Új Ember, 1981 (37. évfolyam, 1/1800-52/1851. szám)
1981-01-04 / 1. (1800.) szám
Nehéz dolga volt a három szent királynak. Vad erdők közt vonultak át, ahol oroszlánok tanyáznak. Jobbra és balra pusztaságok, a szárazság tengere, az Úr székhelyének előudvara. Ezzel szemben mi olyan közel vagyunk hozzá, mintha ajtaja előtt állnánk. A három királyok mégis nagyon boldogok voltak, hogy szerepet játszhattak Isten művében. Egy csillag volt a hangos végszó számukra, hogy sietve menjenek. És amikor a színpadra léptek, ő is ott volt köztük, a Gyermek. Először csak bámultak, a boldogságtól és örömtől elkábulva. Aztán letérdeltek, és ő rájuk mosolygott. Ó, csodálatos éj! Felnyitották kincsesládájukat, és csak úgy ragyogott az arany és a kincs a sötét istállóban! Franz Johannes Weinrich VÍZKERESZT ÜNNEPE Szép jel és szép csillag A karácsonyi ünnepkör legrégibb ünnepe, az epifánia a köztünk megjelenő Isten misztériumának szépségét hirdeti, költői történetekben és képekben, az események jelentőségét kiemelve. Minden kornak, minden időknek fejtörést okozott az Isten köztünk való életének lehetősége és megvalósulása. Hogyan fogadhatja be a véges világ a Végtelen Istent? Hogyan foghatja fel a korlátolt emberi és a korlátok közé nem szorítható isteni jelenlétet? S hogyan szerezhet mindenről az ember bizonyosságot, ha kockázattal megterhelve is, de valamelyest érzékelhető testi, fizikai biztonságot? Íme, az Isten találékonysága megoldja a korok várakozását és dilemmáját. Isten leszáll a maga „világából”, emberi méretűvé alacsonyítja nagyságát, érzékelhetővé teszi tiszta spiritualitását:az Emberben jelenik meg köztünk, az ember Krisztusban jön el és marad velünk a világ végéig. Maga az ember és az ember jelei, eszközei alkotják Isten útját (metódusát, módszerét), amely által hozzánk jön, és megismerteti magát velünk. Persze az emberség és az emberi jelek titkát csak a megismerő értelemmel támogatott hit tudja felfogni és megérteni. A pásztoroknak a Gyermek volt a jel: „Ez lesz néktek a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lk 2,12.) A mágusoknak a csillag volt a jel az Isten eljövetelének megértésére: „S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.” (Mt 2,9.) Nem akármelyik gyermek, hanem az a gyermek, akit ők kerestek: az az új király, az a Messiás, aki előtt ők is — a nemzetek képviselői — hódolni akartak. Milyen egyszerűek ezek a jelek, amelyek Isten látására vezetnek minket, és Isten közelségének az élményét közvetítik. De ezek a jelek a hit által felfogott jelek, azért voltak régen és ma is a maguk egyszerűségében is egész világot és életet jelentő jelek. A hit világította meg a pásztoroknak és a mágusoknak is, hogy a sok száz betlehemi gyermek és csillag közt melyik jelenti az ő megváltásukat és jövőjüket. Isten jelenlétének a jeleit ma is — a szentségekben — csak a hit által tudjuk megérteni. S a hit biztosítja egyedül szívünk nyugodt várakozását, hogy egykor eljutunk Isten teljes, színről színre való látására. Mindezt a mai szentmise könyörgése mondja el. Urunk, te a csillag vezetésével hívtad magadhoz a mágusokat, és kinyilvánítottad magad a nemzetek előtt. Add meg nekünk, akik a hit által már megismertünk téged és találkoztunk veled, hogy egykor a teljes találkozásra, arcod színről színre való látására is eljussunk. Amen. Csanád Béla Ára: 4 Ft XXXVII. A pápa új enciklikája Ismertetés2. 2. Messiási üzenet Krisztus Názáretben földijeinek Izaiás próféta szavaira hivatkozik: „Az Úr lelke rajtam. Ö kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy szabadulást hirdessek a raboknak és a vakoknak megvilágosodást, hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Szent Lukács szerint ezek a mondatok alkotják Jézus első messiási nyilatkozatát. Ezeket azon tettek és szavak követik, amelyeket az evangéliumból ismerünk. E tettek és szavak által Krisztus jelenlevővé teszi az Atyát az emberek között. Igen jelentős tény, hogy ezek az emberek főleg szegények, akiknek nincs meg a megélhetésük. Azok, akiket megfosztottak a szabadságtól. Vakok, akik nem látják a teremtés szépségét. Azok, akik megtört szívűek vagy akik a társadalmi igazságtalanságtól szenvednek. Végül a bűnösök. Főleg ezek számára válik a Jelessiás beszédes jelévé annak a ténynek, hogy