Új Ember, 1975 (31. évfolyam, 1/1487-52/1538. szám)
1975-01-05 / 1. (1487.) szám
Ara: 2 Ft A BIZALOM LÉGKÖRÉBEN Babits Mihály „A Jézust kereső kisfiú” c. novellájában megható történetet beszél el egy kisfiúról, aki megérzi Krisztusban az emberi jóságot, az isteni szeretetet és nem tud ettől az élménytőlszabadulni. Nagyon szeretne Jézus közelében maradni, jószándékát azonban nem veszik észre. Sok durvaságot kell elszenvednie. Nevelőapja, akinek cipőkészítés a mestersége, azért lobban haragra és veri meg alaposan a gyermeket, mert nem volt kéznél akkor, amikor egy elkészült sarut kellett volna hazavinnie megrendelőjének. A gyermek végül elkóborol otthonról, mert szeretne még egyszer találkozni azzal a kedves Emberrel. A fejletlen és legyengült gyermek szervezete azonban már nem bírja a megpróbáltatásokat és meghal. Megható történet egy gyermek sorsáról, akit környezetében csak szerencsétlenség és durvaság vett körül. Földi tragédiájának oka az otthon rideg, szeretetlen légköre. Röviden így foglalhatnánk össze a közvetlenül adódó erkölcsi és nevelői tanulságokat. Ezen a helyes, de általánosságban mozgó megállapításon túl most egy konkrét nevelési szempontnak jelentőségére szeretnénk rámutatni e történettel kapcsolatban, a bizalom légkörének nevelő erejére. A novella gyermek főszereplőjét minden oldalról erőszakos, durva és érzéketlen felnőttek veszik körül. Ha azonban ezeket a tulajdonságokat egy felnőtt kiküszöböli magatartásából, még nem mondhatja azt, hogy nevelő hatása a gyermek felé pozitívvá vált. Ezzé csak a szeretettel irányított bizalom teszi. A bizalom kérdése azonban nem ily egyszerű. A szeretet minden előzmény, vagy érdem nélkül irányulhat valakire. Ugyanez vonatkozik a megértésre is. A bizalomnak azonban előzményei vannak. Kialakulásának előtörténete van. A bizalom csak személyes kapcsolatra épülhet, a már többékevésbé kialakult bizalom pedig tovább építi a személyes kapcsolatot. Két ember kapcsolatában csak akkor jelentkezik a bizalom, ha bebizonyosodott, hogy jelen vannak a feltételei. Meg lehet valakiben bízni, mert becsületes, jellemes, jószándékú. Az elbeszélésben szereplő felnőtteket nem vádolhatjuk bizalmatlansággal. Ők nem ismerték a gyermeket. Kapcsolatuknak nem volt előtörténete. A nevelőapát azonban el kell marasztalnunk, ha a gyermeket jóra törekvőnek ismerte meg, vagy így kellett volna megismernie, azonban ezt elmulasztotta. Természetesen a gyermekben még nem lehet feltételezni a kialakult jellemet, vagy lelkiismeretességet, csak a feléje való törekvést. Ez a törekvés azonban csak a bizalom légkörében fejlődhet igazán, pontosabban, a jószándék és a bizalom nagyon termékeny kölcsönhatásban állhat egymással. A bizalom más emberi tulajdonságokkal is kapcsolatba hozható, de végső gyökere mindig a jellemben, a lelkiismeretességben van. Megbízhatunk valakinek a munkájában, tudásában, miután meggyőződtünk lelkiismeretességéről. Megbeszélhetjük személyes problémánkat, véleményünket valakivel, akiről tudjuk: bölcs, megértő és nem él vissza bizalmunkkal. A szexuális erkölcs nevelési kérdései sem szakíthatók el a bizalomtól. A fiatalt gyakran teszi elégedetlenné, sőt dacossá az a sokféle korlát és figyelmeztetés, amely ehhez a problémakörhöz kapcsolódik. Az egyre fokozódó szigor az egyik részről, és az egyre erőteljesebb elégedetlenség, majd engedetlenség a másik részről szintén csak a bizalom légkörében oldható fel. A bizalmas családi kapcsolat a nevelői kapcsolatban nem található meg kész