Új Ember, 1982 (38. évfolyam, 1/1853-52/1904. szám)

1982-01-03 / 1. (1853.) szám

KATOLIKUS SZEMMEL NAPTÁR. Jóleső érzéssel pillantottam meg a karácsonyfa alatt. Akitől kaptam, jól ismeri küszködéseimet a határidőkkel: a naptárban rovatok vannak, ahová bejegyezhetők a teendők, terminusok — haj­naltól késő estig. Amolyan naptár és határidőnapló egyszerre — szép és praktikus ajándék. Egy ilyen naptárba az ember minden fontosat följegyezhet, elője­gyezhet. Egy jó naptár fölér egy magántitkárral — vagy legalább egy jó memóriával. Beírom majd, hányadikáig kell postára adnom az OTP-törlesztést, mikor, hol, kivel kell találkoznom, kit kéne felhívni telefonon ... Minden fontosat. De fölírom-e majd minden naphoz, hogy ki mindenkinek mennyi midennel tartozom? Fölírom-e minden naphoz, hogy ma is találkoz­nom kell Vele, hogy éppen ma is jöhet értem? Valószínűleg nem írom föl. Ilyesmiket nem ír föl az ember. De ha nem írom föl, lehet, hogy — mint annyi mást — ezeket is sokszor elfelejtem ...? K. T. ÉLET-VALLOMÁS EGY OLTÁRKÉP KÖRÜL. A „Mit jelent ön­nek ...” nagyonis prózai címe volt annak a Kossuth Rádióban decem­ber 13-án elhangzott műsornak, amely, mint a riporter, Sipos Tamás elöljáróban jelezte, a szabad társítás lehetőségeire épült. A vendég: Keresztury Dezső — az ország Dezső bácsija —, a tudós, költő és író 77. életévének legmegrázóbb élményébe, az isenheimi szárnyasoltár­kép látásába sűrítette élet­vallomását, megfogalmazva humanista ars­­poeticáját. Mindenfajta humánum egyik legfontosabb ismérve, hogy az embert a teremtés legsajátosabb, legfőbb értékének tartja. Az én humanizmusom abból az óriási élményből fakad, hogy az ember az egyetlen alkotó lény a Földön. És ami erről az alkotásról hitelesen szól, az a nagy művészet. A legnagyobb alkotás a történelem, amely egyetlen élőlényre sem jellemző, csupán az emberre. Benne a fejlő­dés nem csupán időbeni folyamat kérdése. Abban, hogy Keresztury Dezsőt eddigi életének sokoldalú érdek­lődésében az összefüggések izgatták, van valami mélyen keresztényi. Matthias Grünewald 16. századi isenheimi Golgotája előtt a lenyűgö­ző látomás — színben, kompozícióban — ezt a műalkotást is meghatá­rozó fegyelmet juttatja eszébe, s Goethe ide vonatkozó sorait: „Kor­látok közt mutatkozik meg a mester, és csak a törvény adhat szabad­ságot nekünk.” (Emlékezetes: Keresztury Dezső egyik verseskötetének ez a címe: Égő türelem.) Ami e műalkotások közül őt megrázza — vallotta — egyúttal meg is nyugtatja. „Matisz, a festő” oltárképe is egy élet feszültségét oldotta meg és kavarta fel benne. S hogy erről Mozart jut eszébe vagy Bar­tók, jelzi: álművészet megfoghatatlan rejtelmeiből a mélység örvény­lése vonzza, amikor már nem is a remekmű pontos megértése a lé­nyeges, hanem amit Rilke verse, az „Archaikus Apolló torzó” sugall: „Változtasd meg érted.” Íme a nagy élmény: Anche io sono pittore — én is festő vagyok, az azonosulás élménye, a belső történésért. Egy nagyszerű tudós, alkotó, de elsősorban ember szabad társítá­sait hallhattuk, de a mi kis világunkhoz szóló nem kevés üzenettel: mindenki megteremtheti a maga humanizmusát, mert a történelem formálója maga is. Az emberség, következetesség, fegyelem és katar­­tikus élménye hasonló a művészetéhez, Grünewald Krisztusához. És: életpályánk egy-egy szakaszán megállva a felkavaróan­ meg­­nyugtató helyett mit keressünk? A riporter utolsó kérdése így hangzott: Búcsúként fűzhető-e még bármi is ehhez az oltárképhez, a költészet, a zene nyelvén, ami pu­hább? Keresztury Dezső válasza: Nem puhább! Händel Hallelujája. (t. s.) DÉMONI ERŐK