Új Ember, 1979 (35. évfolyam, 1/1696-52/1747. szám)

1979-01-07 / 1. (1696.) szám

ö • v Az igazat megvallva nem azért küldtelek a földre — mondja Krisztus —, hogy itt boldog legyél, hanem azért, hogy hasznos légy. Nem azért, hogy nyugodt életet élj, hanem azért, hogy életed termékeny legyen. Hívtalak, kiválasztot­talak és odahelyeztelek, ahol vagy, hogy dolgozz és gyümöl­csöt hozz. És — jól tudod! — a gyümölcs Én vagyok. Minél jobban ragaszkodsz hozzám, annál jobban tudok beléd ha­tolni, annál inkább tudom szolgálatodat igénybe venni emberségem kiegészítésére. Annál jobban tudom testedben beteljesíteni azt, ami szenve­désemből hiányzik, misztikus Testem, a Szentegyház javára. Én beszélek az ajkaddal, Én szeretek a szíveddel. Én te­szem jóvá megaláztatásoddal az emberek kevélységét. Én szentelem meg az emberi örö­möket a neked ajándékozott tiszta és szent örömökkel. Lel­ked mélyén ott vagyok, jelen vagyok; tehát mindazt, amit teszel, veled teszem — mondja Krisztus. C. Courtais Ára:2 Ft XXXV. 1. katolikus hetilap A Szentatya karácsonya Az Írás úgy mutatja be Istent, mint aki felkerekedik, megláto­gatja a viíágot, az embereknél lakik és köztük él. Mindez Krisz­tusban valósult meg. (Romano Guardini) Január 7. Vasárnap. VÍZKE­RESZT, URUNK MEGJELENÉ­SÉNEK ÜNNEPE. (Attila, Luci, ári, Níkétás.) Igcliturgia: I: Az Ür dicsősége lesz a Város fénye, (íz 60, 1—6.) II: A pogányok is társörökösei az ígéretnek. (Ef 3, 2—3a. 5—6.) — Evangélium: Böl­csek jönnek napkeletről, hogy hódoljanak a királynak. (Mt 2, I—12.) — Fehér, saját mise, Di­csőség, Hitvallás, saját prefáció. — Énekrend: 43. — OK 20 vagy HO 408—410. — 44. — 23, 30. — 36. Január 8, Hétfő. Urunk megkeresztelkedésének . ünnepe. (Gyöngyvér, Szeverin, Szörény.) — 'Igeliturgia: Izajás 42, 1—4. 6 —7.; ApCsel 10, 34—38.; Mk 1, 6b—11. — Fehér, saját mise, Di­csőség, saját prefáció. Január 9. Kedd. (Marcell, Juli ánusz, Zulejka.) — Mise köznapi az 1. évközi vasárnap után (zöld). — Zsid 2, 5—12; Mk 1, 21—28. Január 10, Szerda. (Melánia, Agád, Vilmos.) — Zsid 2,14—18.; Mk 1, 29—39. Január 11. Csütörtök. (Ágota, Szalvia, Tasziló.) — Zsid 3, 7— 14.; Mk 1, 40—45. Január 13. Péntek, (Ernő, Ár­kád, Cerazina.) — Zsid 4, 1—5. 11.; Mk 2, 1—12. Január 13. Szombat. (Veroni­ka, Csongor, Gotfrid.) — Zsid 4. 12—16.; Mk 13—17. Január 14. ÉVKÖZI 2. VA­SÁRNAP. (Zöld.) — Igeliturgia: I: 1 Sám 3, 3b—10. 19. — II: 1 Kor 6,. 13c—15a. 17—20. — Evan­gélium: Jn 1, 35—42. — Ének­rend: 45 (43. dallamára) — OK 21. — 45/köv. — 120, 109. — 41. A háborús játékok ellen Joseph Ratzinger müncheni bí­boros érsek és a müncheni kato­likus ifjúsági szövetség közös fel­hívással fordult a szülőkhöz és a nevelőkhöz, melyben a háborús játékokból eredő veszélyeket tár­ják fel. Ezek a játékok a hábo­rút, a brutalitást és erőszakot ter­jesztik a gyermekek között. A vi­lág békéje a gyermekszobákban kezdődik, és a karácsony. ünnep­körében a békéről, kiengesz- telődésről és reményről kei) el­mélkednünk — mondja a nyilat­kozat. II. JÁNOS PÁL PÁPA az éjfé­li misét a Szent Péter bazilikában mutatta be. Hofniliájában a Szentatya felidézte a közel két­ezer évvel ezelőtt történt esemé­nyeket. Arra buzdította hallgató­it, hogy próbáljanak jelen lenni Betlehemben, ahová nagyon vá­gyakozik. Mivel ezt:.a .körülmé­nyek most nem teszik lehetővé, valamennyi hallgatójával együtt legalább lélekben szeretne jelen lenni Jézus születésének barlang­jában. Emlékeztetett arra, hogy Jézus a legnagyobb szegénység­ben született. Sehol sem akadt hely számára. Emlékezzünk tehát — mondot­ta _ —, az emberi