adottságként, hanem ki kell építeni. Jellemre, lelkiismeretességre, jószándékra való nevelés viszont nem lehetséges bizalom nélkül. Makarenko írja egy helyütt a gyermekekről: „Ha figyeljük ezeket az üde és gyöngéd életeket, ha gondolkozunk fölöttük, ha részt veszünk bennük, csakis akkor válhat valósággá és hasznossá szülői tekintélyünk és az az erő, amelyeket saját egyéni és közösségi életünkben már régebben gyűjtöttünk.” Hozzátehetjük: a bizalom csak úgy alakulhat ki, ha a szülők részt vesznek gyermekeik életében. E cél érdekében meg kell keresni azokat a kereteket, amelyekben a gyermekek szívesen vannak a szülők társaságában, szívesen folytatnak beszélgetéseket. Az első iskolás években, az első négy osztálynak megfelelő korban a gyermek nagyon fogékony a jóra, könnyen alakít ki otthon családi kapcsolatokat, erkölcsi és vallásos érdeklődése is nagyon erős. A beszélgetéshez pl. jó alkalmat ad egy megfelelő televíziós műsor közös megnézése. A gyermek szívesen emlékezik vissza a látottakra. Elbeszéli, élményszerűen feleleveníti azokat. Ez kitűnő alkalom a beszélgetésre, értékelésre. Sorra kerülhet erre alkalmas iskolai anyag, gyermekregény is. Ez a rendszeres családi kapcsolat nagyon alkalmas arra, hogy a szülő megismerje gyermekei adottságait, bontakozó jellemét, jó és rossz tulajdonságait. Közvetlen élményeket szerez gyermekei lelkiismeretének, jellemének, jószándékának alakulásáról is. Ilyen előzmények után a serdülő korban is könnyű megőrizni a bizalom légkörét. A vallásos magatartás a hivő ember szemében egyben a legnagyobb fogékonyságot jelenti az erkölcsi értékek és a lelkiismeretesség irányában. A vallásos nevelés pedig az evangéliumi szabadság és szeretet légkörének kialakításán fáradozik (v. ) A keresztény nevelésről szóló nyilatkozat 8.) A keresztény élet lényege a Krisztussal való találkozás és az élet alakítása a vele való állandó kapcsolatban. A hívő szülő Jézus életében, egyéniségében ismeri fel a legnagyobb életgazdagságot, feltámadásában pedig reménysége kapja meg tápláló forrását. Így amikor gyermekei életében kibontakozni segíti a vallásos magatartást, benne meglátja az őszinte jellem és igazi lelkiismeret kialakulásának támaszát is. A krisztusi szeretet megélése és továbbadása pedig a bizalmat legigazibb tartalmában bontakoztatja ki. Most már nemcsak a testi leszármazásra épülő hasonlóság és lelki rokonság kapcsolja össze a szülőt gyermekével, a gyermeket szüleivel, hanem a Krisztushoz fűződő kapcsolatra épülő kegyelmi hasonlóság is. Ebből a kapcsolatból virágzanak ki a legmélyebb közös alapélmények. Király Ernő Katolikus hetilap 1975. január 5. (1487.) : Jöjjetek ünnepeljünk! 45 televízió állomás közvetítette a Szentév megnyitását Karácsony estéjén a világvárosok lármája is elcsendesül. A római utcák azonban az idei karácsony vigíliáján mozgalmasabbak voltak a szokottnál. A Szentév megnyitására már több zarándok csoport érkezett az Örök Városba Európa különböző országai-ből, de Amerikából, Indiából, Mexikóból is. A zarándokok már kora este elindultak a Vatikán felé, hogy kedvező helyről nézhessék végig a ritka szertartást. Kilenc óra után benépesült a Szent Péter tér és odabenn a falakon belül is sokezres tömeg szorongott. A Mondo-Visio reflektorai és kamerái is idején elfoglalták helyüket, hogy negyvenöt televíziós adóállomás felé közvetítsék a Szentév kapujának megnyitását és a pápa éjféli miséjét. Századunkban immár negyedszer nyitják meg a Szent Péter bazilika bronzkapuját. A pápák sorában