ELLEN KÜZDENEK. Új diakóniai munkaágról olvashattunk a REFORMÁTUSOK LAPJA december 13-i számában. A Magyarországi Református Egyház Iszákosmentő Missziója kezdte meg munkáját Berekfürdőn, ahol az első konferenciát tartották, „... hogy megtapasztalják Jézus nagy szabadítását. Sokan bizony még mámorosan, tántorgó léptekkel, ködös öntudattal érkeztek meg, s az első órákban alig találták helyüket ... hozták testi-lelki-anyagi nyo­morúságukat.” Mert ahogy az elnöklő dr. Bartha Tibor püspök mond­ta megnyitó beszédében: „Démoni erők kötöznek minket, azért mer­tük e találkozást megrendezni, mert tudjuk: Jézus nem üres ígéretet tesz, amikor hív, hogy terheket vegyen le rólunk... Jézus jelen van, és belőle erő árad ... Lehet győzni, mert Krisztus győzött a démoni erők fölött.” Orvosok és lelkipásztorok tartottak előadást. Volt igemagyarázat és bibliaköri beszélgetés. Elhangzott sok személyes vallomás is. A negyven résztvevőből két férfi elment. „... nem bírták a lelki légkört. Eszünkbe jutott: Jézus nem rabtartó, mint a Sátán. Lehet elmenni Tőle, de csak szomorúan .. „Sok alkoholista megmentésén fáradozik az ismert Nagyfa — de mi tudunk a Nagy Fáról is, a keresztfáról —, ahol megváltásunk végbement.” A Református Egyház ezt a lehetőséget is megragadja, hogy segítsen, gyógyítson. (Gajlai) ÚJÉVI GONDOLATOKNAK sem utolsó Eliseo Diego kubai költő magyarul is olvasható Sötét ragyogás című kötetéből (Európa Könyv­kiadó — Napjaink költészete) az alábbi néhány sor: Szemünk lásson a dolgok lényegébe és szépen vegyüljön a tapsba az állkapcsok jól ismert recsegése, mely szilárdságra vall: a tömör, tarka földön két lábon járó létezésre. Hisz végül mégis, mindennek dacára nem miénk-e a szeretet sugára, mely dicsfényével minden gúzst eléget? S a konlk vihart s a csömört kiállva időnkből egyet jegyzünk meg: a szépet. EZ A KÖZÖNY MÁR BŰN. Egy nyirkos, ködös reggelen a busz megállójában ácsorogtam és fáztam a többi várakozóval együtt. Az úttest nagyon csúszott, mert ködszitálás volt. A kanyarból egy bo­gárhátú autó csapódott elő, és teljes lendületével nekivágódott a szemközti járdaszigetnek, ami a villamos síneket zárta el az úttest­től. Itt az autó felborult, és a sínekre esett. Megérkezett a busz, mindenki felszállt. Az, hogy a szerencsétlenül járt autó utasai­val mi történt, láthatóan senkit sem érdekelt. Segítettem kikászálód­ni a három utasnak, akik ezúttal könnyebben, kisebb sérülésekkel megúszták a kalandot, ami könnyen végződhetett volna sokkal rosszabbul is. — És ha akkor hagyják őket sorsukra az eset tanúi? Hát ennyire nem érünk rá? Nem lehetne kicsit több emberséggel lenni embertársaink iránt? Mert ez a közöny — már bűn! H. T. BORSOS MIKLÓSSAL beszélget Vati Papp Ferenc a Köznevelés 1981. december 18-i számában. Arra a kérdésre, hogy tanárai észre­­vették-e rajztehetségét, Borsos Miklós így kezdi válaszát: „Az osz­tályzataim közepesek voltak. Amikor egyszer az osztályfőnököm be­lenézett a vázlatkönyvembe, azt jósolta: Borsos, belőled nem lesz festő. Jólesett, hogy egy másik tanárom Petres Kálmán, a tanév vé­gén elkérte tőlem ugyanazt a rajzfüzetet. Ajándékba. Hadd említsem meg, hogy a memoárkötetem megjelenése után ez a kedves tanárom életjelt adott magáról Erdélyből...” Mi pedig hadd említsük meg, hogy Petres Kálmán katolikus pap volt. Még kilencvenedik eszten­dején túl is lelkipásztorként szolgálta a híveket. Tavaly halt meg Radnóton. i­g. m. Krisztus békéjének mása Jézus Krisztus boldognak mondta a békességeseket és nekik ígérte a mennyek országát. Bú­csúbeszédében pedig a békét hagyja tanítványaira, az ő