kegyetlenség, erőszak és jogfosztás áldozataira, a betegekre, az otthontalanokra, az éhezőkre, a kizsákmányolás és gazdasági rendszerek igazságta­lanságai miatt nyomorgókra. Gon­doljunk azokra is, akik nem ve­hetnek részt a szentmisén, mert nincs papjuk, hogy misézzen ne­kik. Gondoljunk azokra is, akik hitük és meggyőződésük miatt szenvednek. A betlehemi istálló az emberi szolidaritás első helye. Vállaljunk tehát sorsközösséget elsősorban azokkal, akiknek em­beri jogait nem ismerik el. Az an­gyalok hirdetik: Dicsőség a ma­gasságban Istennek és béke a jó- akaratú embernek. Imádkozzunk azért, hogy ezt minden ember meghallja a Föld végső határáig. A karácsonyi ünnepi mise dél­előtt %11 órakor kezdődött ugyancsak a Szent Péter baziliká­ban. Valamivel déli 12 óra után á Szehtatya megjelent a bazilika középső erkélyén és elmondta karácsonyi üzenetét, majd apos­toli áldását adta székvárosára, Rómára és a földkerekségre. A KARÁCSONYI ÜZENET szó szerinti fordítása a következő: „Ezt az üzenetet minden ember­hez intézem, az emberhez, evan­géliumi mivoltában. Karácsony az ember ünnepe. Egy ember szü­letik. Egy a sok milliárd közül, aki megszületett, születik és szü­letni fog a Földön. Az ember sta­tisztikai alkotó elem. Nem vélet­len, hogy Jézus népszámlálás al­kalmával jött a világra, amikor egy római császár tudni akarta, hányán vannak alattvalói orszá­gában. Az ember számítások tár­gya. A nemiség kategóriájába so­rolják. Egy a milliárdok között. És ugyanakkor egyetlen, egyedülál­ló és m eg isme telhetetlen. Azért ünnepeljük oly fénnyel Jézus születését, hogy tanúsítsuk: min­den ember valaki, egyedülálló és megismételhetetlen. Ha a mi emberi statisztikáink, katalogizálásaink, politikai, gaz­dasági és társadalmi rendszere­ink. az egyszerű emberi lehető­ségek nem tudják . biztosítani az embernek azt, hogy megszüles­sék. létezhessék és tevékenyked­hessék. mint egyedülálló és meg­ismételhetetlen. lény. akkor mindezt biztosítja neki az Isten. Általa és előtte az ember mindig egyedülálló és megismételhetet­len. Valaki, akit öröktől fogva elgondolt és öröktől fogva kivá­lasztott. Az ember valaki, altit a saját nevén szólít az Isten. Miként az első embert. Ádámot. és miként az új Ádámot, aki Máriától szü­letik Betlehemben: »Jézusnak fo­god hívni." Ez az üzenet mindén embernek szól. pontosan rrrnt, embernek. emberségének. Az Isten földi születése éppen az emberséget emelte fel., Az em­berség. az emberi természet fel­vétetett a Fiú isteni személyének egységébe:, az örök Ige egységé­be, akiben Isten öröktől fogva kifejezte magát. Ezt az istensé­get az Isten Jézusban fejezi ki. Igaz Isten az igaz Istenben, az Atya a Fiúban és mindkettő a Szffintlélekiben. A mai ünnepen felemelkedünk ennek az isteni- születésnek ki­fürkészhetetlen misztériuma felé is. Ugyanakkor Jézus betlehemi születése arról tanúskodik, hogy Isten ezt az örök Igét, egyszülött Fiát, kifejezte az időben és a tör­ténelemben. Ebből a kifejezéstől alkotta meg és alkotja állandóan az ember történetének struktú­ráját. A megtestesült Ige szüle­tése magának az emberiségnek is új erő. kezdete. Ez az erő minden ember számára nyitva áll Szent János szavai szerint: »Hatalmat adott nekik, hogy Isten fiaivá le­gyenek.