XI. Pius volt az egyedüli, aki pápasága alatt két alkalommal végezhette el ezt az ünnepélyes szertartást. Első alkalommal az 1925-ös rendes Szentév megnyitásakor majd 1953-ban, amikor a katolikus világ a megváltás 1900. évfordulójára emlékezett. XII. Pius 1949 karácsony éjszakáján nyitotta meg az 1950-es Szentév kapuját. Az idei karácsony vigíliáján VI. Pál pápa kezében villant meg az ezüstcsákány, mellyel háromszoros kopogtatással adott jelt a Szentévi kapu nyílásába rakott fal lebontására. Amikor ugyanis egy Szentévet bezárnak, leemelik sarkaiból a díszes bronz kanut és a kapunyílást egy kettős falrésszel zárják el. A két fal között körülbelül egy méteres hézag van. Itt helyezik el az utolsó Szentév pénzérméit, a nápai emlékérmeket és a Szentév záróokmányát tartalmazó díszes, ládikót. A belső falat pár nappal az új Szentév megnyitása előtt lebontják. A kibontott téglák egy részét elajándékozzák, illetve visszaadják azoknak, akik a téglákat a legutóbbi Szentév bejárásakor felajánlották. A külső fal tulajdonképpen nem kerül lebontásra. Csupán előkészítik a megnyitó szertartás alatti gyors eltávolításra. Tehát elválaszták a faltömböt a karbéllettől, gördülő szerkezetet szerelnek alája, melyen az egész falrészt a bazilika belső terébe lehet vontatni. Ezt a műveletet tizennégy szakember végzi, akik számára ez a feladat ígen nagy megtisztelést jelent. Fél 12 előtt néhány perccel megkondultak a Szent Péter bazilika harangjai, felvillantak a reflektorok, pazar fényárba vonva a bazilika bejáratát, ahová kíséretével megérkezett VI. Pál pápa, hogy elvégezze a Szent, kapu megnyitásának szertartását. A Szentlélek segítségül hívása után háromszor kopogtatott az ezüsti zsákánnyal a Szent kapu falazatán, majd imát mondott, utána pedig bíborocoV refi«mnVel? és P'7 asc'risT+etV f'ia a Canella Stivtina kórusának felcsendülő, trionotta Confessio oltárához lépett. Az éjféli mise mindjárt a Glóriával kezdődött. Evangélium után a pápa homiliát mondott, melyben minden katolikushoz, keresztényhez, a nem keresztény vallások híveihez és minden jóakaratú emberhez ezzel a felhívással fordult: Jöjjetek, ünnepeljünk. — Ez a szó itt a bazilikában hangzik fel — mondotta a Szentatya — de mindenkihez szól, a négy égtáj felől most erre forduló egyházhoz. Jöjjetek, hogy egy szívvel, lélekkel ünnepeljük Krisztus születését, együtt részesüljünk annak a szeretetnek csodájában és örömében, amelyet az Úr végrendeletként ránk hagyott. Ezután a pápa minden, jóakaratú embert a testvériség nagy egységébe hívott a Szentév alkalmából. Szólt a távollevőkhöz, az elkalandozókhoz, a magányosokhoz, a bizalmatlankodókhoz, arcokhoz, akik bezárták szívüket és elszakadtak a vallástól, a hittől. — Krisztus titeket is vár, jöjjetek! De a tonnan származik ez a sürgető és bizakodó hívás? Mindenekelőtt az emberek saját lelkükben érzik az öntudatlan vágyat és abszolút igényt, hogy Istenhez közelítsenek, azért ő az emberi élet célja. (A pápa itt Szent Ágoston vallomásaiból idézett: Magadnak teremtettél minket és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszunk benned, Istenünk!) Jóllehet manapság az élet nem olyan egyszerű, hiszen a gondolat fejlődése és haladása annyi bonyodalmat okoz, sőt sokszor a sötét semmi szélére sodorja a modern embert, mégis ma is érvényes ez az igazság: az ember az abszolút és szükséges lény, Isten felé vágyakozik, a fény és az igazság Istene felé. Karácsony csodája nélkül hiábavaló lett volna reménykedésünk Isten után. Képtelenek