Új Ember, 1976 (32. évfolyam, 1/1539-52/1590. szám)

1976-01-04 / 1. (1539.) szám

KATOLIKUS SZEMMEL AZ ÚJ TEREMTÉS ELSŐ HAJNALA. Amikor Mária igent mondott Isten üzenetére, új teremtés kezdődött. A názáreti Szűz méhében — mint a teremtés hajnalán az egész fejlődést magába sűrítő ősatomban — együtt volt az egész újjászülető világ. Egyetlen szó, Mária „legyen”-je a világkorszakok pir- kadatának isteni „legyen”-jét visszhangozza (mint ahogyan ezt visszhangozza minden „igen”, valahányszor elfogadjuk Isten akartát). „Mária a Szűz, a Nő és az Anya teljessége... Anyja az egyháznak, az emberiségnek, a világnak is: Kozmi­kus Anya” — állapítja meg Jules Monchain egyik elmélkedé­sében: „A Szűz Indiában". Költők, festők, szobrászok sokszor ábrázolták már az An­gyali Üdvözlet pillanatát. De minden alkotás — legyen bár­milyen remekmű — csak halvány visszfénye annak a kétezer évvel ezelőtti csodának, amikor az Ige megfogant Názáretben. „Én jóval előttetek magamhoz vonzottam Istent... Én vagyok Szűz Mária, minden ember Anyja” — írja Teilhard de Chardin „Az örök Női” című lírai fohászában. Megtehette volna Mária, hogy nemet mond? Meg, hiszen akarata éppen oly szabad volt, mint amilyen szabad minden emberi akarat. És ő mégis meghajtotta fejét és kimondta: Legyen! Ez volt az a pillanat, amikor föl virradt az új terem­tés első hajnala. (by. 1.) EGYIK VIDÉKI NAGYVÁROSUNK főterén, vasárnap este 8- kor sokak szemeláttára két jócskán ittas, húsz év körüli fiatal­ember veri egymást. Az egyik agresszív módon viselkedik, a má­sik megunva a kötözködést, földre teperi a támadót, alaposan fej­be rúgja és végül sáros cipőjét annak világos színű ballonkabát­jába törli. Barátjuk próbálja mindkettőt csillapítani, de nem so­kat tud elérni. Es ön, asszonyom, többekkel együtt nézője volt ennek a saj­nálatos ingyencirkusznak. Azt természetesnek tartom, hogy nő létére nem avatkozott a dologba, hiszen sok férfi is passzív szemlélő volt csupán. De ahogyan ön nézte ezt a jelenetet, az nem volt éppen emberséges. Mintha egy bikaviadal vagy ka­kasviadal zajlana, harsány jókedvvel kommentálta két 10 és 12 év körüli gyermekének a csöppet sem szívderítő látványt. A földön fekvő, fejbe, rúgott és vérző arcú fiatalemberben csak szenzációt látott, csak az érdekes látványosságot vette észre. S a két, nagyon fogékony korban levő gyermek számára nem volt egyetlen olyan szava sem, amellyel elítélte volna a részeg­séget, a durvaságot és közösségellenes magatartást. Rosszul tette, asszonyom. Hiszen az ön gyermekei is megnő­nek egyszer. Nem is olyan sokára. Kívánom, hogy ők sem ak­tív, sem passzív részesei ne legyenek hasonló eseményeknek ... (k. n.) „HITEM SÜT ÄT A NÉZŐTÉRRE.” A Reformátusok Lapja ri­portere nemrég (1975. dec. 14.sz.) interjút készített Sinkovits Imrével, a Kossuth-díjas színésszel. A riporter idézi a Nép­szabadság egykori kritikájából azt a részt, amely Madách Imre Mózes c. drámája címszereplőjének, Sinkovitsnak ala­kítását méltatja. A művész oly szuggesztívan formálja meg a zsidó nép pusztai vezérét, hogy „végül azt is elhisszük neki, hogy a természetfölötti erőket is mozgósítani tudja céljai szol­gálatában”. Mi lehet ennek a titka? A színész válasza: „Ügy látszik, a hitem süt át a nézőtérre.” Majd arra a kérdésre, miből táplálkozik ez a hit, ezt a választ kapjuk: „A