. A hozzánk szorosan kapcsolódó hívekkel, a XXI. ker. Tanács erkölcsi pártfogásával rendbe­­ hoztuk templomunkat, amely így még jobban kiemeli ennek a zöld, tágas és harmonikus térnek szépségét. Nem kis költséggel üzembe helyeztük a templom toronyóráját, amely most már pontosan mutatja a téren keresztül özönlő dolgo­zóknak az időt Tárnokliget Budapest hatá­rától nyolc kilométer távol­ságra fekszik, lakossága első­sorban ipari munkával foglal­kozik, naponta több ezer ember innen indul munkába vasúton, autóbuszon a főváros felé.. De a település kertes házáéból áll és a lakosság egy része örök­lött földterületen kevés szőlőt is művel. Egyszóval jelentős része egyben kétlaki is: gyár­ba jár, de földhöz is tapad.­­• A szabad szombatok be­vezetése a házkörüli munkák százalékának jelentős emelke­dését hozta magával — mondja Keszthelyi Ferenc plébános. — A miselátogatások tekinte­tében az időpont a döntő: nyáron a miselátogatások szá­ma csökken, mivel a szabad szombatosok nagyrészt ezt az időt utazással, üdüléssel töl­tik el. Közel a Velencei tó, amely igen sok embert vonz. Az őszi, téli és kora tavaszi időben azonban, amikor sem a házkörüli, sem a kerti mun­kák nem kötik a híveket, emelkedik a misén részt ve­vők száma. Én a magam részé­ről mindent elkövetek, hogy távozó híveim figyelmét a mi­selátogatásokra felhívjam, hir­dető táblámon a velencei, ba­latoni és budapesti templomok miserendjét meghirdetem. Igen szívesen venném, ha a láto­­gatottabb kirándulóhelyek, pl. Pannonhalma, Veszprém, Szé­­kesfehérvár, Eger miserendje is hozzáférhető lenne. Az esti szentmise, így a szombat esti mise nem nagyon látogatott, nagyok a távolságok, gyöngék az utak, a közvilágítás. A pá­lyaudvarok környékén azonban igen sok hívet vonzanának­ ezek a vigilia-misék, mert meghallgatásuk mindössze azt jelentené, hogy egy vonattal később kellene hazamenniök. Érdekes módon emelte a mi­sén részt vevők számát a fővá­rosból idelátogató hívek érdek­lődése, akik számára reggel fél hét órakor ún. kiránduló­misét vezettünk be, amely na­gyon jól bevált Mátrai Béla LÁTTUK BORSOS MIKLÓS BABITS-IL­LUSZTRÁCIÓI ESZTERGOMBAN. Az esztergomi Zodiakus klub nyol­cadik kamarakiállítását a városi könyvtárral, a Balassa Múzeum­mal és a Keresztény Múzeummal együtt­működve rendezte. Az Esz­tergomban magát mindig otthon érző Babits Mihály halálának 30. évfordulóján, a 65 esztendős Kos­­suth-díjas szobrászművész, Borsos Miklós Babits-illusztrációit mu­tatják be a tervezőiroda ízlésesen berendezett földszinti termében (Esztergom, Jókai utca 8.). A ki­állításon látható az 1966-ban ké­szített esztergomi Babits-emlékrajz nagyméretű, kétoldalas krétaváz­lata, két Babits-portré, és — most első ízben — Babits megrendítő „Jónás könyveihez készített, 43 tusrajzból álló két illusztrációs­o­­rozat. Mucsi András művészettör­ténész, a kiállítás kitűnő rendező­je a tervezőiroda lelkes munka­társainak segítségével méltó kiál­lítással ajándékozta meg a közön­séget. Borsos Miklós megjelenésé­vel és a terem falára rögtönzött nagy tusrajzával is emlékezetessé tette a megnyitó ünnepséget. A kiállítás január 16-ig hétköznapon­ként 9—18 óráig, vasárnap 9—11 között tekinthető meg. A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ mutatta be Ugo Betti „Özönvíz” című tragikomédiáját. Kár, hogy a szerző, a£i Pirandello mellett kora másik nagy drámaírója volt, szin­te teljesen eltorzítva kerül a kö­zönség elé. Szirtes Tamás rendező ugyanis teljesen félreértette a kis­polgárt ostorozó, keserű mondani­valót és pesties kabarétréfává süllyesztette a színpadi cselek­ményt. Márkus László, a főszerep­lő ugyan igyekezett kilépni ebből a felfogásból, ám­ segítséget csak Kállai Ilonától kapott, a többiek úgy hatottak, mintha egy egész