béké­jét, nem úgy, ahogyan a világ ad­ja, hanem ahogyan ő. Vagyis az emberek testvérisége, egymás iránti kölcsönös szeretete szelle­mében. Ez a jézusi norma vissz­hangzik azokban a szinte elemi erővel kirobbant megnyilatkozá­sokban, amelyek az utóbbi hóna­pokban — és mind a mai napig — egyházunk vezetői — mindenek­előtt II. János Pál pápa — és fe­lelős személyiségei, szervezetei részéről napvilágot láttak és lát­nak. Ahogyan Babits írja: „Ó, bé­ke! béke! / legyen béke már!", mert „kell, hogy az Úr áldja, védje ! aki azt énekli: Béke". Ki­állva és kiáltva a világ színe előtt: „A béke Isten ajándéka”. Ezt a témát választotta a 15. békevilág­napnak, 1982. január 1-ének mot­tójául II. János Pál pápa. A téma mindenekelőtt azt akarja kiemel­ni, hogy Isten közbelép az embe­rek életében. Az ember tehát csak transzcendens voltának vallási • II. János Pál pápa november 29-én, advent első vasárnapján délben, az Őrangyala előtt mon­dott beszédében hallgatói imáit kérte a hétfőn, november 30-án Genfben megkezdődött, a nukleá­ris fegyverek korlátozását célzó tárgyalások sikeréért. „Holnap az Egyesült Államok és a Szovjetunió két küldöttsége Genfben tárgyalásokat kezd, hogy megvitassa a nukleáris fegyverek korlátozását Európában. A talál­kozó előestéjén a két ország leg­magasabb vezetőinek személyes üzenetet küldtem, hogy kifejezzem e tárgyalások sikere iránti élénk érdeklődésemet. Az egész világ embermilliói ag­gódó várakozással figyelik e meg­beszéléseket. Jókívánságommal együtt kifejezem bátorításomat is, hogy a jóakarat közös erőfeszí­tései révén ez az alkalom ne múl­jék el olyan eredmények nélkül, amelyek megszilárdítják egy le­hetséges nukleáris konfliktus rém­képétől már nem fenyegetett jövő reményét. Erre a szándékra imád­­kozzuk el az őrangyalát!” embert, és ami lerombolhatatlan nagyságát meghatározza. Egy más alkalommal a Szent­atya üzenetet küldött a Baden-Ba­­denben ülésezett IX. Olimpiai Kongresszushoz. Ebben annak a kívánságának adott kifejezést. • Az osztrák Katolikus Akció őszi konferenciája a kormányt­ azt követelte, hogy változtassa meg a hadiipari termékek ki- és behozatalára vonatkozó jogsza­bályokat, hogy eleve kizárt legyen olyan országokba osztrák fegyve­reket exportálni, ahol a kormá­nyok megsértik az emberi jogo­kat. Egyébként a növekvő oszt­rák fegyverkivitellel kapcsolatban általában aggodalmukat fejezték ki. Éppen a mostani világpolitikai helyzetben kellene mindent elkö­vetni azért, hogy az államok fegy­verkezését akadályozzuk — olvas­ható a határozatban. Gazdasági nehézségek nélkül kellene megol­dani az osztrák hadiipar átállítá­sát békés termelésre, hogy az olimpiai játékok legyenek egyre hatékonyabb úttörői a nem­zetek közötti békének és megér­tésnek. Október 7-i általános kihallga­tásán a pápa — megemlékezve Szadat elnök merénylet okozta ha­láláról — imát kért azért, hogy Egyiptom testvéri együttélésben és rendezett fejlődésben előreha­ladjon a béke keresésében. Azt kérjük — hangsúlyozta a Szent­atya —, hogy a félelem, az erőszak és a szorongás eme korszakában a Mindenható siettesse Közép-Kelet országai számára a kiengesztelő­­dés és a béke napját. A Szentszék és az Egyházak Világtanácsa képviselőinek szep­tember 17—18-i római találkozó­ján is központi téma volt a béke kérdése. Valamennyien megegyez­tek abban, hogy a béke, illetve a béke elleni fenyegetés napjaink legnagyobb kihívása. Elhatároz­ták, hogy a Justitia et Pax pápai bizottság és az Egyházak Világ­tanácsa közösen egy kötetet tesz közzé, amelyben leszögezik a ka­tolikus egyház és a Világtanács álláspontját a béke