környezet hatása.” S hogy ezen mit ért? „Neveltetésemet, egy erkölcsi tartást, egy közösséghez való ragaszkodásomat, hűségemet, az ügy iránt érzett felelősségemet, valamint a tehetségemmel való emberséges, tisztességes, felelős gazdálkodást.” Még elgondolkoztatóbb az a nyilatkozat, amit családi életére és műveinek otthoni elbírálására adott. „Ki a legfőbb kriti­kusa?” — kérdi a riporter. „A legszigorúbb, de egyben a leg- békítőbb kiritikusom a feleségem. Utána az édesanyám. Gyer­mekeink ... — hála annak a légkörnek, amit ki tudunk ala­kítani családi életünkben — ugyancsak nyíltan és őszintén mondanak véleményt... Számomra ez síz a bázis, ahonnan kiindulva, úgy tudom elvégezni napi munkámat, ahogy azt tőlem Teremtőm, elődeim, honfitársaim és az egész magyar társadalom elvárja.” <h- i) ÉLJEN VAGY NE ÉLJEN? Az Elet és Irodalom hasábjain Déry Tibor észrevételeket fűz Quinlan Karen 21 éves amerikai lány szomorú ügyéhez. Az orvosok ugyanis ez év áprilisa óta az eszméletlen lányt csak mesterséges úton tudják életben tartani, orvosilag semmi remény arra, hogy valaha is vissza­nyerje eszméletét: vegetációja nem nevezhető emberi életnek. Ezért maguk a szülők kérték bírósági úton az engedélyt, hogy az apa „megszüntethesse” gyermeke életét. A bíróság azóta döntött: elutasította a szülök kérelmét. A jogtörténetben pá­ratlan esetről azóta is sokat vitatkoznak. Quinlan Karennek ugyanis — a bíró szavai szerint — „nincs alkotmányos joga” arra, hogy ilyen módon távozzék az életből. Az üggyel keresz­tény szempontból a Vatikán lapja, az Osservatore Romano is foglalkozott: szerinte addig kell a lányt életben tartani, amíg csak emberileg lehetséges. A helyi papság egy része vi­szont támogatja a szülők kívánságát. Köztudomású, hogy az eutanázia (a gyógyíthatatlan beteg­ségek halálba segítése) moralisták, jogászok és orvosok közt évtizedek óta vitatott kérdés. Mert nemcsak arról van szó, van-e értelme mesterségesen életben tartani a gyógyíthatat­lan beteget, hanem arról is, hogy szabad-e bármilyen beavat­kozással siettetni a halált. Az egyház álláspontja világos. Az élet szentsége megkívánja, hogy legkisebb emberi megnyil­vánulását is tiszteletben tartsuk. Ennek oka az, hogy az élet Isten adománya, s csak ő veheti vissza. Ű ismeri egyedül minden egyes ember útját, amely nemcsak fizikailag mérhető tényezőkből áll, hanem a megváltás, a kegyelem, valamint a jóvátétel és az engesztelés titkaiba vezet. Világszerte nő az öngyilkosok száma. Kiszámíthatatlan lenne az a hatás, amit egy olyan „alkotmányos jog” bírói elisme­rése jelentene, hogy az ember „önállóan rendelkezik saját élete”, illetve halála fölött. Nincs igaza a pogány bölcselő­nek: „Nyitva az ajtó, menj ki rajta” — s ugyanúgy annak sem, aki ezen az ajtón — esetleg orvosi segédlettel — emberi- társát képes lenne kitaszítani. (ger-) NEM LEHETNE SlRAS NÉLKÜL? December 13-án a 168 óra műsorában megdöbbentő riport hangzott el a Heim Pál gyermekkórház Toxikológiai Osztályáról. Az orvos elmondta, hogy 15 év alatt 9300 kis beteget vettek fel az osztályra, de 36-on nem tudtak segíteni: a szülői felelőtlenség tragédiákat szült. Gyógyszerek kinnhagyása, maró folyadékok, gondatlan tá­rolása (pl. sörösüvegben), vegyszerek szabad tartása. Az egyik kisfiút egy éve kórházról kórházra szállítják, a károsodás egész életére