lettünk volna eljutni Istenhez. De ő végtelen jóságában hozzánk közeledett, emberré lett, velünk lakó Istenné lett. Itt azt mondhatják: ha már eljött az Isten, akkor minden rendben van, nekünk már nem kell feléje mennünk, problémáink megoldódtak, üdvösségünk biztosítva van. De nem így van. Krisztus, az Üdvözítő eljövetele után is két fontos lépés vár ránk. Az első a hit aktusa, mely megalázza öntelt gőgünket, de lelkünket kitárja az isteni kinyilatkoztatás felé. Szükséges tehát a hit az ember részéről. Hinnünk kell az Isten országában, mely megnyílt előttünk. Azt kell mondanunk az evangélium ismeretlen személyével: hiszek Uram, de segíts hitetlenségemen! A másik, amit a jubileumi Szentév szimbolikus megnyitása is jelez: a belső átalakulás, a bűnbánat és a megtérés, amelyre a tékozló fiú ad példát, amikor visszatér az atyai házba. Mindenki megteheti ezt a lépést és meg is kell tennie. Lényegében könnyű és olyan boldogító,h olyan édes ez a lépésünk. Ezt tesszük most karácsony éjjel, a Szentév küszöbén. Másnap — karácsony napján — délben a bazilika erkélyéről rövid üzenetet intézett a Szentatya a világegyházhoz és a föld lakóihoz: " — Milyen szép és milyen prófétai megismételnünk ebben az órában a boldogító angyali üzenetet, ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Ma született az Üdvözítő, Dávid városában, Betlehemben, a megváltó és az Úr! örömhír ez, történeti, felszabadító és messiási üzenet, mely megnyitja az eget és betekintést enged az élet titokzatos természetfeletti távlataiba. Ez a váratlan üzenet békét és örömet árasa a földre. A pápa, akinek apostoli küldetése teljesítésében oly nagy, bensőséges és misztikus öröm forrása ez a hír, azt kívánja mindenkinek, hogy a reménység és az öröm forrása legyen minden ember számára ez a karácsonyi üzenet. A Szentatya ezután karácsony nagy tanulságáról beszélt, utalva a világ jelenlegi helyzetére. — Mit mond nekünk karácsony? Eljött a Messiás, itt van Jézus, az Üdvözítő, aki kinyilatkoztatja az Atyát, vagyis az őrködő, bölcs és szerető jóságot, az élő Istent. És a második kinyilatkoztatás, amely Jézus személyében ölt testet. Az emberiség története, a társadalom, valamennyi emberi egzisztencia új fényben áll előttünk. A teológia és a humanizmus együtt alkotják azt a bölcsőt, amelyben a gyermek Jézus nyugszik. Az istenség emberiesség lett, az Isten Fia gyenge, csendes és alázatos alakjában Emberfia lett. Mit látunk a mai világot szemlélve? Konfliktusokat nemzetek, fajok, társadalmi osztályok és különböző érdekekhez tartozó személyek között. De ugyanakkor — szerencsére — pozitív jeleket is. Az emberi jogok, az egyenlőség, a szolidaritás és a béke eszméjéért is küzdenek az emberek. Ezeknek az eszményeknek a forrásai attól a gyermek-Krisztustól erednek, akit holnap keresztre feszítenek. Tőle, azembertől, aki minden teremtmény elsőszülöttje, mindenkinek testvére, a szegények ügyvédje, a kicsinyek barátja, a szenvedők társa, a bűnösök megváltója, egyszóval: a mi Üdvözítőnk, példakép és mester. Tőle kérjük a megújító áldást a most megnyitott Szentévre. Ezután a Szentatya ünnepélyes „urbi et orbi” áldást adott a Szent Péter téren összesereglett tömegre, az örök Város és az egész világ népére. Vizen járó Átlebegtél a vizen, mint a Holdfény, Palástod feszes, széthajtott vitorla. A bizalom szép-halk mozdulatával Keltél a széllel győzelmes bírókra. Örök Vízenjáró így lettél, Uram. A bátorságod úgy adod örökbe. Te, nincstelen, mint kinek kincse van És tékozolja, búra