« MINDEN EMBER EGYEDÜL­ÁLLÓ ÉRTÉKE nevében, ennek az erőnek a nevében, amelyet az emberré lett Isten Fia hordoz, ezt az üzenetet főleg az ember­hez intézem. Minden emberhez, bárhol dolgozik, alkot, szenved, küzd, vétkezik, szeret, gyűlöl, kételkedik. Bárhói él és hal. Hoz­zá intézem ma az Isten születé­sének teljes igazságával, az Ő üzenetével. Az ember másokkal együtt, él, dolgozik, teremt, szen­ved. harcol, szeret, gyűlöl, kétel­kedik. esik el és áll talpra. Ezért a különböző közösségekhez for­dulok. A népekhez, a nemzetek­hez, a kormányokhoz, a pol'ti- kiai. gazdasági, társadalmi, kul­turális rendszerekhez és ezt mondom: Fogadjátok el az em­berről szóló nagy igazságot! Fo­gadjátok el 'az emberre vonatko­zó teljes igazságot, amelyet kará­csony éjszakáján hirdettek ki! Fogadjátok el az embernek ezt a dimenzióját, amely minden em­ber számára megnyílt ezen a szent éjjelen. Fogadjátok el a tit­kot,. amelyben minden ember él, mióta Krisztus megszületett. Tiszteljétek ezt a misztériumot. Hagyjátok, hogy ez a titok has­son minden emberben. Engedjé­tek neki. hogy kifejlődjön földi élete körülményeiben. Ebben a misztériumban van az emberiség ereje. Az az erő. amely kiárad mindarra, ami emberi. Ne nehe­zítsétek meg ezt a kiáradást! Ne romboljátok le! Mindaz, ami em­beri. .ebből az erőből növekszik. Nélküle elveszik, tönkremegy. EZÉRT KÖSZÖNETÉT MON­DOK valamennyieteknek, csalá­dok, nemzetek, államok, nemzet­közi szervezetek, politikai, gaz­dasági, kulturális és társadalmi rendszerek, mindazért, amit a végett tesztelt, hogy az emberek élete különböző szempontokból egyre inkább emberivé' váljék, vagyis egyre inkább emberhez méltó legyen. Azt kívánom, azért könyörgök, hogy ne fáradjatok bele ebbe az erőfeszítésbe, ebbe az elkötelezettségbe. DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK! Isten közel jött hoz­zánk, közöttünk van, ember lett. megszületett Betlehemben, a já­szolban fekszik, mivel nem volt neki hely a szálláson. Neve Jé­zus. Küldetése Krisztus. Csodá­latos tanácsadó. Mi viszont oly gyakran tanácstalanok vagyunk és tanácskozásaink nem hozzák meg a kívánt gyümölcsöket A jövendő Atyja, a béke fejedel­me. És jóllehet kétezer év vá­laszt el bennünket születésétől, még mindig előttünk van, meg­előz minket. Visszafelé kell sza­ladnunk és igyekeznünk kell. hogy elérjük őt. ö a mi békénk Az emberek békéje. Béke az em­bereknek. akiket szeret! Isten­nek mindig terve van az ember­rel Krisztus miatt. Az ember nem rombolhatja le az embert. Tilos az embert megalázni, tilos gyűlölni. BÉKE A JÓAKARATÉ EMBE­REKNEK! Mindenkihez sürgető felhívást intézünk: Imádkozza­tok a pápával együtt a békéért, főleg ma és pár nap múlva, ami­kor az egész világán a béke-vil- lágnapot ünnepeljük. Boldog ka­rácsonyt minden embernek, min­den egyes embernek! Nagy sze­retettel és őszinte tisztelettel for­dulok felétek jókívánságaimmal, nővéreim és testvéreim, akik je­len vagytok itt a téren. Vala­mennyietekhez, akik a tömeg­kommunikációs eszközök révén követhetitek ezt a szertartást. Valamennyietekhez, akik őszin­tén keresitek az igazságot, akik éhezitek és szomjazzátok az igazságot, akik jóságra és öröm­re vágyakoztok. Valamennyie­teknek, családapák és család­anyák. dolgozók ós értelmiségi­ek, fiatalok, gyermekek, szegé­nyek, betegek, öregek, bebörtön- zöttek. valamennyieteknek, akik nem tölthetnek a karácsonyt ott­hon, szeretteitek körében: Bol­dog karácsonyt Krisztus békéjé­ben és örömében!” A Szentatya karácsonyi üzene­te után 25 nyelven fejezte ki ün­nepi jókívánságait. A nagy vi­lágnyelveken kívül főleg a kö­zép- és kelet-európai országok nyelvén, köztülk magyarul is: ..Boldog karácsonyt a szeretett magyar nép­nek!” Ezután teljes búcsúval járó „Urbi et Orbi” áldást adott. (M. K.) Püspöki Síiiiodus a keresztény családról A Szeratatya úgy döntött, hogy 1980-ban a Püspöki Szinodus 5. rendes ülésén a „Keresztény