kérdésével kapcsolatban. Ez a kiadvány lesz az első lépés a közös ökumenikus elkötelezettség útján, amely a bé­ke biztosítását és a lefegyverzést célozza, felhasználva a katekézis és a lelkipásztorkodás lehetősé­geit. Evaristo Aris bíboros, a brazí­liai Sao Paolo érseke, akinek a nevét a Béke Nobel-díj jelöltjei között emlegetik, arra a kérdés­re, hogy elfogadná-e a díjat, az újságíróknak így válaszolt: „Min­dent elfogadok, ami összeköt , hogy megvédjük az emberi méltó­ságot, az ember jogát a békéhez és a munkához”. Arns bíboros utalt II. János Pál pápa „Laborem exercens” kezdetű enciklikájára, amely a különböző területeken még jobban megerősíti a szegé­nyekhez szorosan kapcsolódó lel­kipásztori tevékenységet. Giovanni Cheli érsek, a Szent­szék állandó ENSZ-megfigyelője a vallási türelmetlenség megszünte­tésére vonatkozó nyilatkozat-ter­vezetet értékes hozzájárulásnak nevezte az emberi jogok védelmé­hez. „Béke a biztonságban” címmel a közelmúltban 320 oldalas tanul­mánykötet jelent meg Ernst Josef Nagel és Norbert Glatzel szer­kesztésében a Herder kiadónál. A kötet tanulmányai a katolikus bé­ke-etika továbbfejlesztését szor­galmazzák. Friedrich Kronenberg, a nyu­gatnémet katolikusok központi bi­zottságának főtitkára nemrég a „Rheinische Merkur/Christ und Welt” című hetilapban azt a vé­leményét nyilvánította, hogy a béke­vitában az egyháznak a le­szerelés, fegyverkezés-ellenőrzés és katonai biztonság kérdéseire vonatkozóan az össz-politikai, tör­v A Pax Christi békemozgalom nyugatnémet tagozata azt követeli az NSZK kormányától, hogy a NA­­TO-n kívüli országokba tiltson be minden fegyverkivitelt. A Pax Christi szeptember 27-én Stuttgart­ban nyilvánosságra hozott nyilatko­zata elutasította az új irányelveket a kormány fegyverkiviteli politiká­jában. Georg Moser Rottenburg­­stuttgarti püspök, a Pax Christi nyugatnémet elnöke is kijelentette, hogy az NSZK nem lehet a harma­dik világ fegyverkovácsa, ténelmi és világnézeti összefüggés­ben kell állást foglalnia. Hasonló­képpen nyilatkozott Reinhold Lehmann, a Pax Christi békemoz­galom nyugatnémet tagozatának főtitkára is. Többen szót emeltek a béke fogalmának abszolutizálá­sa ellen. A nyugat-berlini belügyi szenátor, Heinrich Lummer a kö­zelmúltban vizsgálat tárgyává tette a „ma uralkodó béke­fogal­mat”. Summer végül is arra az eredményre jutott, hogy el kell vetni a „minden áron való béke” gondolatát. . Az NSZK-ban folyó béke­vitá­ba legújabban a nyugatnémet püspökkari konferencia is bekap­csolódott. Höffner bíboros, püs­pökkari elnök, a fuldai őszi érte­kezleten mondott referátumában azt hangsúlyozta, hogy nem hasz­nál a béke ügyének, ha visszaél­nek a hegyi beszéd szellemével. Minden kormány kötelessége, hogy megvédelmezze állampolgá­rai életét és szabadságát az igaz­ságtalan támadóval szemben. Ezt a hegyi beszéd nem tiltja. Höffner bíboros szerint nincsenek eszmé­nyi állapotok, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy minden erőnk­kel küzdentünk kell a békéért. Az Egyesült Államok Montana­­államának mindkét katolikus püs­pöke egyértelműen elutasította az MX-rakétarendszer ottani állo­­másoztatásának tervét. A lefegy­verzés előmozdítását szorgalmaz­ta 2,4 millió híve nevében Texas­­nak mind a 12 katolikus püspöke is a washingtoni kormánynál. Mindez csak néhány szemelvény a köteteket kitevő és mindegyre növekvő megnyilatkozásokból. Álljanak itt méltó befejezésül Helder Camarának, a brazíliai Olinda és Recife érsekének Münsterben elmondott gondolatai. Az érsek beszédében a gyűlölet és erőszak feladására szólított fel, mert „a gyűlölet semmit