és örömre. Gomola György 1 f 6/ (OH A szeretet pillantása védő, óvó, ha a valódi formáit tekintjük: hitvesi szeretet, szeretet a gyermek iránt; a család szentháromsága, a barátok szeretete és az igazi hazaszeretet. Ismeri a veszedelmeket, amelyek felkelnek az igazi szeretet ellen, a megpróbáltatásokat, a gyűlölettel való halálos találkozásokat, az árulást, a halált. Abban a világban, amely állandóan mítosztalanítja magát, védelmet jelentenek a nagy misztikus vallások mítoszai is. Ezekből fakadhat sok új fogalom, mely az igazságot hordozza. Calderon kimutatta, milyen megtartó ereje van ezeknek a képeknek, ha integráljuk a keresztény világképbe. Az isteni szeretet szavának örök elsőbbsége a gyengeségben nyilvánul meg, amely a szeretett lényt helyezi előtérbe. Istennek az ember-gyermek iránti szeretete a világba sugárzott, oly erővel a szívében, hogy maga is gyermek lett érte. gyermek, aki anyától született és isteni emberi szeretetet ébresztett fel. Isten szava felkeltette az ember válaszát, szeretetté válva, és,a világra bízva a kezdeményezést. Egy megtörhetetlen körforgás keletkezett, amit Isten talált ki és valósított meg, mindig a világban maradva. Azóta a légi központja a szív. Az egyetlen ,,hely’, amely igazi, végső és felejthetetlen sebet kap, s kapott. H. U. von Balthasar Csád középafrikai köztársaságból egyre több hír érkezik a keresztény kisebbség üldözéséről. Tombalbaye elnök „kultúrforradalmat” hirdetett és nigériai menekültek szerint eddig 120 afrikai papot és világi aktivistát végeztetett ki. Számos pogány szertartást kötelezővé tettek, hogy a gyarmatosítás előtti kultúrát viszszaállítsák. Az állami hivatalnokoknak pl. vérrel kell megpecsételniük hűségesküjüket. Protestáns misszionáriusokat nyakig földbeástak, és így tették ki őket a hangyák támadásának. A templomokat bezárták. A chilei püspöki kar karácsonyi pásztorlevélben követelte a politikai foglyokkal való igazságos bánásmódot és családjaik segítését. A templomokban felolvasott dokumentumban megállapították, hogy az idei karácsony sok chileinek szomorú ünnep. Gazdasági problémák és a munkanélküliség miatt idén el kell hagyni a karácsonyi ajándékozásokat, szolidaritást kell tanúsítani a nélkülözőkkel. Bolívia püspöki kara általános amnesztiát kért Banzer elnöktől a politikai foglyoknak, a menekülteknek és az emigránsoknak. A szakszervezetek jogainak visszaállítását is követelték legutóbbi konferenciájukon. Előzőleg a Justitia et Pax bizottság is hasonló követeléseket hozott nyilvánosságra. Tíz éve alapították Dachauban, az egykori koncentrációs tábor helyén a karmelita apácák „Szent Vér”-ről nevezett engesztelő kolostorát. Az évforduló ünnepségei keretében egy magyar származású karmelita apáca tette le örök fogadalmát. Az új görög alkotmánytervezet az ország ortodox egyházának mélyreható demokratizálását teszi lehetővé. A prímást a hierarchia szabadon választhatja majd. A vezető egyházi lap élesen támadja Szerafim érsek-prímást és lemondását követeli. Az érseket a katonai junta tette az ország egyházi vezetőjévé. Mélyreható változásokat követelnek a nevesebb teológusok is, mivel Görögország elkereszténytelenedését annak tulajdonítják, hogy az egyház csak adminisztratív és jogi problémákkal törődik, és elhanyagolja a teológiai és belső megújulást. A bécsi főegyházmegyében jelenleg 871 egyházmegyés és 698 szerzetespap működik. A papság fele 50 éven felüli, így a jövőben rohamosan fokozódik majd a paphiány. Most 625 plébániából 81 betöltetlen.