megmarad: elvesztette szemevilágát. Sanyika az anyukájával szedett gyilkos galóca miatt vált örökre gyomo- rékká. A harmadik meg akart halni, mert nem tudja elvisel­ni egyik nagynéniének szeretetlenségét. De most már élni akar... Vagy a negyedik 2,5 szem nyugtatót szedett be, mert elérhető helyen tartották... A beszélgetés alatt felsírt egy kislány, az orvos megköny- nyebbülten sóhajtott, fel: meg fog maradni! — Nem lehetne sírás nélkül — szólt közbe a riporter, hisz’ életekről, emberi boldogságról és lelkiismereti felelősségről dönteni — termé­szetes feladatként, emberi kötelességként lehet csak igazán. (s. d.) Róma, Via Giuüa 1. Látogatás a Pápai Magyar Intézetben Az Örök Város már kará­csonyra készült, amikor alkal­mam volt néhány napot a Pá­pai Magyar Intézetben tölte­ni és elbeszélgetni Bagi Ist­ván prelátussal, az intézet rektorával és az ott tanulmá­nyaikat végző ösztöndíjas ma­gyar papokkal. Nem először járok itt, de valahányszor átlépem az in­tézet kapuját, mindig úgy ér­zem: hazajövök. Most is ba­rátságos, otthonos, kedves lég­kör fogadott. Még a kellemes meleg is jólesett, mert Rómát elárasztotta a szüntelen zuho­gó, hűvös eső. Mégis, másfaj­ta melegség az, ami a régi fa­lak között átjárja itt az em­bert: jókedv, családias légkör az ösztöndíjasok között, bará­ti évődések, ugratások a fe­hérasztalnál, a házigazda és a nővérek mindenre kiterjedő gondossága és figyelme. Minden reggel háromnegyed hétkor közös szentmise a gyö­nyörű kápolnában. Itt van az „egész ház”, egy kis magyar egyházközség idegenben. Reg­geli után mindenki siet napi munkája után. Bagi István rektornak is minden napra ki­jut a házon kívüli, délelőtti elfoglaltságból. Hivatalos ügyeket intéz az illetékes szentszéki hatóságoknál, az ösztöndíjasok érdekében tár­gyal a különböző tanintézetek­ben, távoleső piacokat fut be, hogy előnyösen szerezze meg az asztalra valót. Előfordul, hogy éppen egy elromlott víz­csapot javít, villanyt szerel és ajtózárat javít. így azután csak az utolsó napon tudott szakítani néhány percet arra, hogy kérdéseimre válaszoljon. — Mikor vette át az Intézet vezetését? — 1972. november 13-án utaztam Rómába, hogy a Ma­gyar Püspöki Kar Elnökének megbízásából ideiglenesen át­vegyem az Intézet vezetését és a Magyar Püspöki Kar ügyei­nek intézését. VI. Pál pápa, a Magyar Püspöki Kar előter­jesztésére nevezett ki véglege­sen rektornak és az erre vo­natkozó okmány átadása és publikálása 1973. március 15- én történt. 1964 óta. Dr. Zemp­lén György, Dr. Fábián Árpád elődeim után, az ő munká­jukat folytatva, az Intézet har­madik rektoraként működöm. — Rektor Ür maga is volt itt ösztöndíjas, ezért nemcsak a vezetés oldaláról, hanem az érdekeltek szempontjából is jobban látja, mi kell ahhoz, hogy az ösztöndíjasok nyugodt körülmények között végezhes­sék tanulmányaikat. Sikerült-e ebben előrehaladni az elmúlt évek során? — 1965—67-ig ösztöndíjasa voltam az intézetnek. Ez alatt az idő alatt az Accademia Al- fonsianan erkölesteológiából és lelkipásztorkodás-teológiá- ból szereztem magisteri foko­zatot, nemzetközi diplomát. Tanulmányaim mellett, az ak­kori rektor, Dr. Zemplén György kérésére, segítettem az Intézet ügyeinek intézésében, mindaddig, amíg segítőként hivatalosan kinevezett prefek­tust kapott Dr. Fábián Árpád személyében. Már akkor mó­dom volt