sem épít” és „az erőszak csak erőszakot szül”. Az emberiségnek — hang­súlyozta Helder Camara — elegen­dő békés eszköze van ahhoz, hogy leküzdje a fegyverkezési őrületet, mely teljes pusztulásunkat vetí­ti előre. Ha a keresztények — katolikusok és protestánsok — minden istenfélő emberrel és minden jóakaratú emberrel össze­fognának, abból egy olyan „mul­tinacionális” egyesülés jönne lét­re hitben, reményben és szeretet­­ben, amely akkora erkölcsi erőt képezne, hogy megtörhetné a to­talitárius kormányok akaratát. Balássy László alapelvei és követelményei alap­ján értheti meg önmagát, rendel­tetését és felebarátját. A vallás ál­talában, az egyház pedig különös­képpen és sajátos módon járul hozzá a béke ügyéhez. A gyűlölet­től, az igazságtalanságoktól, a há­borúktól, a terrorizmustól szen­vedő emberiségnek a vallás azt idézi emlékezetébe, hogy Isten minden embert testvérnek terem­tett. „A földi béke — írja a Gau­dium et Spes zsinati konstitúció — az embertestvér szeretetének gyümölcse, Krisztus békéjének mása és eredménye”. Ugyancsak II. János Pál pápa egy másik megnyilatkozásában , szeptember 27-én elmondott va­sárnap déli beszédében, az ENSZ- ben tett látogatására emlékezve hangsúlyozta: teljes szívével tá­mogatja a világbéke biztosítására irányuló erőfeszítéseket. Alapve­tően fontos, hogy tárgyalásokat folytassanak a béke ügyéről, külö­nösen azok a felek, akiktől a leg­inkább függ a béke megőrzése. Folytatni kell, sőt fokozni kell az erőfeszítést annak érdekében, hogy felszámolják a háború ki­robbantásának még a lehetőségeit is, hogy lehetetlenné tegyék a ka­taklizmákat. A béke csak az em­berek egysége révén épülhet föl, mégpedig annak alapján, ami az emberi lényegben a legmagasabb rendű és egyben legmélyebb, ami a világ fölé emeli és körülveszi az • Az idei leszerelési hét alkalmá­ból a Vatikáni Rádió néhány adatra hívta fel a figyelmet: percenként kb. 800 ezer dollárt fordítanak a vi­lágon katonai célokra, miközben 500 millió ember szenved rosszul tápláltság miatt. 800 millió ember nem részesül semmiféle oktatásban, másfél milliárd ember nem kap semmiféle orvosi ellátást. Fertőzött víz okozta betegségtől évente 250 ezer ember pusztul el. Az Egyesült Államok és­ a Szov­jetunió nukleáris rakétakészleté­nek együttes ereje 1 millió 300 ezer olyan bombát jelent, mint amit Hi­rosimára dobtak le. Az ENSZ egészségügyi világszer­vezete az elmúlt évtizedben 83 mil­lió dollárt költött a himlő leküzdé­sére. Ez az összeg kevesebb, mint egyetlen modern stratégiai bomba­vető előállítása, néppel!” Arns bíboros szerint a békéért való harc ma együtt jár­ a munkáért folytatott küzdelemmel, továbbá az intézményes terror el­leni harccal. „A mi küldetésünk abban áll — mondta a bíboros —. Nyugdíjas papok karácsonya December 13-án a Központi Papnevelő Intézet kis­ aulájában gyűltek össze a Budapesten élő nyugdíjas papok a hagyományos karácsonyi ünnepségükre. Meg­jelent körükben Lékai László bí­boros, prímás, esztergomi érsek, valamint Bagi István segédpüs­pök, a Központi Szeminárium rektora. Az Egyetemi templom gyermekkórusa és zenekara Dau­­ner János­­ karnagy vezetésével kis műsorral kedveskedett az idős papoknak. Lékai bíboros mindenekelőtt kifejezte megbe­csülését azok iránt, akik egy éle­tet, sokan fél évszázadot­­ töl­töttek el a lelkipásztori munkában az egyház, a hívek szolgálatában, sokszor igen nehéz körülmények között. Elmondta azt is, hogy a papok száma erősen megcsap­pant, ezért örömmel idvözli, hogy sok nyugdíjas pap kora el­lenére, erejéhez mérten, ma is kiveszi részét a lelki­pásztori munkából.

Next