más darab szereplői lennének. Hiába így a szerzői szándék, igye­kezet, fáradság, ha egyszer egy alapvető tévedés élvezhetetlenné tesz mindent. (B. L.) FEDERICO GARCIA LORCA köl­tői szépségű csipkefinom drámája a Donna Rosita méltán kapott he­lyet a Vígszínház színpadán. Tar­talomban, kifejezésmódban talán kissé elüt a szerző többi, nálunk is jól ismert művétől, ám éppen üvegtörékeny volta, az ábrázolt egyetlen életre szóló szenvedély hi­telessége emeli magasba. Szerke­zetileg is mestermű, egyetlen vi­rágénekre épül, az események pontosan követik a színeváltozó rózsa hervadásba torkolló végze­tét. A szerző költői erejének kö­szönhető az is, hogy az eléggé ro­mantikus színezetű történet mind­végig a realitás talaján marad és így az érzelgősség még csak meg sem kísérti. Lorca gyönyörű nyel­vének Weöres Sándor méltó tol­mácsolja. (B. L.) OLVASTUK FRANCIS CASCO: UTRILLO (Cor­vina, 32 Ft.) A könyv Maurice Utrillo-nak (1883—1955), a század­­eleji francia festészet, az „École de Paris” nagy mesterének, Montmartre-i utcarészletekről, kö­zépkori székesegyházakról, kicsiny vidéki kápolnákról festett feled­hetetlen művek alkotójának éle­tét és pályáját mutatja be. A könyv hiteles és eleven, hiszen Utrillo és Carco bensőséges bará­tok voltak. A szerző szép oldala­kat szentel Utrillo vallásosságá­nak, Szűz Mária és Jeanne d’ Arc iránti tiszteletének: ,,a mű­vész részese volt a keresztényi ér­telemben vett „ kegyelemnek”, „mindig úgy érezte, hogy felsőbb erők oltalmazzák” s „mindvégig megőrizte gyermekéveinek hitét” ■— írja könyve hősének eszme- és érzelemvilágáról Carco. D. L­EMTLE GABARIAIA A 113 SZA­­MO ÜGYIRAT. Európa kiadása. 1971. — 47,50 Ft. Ha nem is igaz, amit a könyv fülszövege állít, hogy Gabariau a detektívregény atyja — mert Edgar Poé az — kétségtelen, hogy a francia iroda­lom első detektívtörténetei az ő nevéhez fűződnek, s főhősei, a mindentudó nyomozó, Lecoq, előbb indult el hódító útjára, mint halhatatlan angol társa, Sherlock Holmes. Gabariau, ebben a köny­vében féllábbal még a romantika világában áll: angyali jóságú és ördögi gonoszságú figurák küzde­nek benne, de úgy, hogy az olva­só nem tudja letenni a könyvet. VERSES VILAGJAJAS. (A vi­lágirodalom gyöngyszemei 29,— Ft.) A Rába György kitűnő szer­kesztésében és előszavával megje­lent nagy terjedelmű antológia el­sősorban azt a folyamatot érzé­kelteti, ahogy az ember megis­merkedve a természet szépségei­vel egyre mélyebben feledkezett bele­­ titkaiba, s egyre értőbb fül­lel hallgatta szívveréseit. A rene­szánsz pompájától a technika em­berének városi élményéig gazdag költői világ tárul elénk e váloga­tásban, melyet legkiválóbb fordí­tóink ültettek át nyelvünkre, s melyből újra igazolódik a Babits megfogalmazta aranyigazság: ,,Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja”. (v. 1.) KATONA JENŐ: BABITS MI­HÁLY ÉS ESZTERGOM (Az esz­tergomi Városi Könyvtár kiadása). Babits halálának 30-ik évforduló­ja alkalmából a költő nevét viselő esztergomi Vámosi Könyvtár ízlé­ses kis füzetben jelentette meg Katona Jenő ny. főszerkesztő ta­nulmányát, amely nem csupán Babits esztergor­i tárgyú verseit elemzi, de a költő katolicizmusát is mélyrehatóan tárgyalja. Az ér­tekezésnek az a végkicsengése, hogy Babits — életének és mun­kásságának utolsó esztendeiben — „az esztétikai humanizmustól el­jutott a keresztény humanizmu­sig, a keresztény reménységig . . . Minden eddigi kételyét, ellenveté­sét elvetve, ő is elmondotta, hogy Jézus a kezében kész a kegye­lem, egyenest oda fog folyamod­ni. Küzdj a rossz ellen, de bízd az ítéletet türelemmel Istenre, — ez volt Babits végső állásfoglalása”, állapítja meg Katona Jenő. A tar­talmas, magas színvonalú kiadvány a Babits-irodalom számottevő nye­resége. D. L

Next