beletekinteni az in­tézet problémáiba, gondjaiba, az akkor szerzett tapasztalaim segítenek most abban, hogy egy-egy lépést előre haladhas­sunk. Kérdésében a nyugodt kö­rülmények biztosításáról tesz említést. Ez valóban elenged­hetetlen ahhoz, hogy az ösz­töndíjasok 2 esztendő alatt tu­dományos fokozatot szerezhes­senek. Az elmúlt évek során sikerült kicserélni az évtize­dek alatt tönkrement, régi tí­pusú vaságyakat. Azóta egy­szerű kivitelű, de kényelmes ágy található az ösztöndíjasok szobáiban. Ez a felújítás azzal a meggondolással történt, hogy aki nem tud rendesen alud­ni, az nem tud rendesen dol­gozni és komoly munkát vé­gezni sem. A nyugodt körül­mények biztosításához tarto­zik a szerény, de változatos és tápláló élelmezés biztosítá­sa, amely a folyton emelke­dő árak mellett nem könnyű feladat. Az élelmezésnek a nagybani beszerzésre való át­állításával, mélyhűtő és táro­ló polcok beszerzésével sike­rült egy lépést előre haladni. Igen hálásak vagyunk azok­nak, akik ebben segítségünk­re voltak. Az intézet kézi könyvtára, jelenleg valóban kéznél, az ösztöndíjasok szo­báinak közelében található, újonnan kifestett teremoen. A könyvállomány bővítése, meg­felelő elhelyezése és katagoli- zálása szintén napirenden sze­replő feladat. A 20 ember ké­nyelmes elhelyezésére alkal­mas ebédlő, 2 felújított aszta­lával, a szalon közelében ta­lálható. A nyugodt körülmé­nyek biztosításához tartozik a baráti légkör kialakítása is, amelyet nemcsak a névnapok szerény megünneplésével, ha­nem közös élmények, közös ki­rándulások segítségével is igyekezünk ápolni. — Miből áll a rektor mun­kája? A rektornak a feladata az Intézmény képviselete min­den római egyházi és állami, valamint a magyarországi egyházi és állami fórumok előtt. Az új ösztöndíjasok be- íratása a római fakultásokra, rendőrségi bejelentésük és olaszországi tartózkodási en­gedélyük megszerzése, nyelv- tanfolyamokra való beiratko­zásuk intézése, tanulmány- utakra külön szentszéki ösz­töndíjak biztosítása, s mivel jelenleg az intézetnek nincsen külön prefektusa, az ösztön­díjasok tanulmányainak segí­tése és ellenőrzése, minden is­kolai év végén tanulmányi zá­rójelentés készítése. Nincs az intézetnek külön gondnoka, ezért az összes gondnoki teen­dők is a rektor feladatai közé tartoznak, ami a folyton emel­kedő árak mellett nem köny- nyű feladat. Polgári évenként zárszámadást készítünk az el­múlt gazdasági évről, vala­mint költségvetést a követke­ző gazdasági évre. — A szigorúan vett rektori feladatokon kívül a Magyar Püspöki Kartól is van meg­bízatása különleges és rend­szeres ügyek vitelére az apos­toli Szentszék hivatalaiban? — A Magyar Püspöki Kar megbízottjaként nyújtom be a hozzám érkező egyházmegyei hivatalos iratokat és szükség esetén sürgetem azok elinté­zését. a kész válaszokat pedig postázásra előkészítem és min­den vele kapcsolatos admi­nisztrációt, beleértve a gépe­lést is. valamint az iratok re- gisztrá'ását magam végzem, a vatikáni kiadványok, Acta Apostolicae Sedis. Osservato­re Romano Seminarium, No- titiae stb. folyóiratok meg­rendelését. és a velük kapcso­latos elszámolásokat. — Kik a munkatársai? — Vigh Franciska és Dorkó Erzsébet nővérek a ház rend­jét és tisztaságát biztosítják áldozatos takarítói munkájuk­kal, Macassv Magdolna és Csutak Rozália nővérek pedig igen ügyesen és