család a mai társadalomban” té­mát fogják megtárgyalni. A Szi- niodus főtitkársági tanácsa de­cember 12—16 között ülésezett. A kitűzött téma irányelveiről volt szó. amelyet 1979-ben szét- küldenek a püspökkari konfe­renciáknak. hogy megkezdhessék a rendszeres és alapos előkészü­leteket. A keresztény család probléma­köre szervesen kapcsolódik a legutóbbi Püspöki Szinodus té­maköréhez. az evangelizáció kér­déséhez. A családban kezdődik az evangélium szellemében való ke­resztény nevelés, és ugyanakkor a család az, melyet mind hatéko­nyabban kell evangel izálnia a keresztény közösségnek ahhoz, hogy betölthesse nevelői funkció­ját. A szülök az első és nélkülöz­hetetlen hitoktatók, de csak ak­kor. ha mindinkább elmélyülnek hitük megismerésében. 1979. ianuár 7. (1696.) AZ ORSZÁG KAPUJA Igen, van gyűlölet a földön. Van háború, van nyomorúság, van ma­gány és igazságtalanság, van két­ségbeesés, és van halál. Mind« nyáján találkoztunk már egyik- kél-másikkal. És velük szemben nincs semmi más, csak a szeretet, Csak Isten csecsemő gyermeke, a legészrevétlenebb a jeltelenek kö­zött. Ki lehet ez az Istenfia, hogy egyedül merészel megállni a lét irgalmatlan sötétségével szemben, s önmaga kicsinységével szem­ben is? Ez a Jézus Krisztus a kezdet Kezdete. Lehetett észrevétlen, hi­szen isteni személy. És lehetett kicsinységén is túl, szinte a sem­miig, a nemlétezésig is észrevét­len, hiszen a föltámadása után be tudta tölteni a Mindenséget. „Elveszítette" emberi mivoltát, a részt, de megnyerte az egészet, az öröklétet. Többé már nem lehet kirekeszteni az életünkből; visz- szatért hozzánk a kenyér és a bor színe alatt. Minden évben, min­den pillanatban megszületik és meghal, meghal és újra megszü­letik érettünk. Elment és visszajött. Sosem volt hozzánk olyan közel, mint amikor elment, és mióta visszajött, a messzeségben érezzük. Mielőtt megszületett, már múltja volt, s miután meghalt, végtelen jövője lett. Nem mögülünk, nem az em­lékeink felől, hanem ebből a jö­vőből, szemben velünk fog vég­képp megérkezni. Nem is ünne­pelni kell tehát Öt, hanem élni kell Vele és Általa. Afölötti örö­münkben, hogy Ö van, hogy ö van igazán, szinte magunkat ün­nepeli ük Benne, mint Krisztus jövőjének leendő részeseit. Ha tehát Krisztus van, megszü­letett és a kezünkre adta magát, bár összevéreztük a jászolát, le­gyünk boldogok. Miért? Mert bár van gyűlölet, hiába van. Krisztus szeret. Bár van háború, Krisztus a béke. Bár van nyomorúság, Krisztus nyomorultjai boldogok. Bár van magány, Krisztus átölel minden magányost. Bár van igaz­ságtalanság. Krisztus megtoldja a híját. Bár van kétségbeesés. Bet­lehemben megszületett a remény. Bár van halál, Krisztus föltá­maszt. De Krisztus nem kibúvó a mi számunkra, övéit arra kötelezi, hogy a legnehezebb dologra vál­lalkozzanak: ők legyenek Krisz­tus. Igen, te, meg ö, meg ti. és mi. Ha én gyűlölök, nincs ben­nem Krisztus. Ha én viselek há­borút, Krisztus halott. Ha én oko­zok igazságtalanságot vagy ütök sebet, Krisztus az, aki vérezni kezd. Ha én ejtek valakit kétség­be, csalok vagy ölök, visszazök­kentettem az időt a vad és ho­mályos várakozásba. Mégsem csüggedek. Itt ez a csecsemő. Nem kér se pehelypap­lant, se ünnepi rendtartást, se kö­rülményes vallási előírásokat. Egyet kér: úgy éljek, hogy Krisz­tus bennem élhessen. Legyek te­hát átlátszó. Legyek testvér. Le­gyek nagylelkű. Leborulok a já­szol eiőtt, beszélek a kisdeddel és énekelek neki. Tudom, hogy meg­szabadít. A betlehemi istálló kapuja Is­ten Országának a főbejárata. Vasad! Peter 4 a

Next

/
Thumbnails
Contents