Isten Szeretet. A Messiás az Atya jelévé válik. Jézus főleg életstílusa és tettei által nyilatkoztatta ki, miként van jelen a Szeretet abban a világban, ahol élünk. Tevékeny szeretet, minden embernek szóló szeretet. Olyan szeretet, amely átfogja az ember egész emberi mivoltát. Ezt a szeretetet főleg a szenvedéssel, az igazságtalansággal, a szegénységgel kapcsolatban figyelhetjük meg. A szeretet megnyilvánulási módját és területét a bibliai nyelvezet irgalmasságnak hívja, így tehát Krisztus kinyilatkoztatja az Atyát, aki Szeretet. Kinyilatkoztatja Istent, aki gazdag az irgalmasságban. Ez az igazság olyan valóság, amelyet Krisztus tett jelenvalóvá számunkra. Kinyilvánítani az Atyát mint szeretetet és irgalmat. Ez magának Krisztusnak a tudatában is annyi, mint kifejezni messiási küldetésének alapvető igazságát. Ugyanakkor Jézus, az Atyának mint szeretetnek és irgalomnak jelenlétére támaszkodva, prédikációjának is egyik főtémájává teszi az irgalmasságot. Különösen Szent Lukácsnál figyelhetjük meg ezt a vonást. Méltán nevezik könyvét az „irgalmasság evangéliumának”. Krisztus, amikor kinyilatktoztatta Isten szeretetét, irgalmát, ugyanakkor az emberektől is azt követelte, hogy életükben a szeretet és az irgalom által hagyják magukat vezettetni. Ez a követelmény a messiási üzenet lényegéhez tartozik és az evangéliumi erkölcs, ethos lényegét alkotja. „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” Katolikus hetilap 3. Az irgalmasság az Ószövetségben E fejezetben II. János Pál pápa számos ószövetségi hivatkozással összefoglalja mindazt, amit a Biblia írói, főleg a próféták tanítottak Isten irgalmáról. A próféták prédikációjában az irgalmasság a szeretet különleges hatalmát jelenti, amely erősebb, mint a bűn és a nép hűtlensége. A fizikai bajban éppúgy mint az erkölcsiben, vagyis a bűnben Izrael gyermekei az Úrhöz fordulva irgalmasságához apellálnak. Az irgalom nemcsak Isten eszméjének része, hanem Izrael fiainak és leányainak, az egész népnek életét is jellemzi. Az Úrral való bensőséges kapcsolatunknak és a Vele való párbeszédünknek tartalmát alkotja. Ezt az irgalmasságot az Ószövetség különböző könyvei a szavak gazdag változatosságával fejezik ki. De a számos kifejezés mind egy, egyetlen alapvető tartalom felé összpontosul: az irgalmasságot, az irgalmas szeretet valóságát célozza, amely bizonyos értelemben szemben áll az isteni igazságossággal és alapvetőbb mint az. A szeretet elsőbbsége az igazságossággal szemben, ami az egész kinyilatkoztatást jellemzi, éppen az irgalmasságban nyilatkozik meg. Ez annyira világosnak tűnt a zsoltáríróknak és a prófétáknak, hogy az igazságosság fogalma végül is az Úr és irgalma által megvalósított üdvösséget jelölte. A teremtésben és a kiválasztásban egyaránt kifejeződik ez. Jeremiás 31. fejezete pedig mintegy elővételezi azt, amit Krisztus véglegesen kinyilatkoztatott: „Örök szeretettel szerettelek téged, azért megőriztem irántad irgalmasságomat.” (folytatjuk) Argentin és chilei kormányküldöttség a pápánál II. János Pál pápa december 12-én fogadta Argentína külügyminiszterét, majd azt az argentin, illetve chilei kormányküldöttséget, amely részt vett a két ország ■ közötti vitás kérdések (beagle-konfliktus) rendezésére irányuló pápai közvetítés munkájában. Ezt követően találkozott a pápa a chilei külügyminiszterrel, majd pedig a két kormányküldöttséget kísérő újságírókkal. A pápa a két kormányküldöttséghez intézett hosszú beszédében a béke témáját elemezte, emlékeztetve arra, hogy Chile és Argentína, mióta függetlenek lettek, soha nem viseltek háborút egymás ellen. Most sem szabad elveszíteniük Isten felmérhetetlenül értékes ajándékát, a békét, a jószomszédi viszonyt. Vizsgálják meg a pápa javaslatát és ha ebben megegyeztek, pecsételjék meg azt az örök barátság egyezményével. 1981. január 4. (1800.) .I&ÉÉfJ Újesztendei gondolatok Óesztendő végén leltárai közt motoz a gazda, s jóleső érzés számára, ha látja, kevés ment veszendőbe abból, ami csűrbe került, s a derék sáfár dicséretének evangéliumi szavaival lépheti át az új év küszöbét. 