nagv fantá­ziával biztosítják a váltpzatos mindennapi terített asztalt, mindig szem előtt tartva a ta­karékossági szempontokat is, Az ismert német morálteo­lógus, Bernhard Häring (Ró­ma), szembefordult a bűnről és a büntetésről vallott „sab­lonszerű nézetekkel”, amelyek a keresztényeket valamilyen „középszerű életre” bátorítják. Haring különösen bírálta a ke­resztény bűntudat leegyszerű­sítését az ún. „halálos bűnök­re”, mely a „bocsánatos bűnö­ket” rendszerint nem tartja fontosnak. Ez a felosztás min­denképpen kétségbe vonható, mert csak Isten tudja a bű­nök súlyosságát megítélni. „Sok bocsánatosnak tekintett bűn egyre inkább eltávolíthat bennünket Istentől” — mon­dotta. Ugyanakkor kétséges bizo­nyos cselekmény „halálos bűn­né” nyilvánítása. Häring pél­részben magyar, részben olasz ételek elkészítésével. — Es akik az asztalnál ül­nek? Kik az idei ösztöndíja­sok? BOLBERFTZ PÁL, esztergomi fő- egyházmegyés pap, teológiai tanár az esztergomi érseki hittudományi főiskolán. Idén második esztendeje tanul Rómában a jezsuiták Grego- riana egyetemén, ahol filozófiai fa­kultáson a licenciátus megszerzé­sére készül. KELEMEN VENDEL, pécsi egy­házmegyés, dunaföldvári káplán, akinek eddigi irodalmi tevékeny­ségét az Igehirdetés és liturgia (dr. Szalal János), A Szentlélek és az Isteni szó teológiája c. könyvekben történt közreműködéséből ismerik olvasóink. A Gregoriana egyetemen tanul dogmatikát, jelesül a kinyi­latkoztatással kapcsolatos kérdése­ket és újabb eredményeket tanul­mányozza. KIRÁLY ERNŐ, most csak ven­dégként tartózkodik egy bő hóna­pig a P. M. I-ben. Laurea dolgo­zatát védi meg az Akadémia Alfon- sianan, ahol négy évvel ezelőtt fe­jezte be morál- és pasztorálteoló- giai tanulmányait. Doktori disz- szertációjának címe: A személyes hit problémája Szondi sorslélekta­nának fényében. Otthon a nyír­egyházi hittudományi főiskola ta­nára, morál és pasztorál-teológia szentségtani részét, pedagógiát, szociálteológiát, medicina pasztorá- list tanít, egyben tiszaeszlári lel­kész. KOVÁCS LÁSZLÓ, nagyváradi egyházmegyés a Pápai Lateráni Egyetem kánonjogi fakultásán vég­zi tanulmányait. Kiküldetése előtt Békésszenfcandráson teljesített lel­kipásztori szolgálatot, mint segéd­lelkész 1971—1974-ig. Második éve van Rómában s az idei tanévet a kánonjogi diploma megszerzésével fejezi be. PAJKO LÁSZLÓ, váci káplán, 1974-ben doktorált a Hittudományi Akadémián. A második évet kezdte meg az Accademia Alfonsiana-n, ahol ebben az évben a teológia mo­rális szakdiplomáját szerzi meg. PETRASEVTTS DÉNES, a Miskol­ci Apostoli Exarchátus papja, 1971- ben szentelték, utána mogyoróskai lelkész, bajd perei parólius lett. Édesapja is görögkatolikus lelkész. A Pápai Keleti Intézetben hallgat­ja a patrológla és az egyháztörté­nelmi szekció tárgyait, valamint a Dante Intézetben tanulja az olasz nyelvet. SAGHEGYI GELLERT, szombat- helyi egyházmegyés, Celldömölkön káplán. A Lateráni Egyetemen el­ső éves, kánonjogot tanul. SCHM ATOVTTCH JAVOS, gvőri egyházmegyés, 1966—1973. között káplán volt Ivánban (Győr—Sopron megye). 1971-ben doktori fokozatot szerzett a Budapesti Hittudományi Akadémián. 1973 óta folytatja ta­nulmányait Rómában, a Pápai Bib­likus Intézet harmadéves hallgató­ja. Ebben a tanévben szeretné meg­szerezni a. licencia-fokozatot szent- frástudományból. Diploma-dolgoza- tának témája: ..A feltámadt Jézus megjelenéseinek tudósítása az Új­szövetségben”. Amikor elbúcsúztam római intézetünktől, a Szent Péter te­ret már az utolsó nagyzarán­doklatok tömegei lepték el. Karácsonykor befejeződik a Szentév. A Pápai Magyar In­tézet ösztöndíjasai itt töltik a karácsonyt. ami sohasem könnyű dolog nekünk magya­roknak, akik otthon szeretjük megünnepelni ezt a családias ünnepet. Bagi prelátus úrnak és a nővéreknek akkor az volt a gondjuk, hogy minél több otthoni színt, hangulatot va­rázsoljanak a gondjaikra bí­zottak karácsonyfája köré. dát mondott: „Egyetlen kor­mánytól sem várnánk, hogy 8 éves gyermeket halálra ítéljen. De beszélünk 8 éves gyerme­kekről, akik képesek halálos bűnt elkövetni — azaz halot­tak Isten szemében”. Isten a szeretet és a könyörületesség Istene, és az emberi értelmezés sohasem emelkedhet a szere­tet és a könyörületesség isteni törvénye fölé. Ne kérdezzük, mint a rab­szolgák, mit cselekedjünk a ha lálos bűn büntetésének elke­rülésére, hanem azt nézzük, mit tudunk Istennek vissza­adni mindazért, amit nekünk adott. Senkinek sincs joga va­lakit, mint „nyomorult bűnöst” elítélni, amint ezt a farizeusok tették, mert „mindannyian bű­nösök vagyunk”. (M. K.) Magyar Ferenc Antenna Ne suttogjatok, ne kérdezzetek, ha meg nem látom fénylő szemetek. Ne sajnáljatok, ne is bántsatok, ha olykor szótlan, hallgatag vagyok. Ne mondjátok, hogy magányom minek, ha antenna-sorsom nem értitek. _________________________________ Simon Gyula Hä ring professzor a bűnről LÁTTUK SZENT JOHANNA G. B. Shaw történelmileg Is helytálló drámája, habar nem szű­kölködik szatirikus beállításokban és az elidegenedést is alkalmazza jóval Brecht előtt, századunk leg­klasszikusabb érvényű színpadi műve. Az ír eredetű szemlélő ke­gyetlen iróniával mutatja be az angol nacionalizmus egyházi és vi­lági szereplőit éppen úgy, mint a Johanna angol kézre adásában vét­kes francia tudósokat és egyházi személyeket. Élete teljében, ötve­nedik éve küszöbén, Shaw szellemi fegyvertára tűzijáték arzenáljából ragyogóbbnál ragyogóbb ember- és típusalakokat szikráztat elő, <lgy drámát, amelyben a legkisebb sze­rep is színpadi jutalomjáték tár­gya lehetne. Bárdos Artur és később Egri Ist­ván rendezése után kétségtelenül Szinetár Miklósnak sikerült a leg­jobban a szerepek szinte őserdei burjánzását esztétikus tablókba ál­lítania, habár éppen a felvonásvégi tablózással lőtt túl a célszerű kö­zéppontokon. Mégis sikerült neki a mai új színházba járó közönség szellemi megtornáztatása és egyben lenyügözése is. Kissé megfakult színházi életünkben pedig ez sokat billent Szinetár javára a latban. Pompás együttest formált a ren­delkezésére álló szintén kitűnő szí­nészi anyagból. Kútvölgyi Erzsébet, az új Johanna, korunk proletár Johannájának is nevezhető lenne. Vézna alakja nagy hangerővel bír, meg ha kitöréséiben akad is disszo- nanciális félresiklás. Ezt azonban kinőheti. Két mesteri alakítást ka­punk Darvas Ivántól és Tomanek Nándortól Warwick grófjának és a beauvais-i püspöknek a szerepé­ben. Tordy Géza gyűlölködő angol káplánja és megtöretése, valamint Koncz Gábor várkapitánya is emlé­kezetes marad, bár ez utóbbi sze­repfölfogása artistaszámnak is be- illenék. örvendetes azonban a két­ségtelen siker, amely újabb közön­séget vonz majd a színház