1980 jubileumi éve szépen gyarapította egyházunkat, s elővéve a számadáskönyvet, kiderül: újabb elválasztó vonalak tűntek el onnan. Íme a közösen végzett jó munka gyümölcse, a közösen terített asztalon! Lapozgatva a könyvet, ilyen adatok ötlenek szemünkbe: Szent Gellért-millennium — Casaroli bíboros államtitkár látogatása, a római magyar kápolna fölszentelése, a megállapodás három évtizede. Kiugró oldalak, de tudjuk, a részletekben a legkisebb adatnak is meghatározó szerepe van, hiszen a részletek felelősségteljes átgondolása, kimunkálása nélkül aligha állhat össze az egész. Hogy a gazda hasonlatánál maradjunk: földjének gondos előkészítése — mindig figyelve a korszerű követelményre —, nem megy máról holnapra. Utána pedig nem bizakodhat el, mert a következő esztendő hátha szűkebb lesz. Vigyáznia kell: ki ne vesszen a föld ereje. Tudnia kell: a megőrző munka is nagy elmélyülést követel. Legyünk őszinték: jubileumi esztendőnkhöz is számos „előmunkálatok” vezettek, s hogy az állam és az egyház jó viszonyának fejlődését bemutató históriai lapokról újabb elválasztó vonalak tűnhettek el, ez a felelősséget nem csupán hirdető gazdák okosságát, történelmi tisztánlátását, a nagy család minden tagjának azonos érdekeit, értékeit védő humanista magatartását dicséri. Ebben a szemléletben nincs külön hivő és nem hivő, csak jószándékú ember van, aki a nemzet szolgálatára adja magát. Számadáskönyvünkben az egyes adatok mellett följegyzések olvashatók: „...a katolikus egyháznak — belső dimenziójában és világtávlataiban — jelentős és néha igen jelentős súlya van állásfoglalásai és tevékenységének kihatásai folytán. Ezek — jóllehet az őt megillető vallási és erkölcsi szinten maradnak — támogathatják és támogatják azoknak az ügyeknek előmozdítását, amelyek akár egy nemzetet, akár a nemzetközi közösséget érdeklik, különösen a béke, a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődés, valamint a népek és világrészek közötti együttműködés területein.” (Casaroli bíboros) „ ... a szövetségi politikának a zászlajára ezt írtuk: egyesüljenek a nemzet összes alkotóerői, mindazok, akik azt akarják, hogy népünk és hazánk a szocializmus építésének útján haladjon előre, ezen az úton boldoguljon a jövőben. Egyenrangú szövetségesnek tekintünk mindenkit, aki ezt vallja és cselekszi.” (Kádár János) Ezek a mondatok alapelvek akkor is, amikor munkánkban elsősorban az értékeinkre való figyelést hangsúlyozzuk. Hogy meglévő gondjainkat megoldhassuk, tudnunk kell, mivel gazdálkodunk, meddig jutottunk. A már kiküzdött eredményeket nem engedhetjük át ártó tendenciáknak, beszűkült nézeteknek, a továbblépést meghiúsítani akaró kicsinyes érdekeknek. Ugyanakkor közös értékeinket nem rejthetjük véka alá. Élnünk kell velük, ezáltal erősítve a valóságban érvényes erkölcsi rendet, amelyből nem hiányozhat a kereszténység morális, kulturális tapasztalata sem. Egy történelmileg kialakult jó viszonyról beszélünk. Megvédése, ápolása — a továbbjutás reményében — erkölcsi feladat mindkét oldalról. Legyen az 1981. esztendő a megerősödés ideje, az elmélyülésé, a következetesebb helytállásé az élet minden területén, a közös ügyeinket érintő kérdések tisztázásáé, hogy a továbblépés könynyebb legyen. A keresztény ember vallja: a gazda nem csupán „bekeríti házát”, hanem áldást is kér földjére. Az Úristen előtt állva, az újesztendő kapujában „kérjünk áldást tőle mezeinkre, őrizze meg mezeinket a kőesőtől.” Élhessünk egészségben, békességben, „víg örömben”. Tóth Sándor Csertő Sándor a Szent Péter bazilika kanonokja II. János Pál pápa Casaroli bíboros államtitkár aláírásával Csertő Sándor prelátust, aki a Hittani Kongregációban a „promoter justitiae” tisztet tölti be, kinevezte apostoli protonotáriussá és a Szent Péter bazilika kanonokjává. Beiktatására december 14-én délután 5 órakor került sor a Szent Péter bazilikában mondott vesperás keretében. Csertő prelátus a Hittani Kongregációban továbbra is ellátja eddigi munkakörét. (MK) A svájci püspökök meghívták a Szentatyát A svájci püspökkari konferens svájci katolikus egyház meglátoda meghívta II. János Pál pápát, gatása. A tervek szerint jövőre a hogy látogasson el Svájcba. Elő- pápa az Egyházak Világtanácsa reláthatólag jövő év júniusában és a Nemzetközi Munkaszervezet különböző genfi nemzetközi szerv székhelyét kívánja meglátogatni vezetőket kíván felkeresni a Genfben. Mindkét szervezet meg Szentatya Ehhez kapcsolódnék a hívta már.