nézőte­rére. (Vígszínház.) —i —-ó OLVASTUK HAJDÖK JANOS: KlGYÖ ÉS GALAMB A vallási tapasztalat éppúgy nem visz a mélybe, mint a művészi, ha az embernek nem lét-módja. Ebben az esetben úgy tetszik, mint­ha csupán önerőnkből mutatvá- nyoskodnánk, az ellenkezőben pe­dig mi vagyunk az, akivel történ­nek a mélység dolgai, akire erő ne­hezedik, imádni s írni kényszerüL Teljesítményünk nagysága a föl­ismerésen múlik, azaz, nem az erőnkön, hanem az alázatunkon; s ki mer itt tovább beszélni? Aki „költő akar lenni”, annak kell. S az a legkevesebb, hogy a szemé­lyiségét kockáztatja. Szerencsénk­re, nem tudjuk, hogy ml a legtöbb. Ezt a legkevesebbet is igen soknak érezzük. Hajdók János verskötete hamar megmutatja, hogy lendülete nem ismeretlen rétegekből tör elő, de azt is, hogy őszintén érzékeny a szeretet egyetemességére, nem kí­ván többnek látszani annál, ami („vak és béna vagyok”), és érzé­keny az irgalomra (Jeltelen»). Leg­tisztább sorai világosan bizonyít­ják együttérzését a szenvedőkkel, és csak maradék erejével aljcot. A „csöndtől elcsigázva” vágyik „lenni még, csak tenni még”. Kénéi meg­villan! sem tudnak, túllökik egy­mást a sietségben, telitalálat üz képzavart, a variációs lehetőség el- fárasztja a szemet, a szem a figyel­met, az meg az olvasót. Mégsem csak felszíni sod­ródás ez; ilyen sorokat vet föl: „magánvunk jéggvöngy ravatal”. Ahol Hajdók János egyszerű és egyszeri, tud erőt tömöríteni: „tá­gas leszek . . . járhasson bennem, aki megtagad”. A másfajta költői magatartással való túl heves azo­nosulást az olvasó nem érzi iro­dalminak. A túlírt, túlbonyolított versek vesztesei maradunk, de ajándéknak érezzük az Aki du- dás-t, Fiastvúk-ot, Reneszánsz-t (!), Iszony-t, Égi háború-t, s a tragi­komikusán szép A bolond szabó-t. Ezekből kicsapnak Hajdók sajátos kulcsszavai, jellemző cselekvés­emlékei, balladás ösztönössége. Költészete több, mint játék. Igazi ember- s világszeretetet, melenge­tő istenhittel, lelkendező jámbor­sággal, eleven színekkel. (Szerzői kiadás, 20 Ft) ‘ (v. p.) OLVASÓINKNAK AJÁNLJUK PANDI MARIANNE: HANGVER­SENYKALAUZ m. (Zeneműkiadó, 48 Ft) — a kamaraművek ismerte­tése zeneszerzők szerint a kezde­tektől nanlainkig: FODOR IST­VÁN: VERECKE HÍRES UTJÁN . . . (Gondolat, Magyar História soro­zat, 15 Ft) — a magyar nép szár­mazása és legkorábbi története Iránt érdeklődőknek, gazdag kép­anyaggal illusztrálva; KAVABATA JASZUNARI: KIOTÓI SZEREL­MESEK (Kozmosz könyvek, 16,50 Ft) — a Nobel-díjas író két egy­másra talált lány ikertestvér élet­útját mutatja, s közben egy szá­munkra szokatlan, költői világba vezet; A KUBIZMUS (Gondolat, 46 Ft) — válogatás a művészeti irány­zat dokumentumaiból. m. b. SZOMBATOT VIKTOR: SZLO­VÁKIÁI UTAZÁSOK (Panoráma, 30 Ft). Északi szomszédunkat, Szlo­vákiát mutatja be a „mini” úti­könyvek sorozatban megjelent mű. Rövid földrajzi, történelmi, művé­szettörténeti áttekintés után né­hány hasznos gyakorlati tudnivaló­val lát el a közlekedés, a vámsza­bályok, a pénzváltás és a vendég­látóipar] szolgáltatások tekinteté­ben. A továbbiakban tájegységek, városok fotókkal és térképvázla­tokkal Illusztrált ismertetését adja, miközben népeink történelmének több mint ezeréves összefüggései­re is emlékeztet. A Szlovákiai uta­zásokkal méltán népszerű útiköny­veinek sorát folytatja a szerző. K. T.

Next

/
Thumbnails
Contents